A KÁLLÓI REBBE   
- Zájin Ádárkor van Taub Eizik Izsák, a Kállói Rebe jahrzeit-je -

Martin Buber, a múlt század nagy vallásbölcsésze, magyarul is megjelent könyvében a Száz chászid történetben így ír:
"Az első magyarországi cádik, Taub Eizik Izsák, a nikolsburgi Sckmelke és a lizsenszki Elimelech tanítványa. Leb Szarahs fedezi fel az apátlan árvát, akiben felismeri a Cádik lelkét. Tanulmányai befejezése után hazakerül és szülőfaluja, valamint Szabolcs megye rabbijává választják. Negyven évig teljesíti itt hivatását. Sokakat Istenhez térített és számos lelket kiváltott, amely elmerült a reménytelenség mélységében."

A Rebbe életének krónikása, Dr. Szilágyi-Windt László, még a soá előtt összeállította monográfiáját. A történelem közbe szólt, s könyv csak 1959-ben jelent meg Jeruzsálemben, amely tartalmazza a mártírhalált szenvedett, Dr. Bernstein Béla, nyíregyházi főrabbi 1942-ben írt előszavát.

"A róla szóló legendák bekerültek a chaszidizmus legendakörébe. A magyar Alföld levegője veszi körül alakját, magyar népdalokat formál át, azt mondja: ezeket énekelték Izrael gyermekei Babel vizei mellett, s bennük népe fájdalmait, megváltásvágyát és Sechiná bolyongásait hallja. Ezek az énekek magyar- zsidó népdalokká lettek, melyeket ma is széltében énekelnek. Halála napján, Zájin Ádár-kor, ez Mózes Tanítómesterünk Jahrzeitje is, valóságos kegyeleti karaván közelíti meg Nagykállót, hogy hívek ezrei imádkozzanak sírjánál."

Deutsch Gábor tanárkollégánk a Gyökér, szár, virág... című kötetében költői szavakkal emlékezik meg a Rebbéről. Dolgozatának címe. "Sírnak, rínak a bárányok". E kis tanulmányban is központi szerepet kap a leghíresebb szerzemény a Kállói Rebbe "nótája" a Szól a kakas már... Nem más e pár sor, mint a megváltásba vetett hit apoteózisa, a magyar és a zsidó néplélek egymásratalálásának lírai pillanata. Történelmi találkozás ez. A Chátám Szofér, dominanciáját hirdető világban, a XIX. század elején egy kis Szabolcs Szatmár megyei faluban a zsidók a hit dimenziójának, a chászidizmusnak lesznek részesei. A pásztorfiútól hallott szövegben, dallamban, melyet átitat és megszépít a Szentírás nyelvezetének csodája, újra felcsillan a megváltásba vetett remény himnusza: újból felépül a Jeruzsálemi Szentély...
Idézzük a gazdag szövegvariációk egyikét, majd a héber fordítást is!

Először az eredeti textus:

Szól a kakas már,
Majd megvirrad már,
Zöld erdőben, sík mezőben,
Sétál egy madár.

De micsoda madár, de micsoda madár,
Kék a lába, gyöngy a szárnya engem odavár

Várj madár, várj!
Te csak mindig várj!
Ha az Isten nékem rendelt,
Tiéd leszek már.

De miért nincs az már, de miért nincs az már
Mipné chátoénu gálinu méárcénu,
Azért nincs az már.

De mikor lesz az már, de mikor lesz az már?
Jibáne Hámikdás Ir Cijon temálé
Akkor lesz az már

Most lássuk a héber fordítást:

A dal önálló életet él, nem véletlen, hiszen mondanivalójának örök aktualitása van. Éneklik Izraelben, Amerikában, Ausztráliában, Kanadában, Magyarországon, stb..., minden olyan kilében, ahol magyar ajkú közösségek, avagy Kállói Rebe hívei élnek. Himinikus hangulata ma is hat.

A nyolcvanas évek közepén, még Dohány utcai rabbiként kiváló barátunk Haim Wiener segítségével a világ legnagyobb kántorai jártak Kelet Európa országaiban, így Magyarországon is. Művészetük, revellálólag hatott akkor Bukarest, Moszkva, Belgrád zsidósága előtt. Valami szellemi forrongást érlelt a levegő, amikor Budapesten köszönthettem Árjeh Braunt, a CÁHÁL akkori főkántorát, Jáákob Mozent, aki akkor Észak Amerika egyik legnagyobb kántor-sztárja volt, New York legnagyobb zsidó közösségének küldöttét, a briliáns hangú Benzion Millert, és a "carusoi" magaslatokig emelkedő tenoristát Pinchász Rabbinovicsot.

Mindenek előtt Moshe Sternt, Jeruzsálem főkántorát, aki a Dohány utcai zsinagóga "kol Nidré szószékéről" énekelte el: a Szól a kakas már...-t.
Ott, és akkor, az volt maga a zenei misztérium. Könnyek a szemekben, s az együtténeklés káprázata sugallta: JIBONE HÁMIKDOS IR CIJON TEMÁLÉ...
A szöveg és a dallam hallatán ma is megérint bennünket a Végtelen...! 

2005.03.16.
Schőner Alfréd