MÉRLEG

SCHŐNER ALFRÉD

MÉRLEG

VÁLOGATOTT BESZÉDEK, CIKKEK, TANULMÁNYOK

Borító: Johhág István

Tipográfia: Cséviné Lajkó Erzsébet

A címlapon: Cipori zsinagóga (Izrael) Mérleg csillagképe

Kiadó:

ORZSE

A könyv a MÁZ SÍHISZ és a Dokány utcai templomkörzet Elöljáróságának támogatásával készült

ISBN 9630032473

Ö29O

((‘2 KÖNYVTÁRA c!i

DTP: V TipográfiaiStúdió Bt.

Készült a Petkó' Kft. nyomdájában Felel ós vezető': Petkó'Zoltán 1046 Budapest, Kiss E rnó' u. 1—3.

Telefon: 3991539 • Fax: 3991540־ Bernkard Modern betúhó'l szedve, 80 grammos ofszet papíron

SCHŐNER ALFRÉD

MÉRLEG

VÁLOGATOTT BESZÉDEK, CIKKEK, TANULMÁNYOK

BEVEZETŐ

Októberben, Jóm Hákippur beköszöntése előtt néhány órával születtem. Tisri hónap zodiákus képe, a mérleg. A címlapra így került az ókori zsidóság egyik legszebb emléke az Izraelben, Ciporiban lévő zsinagóga mozaikja. No persze azért is, mert a művészettörténet szerves része életemnek. Amikor e kézirat anyagának rendszerezé séhez kezdtem, azokban a napokban volt huszonötéves évfordulója rabbiavatásomnak. Negyedévszázad után talán már leket egyfajta mérleget készíteni.

Egyk őri közösségeimben egy emberöltő” alatt — gyakorló rabbiként — több mint hétezerszer prédikáltam. Szegeden, Budán, Újpesten, s a Dohány utcai íőzsinagógáhan. A zsinagógái prédikáció egyedi kommunikációs műfaj. Beolvad a templomi áhítat, a kántori fohász kontúrjaiba, majd elillan. Elmondott beszédeimnek kevesebb, mint egy ezrelékét tartalmazza a MÉRLEG kezdő'egysége: A SZÓSZÉK.

Soha nem vezettem naplót, mégis küzdelmekkel, vívódásokkal, sok veszteséggel teli negyedszázadom véletlenszerű, őszinte reflexióit, néhány megnyilatkozását gyűjtöttem a második részbe. így született meg: A KRÓNIKÁS. Rabbiid eálok, ideális rabbik eml ékét szán dékoztam eró'síteni, s egy magyarországi rabbi szemszögén keresztül érintőlegesen érzékeltetni a marginális történelemét.

A KATEDRA c. fejezet tanulmányokat foglal össze. Kutatásaim egy töredékét idézem fel. Elsó'sorban izraeli egyetemi előadásaim egy részét teszem közzé annak tudatában, hogy a Prédikátor mon data lebegett előttem: והחוט המשלש לא במהרה ינתק (Kohe1et4.12.).

Schó'ner Alfréd

ELŐSZÓ

rabbi, akinek minden gon dolati rezdülése a ״kdéről” szól. A rabbi, aki tudós, politikus, családapa, férj, de mégis mindenekelőtt: rabbi. Ennek az ötödfél ezeréves hivatásnak a ״jogfolytonos” viselője és holokauszt utáni továbbéltetője. A rabbi, aki napi imáiba fogl alja zsidó testvéreit, és aki naponta újragondolja a zsidók szenvedéseinek sokezeréves történetét, de valamilyen kifej ezhetetlen oknál fogva nincs benne bosszúvágy a zsidónépet szellemdeg vagy fizikailag pusz titok iránt. Akinek történelmet imádkozó tekintete a múlt mélysé gesen mély kútjába éppúgy réved, mint a közelmúltéba, és oly

annyiszor meggyötört és megalázott, de sohasem szánalmas népének a maga módján könyörög jobb jövendőt. O tehát a rabbi. A zsidók

galuti vezetője és egyben vigasztalója. Ha mármost e könyv olvasója azt gondolná, hogy e szavak a könyv szerzőjére vonatkoznak, tévedne. Nem. Az olvasó, ha leteszi majd ezt a könyvet, azt fogja gondolni, amit e sorok írója: a szerző' és a rabbihivatás, a maga idó'nélküliségében és bárhol ebben a világban, nos, ez a kettő' egy és ugyanaz. A huszonegyedik század küszöbén egy meró'ben lehetetlen koincidencia. Holokauszt túlélők gyermeke. Az ó'seredeti zsidó ortodoxia öleli körül a nyírségi kedélyességgel és kiváló intelligen ciával megáldott édesapa oltalmazó és sugárzó melegségével. Haj nalban keltik fel, mert ilyenkor fog a legélesebben a kisfiú esze a héberbetus imákra. A nagypapa korú édesapa könyörgő' tekintete ragadja el és viszi ahhoz az élethivatáshoz, amit zsidóságnak is nevez hetünk. Az egész élete a zsidóságé lesz. A megélt gondolat — mon

daná a filozófus. A soh’semvolt más világ. Innen, KözépKelet Európából kitekintve nem tűnik túl izgalmasnak a nagyvilág. Főképpen az unalmas és slampos proletárállamban. Ám, zsidóként megélni ezt a Soab utáni KözépKeletEurópát, és ráadásul zsidó vallási vezetőként, rabbiként és tudósként — ez több, mint egysze ruen intellektuális izgalom, ez egyenesen szellemi kihívás. Jesiva bócker —, azaz: zsidóiskolai tanuló, és ez az ötvenes években bizony nem számított kifejezetten jó indításnak. De kit érdekelt ez, ka valaki egy világot kapott cserébe. És micsoda világot! Egy ötezeréves kultúrát, egy nép gyötrelmeivel együtt is nagyszerű történetét és — ugyanakkor — megmaradásának misztériumát. Mert a bócher már kezdi mindezt érezni. A Dob utca és a Kazinczy utca határolta vi lág, a még eleven magyarországi ortodoxia világa. A kaftános, ciceszes, pajeszos, és mindig emeltfóvel járó furcsa emberek városrésze. A gettó. De vajon, nem inkább azok a zsidó emberek zárták magukat szellemi gettóba, akik menekülni akartak a zsidóságuktól? A másik oldal: a kék és pirosnyakkendős öncsiklandós örömünnepektól han gos ötvenes évek Budapestje. Innen nézve az a világ, ha véletlenül a szülei arra felé vitték a hasonló korú zsidógyereket, és netán még magyarázatokat is kapott félénk kérdéseire, valahogyan félelmetes nek tűnhetett. A szerző’ mondatai valahogyan hordozzák az egykori vallásos kisfiú máig tartó töprengéseit a középkeleteurópai zsidó lét és nemlét mezsgyéjén. Még most is, életideje ״összefoglaló” korszakát megkezdvén is, újra és újra felteszi magának a kérdést: megment betó'e ez a zsidóság? A szerzőinek nem is dilemmája, hanem trilem mája van, vagyis egyszerre három dolog között nem tud választani: magyar zsidósága, izraelisége és vallásos zsidósága között. Az élet pályája egészen ezerkilencszázkilencvenegyig töretlen. A pesti zsidógimnázium, majd a mellette lévő! lakóépület néhány lakását (ennyit hagyott meg a nagymúltú intézménynek az akkori rezsim) elfogl aló Országos Rabbiképzó' Intézet, ahol hetvennégyben rabbivá fogadja a legendás rabbiprofesszor és nyelvtudós Scheiber Sándor. Az igazgatóprofesszor ״pályafutása egyik legtehetségesebb tanítvá nyának” tekinti. A szerzői maga is mint tudósi példaképét említi.

Az olvasónak mégis van egy olyan érzése, hogy a szerzésnek a rabbibivatáshoz olyannyira hozzátartozó rabbipéldaképet más honnan kellett megszereznie. Talán nem kevés keserves tapasztalat árán is. Ne felejtsük: egy velejéig istentelen rendszer gyakran érez hetó' balos antiszemitizmusa közepette kellett zsidó közösséget szervezni, talmudtóra tanfolyamokat vezetni nagyoknak és kicsik nek, egyaránt, idó's holokauszt túlélőkbe a kit eszközeivel életet lehelni, és a zsidó közösségekben — a tragédiák okán — relatíve nem kevés mentálisan sérült embert gyámolítani. Miközben, az isten tiszteleteken való résztvétel valódi bátorságot jelentett. Ki hinné ma már, hogy egykoron a titkosszolgálatok emberei a zsidó temp lomokban is ott voltak. Egy ilyen miliőkén a rabbi, ka komolyan vette a hivatását, kisebbségi politikus kellett, hogy legyen. A szerzó' a nyolcvanas években az Országos Rabbitanács elnöke ként, a harmincas éveiben, tehát igen fiatalon kormányozta a magyar kon zervatív — neológ zsidóságot elsó'számú vallási vezetőjeként. Hogy jól kormányozta vagy rosszul? A jó válasz, azt hiszem, egy szinttel feljebb adható meg: a legfontosabb az volt, hogy elkormányozta(!). Fiatal korát sokszor meghazudtoló okos stratégiával. A zsidók hazai ellenségei is elismerik, sót, alkalmasint idézik egyikmásik akkori parlamenti beszédét. Most, amikor ezekről az évekről mint ״a krónikás” idézi fel a múltat, valahogyan különös fénybe kerülnek ezek az akkor elhangzott beszédek, megjelent írások. A zsidó olvasó értheti igazán azt, hogy korok jönnek és korok eltűnnek, a zsidók mintha mégis ugyanazok maradnának. Mintha a rabbi szavai a zsinagógában túlmennének az időn. Mintha a zsidó vallástudományi előadásokból és cikkekből kihallatszana az Örökkévaló biztatása:

minden gonozságnak egyszer vége szakad. Az izraeli években szü letett írásokból egy olyan magyar zsidó rabbi beszél ki, akinek feltett szándéka volt személyesen is megélni a zsidó hazateremtés lélek nemesítő'kínkeserveit. Aki a magyarországi politikai rendszerváltás történelmi pillanataiban azért emigrál mindenestül Erecbe, mert a zsidók számára oly vonzó liberális demokráciára most már rá meri bízni a kiléjét. Mostmár végre megtérhet ó'si hitének szent szülő'

földjére. Az ekkortájt született írások a zsidósors csodáira vannak hangolva. A lelkész és tanító mellett végre megszólal a művészet történész is, aki elsókézbóí kap információkat e nép kultúrateremtő' géniuszáról. Saját bó'rén érzi a zsidó állam napi élethalálharcát. A megmaradásért folytatott küzdelmet. Egy léleknélküli, de bizton ságos keleteurópai diktatúrából a zsidó szabadság és függetlenség frontországába csöppenni, ez bizony embertpróbáló eró't követelt. A keleteurópai neológ rabbi a művészettörténet professzora lesz Haifán. Hallatlan lemondások kellenek ebhez. A nyelvpedagógus és gimnáziumigazgató feleség, a két kiskorú gyerek — hűséges társai. Azután, vissza — visszatér Magyarországra. Az egykori főrabbi a Haza üzenetét hozza el sokat szenvedett magyar zsidó közösségének. Erecben a magyar zsidó muveló'désról beszél, itthon az izraeli pedagógiáról, az egyetemekről, a vallástudományról. Ezerkilencszáz kilencvenhat újabb fordulópont a szerzó'életében. Hazahívják, egy kori alma mátere, az Országos Rahbiképzó' Intézet rektori székébe. Akik hívják, jól tudják: az egyetlen, aki képes arra, hogy ennek a sokat szenvedett, mégis a zsidó vallástudomány magyar és nemzet közi hírű műhelyének tekintett intézményt egy felfelé ívelő' pályára irányítsa. Nem tért vissza Magyarországra, mert aki lélekben nem megy el, annak nem is kell visszatérnie...

Staller Tamás

ASZÓSZÉK

..... MERT SZIKRA

MINDANNYIUNKBAN REJTEZIK..."

RABBIAVATÁSOM,

ORSZÁGOS RABBIKÉPZŐ INTÉZET ZSINAGÓGÁJA

január 13án
század egyik legnagyobb zsidó írójának klasszikussá vált

novellája ezt a címet viseli: Érzések zűrzavara. E két szó tökéletesen kifejezi a lelkemben máig is dúló vihart.

Érzések zűrzavara.

Gyász és fájdalom. Hála és remény.

נפלה עטרת ראשנו

(Échá 5. 16.)

A gyász, mert elvesztettem a legdrágábbat, édesanyámat, ki nem érhette meg vágya beteljesedését, bogy fáradt, áldó kezét rabbi fia fejére tehesse, akit 21 nappal ezeló'tt ragadott el a végzet. E percben szeretett édesanyámra gondolok.

Boldog vagyok, hogy édesapámat magam mellett tudhatom, kinek mély élettapasztalatából, bölcsességéből, vallásos gondolatvilágából sokat merítettem

והיו עיניך ראות את מוריך

(Jesája 30. 20.)

Tisztelt Igazgató Úr! Professzoraim, tanítómestereim!

אך זה היום שקוינהו מצאנו ראינו

(Échá 2.16.)

Életemben sorsdöntő'fordulat következik be. Ma rabbivá avatnak. Legyen ez az óra a köszöneté, a báláé. Legyen kifejezője a hitval lásnak.

כל המונע הלכה מפי תלמיד כאילו גוזלו מנחלת אבותיו

(Szánhedrin 91/b)

Hat évig hallgattam különböző• stúdiumokat. Vallom, professzo raink tudásuk legjavát nyújtották, kogy kellőképpen készítsék fel gyülekezeteink leendő' vallási vezetőit.

Örökké emlékezetes marad a Biblia világának tradicionális és újszerű analízise. Szentírásunk nyelvezetének naprakész, a legfris sekk kutatási eredményeket is tükröző' magyarázata.

Felcsillant a Talmud briliáns gondolati rendszere, az egymást követő' generációk életét meghatározó, lenyűgöző' világa. Az ámórák logikus szövegmagyarázata, az exegézis. Felejthetetlen marad midrás és ággádakincsünk elemzése. Az analógiák keresése vi lág irodalmi remekművekkel, a héber klasszikusok megtalálása, a mód ern héber irodalommal történő' egybevetése.

Betekintést kaptunk az egyetemes és a zsidó vallásbölcselet rendszerébe, a filozófiai gondolkodástörténet vonulataiba. Feltá rultak eló'ttünk vallásunk gyakorlati kérdései, a Sulckán Áruck háláckikus jelentó'sége, a szent nyelv harmóniája. Figyelműn két lekötötte a homiletika, törekvés a tökéletes szerkezetre, a tiszta nyelvre, a formák betartására. A zsidó történelem évezredes lapjai nyíltak meg, kutatva forrásokat, megvilágítva összefüggéseket, keresve okot és okozatot. Újjáéledt a tradicionális zsinagógái dallam, megújult az érdekló'dés a zsidó énekkultúra iránt.

מעומק לבי

Hangozzék el hat év ó'szinte fáradozásáért szívem mélyéről ismé telten a köszönet.

Hivatásom lényegét leendő' pályámon Börésisz könyvének patinás szavaival körvonalazhatom.

יצוה את בניו ואת ביתו אחריו

״Tanítsa házanépét, hasson környezetére. ” (B'résit 18. 19.)

Zsidóság — különös fogai om. Indítója hatalmas világvallásoknak, ikletó'je zseniális gondolkodóknak. Formálója korok arculatának,

alakítója nemzedékek eszmevilágának. Hogy miért? Egyetemes jellegében, humánumában véljük felfedezni indokai forrását.

ואדם הולך ואינו יודע להיכן הולך

״Az ember halad, de ritkán látja kristálytisztán életének meghatá rozott célját. (Midrás Tánckumá, Toldot 12.)

Vannak zenei monstrumok, hatalmas orgonák, melyek egyik ma nuáléján az a felirat csillog: ״Vox humana”, azért, mert a manuál működtetésekor az emberi hang színéhez hasonló csendül, száll az éterbe. Az emberi agy alkotott olyan gépet, mely utánozza, mely utánozni képes az emberi hangot.

A követői? feladata, az új rabbinemzedék feladata legyen, ráirányí tani a figyelmet a Tan emberségére, humánumára, hogy a zsidó ember lelkében megfogant érzelmeket, a szív indulatait, a tetteket, a ״Vox humana”, az emberi hang jellemezze. Legyene megnyilat kozás tudatos, őszinte és igazi, s ne — mint az orgonánál — imitáció.

ושמרו דרך ה” לעשות צדקה ומשפט

״Megtalálni az Örökkévaló ösvényét az igazság szerint, a jog alap

;an. "(B’résit 18. 19.)

Szükségszerű, hogy a rabbi legyen a hit őre, a hagyományos liturgia irányítója, Isten egységének hirdetője. Gyámolítója szegényeknek, ki a remény és bizakodás légkörét megteremti a betegek körül, ki a szeretet szavaival vigasztalja a gyászolót tragédiájának napjaiban, aki tanulva tanít s kinek erőssége a segítség.

Egy ars poeticában olvastam: ״A költő'legnemesebb törvénye vég télén szeretettel venni el a szenvedés erejét, és örök muzsikával zen díteni át a jaj szót. ”

Majd három évtizeddel a kataklizma után a fiatal rabbi legneme sebb törvénye: végtelen szeretettel venni el a szenvedés erejét a be nem gyógyult hegek miatt, és örök optimizmussal hidalni át a máig is emlékeztető’ jaj szót.

Egyik professzorunk mondotta egyszer: ״A Rabbiképzó'Intézet nagy érdeme, hogy fellohbantja a tudásra vágyás lángját, mert szikra

mindannyiunkban rejtezik, mely külsőhatásra vár, hogy elemi erővel törhessen eló'”

Majd száz éves Intézetünk tudós rabbikat, igaz embereket adott a magyar zsidóságnak, s az egyetemes emberiségnek, akik magasba emelték hitünk világító fáklyáját.

ואשם לא תכבה

(Jesája 66. 24.)

Akik nemcsak égtek, de másokat lángra is lobhantottak. Példa képek ók, méltóak az ideál megtalálására.

Útjukat keresve, útjukat követve, megérleló'dött bennem kivatá sunk iránt az alázat.

Hiszem a Beráckot (63/b) traktátusában tanultakat.

כל המנבל עצמו על דברי תורה סופו להתנשא

״Mindenki, aki aláveti magát a Tóra törvényeinek végül magas régiókba, emelkedhet.”

Az Örökkévaló áldása lebegjen e haza, leendő' gyülekezetem, a világ és a magyar zsidóság összessége felett. Az Örökkévaló áldása legyen Alma Materünk felett, kogy továbbra is fellegvára lehessen Magyarország és KözépEurópa zsidó vallási, tudományos, szellemi életének, hogy még hosszú ideig rabbi generációk kerülhessenek ki Intézetünk me ghitt, imával megszentelt falai közül.

כי מציון תצא תורה ודבר ה” מירושלם

״Mert Cionhól ered a tanítás, és az Örökkévaló igéje Jeruzsálem hói. (Jesája 2.3.)

S most. Mesteremhez fordulva, kérem az ősi áldást, kogy utamra induljak.

Szolgálni Izraelt.

SZÉKFOGLALÓ BESZÉD

Szegedi zsinagóga, 1974. V. 19•

שלשה דברים הם ברשותו של אדם ואלו הן

árom azon tényezők száma, melyek felett az akaraterő' fel tétlen érvényesül.

הפה — a kimondott szó
הידים — a kéz alkotása
והרגלים — az út, melyen járni kívánunk." (Tánckumá Toldot)
הפה a kimondott szó.

Remegés hatja át a nagy eló'dök törpe utódjának hangját. Nehezen érzékelhető' a megtisztelés, melyet fiatal ra bbi érezhet, elfoglalni azt a papi széket, mely a Ló'wöket illette meg. Beszélni a szószéken, ahol kezdettől magyar nyelven csendült fel a prédikáció, melyet átleng a hagyomány varázsa, a dicsó'séges múlt emlékképe. Irányítani a közösséget, mely tudósok szavára figyelt. Pasztorálni a nyájat, mely szeretethez szokott, s mely szeretetre vágyik.

Jesája próféta merész ihletettségu víziója villan most fel előttem, ki ״eló're látta” a történelmi tragédiákat, akinek feddó', jövőbelátó álmait igazolták az évezredek.

בשלכת מצבת בם זרע קדש מצבתה

״Lombhulláskor csak törzse marad meg, de szent mag a rönké. ” Jesája 6. 13.)

A majd 5000 főt számláló szegedi zsidóság virágba szökkenő', éló' fáját a gyilkos kor vihara megfosztotta ékességétől. Bölcs, sokat

o KÖNYVTÁRA^/)

0/^־>

tapasztalt időseitől, a jövőtől, a jövő' reményeitől, fiataljaitól. Az erő szak tobzódásakor, a lombkullástól, a lombozat durva eltávolítá sakor, csak a magasságok felé hajló kopár törzs maradt meg.

De károm évtized távlatából, a felelősség teljes súlyával vallbatjuk: זרע קדש מצבתה—szent mag volt a rönké. A rönk, amely magmaradt.

A kimondott szó kötelez. Hiszünk e tézisben. A közösség előtt elhangzott szavak tettekre sarkalnak. így ez egyike a rabbi legszen tebb, legfelemelőbb kötelezettsége. Mert hivatás a rabbié. Életre szóló, de mindennapos áldozatvállalás.

Szószékről hirdetni tanításainkat, a szent szavak meggyőző' erejével hatni az értelemre, a szent nyelv ősiségével az érzelemre.

A reneszánsz egyik legzseniálisabb gondolkodója mondotta:

״Aki egy csillaghoz kötötte magát, nem fordulhat vissza.”

Szálak ezreivel fűződünk múltunkhoz. Érzelmek szövedékével ötvöződik a zsidó, a Dávid csillagos dicső, majd megbélyegző' múlt. Az összetartozás e csodás, néha lírai formájától elszakadni nem tudunk, s nem is akarunk, mert ״Aki egy csillaghoz kötötte magát, nem fordu lkat vissza.”

Hisszük a kimondott szó erejét, és fennhangon hirdetjük a pró fétai áldást.

אצק רוחי על זרעך וברכתי על צאצאיך

״Az isteni szellem nyugszik nemzedékünkön, s az áldás a késói utódokond (Jesája 44. 3.)

Hisszük, kogy meglesz a szó, kérő' szó hatása a közösség előtt.

הידים a kéz alkotása.

A szörnyű világégés a vi dék zsidóságát érintette legérzékenyebben. Voltak falvak, ahová nem tért vissza senki. Nagy városainkban is tragikus méreteket öltött az emberveszteség. Üresen maradt zsina gógák kitárulkozó kapui hiába várták a visszatérőket.

Volt egy zsidó templom, mely szinte érintetlenül csodával határos módon épen maradt, melyben nem tett kárt a háborús pusztítás. A szegedi zsinagóga. A világ egyik legszebb temploma ellenállt a

történelem viharának. Most is csodát áraszt, úgy, ahogy egykoron Low Imánuel megalkotta. Immáron 70 éve fellegvára a hitéletnek. Isten háza azoknak, akik a rohanó életben, a zajló mindennapokon ifjúságuk egy részét, s lelki nyugalmukat itt keresik. Zarándokhelye azoknak, kik a szépet szeretik, az egzotikust kutatják, s a múlt emlé keire visszavisszarévednek. Otthona az ünnepi játékok egyes rendez vényeinek.

Megvalósult a próféta állítása:

ומלאתי את הבית הזה כבוד

״Dicsőséggel lett teli e csodás épület”. (Chággáj 2. 7.)

Századunk egyik lég nagyobb, legösszetettebb, legidőszerűbb kérdése: Most hogyan, miképp tovább? Napjaink kavalkádjában keressük a helyes utat.

A középkor egyik legnagyobb ura és legnemesebb egyénisége Federigo da Montefeltro, Urbino hercege, két épületet készíttetett egymás mellé.

Templomot, Istennek. Fellegvárat, a művészeteknek.

E középkori formában, szent és csodálatos feladat lehetősége rej tezik. Összhangot keresni a hit és a kultúra között. Ami évszázadok kai ezeló'tt két helyhez kötó'dött, azt ma egységbe zárta a történelem. A templom körén belül éljen a hit, s találjon helyet a valláskultúra.

Előd eink alkotása, a két kéz produktuma lehetőséget teremtett, mellyel élnünk kell, visszaélni hun, megbocsáthatatlan vétek.

Midón Áron, az első' fó'pap hivatására készült, lírai hangvételű mondat szállt felé

ונשא אהרן את משפט בני ישראל על לבו לפני ה” תמיד

" Viselje Áron Izrael ügyét, az Őröld? évaló előtt állandóan a szíve fölött.” (S’mot 28. 30.)

E mondatot célul tűzheti ki az útjára induló rabbi. Zsidó közössé gének ügyét minden koron, minden idó'ben, s mindenütt szíven viselni. Harmóniát teremteni a vallás, a kultúra, s a munka kompo nensei között.

3.הדרך — az út melyen járni kívánunk.

Az út, melyen járunk, legyen a דרך האמונה a kit útja. Évezredes eszmék és tanok magja, alapja, ilaletoje a kit. Feltétlen, odaadó kizalom az egy s mindenek felett álló Alkotó iránt. Kinek egységét kirdetjük a költő• szavaival.

Nem zárt falak mögött kerestelek

Isten atyám! ki szerte lakói A Mindenségken, kol naprendszerek Örök sürgése zúg — zakatol.

A kit katározza meg a kagyományos liturgiát. Hasson reá midón támogatjuk a szegényt, gondozzuk az arra rászorultakat, felkeressük a keteget, s vigasztaljuk a gyászolót, s midón áldásra emelkedik a papi kéz.

Az út, melyen járunk, legyen a דרך ארץ a tisztelet útja.

Zsidóságunk egyik legértékesekk tanítása: törekvés az egyetemes ségre, kogy nincs különkség — valljuk — az emkerek között. Legyen akármilyen a színe, vallása, nemzetisége.

E szószék legyen továkkra is fóruma az Izrael iránti szeretetnek, az emkeri szakadságnak, az univerzális gondolatoknak.

Hirdetjük, tisztelet az emkernek.

Az út, melyen járunk, legyen דרך השלום — a kéke útja.

Minden a világon közös vágy a kéke. Sálom. A szó, amellyel Atyáink Földjén köszöntik egymást. A szó, mely közel kozza egy máskoz az eszméket, s az eszmék kordozóit, az emkereket.

Isten áldása lekegjen Szeged városán, a város zsidóságán, a világ zsidóságán.

Fáradozásomat, munkámat közösségemnek, zsidóságunknak ajánlom.

Hiszünk a Mindenkatótól kapott szellemken, mely ala kítja a világot. Hisszük, kogy érdemes a világ, érdemes szeretni, érdemes a fantáziának másolni, érdemes küzdeni a messiási kor örök kékéért, egy gyűlölet mentes földi lét megteremtéséért.

Legyen kedves eló'tted, Mindenkató Istenünk, szám szózata, s szívem őszinte kívánalma.

..... EMELJÉTEK MAGASRA

SZEMEITEKET...”

JUNG JÓZSEF ÉS KERÉNYI ÁGNES ESKÜVŐJE Szegedi zsinagóga, 1975. VII. 20.

מה טבו אהליך יעקב משכנתיך ישראל

í/y gyönyörűek sátraid Jákob, hajlékaid Izrael. ” (BámidLár 24. 5.) — több ezer éves bibliai mondatot, bibliai áldást ígértem bosszú hónapokkal ezelőtt útra valóul szerelmetek kialakulásának hajnalán.

Józsi!

Boldogságod, kiegyensúlyozottságod koronázódik e házasságban. Örömödül szolgál, hogy akiket legjobban szeretsz — édesanyádat, nagymamádat, Rózsi nénit, testvéredet és sógorodat — magad mellett tudhatod. Azonban — e feledhetetlen órán fájdalmadat, különösen most, én is átélem. Imádott édesapádat, példaképedet néhány évvel ezelőtt gyilkos kór ragadta el körünkből. Szerénységedet, tehetsé gedet, becsületességedet tőle örökölted. Légy folytatója életpályá jának. Lélekben itt van velünk, s áldása lebeg e frigy felett.

Lelki tisztaságodat, vallásos beállítottságodat édesanyád ágáról, édesanyád családjából merítetted. Ahogyan ők hárman élnek vezérlő׳ csillag leket számodra. Ne felejtsd el az otthoni ház bensőséges, meghitt hangulatát. A testvéri szeretet gondolatát is ők plántálták beléd, és mindig kövesd vallásunk erre vonatkozó tanításait. Nagy mamád rabbi ó׳sök utóda ki drága kincs — mi tudjuk ezt legjobban, akiknek nincsenek nagyszülei —, gondoskodással vedd körül meg özvegyült nagynénédet, s szeretettel csüngj a legdrágábbon, édes anyádon.

Tehetség és szorgalom ötvöződnek különleges egyéniségedben. Megbecsülés és elismerés övezi pályádat. Fizikushivatásod szent

eló'tted, munkádat odaadással végzed. Közösségünk hagyománytisz telő', a tradíciót követó' tagja vagy.

Ági!

Sok száz kilométerről kozott közénk a sors, kogy megtaláld életed párját. Nagyszüleid — édesanyád szülei — vallásos környezetken éltek. Erkölcsi törvényeink igaz szellemét örökítették leányukká. O ne veit — édesapáddal együtt — igazságszeretetre, kecsületességre téged, ó", aki csodával katáros módon szakaduit Ausckwitz poklákól, midón vérei mártíriumot szenvedtek.

Édesapád Nagykanizsa köztiszteletken álló polgára. Számos ki tüntetés illusztrálja dolgos életének méltó elismerését. Végigjárta a munkaszolgálatot és a kadif ogolytákorok szomorú útjait. Egykori szenvedéseiért gyermekeik kárpótolják ókét. Éva kúgod és te Ági.

Akogy megismertünk téged, kátran mondkatjuk, a nemes erkölcs, a zsidóság ósisége iránti affinitás, a kivatástudat megtestesítője vagy. Szorgalmad különleges. Akaraterőid lenyűgözői Jóságos vagy és

karátságot teremtő". Légy kú társa, segítője férjednek. Kövesd vallásunk tanításait, s az egyetemes emkeri igazságot. Kezedken, a no"kezéken, a jövő"záloga. Élj e felelősség tudatával zsidó asszonykoz méltóan.

שלושה דברים ה” אוהבם

״Három tulajdonság különlegesen tetsző"Istennek " (Peszáchim 113. a):

מי שאינו משתכר

״A kulturáltság”, aki kulturáltan él.

Ezernyi szállal kötődünk múltunkkoz. Tengernyi kapcsolat fúz a jelenkez. A megismerés mindannyiunk vágya. Kutatni a múltat, kogy összetettségéken megértsük a jelent. A zsidó kultúra kimerít ketetlen kicsestár. Ha csak szemelget az emker, akkor is gazdagszik. Ismerjétek meg az egyetemes emkeri kultúra felkecsülketetlen érté keit. Hangulatosakká, székké teketitek világotokat. Feledtetik a gon

dókat, kikapcsolódást nyújtanak a mindennapok küzdelmei után. Az űrkutatás korában is álma még az embernek a repülés, a szárnyalás. Elérhettek csodálatos, kicsiny világokba, melyeknek megismerését óhajtjátok. Empedoklész, a görög bölcs mondotta: ״Ha nem volna gyűlölet a világban, a dolgok eggyé válnának. ” A kultúra hordozóiban találjátok meg azt az erőt, mely kizárja a gyűlöletet, mely közelítheti az eltérő', de pozitív gondolatokat egymáshoz.

מי שאינו מעמיד על מדותיו

״Mind magasabb mérce állítása önmagunk ele’.

Emberi gyengeség a hajlam a karrierizmus felé. Természetes törekvés, hogy magasabb célokat tűzünk ki magunk elé. De hogyan érjük el ezeket, az nem közömbös. Szeressétek, mi érték. Távolod jatok el attól, mi gyarló. Törekedjetek magasabbra, de csak a fejlett etikummal rendelkező׳ lelkiismeretetek leket a mérték. Elégedettség ne uralkodjék el rajtatok, küzdj etek a tisztaság diadalraj utásáért, az erkölcs kiteljesedéséért, kogy köreitekben is igazabbá váljék az ember.

מי שאינו כועס

״ Gyűlöleim en tesség

Indulatokkal telített világunk. Érzelmek kavalkádja határozza meg cselekedeteinket. Az emóció is közelít zsidóságunkhoz.

Pár nappal ezelőtt Jeremiás siralmait olvastuk fel zsinagógáinkban Tisá Beáv gyásznapján. Jeremiásét, ki átélte az ókori zsidó történet vérzivataros időszakát. A róla szóló hagyomány intelem ugyan, de optimizmusával kozzátok is szól.

Patakzott a nagy próféta könnye, amikor látta a Bész Hámikdos falait dói ni. Fájdalmában négy téglát emelt ki az omladékból, s azok ra a négybetűs Istennevet, a tetragrammatont írta. Bedobta a tűzbe, az ég felé emelte tekintetét, s így kiáltott: ״Ma minden elpusztult, ki fogja megőrizni az isteni eszméket?” És — a legenda szerint — csoda történt. A lángok közül kiemelkedett a négy izzó kódarab, s rajta másik héber szó, mely ugyanúgy, mint az Istennév, négy betűből állott. A szó így hangzott: ח^יים az Elet.

A romokból, a romokon élet születhet. A genocídium katakliz mája után, történelmi traumák után az üszőkből, az omladé kból ujjászüle tket az élet. Ti is élő bizonyítékai vagytok a chájim gon dolatának, az élet igazának. Emeljétek magasra szemeiteket, hogy láthassátok gyönyörű élményekkel kiajzolódó bérceit.

E tanítással bocsátlak útra benneteket, ó'rizzétek meg e perc szentségét, s váljék valóra felettetek a rabbinikus áldás minden egyes szava.

יברכך...

MÁZKIRSÁVUOT

Újlaki zsinagóga, 1976.

ומתוק האור וטוב לעינים לראות את השמש

" kellemes a íény, s jó gyógyító sugarát látni. ” (Kokelet 11. 7.)

Virággal ékesített már templomunk, s ünnepi díszbe öltözve, meghitt hangulatban köszönti a kinyilatkoztatást.

Gyermekkori élmények feléledése, s vissza visszatérő' érzelmek átélése jelzi ס־חג הבכור^ים!, Sovuausz ünnepét.

Hét héttel ezeló'tt emlékeztünk a fizikai szabadulásra, s most is 49 nap elteltével történeti eseményt említünk. A szellem ébredését, amely fordulópont minden emberi közösség életében. Ekkor al akul ki jellege, karaktere, önálló egyedi arculata lesz. Ezt ünnepeljük

תס^שבעות

Lehunyt szempillával gondolunk a múltra, s előttünk zajlik le az ókori történelem.

Fáradt, de akaratos tömeg halad a pusztai úton. Nemrég vívták ki szabadságukat. Sok teherrel, felszerelési tárggyal indulnak a nagy útra, de a legnagyobb érték, a nélkülözhetetlen, az elvehetetlen, a gondolat, a szellem még hiányzik.

Kevés idó' elteltével — úgy tűnik — alkalmasnak látszanak, kogy átvegyék és megismerjék a Tant. Köd és félelem burkolta be a Szináj hegy ormát. Megjelent Mózes a tanító, a népvezér, s kezében a két kó'táhla az egy istenhit és az erkölcs formáló erejével.

Remegés és félelem a nép figyelő' szemében, melyet összezárásra kényszerít a fejük felett ragyogó eró's fénysugár.

A zsidó hagyomány — allegóriák és szimbólumok segítségével — gyakran összefüggésbe hozza a fényt és a Tórát. Az egyik ággáda így regél erről:

״Fény árasztotta el a föld felszínét. A birodalmak uralkodói —

hangzik az ó»si legenda — Bileámboz a híres nem zsidó prófétához mentek, kogy felvilágosítást nyerjenek. Hogy megnyugtassa ókét, mit jelent a szokatlan sugárzás.

Előlépett a leghíresebb fejedelem:

Vajon második özönvíz előjele a nagy fény?

A próféta megnyugtató szava után egy másik kérdezte reszketve:

Talán túzözön által akarja az Alkotó megsemmisíteni teremt ményeit, és ennek előjele ez? Bileám így válaszolt:

Tóra adatik most Isten alkotásából ered a fény, mely az értelem sugarával megvilágosítja a sötétbe burkolódzó földet."

Különleges csillogással vibrált a torai fény szabadságunk ege alatt, s vigasztalóan sugárzott felénk, megpróbáltatásaink idején. Szent a Tóra, melyet nemcsak olvasni, hanem megérteni kell, mely nem elvont eszmefuttatás, hanem cselekvésre serkentő' törvénykódex. Talán épp ezért, mert a remekművek remekműve, az ókor keleti irodalmának legtökéletesebbike, még nehezebben érlelődött meg az emberek tudatában. Hiába hirdetett vallásunk egyenlőséget. Hiába szóltak tanításaink mindenkihez, hogy megmutassák a jó, a helyes utat, hogy eligazítsák a tévelygőt az akadályokkal telített bétköz napokon. Fényt adtunk az embereknek, s emésztő' tüzet kaptunk cserébe. Az emésztő• tűz pusztítását még viseljük magunkon. Ezért emlékezünk az öröm ünnepén a pusztulásra is.

ואש לא אמרה הון

״A tűz nem mondja: elég. ” (Misié 30. 16)

A holocaust pusztító lángja sem állapodott meg. Majdnem elemésztette földrészünket, végzetébe taszította az egész világot.

״ A gondolat láthatatlan, az emher csak tetteiért íelelős. ״Ez az aforizma szinte minden korra alkalmazható volt, csak a XX. század 30 as 40 es éveire nem.

Ebben az időben nemcsak vélt bűnöket, de kimondatlan gon dolatokat is számon kértek. ״Látszólag európai gondolkodás követ kezményeképpen az egyik ország olyan alkotmányt készített, mely

nek törvényei nem embereket, hanem egy közösséget vontak felelősségre kitalált bűnökért

ותחשך הארץ

״... és elsötétült a föld. ” (S’mot 10. 15.)

Agy ulölet, a sötétség és a közönbösség szelleme lebegett Európa egén. Háború. Könyveket és lelkeket égettek el. Zsidók millióit de portálták. Hat millió európai, s ezen belül hatszázezer magyar zsidó szenvedett mártírhalált. Számokat mondok, de mögöttük élet volt, emlék van. Megsemmisítették a felnőtteket, gyermekeket csecse móket. Bombázták a házakat, ágyúzták a városokat. Tönkrementek városok, csodálatos épületek, a különböző' művészi értékek. Megszűntek zsidó közösségek, zsinagógák, tanházak. Elpusztult a gondolkodás is, s a brutalitás kere kedett a józanész fölé. ״S az asz szony boldog volt, 12a elvetélt.” (Radnóti)

Egy mondat, s mennyi minden összesú'ró'södik benne. Kín, fáj dalom. Az anya, ki gyermekéért él, inkább lemondott a szülés fáj dalmas gyönyöreiről, sem mint hogy újabb áldozatot adjon a gyilkos őrületnek. Látván az elárvult zsidó közösségeket, a — jobb esetben — kulturházzá átalakított, egykori hívekért, elpusztított lelkekért síró zsinagógákat, a nagyobbrészt elhagyott, látogatóit nélkülöző' zsina gógákat, a fájdalom marja szívünket.

A pusztítás tüze menthetetlenül elpusztította a jövó't? Vajon vane

még jövő?

A megmenekült maradéknak lelki igénye az emlékezés. Erre kötelez mártírjaink emléke, s önmagunk becsülete. Imádkozzunk közösségünk mártírjaiért, zsidó testvéreinkért, az ártatlanokért, a kiszolgáltatottakért, a védtelenekért, akik héberül szólították imával az Alkotót, akik a Mindenható megszentelt nevéért szenvedtek halált. Szóljon a múltunkat felidéző', sebeket feltépő' ima, a 130. Zsoltár szavaival:

״ A mélységből szólítlak, Örökkévaló. Uram, hallgass szavamra, legyenek füleld figyelmesek könyörgésem szavára. Ha bűnöket ó'rzöl meg, Uram ki állhat meg? Reménykedtem az Örökkévalóban reménykedett lelkem, és igéjére várakoztam...Lelkem várt az Úrra, inkább, mint örök a reggelre. Várakozzál Izrael az Örökkévalóra, mert az Örökkévalónál van a szeretet, és bó'viben van nála a megváltás, és őmeg fogja váltani Izraelt mind a hunéitól.

JIZKOR!

HELLÁSZ ÉS JUDEA

SÁBBÁT NOÁCH

Újlaki zsinagóga, 1976. október 30.

könyvének első fejezetei a vi lág kel etkezéséró'l va llott teológ iái nézetünket tükrözik. Emlékezetes szentírási versek, költői ikle tettségú részek illusztrálják az ismert fejezeteket.

יפת אלהים ליפת וישכן באהלישם

״Szélesítse ki a Mindenható Jefet határait, s leljen otthonra Ő Sem sátraiban ” (B’résit 9• 27.)

Sém és Jefet.

Noé gyermekeitől, Sém és Jefet utódaitól származnak a kultúra és az erkölcs meghatározó, gyakran alapvető׳ értékei és elvei.

Sém utódai a zsidók. Jefet követőit a hellén földrajzi körben találhatjuk. Az ókornak e két nemzete maradandót alkotott. Bár földrajzilag nem voltak távol egymástól életfelfogásban és bölcse leiben ellentétes nézeteket vallottak. Görögország vidám, min dig alkotó ked vú az élet különböző׳ szeszélyeit kipróbáló embereket nevelt. De kultúrában felülmúlbatatlant alkotott. Klasszikus vonalú

épületek, szép formájú szobrok kerültek ki a mesterek kezéből. Irodalmi alkotásaikat a mai napig ismerjük. Évezredek művészetére, a szépízlésre, a közízlésre hatottak az ókori példával. Az egyetemes görög kultúrának szerves része volt a testfejlesztés. Sportjátékokat, lovasversenyeket, olimpiákat rendeztek. Versenyzett az ember, az arénában viaskodott az állat. Az athénieknek, a spártaiaknak ezek

jelentettek örömet. De a háttérben ott lappangott a szegények elnyomása, a rabszolgák agyondolgoztatása. Az ő érdekeikről ritkán s rövid időre szólott a törvény.

ועורם מעליהם הפשיטו

״Még a kórt is lenyúzták róluk. ” (Micha 3.3.)

Kívül fény, derű, pompa, de hátul a sötét sikátorok leple alatt fájdalom és elégedetlenség ült.

Hellász és Judea.

Heti szakaszunkban hallhatunk a zsidóságnak, mint vallásnak elin dítójáról, alapítójáról, szellemi géniuszáról, Ábrahámról.

ואעשך לגוי גדול ואברכך ואגדלה שמך והיה ברכה

״Nagy nemzetté teszlek, megáldalak, naggyá teszem nevedet, és áldássá válsz.” (B'résit 12. 2.) — olvashatjuk e heti soros olvasmá nyunkban. Vajon hogyan válhatott áldássá Ábrahám élete, munkája küldetése? Ábrahámé, aki a zsidóság elindítója volt.

Születésének legendás történetét a Midrás így meséli el:

Terách volt Nimród seregeinek főparancsnoka. Egy este a király

udvaroncai, tanácsosai, csillagjósai összejöttek házában és vigadoz tak. Ugyanazon az éjszakán született meg Terách fia Ábrám. Ami

kor a vendégek hazafelé menet felnéztek a csillagos égre, látták, hogy egy hatalmas üstökös száguld kelet felöl a látóhatár szélén.

Az asztrológusok ámulatba estek, elcsodálkoztak, mert megtudták,

mit jelent ez a látvány. Terách újszülött fiából hatalmas, nagyszerű gondolatokat teremtő és terjesztő' ember lesz.

״Isten mondotta, legyen Ákrahám és lett világosság”

A Mid rás szava beteljesedett. Ábrahám jellemével, morális

kiválóságával, erős hitével tett tanúbizonyságot emberségéről. Ábrahám neve fogalommá lett, az erkölccsel azonosították.

Mit adott Ábrah ám, s mit adtak követői az erkölcs által övéiknek,

s az egyetemes emberiségnek? Hagyományos irodalmunk Megilla traktátusában az ókori két nép viszonyát így képzelte el, miután Jefet népét Görögországgal azonosította.

יפיותו של יפת יהא באהלי שם

״Lakozzék a hellén művészet szépsége a zsidó erkölcsiség köte lékéhen." (Megilla 9/b)

Olyan eszmény ez, mely a ma emberét is hatalmába keríti. Szinkront találni a modern élethez tartozó kultúra és az ó'si vallás alapvető' tanításai között.

A gondolkodó ember életének elengedhetetlen részeivé váltak ezek. Az a fáradozás, hogy harmóniát kerestek a munka és a kultúra különböző' ágai között, de a vallásos gondolkodás alapja az isteni szellem maradt. Ez a mi küldetésünk egyik értelme, fáradozásaink tárgya, nemzedékek eszménye.

Megtalálni az összhangot a szépség, igazság és a hit szimbiózisát. Hadd legyenek ezek igaz kifejezői éltünknek. Dicsó'ségére hitünknek, vallásunknak. Fejló'désére ó'si gyülekezetünknek és az egyén lelki karakterének.

SZENTÉLY ZSINAGÓGA TANHÁZ

Újlaki zsinagóga, 1977.

JLávoli századok máig is elevenen ható munkái azok az építmé nyék, melyek részben még ma is állanak, részben nagy képzeló'eróvel rendelkező• művészek örökítettek meg. Az emberi tehetség nagyszerű alkotásai nyomán az értelem már akkor is legyőzte az akadályokat.

Az ókornak volt a hét világcsodán kívül is impozáns alkotása. Egy olyan épületkomplexum, mely nem önkényes céloknak meg valósítása, nem zsarnok uralkodók elképzelt és megvalósított áb rándja.

Bész hámikdos! — hangzik a gyönyörű elnevezés. Olyan hely, ahol nem volt különbség ember és ember között, ahol zsidó és idegen vallású ember is leróhatta a báláját a Mindenhatónak. De a Szentély nem maradhatott fenn, mert idegen érdekek, érdekellentétek, s ér telmetlen gyűlölködés elpusztította a zsidóság vallási centrumát. A Talmud S ’kál im traktátusában olvashat) u k: ״Amidó'n Nebukád necár — Babilónia királya — feljött, hogy Jojákin királyt fogságba vigye, megpihent Dapbne Antiocbénában. A nagy Szinbedrion elébe ment, és így szólt hozzá: ״íme elérkezett az idő, bogy a Szentély leromboltassék". Nebukádnecár így válaszolt: ״Csak azt adjátok ki nekem, akit királlyá tettem fölöttetek'. Erre Jojákinhoz mentek, Juda királyához, s így szóltak hozzá: ״ Nebukádnecár téged követel ". Amikor a király ezt meghallotta, vette a Szentély kulcsait, felhágott a Templom tetejére, és így szólt: ״Világ ura! Egykoron megbíztál bennünk, és kulcsaidat átadtad nekünk, de most, hogy bizalmadat elvesztettük, ismét visszaadjuk a kulcsokat"...

Egy kéz nyúlt le a magashók és a kulcsokat átvette tőle. (dr. Molnár Ernő Talmud fordítása.)

״Azóta nincs Szentély, nincsenek áldozatok, ami megmaradt, az a remény. Az ággáda drámai gondolata megragadja Arany Jánost, aki Franki nyomán, Az utolsó főpap című versét a tálmudi szöveg nek szenteli:

״Haragod az oltárt megtöré, Véráldozat minden papod, Nem méltatál továbbra bennünk’, Hogy templomodra mi ügyeljünk, Az oltár rom, néped halott.

״Vedd vissza hát a templom kulcsát, Reszketve nyújtom fel neked’’ S míg térdre hull ködlepte szemmel, Hall messziről vad zörgedelemmel, Tompa diadaléneket.

Amint imádva, karemelten, A templom őre térdepel, Egy légi kéz könnyű sugára Ereszkedik le, és az árva Kulcsot magához vonja fel. ’’

Ha a zsidóság történelmét — a Szentírás szövegét analizálva — a jeruzsálemi Szentély pusztulásáig tekintjük, láthatjuk, hogy a próféták álláspontja az áldozati rendszerről, nagyobbrészt lesújtó. Az élet fejlődését, ellentmondásosságát, korabeli joghézagait alapul véve, gyakran helytelenítették azt. Ők, nyitott szemmel jártak, nemcsak néztek, de láttak is, olyan szerepet töltöttek be, mint az emberben a lelkiismeret. Megvilágították a hibákat, ostorozták az

elvakult népet, az öntelt nemességet, vagy a tehetetlen uralkodót. Bátran emelték fel a szavukat, s hirdették, ha hunt követnek el, ha a társadalmi igazságtalanságokat gyarapítják, az áldozatok nem segítenek, Isten nem bocsát meg.

שנאתי מאסתי חגיכם

״Gy ulölöm és megvetem ünnepeiteket, ha égő és lisztáldozattal próbáltok engesztelni, áldozataitokat nem fogadom !'\kmosz 5.21) hangzik Amosz feddo, igazságot minden viszonylatában kereső• próféciájában a Mindenható szava. A próféta megadja a helyes ös vényt. A zsidóság fennmarad, ha a hit által meghatározott élet alapját a jog a helyes törvény képezi.

Az ó'si Szentély megszűnte után az áldozati rendszert is befedte a múlt. A Bész hámikdos pusztulása után domináns jelentősége volt a tanház alapításnak. Itt kívántak érvényt szerezni az apáktól átvett tradicionális törvények és parancsolatok révén a próféták által hirdetett és szükségszerűnek nyilvánított korszaknak.

ונשלמה פרים שפתינו

(Hosea 14.3.)

Az áldozatot váltotta fel az ima, mely rendszerbe foglalta a zsidóság érzésvilágát, kifejezte őszinte, kiegyensúlyozott kapcsolatát Istenhez, mely biztonságérzetet adott a kételyek idején, lelki egyen súlyt idézett elő a pihenés, a teljes kikapcsolódás óráiban, mely el idegeníthetetlen, szerves része lett a mindennapoknak és az ünne peknek.

Zsidóságunk érzésvilágát az ima tolmácsolta, gondolatait a Tan. Azért tanultak, kogy taníthassanak. Taníthassanak szellemre és tiszta lelkiismeretre. Mindarra, ami miatt a Szentély állott. A lelki hasonlóság és a vallásos életről való hit azonossága jellemezte az egymást követó• nemzedékeket. A tanházakban elültetett elmélet, mint az elvont kérdések gyakorlati megvalósítása sarjadózott. Ez a gyakorlat jellemezte az évszázadok generációinak életszemléletét.

Ha Av hónapjának első• szombatján emlékeztetünk az ókori ese ményekre, s a késói üldözésekre, a zsidóság több ezer éves megpró

báltatásaira, láthatjuk, életben maradásunk fontos feltétele volt, kogy tragédiák láncolatán át, és egyszeregyszer rövid ideire nyugalmunk szabad ege alatt is tankázakhan és templomokkan a tanulás kallat szott.

Magunk elé képzeljük a kidegken és melegken egyaránt tanuló öregeket és ifjakat, a kittől áttüzelt, könyvke merülő' keszédes sze meket, midó'n megkatottan és odaadóan tanulnak, kogy ó'k is eró's láncszemei legyenek a zsidóság láncolatának. De ez a kép nem kely kéz kötött.

Bárkol a világon a zsidó élni akart és — Jeremiás szavaival élve — ״előmozdítani a város kékéjét”, a Tórával foglalkozott, kogy a tan révén, oly emker váljék kelóle, aki megveti az erőszakot, viszont kivé annak, ami emkeri, ami kumánus.

ואין שלטון ביום המות

״A szellem nem uralkodik a kalálon” (Kokelet 8. 8)

De e tézis fordítottja is igaz. A kalál sem uralkodik a szellemen. Az elmúlás kekövetkeztével a szellem nem piken el, a szellem továkk él a tradíció által. Folytatólagosan a generációk sokaságán át. Egyre erósekken. Templom és áldozatok, zsinagóga és imák, tankáz és tanulás, mindmind összefüggő' láncolat. Történelmünk részei, a kagyomány láncolatának emlékei, elemei, s egyken a jövő' ígérete.

Májmuni Misnakommentárja alapján, az ismeretlen szerző összefoglalta hitünk alapjait. A Tizenhárom hitágazat utolsóelőtti tétele így hangzik: ״Teljes kittel kiszem a Messiás eljövetelét, s ka késlekedik is, mindennap várom eljövetelét.”

Várjuk mindennapjainkkan a Mesiáck érkeztét, az örök kéke korát, amelyet a Mindenkató iránti mérketetlen szeretet ölel át, s amikor visszakapjuk a Szentély — történelmi kényszer miatt vissza adott, de mindig ״visszaálmodott” — kulcsait...

GONDOLATOK A SZENTÍRÁSRÓL

TISÁ BEÁV ELŐTT

Újpesti zsinagóga, 1978.

mpulzusok sokasága éri mindennap az embert, melyek alapvetően meghatározzák cselekedeteinket, hatnak érzelmi világunkra. Azon bán minden ember életére a fogékony gyermekkorban szerzett ismereteknek van a legnagyobb jelentősségük. Az indíttatásról beszélünk, mely létfontosságú tényezős az egyén és a közösség szá mára. Történelmi kavalkádban született meg e vallási közösség szellem iránt mutatott fogékonysága. Jesája prófétának, az ókor egyik vonzó egyéniségének mondata illusztrálhatja e kimagasló eseményt. ״A nép, mely, sötétségben járt, világító fénysugárt bog látni. ” A lelki sötétséget a szellem tündöklése vá ltotta (el. In dítta tásunkat, a történelemben meghatározott egyedi szerepünket e tényezős befolyásolta.

Korunk a technika százada, de a reálstúdiumok heroikus mérvű

fejlődése mellett új humán tudományok, s tudományágak születtek, ilyen új diszciplína az olvasásszociológia. Kutatásának tárgyát a könyv területéről meríti. Megállapítása szerint a könyv a tudomány magába foglalója, a kultúra alapvető'kútfője, a kikapcsolódás élményt nyújtó eszköze. Legújabban még egy komponenssel bővül e sor. A könyvet a terápia egyik fontos eszközének tekintik. Nyugat Magyarország nagykórházában a lelki nevelésnél alkalmazzák az írásbeliséget. E szempontok tükrében mit jelent a Biblia, s a köré kialakult vallási irodalom, miben láthatjuk ma lényegét, hogyan értékelhető' a könyvek sorozata, melyek a zsidó szellemiség hor dozói?

Szentírásunk a ״könyvekkönyve” ma is hithű forrása, vallásunk meghatározója az egyistenkit letéteményese, melynek szellemében élni kívánunk, melyre szilárd meggyőződésünk épül, s amelyre szertartásaink sorozata alapszik. Ez a lényeg, de az olvasásszociológia ismertetett szempontjai is figyelemreméltóak.

Tud ományok sorozata merít a Bibliából, s a köré fonódó zsidó irodalomból. Szinte elképzelhetetlen, hogy a zsidó kutató archeo lógus egyik kezében ne tartaná a Szentírást. A francia középkori nyelvészet Rási korabeli átírásaiból is táplálkozik.

Művészek százait ihlette, s inspirálta alkotómunkásságra a Biblia. Ismerete nélkül alig érthető' a mű. Az egyetemes emberi kultúra nagybecsű remekei — Michelangelo és Rembrandt, Amos Imre és Chagall, Zweig és Tkomas Mann, Freud és Madách munkái, kogy a legnagyobbak közül — tetszőlegesen — említsünk kiváló egyéni ségeket, ezer szállal kötőidnek a világ legolvasottabb, s legtöbb nyelvre lefordított könyvéhez.

Eredetiben olvasni feledhetetlen élmény. A leson hákodesnek, a szent nyelvnek több ezeréves, változatlan zeneiség s kifejezőkészség a jellemzője, de a bibliafordításokban is megtalálhatjuk az ósi szöveg vonzerejének magyarázatát.

A történeti események a törvények közé beékelődött drámai erővel bíró költemények a világirodalom páratlan értékű poémái. A pihenés a tevékeny és értékes szellemi időtöltés egyik formája, ha tanítá sainkhoz és irodalmunkhoz fordulunk.

A jellem átnevelésére utaltunk midőn a terápia ezen új formáját említettük. A zsidó közösség tagjait gyermekkortól tudatosan, s tudat alatt nevelte az elődök tanítása.

Történet és törvény elválaszthatatlan egységbe olvadt az évezredek alatt.

A zsidó szellemiség összességének helyét keressük a múltban, s a jelenben, kogy megtaláljuk a helyes ösvényt a jövő! felé.

Dús lombozatú fa a zsidóság, de gyökerei lazulni látszanak, nem tapadnak elég erősen az életet tápláló földhöz. Segítséget igényel nek.

Tisá Beáv gyásznapja közeleg, midőn emlékezünk és emlékez tétünk a Szentély elpusztítására. Az ággáda, a zsidó irodalom kin csestára gyönyörű legendát örökít meg e gondolatkörben, mely tevékenységre sarkall.

״így szólt a Teremtő a szolgálattevő’ angyalokhoz. Induljunk, te kintsük, meg mit cselekedtek a zsidóság ellenségei. S látta az Ur mi történt a Bész hámikdossal. Sírt, könnyei hulltak alá. — Jaj drága házamért, gyermekeimért. Hová lettek kohanitáim, levitáim imádott gyermekeim, merre tűntek? Hányszor szólottám hozzátok, emberek térjetek meg. ”

A kataklizma után magához tére, ezen környezetben zsidósá gunk? Áv hó 9•én, midón az ókori s a legújabb kori szenvedéseket is felidézzük, a legenda szavaira tettekkel kell majdan válaszolnunk. Magunkba szállani, lelkiismeretünk szavára hallgatni, közeledni zsidóságunkhoz. Az élethez...

ÁJEKÁ? HOL VAGY EMBER?

SÁBÁT B’RÉSIT

Újlaki zsinagóga, 1979•

״JL\,ezdetben teremtette Isten az eget és a földet." (B’résit 1.1.) Csodálatos mondat, megindító, emlékezetet felidéző׳ szent nyelvű szavak ezek. Kész a nagy mu, s benne a teremtés koronája, Isten képmása, az ember. A gondolkodó.

Vétkezett az első׳ emberpár, nem követvén az isteni szót, s kérlel hetetlen osztályrésze az Éden kertjéből való kiűzetése. Ádám elrej tó'zik félelmében, s ekkor elementáris erejű hang hallik. Hang, amely megremegteti az univerzumot.

ויקרא הי אלקים אל האדם ויאמר לו איכה

״Szólott az Örökkévaló, az Isten, s kérdezte: Hol vagy ember?״ (B’résit 2. 9.) — E mondat évezredek óta él az emberiség lelkületében,

ó'szeru emberi kérdések között.

Választ keres múltbeli cselekedeteinkre. Eljövendő׳ tetteinket talán aranykeretbe foglalja, talán vészjósló árnyékkal palástolja.

Hol vagy ember?

״És az Örökkévaló, Isten mély álmot bocsátott az emberre, és ő elaludt. (B’résit 3. 21.)

Első׳ alkal ómmal beszél Szentírásunk az álomról. Az álomról, amelyről azt olvashatjuk a Talmudban, kogy a ״próféciák egyhat vanad része״. (B'rádiót 57/L.)

Álom, álmodozás. Álom, tervezés. Összefüggő'fogalmak, melyek ról szólni a zsinagógái esztendő׳ első' szombatján — befejezve a bosszú ünnepi sorozatot — különösen idó'szeru.

A modern orvostudomány meghatározása szerint az álomnak két típusa van. Az egyik az úgynevezett mély álom, amely elmosódik a képzelet tengerében, s amelyre senki nem emlékezik. A másik a felületi álom, amely felébredéskor az emlékezetben rögzül. Ami az ember gondolatait napközben az ébrenlét alatt foglalkoztatja, a teljes fizikai nyugalom idején, az alvás alatt kiszínesedik. Az álom a lét egyik bizonyítéka. Nem véletlenül adta a XX. századi líra egyik jeles képviselőije poétikus kötetének címéül Álmodom, tehát vagyok. Nagyünnepeink áhítatát még érezve, a megmérés és a megmérettetés misztériumát átélve, újra fogalmazódik bennünk az álom — álmo

dozás — realitás hármas egysége.

Egy régi legenda szerint az ókori Perzsia neves uralkodója, amikor idős kor felé közeledett, magához hívatta két gyermekét, hogy döntsön sorsuk felól. így szólt hozzájuk:

Közeledni érzem halálom napját, most szeretném eldönteni, ki lesz az utódom. Induljatok el birodalmamban, de holnap estére itt álljatok előttem. Amilyen nagy utat megtesztek e két nap alatt, az

lesz az örökségetek.

Elindult az idősebbik fiú, gyönyörű hegyeket látott, a felhókig emelkedő'bércek megragadták képzeletét. Elbűvölte őt a természet csodája. Újabb és újabb területek felé közeledett, hogy magáénak tudja majdan azokat, de kapzsisága miatt a meghatározott idó're nem ért vissza. A kisebbik fiú halkszavú, szerény, földönjáró volt, ő is látta a vonzó természeti kincseket, remény töltötte el, hogy

egyszer birtokaként gondozhatja azokat, de tudott önmagának meg álljt parancsolni, Az első nap este vissza fordult, hogy időben áll hasson atyja eló'tt.”

A régi legenda szimbólummal ötvözött szavai hozzánk is szólnak. Elvégzendő' feladataink feltételezik, hogy álmaink, terveink elér ketó'ek, életszernek legyenek. Olyan cél lebegjen szemünk eló'tt, amelyben az egyén sorsa kiteljesedik, de a közösség hitélete, vallás kultúrája, tradícióhusége sem kopik meg.

״Annak ellenére, hogy néha az álmok egy része valóra válik, az

egész álom soha nem teljesülhet:" (B’ráchot 55/L.)

Néha kétes indulatok, bizonytalan célok vezénylik az embert. Talmi értékek, nagyzoló álmok, megvalósíthatatlan eszmények. Meg tudunk szabadulni ezektől? Mikor találjuk meg azt a húrt, amely minden fülnek egyformán zeng, összhangba csendül? Mikor kapunk választ, kapunke egyáltalán választ a ״Hol vagy ember?” kérdésre? Világunk jobb megismerése, a humán és egzakt tudományokban, mozaikszeru színes tradíciónkban való elmélyedés, hitünk funda mentumainak mélyebb átélése, a micvák, vallási parancsolatok be tartása, az érzelemvilág színesebbé tétele, az egyén és a család bol dogulása, a közösségi élet felvirágoztatása, személyes példamutatás vi lág unk jobbátételéért, midmind olyan nemes eszmények, megvalósításra váró ideálok, amelyek szent célként lebegnek elől tünk. Ha keressük Istent, megtaláljuk, ha kérdezzük az embert, válaszol nekünk, ha fürkésszük a végtelent, kicsit jobban mégis

merjük.

״A primislámi rabbi Méir mesélte. Fiatal boromban nagyon só várogtam az után, bogy Elijáhu próféta megjelenjéb nekem. Mikor erről szóltam apámnak, ezt mondta: ha buzgósággal tanulsz, s erős benned a segítőkészség érzése, megláthatod őt. Négy héten át kora reggeltől késő estéig tanultam. Ekkor megint szóltam apámnak. —

Menj és tanulj! — volt a válasz.

Egyszer könyvbe merülve ültem az iskolában, amikor belépett egy rongyos ruhájú ember, vállán nagy bugyorral, arcát szakáll bori tóttá. — Letehetem itt a holmimat, kipihenhetem hosszú utam fárad ságát? — kérdezte. — Kedves bácsika — mondtam én — ez nem fogadó. Ő újra kezdte: — fáradt vagyok, nagy út van mögöttem. De nem hajoltam szavára, mire elment. Nemsokára bejött apám az iskolába, villogó tekintettel rám nézett, és kérdezte : — Láttad Élijáhut?”

A tanulásnak, a kultúra megszerzésének rendeltetése van. A szel lemi érték csak akkor maradandó, ka a köz kincsévé válik. Ha nem, öncélú. Ha segítesz a másikon, ka örömet okoz a társad arcán is felvillanó mosoly, ha te magad is örülni tudsz az életnek. Ha meg találod önmagadat, és észreveszed a másikat is. Ha hiszel Benne, Benne, ki alkotója a világmindenségnek, ki ismeri a szív indulatait,

aki értékeli a tetteket, aki ma is, mint mindig felteszi a kérdést: — Ájeko? Hol vagy ember?

Oly jó lenne hallani a próféták korából sugárzó üzenetet: Hineni\ íme itt vagyok. Oly jó lenne hinni, hogy továbbra is a becsületes, kitartó, szorgalmas munka lesz testvéreim jellemének formálója. Akik ismerik és gyakorolják a szeretet eszményét. Akik nem állnak tétlenül, közömbösen, ha a segélyt kérő' szó megérinti a lelkeket. Akik átérzik az idő szavát, de folytatói az elődök képviselte tradí ciókna k. Akik kiállnak az igaz emberi értékek mellett, hisznek a jóságban, hisznek a megújulásban. Akik hisznek az álmokban.

״Megmaradni akarunk — tehát álmodunk, álmodunk valami szebbet. Arról álmodunk, hogy újra gyermekké lettünk. És tiszták vagyunk. És arról álmodunk, kogy egyszer még mindent újra kezdhetünk.”

(Madách: Az ember tragédiája)

״PÉLDAKÉP LESZEL GYERMEKEIDNEK״

Lágymányosi imaház, 1980•

1 gy küzdelmes életpálya megérdemelt jutalmaként még életében eszménnyé magasztosul az elűzött idegen.

את(ה) סימן לבנך

״Példakép leszel gyermekeidnek” — olvashatjuk a Midrásban Jákobról, Jákobról, aki oly magas erkölcsi piedesztálon van, aki méltó arra, hogy a zsidó ember példának tekintse. (Midrás Rábbá. Széder Vájécé.

Bibliai elbeszélésünk során, Jákob menekül nagybátyjától, Lábán tói, majd a lázongó lelkiismerettel való küzdelem után a nap reményt adó sugaraira ébred.

״Amint téged a felkeld nap sugarai gyógyítanak, ugyanúgy gyér melleidnek a szabadság hajnalán a sugárzó nap hoz majd gyógyulást. ”

Amikor ez bekövetkezett, szabad emberként szabadon gondol

kodhatott. Csodálatos ember készítette vívmányok általa régen nem ismert új régiói felé fordult, a művészeti és technikai újdonságok felé orientálódott. Kutatott.

loz.

így regél a hagyomány: Szólott az Örökkévaló a világk

עולמי עולמי מי בראך מי יצרך

" Világomvilágom, ki alkotott téged, ki formált téged?” A bolygó rendszer, melyet Világnak nevezünk egészében és részleteiben, makró és mikrokozmoszában kutatásaink tárgya. Amely itt talál

ható, s amely mind máig ismeretlennek tűnik, s melynek titok a létezése is, mindmind arra vágyik, kogy felfedezzék, arra vágyik, kogy feltalálják, kogy megismerjék. Az értelem kívatott csak a kódításra, kívatott a tudomány különközó" ágainak legteljesekk megismerésére, kogy közkinccsé, mindenki számára megközelít ketóvé, e lérketóvé váljék az.

A fel világosodás jelszava így kangzott: ” Legyen bátorságod igény be venni saját értelmedet!”. Merj gondolkozni, merj tervezni, merj alkotni! S az emker élt is ezzel. De Ákrakám utódai, apáink oly sok megprókáltatáson mentek keresztül. E tény figyelemkevételével csendül fel újra a kérdés:

״Világom, világom, ki formált téged?”

Különösen érdekes e kérdés zsidó szemszögkód, kiszen ércnél maradandó Lb nyomot kagyott a zsidóság életműve a kultúr és álta lános történelmen. Pedig a próféta szavai szerint ״kicsiny nép vol tünk a nemzetek között, megvetettek az emberek körében. ” De a kicsiny nép, a megvetett gyülekezet vágyott a szakadság napjára, kogy annak perzselő'tüzéken élkessen, s gyakorolja kitét, és valósítsa meg az erkölcsöt. Amidéin leketett Einstein forradalmasította a fizikát, Ckagall új színt kozott a festészetke. S korunkkan a zsidó tudós egyenlő' jogkan élt társaival, az emkerekkel.

חדשים לבקרים רבה אמונתך

" Új vívmányok keletkeztek az egyenlőség hajnalán.” (Échá 3. 23.)

S a zsidó is felismerkette végre önmagákan a szakad embert. Végre kagyták, kogy gondolkodjék, s ne a gettó önmaga választotta falai között bontakozzék ki teketsége. Felismerkette mindazt, ami szép, ami erkölcsös, ami kumánus. Tecknikai vívmányok sokasága kuvölte el képzeletét. S ezen új ismeretek mellett is vallottul?, kogy zsidóságunk nem elavult, kogy morális tanításai nem túlkaladottak, kogy világi műveltség, gyakorlati érd eklodés és a vallásos kit összeegyeztetketó”.

״Példakép leszel gyermekeidnek” — idéztük az elókk Jákok nagy egyéniségéről, aki megosztotta áldozatvállalásának anyagi és szellemi eredményeit.

Legyen képes az ember felmérni és összeegyeztetni mindazokat a kincseket, melyet az ókor vallása, s az űrutazás korának vívmánya adhat, hogy méltóak legyünk az Aggáda jövendölésére.

עולמי עולמי יעקב בראך ישראל יצרך

" Világom, világom, Jákob is formált téged", a zsidó gyülekezet tagjai is tevékenyen részt vállaltak világunk szebbé tételében. Ennek az embereszménynek képviselőéi óhajtunk lenni, hogy hirdessük embertársaink előtt: zsidóságunk halad a korral, de életének alapját ma is a Tóra, Isten szent, egyedülálló tana képezi.

A NEGYEDIK PEREKBŐL

SÁBÁT EMOR

Újlaki zsinagóga, 1981. május

I letismeret, élettapasztalat jellemezte a talmudi kor zsidó tudósait, akik az eló'deiktól örökölt kagyományt koruk szellemével ötvözték. Vallásirodalmi alkotásaikat Atyák tanításai címen ismeri a zsidó liturgia. Ezen a kéten a IV. pereket olvassuk, melyken Ben Zaumo, a kíres tanítómester négy kérdést tesz fel: — Ki nevezi! e tó" kölesnek, kó'snek, gazdagnak, tekintélyesnek?

איזהו חכם Ki a bölcs, kit nevezhetünk ma századunk utolsó HARMADÁBAN BÖLCSNEK?

Évtizedekkel ezelőtt תלמיד חכם — nak kivták azt, aki a jesívák különleges, egyedi légköréken nagy tudást szívott magáka. De ma, mikor köreinkken átalakult az élet formája, s az egykori jesívákat elsodorta a pusztító történelem, s az egyetemek fakultásai nem ke lyettesítketik az egykori vallásioktatási központokat —, egyre keve sekk a תלמ^יד חכם s elfelejtjük elődeink vallási életét, a zsidó kultú rákoz való ragaszkodását?

Vajon egyértelműen kelyesen cselekszik az, aki származását feledi, s kizárólag mindennapi munkájának él?

יפה תלמוד תורה עם דרך ארץ

Világi foglalkozás a kagyomány igaz szavával maradandó egységet adkat. Valljuk, kogy korunkkan is חכם köles emker, jámkor az, aki e szinkront, összkangzatot keresi és megtalálja.

איזהו גבור Ki a hős? hangzott a második kérdés.

A zsidóság sajátos helyet töltött be a történelemben. Ekképpen alakult, formálódott gondolatköre, világszemlé lete.

Eltérően az ókori népektől nem a verseny, a vetélkedés volt időtöltése, szenvedélye. Az ók őri szétszóratástól a varsói gettó láza dásáig a zsidó kó'siesség és bátorság elsősorban toleranciából fakadt, mártíromságból eredt.

Évszázadok múltak és a kó'siesség fogalma gyökeresen megváltó zott, alkalmazkodott a mához, a rohanó fejlődő' élethez. Korunk ideálja más típusú. Egyik példaképünk a tudós, aki avatott ismerője és oktatója a judaikahebraika stúdiumainak. A másik az a tudós,

aki szikéjével szivet ültet át, a tudós, aki elmerül az emberi szervezet rejtett világában. A tudós, aki gyermekbetegségeket megelőz, a tudós ki először lépett más bolygóra, s kinek első' szava az idegen égitesten bibliai idézet volt.

A köznap zsidó hőse, helytáll a tanulásban, a tudományban, a munkában, a csatában. Talán átlagember, de he lytáll ása már nem csak toleranciából, türelemből ered. Emberként kutat, dolgozik, tanul, nevel, csalá dót és közösséget épít. Teljesíti feladatát.

איזהו עשיר Ki nevezhető gazdagnak?

A technika századát éljük a szédületes ipari gazdasági fejló'dés ma még nehezen érzékelhető' perspektívát valószínűsít. Ma, mikor az urtechnológia lassan beköltözik otthonunkba, jo ggal ve thetj ük fel a kérdést: vajon a világ változásával, az életszínvonal emelkedé sével érzelmi világunk is gazdagodott? Megszületike bennünk az empátia? Átérezzük a testvér fájdalmát, osztozunk bánatában? Ott állunk mindig az elesett, a rászoruló mellett?

Vajon becsüljüke kellően egymást? Merünke ó'szintén egymás szemébe nézni? Fejlődött, sokat fejló'dött az emberiség, de még nagy út előtt áll, hogy gazdag, emberi érzésekben gazdag, tökéletes legyen. Hogy teljesítsük küldetésünket a Földön, s legyünk ״Kohénok, pa polz országa

A tanna negyedik kérdése is érdekes volt.

איזהו מכבד Ki nevezhető tekintélyesnek?

Oly kevés emberre jellemző' ez a fogalom. Mert a tehetség, mely idővel tekintélyességkez vezethet, esetenként hatalomvággyá fajul, így minden, mit megszerez, néma érték, semmiség. Az ókori hódítóról Nagy Sándorról meséli az aggáda: ״Birodalmakat hódított meg, népek kerültek hatalma alá. Mindent elért, mi kézzel fogható. S ekkor — így szól a mese —, a עדן pA_ez, a Paradicsomhoz érkezett. Behocsátást követelt. Hang dörgött ekkor feléje:

זה השער לה” צדיקים יבאו בו

״Az Örökkévaló kapuja elolt állsz, s csak az igazak léphetnek he rajta. "(Zsoltárok 118.20.)

A nagy hódító ekkor kérő"hangon egy ajándékért esedezett, hogy bizonyíthassa a vi lág elolt, itt járt az Éden kapujában. Éles süvítéssel egy koponya hullott eléje, mely nagyon nehéz volt. S mikor ez fel került egy mérlegre, drágaköveit, gyémántjait, kincseit, egész vágyó nát hiába tette a másik oldalra. A mérleg nyelve nem mozdult ki nyugvó pontjáról. Nagy Sándor ekkor a tudósokhoz fordult, akik eltávolították a drágaságokat. Helyükbe pár marék hamut, homokot hintettek. Megmozdult a mutató, majd így szóltak: Ez a koponya egy telhetetlen emberé volt, kinek halála után nincs maradandóság. ”

Az aggáda hirdeti igaz emberré csak az válhat aki tehetségével él, ki becsüli az értéket és a jószándékot, mindenkit jó oldaláról ismer meg, mert ez bölcsességet jelent, mert ez bátor kiállással egyenlő’, s erre az emberre a jóindulat a jellemző’.

Ugyanazok a fogalmak, melyekre a tanítómester évszázadokkal ezelőtt figyelmünket irányította. הצ^יב^י לך צ^יונ^ים , állítsuk ezeket útjelzőül, a széleskörű ismeret megszerzését, helytállást a hétköz־ napok küzdelmeiben, jó érzést, és mindenki megbecsülését. Hogy megbízható támaszai legyünk a zsidóságnak, ősi gyülekezetünknek.

Szombatunk köszöntésénél a Rámbámnak tulajdonított ima szavaival fohászom száll az Egek Urához: ״Irgalmadban ajándékozz meg azzal, hogy ne legyek nagyravágyó, ne engedj hennem olyan gondolatot ébreszteni, hogy már tudok eleget. Hanem adjál nekem eró't, idó't és kedvet, hogy szüntelenül kiigazítsam ismereteimet, és szert tegyek újahhakra. A hivatás nagy, de az emher értelme sem ismer határokat. Állandóan igyekszik előbbre haladni, a tegnapi tudásomban ma igen sok hibát fedez fel lelkem, és mai tudásomról úgy találja, hogy sok benne a tévedés. Jó és irgalmas I. ..en ! Erősíts meg nagy feladatomban, mert a Te segítséged nélkül a legcsekélyebb dolog sem jár sikerrel. ”

GONDOLATOK

AMIDRÁS TÁNCHUMÁBÓL

ELHANGZOTT DUBLINBAN, FELEKEZETEK KÖZÖTTI NEMZETKÖZI KONFERENCIA ״A POSTBIBLIKUS IRODALOM ÉS NAPJAINK KIHÍVÁSAI” CÍMŰ SZEKCIÓÜLÉSÉN.

június
״Ha gyengül Ámálék törzse, akkor Isten neve fényben RAGYOG, S TRÓNUSÁNAK ÉPSÉGÉT VESZÉLY NEM FENYEGETI.”

(Ki Szécé 17.)

JL JLosszú évszázadokkal ezelőtt fogalmazódott meg ez az elv Ággáda irodalmunkkal!. Vallástörténeti hipotézis, vagy irodalom történelmi feltevés, kogy Ámálék megtestesítője a mindenkori erőszaknak. E szimkolikus nyelv — kurkolt formákan — örök érvényű igazságot rejt. Arra kívja fel a figyelmet, kogy Isten eszménye csak teljes jogi egyenlőségken teljesedhetett ki. Azok az erkölcsi törvények, rendeletek és a vallásos ember mindennapját meghatározó szabály zók, amelyek az isteni eszméket reprezentálják, megvalósítást csak a szabadság ege alatt nyerhetnek.

Ámálék diadalmának idején mindig elbukott az, aki a szellemet, a haladást, az univerzitást képviselte, ilyenkor nem ragyoghatott fényében, a maga teljességében és nemes pompájában Isten magasz tos neve, és az Alkotó trónusa sérüléseket szenvedett.

Am ikor Ámálék késól utódai térhez jutottak, lelki sötétség és megpróbáltatások sorozata lett a gondolkodók osztályrésze. Aggódás és féltés üli meg ilyenkor az érző' ember lelkét.

Ho gyan tovább?

Minden gondolkodó és érző' hívó׳ ember elvi kötelezettsége, hogy hangját felemelje a gyűlölet, az erőszak újjáéledése ellen.

Isten nevét épen csak így őrizhetjük meg.

״Ábrahám fiát, Jichákot önmagához hasonlóvá kívánta NEVELNI.״ (P’KUDÉ 11.).

Az élet rendje, hogy a nemzedékeket újabbak váltják fel. A íoly tatólagosság biztosított. Ismert objektív tünet, hogy a felnövekvő' ifjúság gyakran átfogalmazza az elődök alkotta eredményeket. Gyak ran megváltozik az értékrendszer, s néha a korábban értéktelenebb nek tűnt fogalmak, magasabb piedesztálra kerülnek. Az ók őri esz mény az volt: a gyermek kövesse apját, legyen méltó hozzá, érje el az apai ideált. Korabeli, kétségkívül pozitívan értékelendő'pedagógiai módszer volt ez.

Az elmúlt évtizedekben felnó'tt, s hagyományához csak elvétve hu generáció, igyekszik túllépni az évszázadokon át érvényben levő׳, a család szerkezetét és hierarchiáját meghatározó mértéket.

״Ha a következő' gyermek leány lesz, íiúnak nevelem, s ha fiú lesz, embernek ”

A konzervatív nézeteket irodalmi formában így rögzítette Pap Károly Azarel című önéletrajzi ihletettségú könyvében.

Mai eszményünk: a kár fiú, akár leány, gyermekeinket embernek akarjuk nevelni. Vágyunk: a gyermek a szülő'képviselte hagyomány követője legyen. Ugyanakkor irányítsuk fejló'dését úgy, hogy önma gunk árnyékát túllépve haladhassanak még magasabb, még neme sebb és emelkedettebh ideálok felé.

״Köteles az ember tanítani utódát, s ha az apa nem okította ŐT, KÖTELES A FIÚ (VAGY A LEÁNY) ÖNMAGÁT MŰVELNI.״

(Bo. 12.)

Megdöbbentó'en modern gondolatot fogalmazott meg bosszú év századokkal ezeló'tt a midrás költő'. Szüló'i feladat: felkészíteni az ifjakat az életre, biztosítani egzisztenciális létüket, formálni szellemi fejló'désüket.

Az élet természetes rendje ez.

Az örök értékű tanítás és a mégis újszerű elem a fenti idézetben az, amely az önművelés szükségességére hívja fel a figyelmet.

Tágul a világ, az ismeretanyag mennyisége és milyensége állan dóan változik, bővül. Ha érezni akarjuk, s ha érteni szeretnénk a közeget, melyben élünk, közösen kell haladnunk tudományban, a köz művelésében, környezetünk védelmében, ku ltúráb an.

Inspiráló erő a kutatási vágy, és a megismerés képessége. A tanú lás, a megértés élménye mással nem mérhető', nem helyettesíthető'. Minden szó mit megismersz, minden összefüggés, melyet megértesz, minden új gondolat, melyet felfedezel, csak a tiéd, kizárólag sajátod, elidegeníthetetlen tulajdonod.

Az önművelés korunk parancsoló szava és feltétlen szükségszerű sége. Képesség és szorgalom Isten adta lehetó'ségek, melyekkel élni kötelesség, visszaélni, későbbiekben nehezen pótolható hiba. Szellemiekben a magasabb, csúcsokra való feljutás századunk har madik harmadának varázslatos, léleknemesító', életünket megszépítő' és igazabbá tevő' programja.

,,Ml VOLT A ZSIDÓSÁG FENNMARADÁSÁNAK FELTÉTELE? Z׳KÉNIM!

AZ IDŐS EMBEREK.¹״ (S׳mot29.)

Az urbanizáció napjaink legtermészetesebb, elfogadott tényezó'je. A motorizált vi lág könnyebbé, kellemesebbé, kényelmesebbé teszi életünket. A telekommunikáció révén távoli világrészek, messzi országok kimagasló sporteseményeiró'l, történelmi változásairól, kulturális eseményeiről és eredményekről a történések napján érte sülhet az érdeklődő'. A technika forradalma megváltoztatta környe zetünket, részben módosította és átalakította céljainkat, s néha elő

idézi eszményeink átértékelését.

Szerte a világon új szokásnak — talán divatnak is nevezhetnénk — lehetünk tanúi. Fiatalok elköltöznek otthonról, eltávoznak a szüló'i házból. Önmaguk formálják baráti körüket, alakítják, s termelik ki, az új példaképeket. Korunk szelleme: az önállóság. Korunk elvá rása: az individuális alkat. Az az ember, ki új formákat keres és megtalálva azt, megtölti modern tartalommal.

De vajon a húszadik század szükségszerű következménye, az új hull ám ״filozófiájának” várható konklúziója az, hogy a gyermek el hagyja szüleit? Külön lakásba való költözéssel érzelmileg is eltávo lodik otthonról, a szülői háztól?

Természetesen nem rendszerről, vagy általánosításról beszélünk. Mégis, példák sokasága bizonyítja, kogy sok, nagyon sok a magányos ember. S szociális intézményeinkben még a megfelelő• egzisztenciális környezetben és kiegyensúlyozott biztonságban élő• szülök is hiányt szenvednek valamiben. A folytatólagos gyermeki szeretetet és a spon tán figyelmességet várják. Kéthétben egyszer egy szép csokor virág, hónaponként egyszer egy tálca sütemény vajmi keveset jelent.

Más kell, több kell! Tisztelet, és őszinte ragaszkodás.

A hagyományos irodalom rögzíti:

״Mózes elrejtette arcát, mert félt Isten jelenléte felé tekinteni. ” Két nézet jegecesedik ki, vajon helyesen, vagy helytelenül cse lekedett a népvezér, mikor arcát elfödte az Örökkéva ló elől.

״Rabbi Jöb ausuá ben Korcbo: igazul cselekedett, mert ha odanéz, akkor az Ur kinyilatkoztatta volna neki, hogy mi az élet értelme.

Rabbi Hosea: jól tette, mert átérezte, o, Mózes tudta, hogy mi a

tisztelet”.

Igen, évezredek messzeségéből, még ha szimbolikusan is, de tanítómesterünk hozzánk szól. Istenre nem ״tekinthet” az ember, hiszen O érzékszerveinkkel megközelíthetetlen. De a szülődre — a feltétlen tisztelet megadása miatt — a magányosra —, hogy ne érezze társtalanságát — figyelni kell. Felkeresni, gondolatait várni, álmait teljesíteni, homlokát kisimítani, fájdalmát enyhíteni vallásunkból

is adódó gyermeki—emberi kötelezettségünk.

״A világ Alkotója az első embert porból teremtette.

S AZ ELSŐ PORSZEMEKET A VILÁG NÉGY TÁJÁRÓL GYŰJTÖTTE ÖSSZE” (P'kudé 3).

Ez a mondat vallásfilozófiánk egyik lényeges, mondhatni sarkalatos pontja lehetne. Benne olyan gondolat fogalmazódik meg, mely

mentes minden elfogultságtól vagy részrehajlástól. Ékes bizonyítéka vallásunk elfogadott, állandóan hangoztatott tanításainak: nincs különbség az Isten teremtette emberek között.

״A hit az élet ereje. A gondolkodó emher mindig valamiben hisz. Ha nem hinné, hogy valamiért élnie kell, akkor léte értelmetlenné válna״ — vallja Tolsztoj.

Mi hiszünk tanításainkban, hiszünk évezredek áldozatvállalásai

bán. Tanításaink összessége az üldöztetések és a megpróbáltatások viharában kristályosodott ki. Őseink szavára hallgattunk, s elődeink tanításai szerint kívántunk élni. Mindig hirdettük az emberiség ügyét

szolgáló univerzalitás fenséges és nemes gondolatát. A tóra széllé méhen, a próféták lelkületét átélve, folytatólagosan valljuk az egye

temesség eszméjét.

״Nemde egy atyánk van mindnyájunknak, nemde egy Isten te remtett minket, miért hutlenkednénk kiki testvére ellen, megszent ségtelenítve őseink szövetségét?״ (Máleáchi 2. 10.)

Forrongó, tisztuló világunk katarzison megy keresztül. Akadá lyokkal ugyan, de előbbre jutunk. Ma már nemcsak az étert hódítja meg az ember, hanem lelkiekben és szellemiekben egyaránt ma gasabb piedesztál felé törekszik. Továbbiakban is hirdetjük bitünket:

Földünk olyan eszmény hordozója lesz, amely Istennek tetsző', s melynek végső”célja az ember életének, lelkiségének s környezetünk nek jobbá és szebbé tétele.

Isten az első' embert — amint a legenda idézi — a négy égtáj porából teremtette. Példát mutatva az emberiségnek, hogy bárhol él, azonos matériáiból teremtetett és mindenkoron egyforma volt az o színe előtt. Az az ember, aki a 15. Zsoltár szavai szerint:

és gyalázást nem ejtett ki társa ellen. Aki megvetni való, az szemeiken hecstelen. De az istenfélőket tiszteli. Kárára esküszik, de meg nem

változtatja. Pénzét nem adta kamatra és megvesztegetést ártatlan ellen el nem fogadott. Aki ezeket cselekszi, nem tántorodik meg

KOL NIDRÉ

Dohány utcai zsinagóga, 1987•

"ה” מעון אתה היית לנו" אלו בתי כנסיות ובתי מדרשות

(Megilla 29.a)

legyenek azok, akik templomunkba, Isten házába a

mai napon, Kol Nidré estéjén eljöttek. A szeretet szavával kö szöntöm testvéreimet a zsinagógái esztendő legszentebb napján. A zsinagógái atmoszféra is jelzi... ״kíné jóm hadin¹ íme a mai nap az ítélet napja. Amikor hívekkel telik meg végre Isten háza, amikor ismerős dallamok, gyermekkori élmények nosztalgiája, de mindenek eló׳tt Isten iránti szeretet, múltunk iránt érzett felelősség, és a sors közösség gyűjti össze a rég nem látott zsidó embereket. Imádkozunk, elmélyülünk, reménykedünk. A zsinagógái esztendő׳ legszentebb, legfenségesebb napján a tanítás szívtől, szívhez szól.

Ki szereti Istent? Az, aki átal megkedvelik Isten nevét, AKI TUDOMÁNNYAL FOGLALKOZIK, AKI SEGÍTI AZ ALKOTÓ TUDÓST, AKI JELLEMESEN VISELKEDIK AZ EMBERI KAPCSOLATOKBAN.״

(Jomá 86/ a.) Ha a 20. század vége felé közeledő׳ történelmi szakaszban megkér deznék társainkat, barátainkat, melyik az a szó, amelyet ma min denki használ, de talán korábban aligalig ismertek; az a szó és az a fogalom, amelyik beköltözött ma már az otthonokba, a komputer. A komputer, amely a munkát segíti. Az ember helyett ugyan nem gondolkodik, de eló'segíti az emberi ráció fejlődését. A komputer, amely szórakoztat, hogy a fárasztó munka után családi légkörben, a családi fészek melegében, szülők és nagyszülők legnagyobb meg

lepetésére gyermekeik és az unokák bravúros módon és módszerrel játszanak a 20. század végének csodájával.

A komputer az, amely segíti, hogy kilométerek ezreit tegye meg a repülóTgép. Akkor is, amikor sötét van, amikor vihar tombol a magasságokban. Biztos megadva az útirányt a repülőgépnek, a komputer segíti, kogy közelebb kerüljünk egymáshoz. Nyel veket tanít, és metakommunikációs rendszereket hoz létre. A komputer szinkronban kozza házadba a glóbusz történéseit Millió ember társaddal egyszerre látod a világ eseményeit, élvezheted a kiemelkedő' zenei eseményeket, a világ sportolóinak kiemelkedő' találkozásait.

És láthatod a véres terrort. Nincsen többé titok, eltűnnek a tabuk.

A komputer társunkká válik, a komputer, amelyet századunk egyik kiemelkedő• zsidó gondolkodója modern Gólemnak nevez. Az ember a komputer nélkül életképtelen.

A komputer mindenre képes. Egy fogalom kivételével. Érzelem, szeretet. A komputer behálózza az egész világot, miközben talán ezzel egyidóben kivész földünkről, vagy egyre redukálódik a szeretet. Az az érzelem, amiért — többek között — az ember a földre rendel tetett. Hogy érezzen, legyen szíve, lelke legyen.

רחמנא לבא בעי

״A Világ Alkotója szívet kivan. ’’ (SzánheJrin 106/b)

Mindenekelőtt és mindenekfelett.

A héber nyelv egyik legszebb kifejezése: áhává, a szeretet. Mo dern korunk produktumait elfogadva, és azt a mi életünkhöz apper cipiálva, a zsidó élet alapja továbbra is a ránk mindig jellemző•, a zsidóságot döntő• módon meghatározó fogalom, áhává, a szívünk mélyéről jövő, a szívekhez eljutó és megértó' szeretet legyen.

״Tanítványok kérdezték mesterüket: Mi a hosszú élet FELTÉTELE? M1RE ÍGY VÁLASZOLT: SOHASEM TARTOTTAM RETTEGÉSBEN HÁZAMNÉPÉT, TISZTELVE TISZTELTEM A TUDÓST, TISZTÁTALAN HELYEN TUDOMÁNNYAL NEM FOGLALKOZTAM..., NEM ÖRVENDTEM FELEBARÁTOM SZERENCSÉTLENSÉGÉN...”

(Táánit 20/L)

A második gondolat, amelyről szólok ezen ünnepi órán, az emberi élet célkitűzésével kapcsolatos. Magasra emelni a mércét, magasra emelni a mértéket, Ha megkérdeznének titeket, hogy vajon a mi erkölcsi rendünkben, melyik az a mozgatórugó, amely átsegített bennünket a történelem viharain, amely Isten áldásaként az embert igazabbá teheti, a mai napig azt válaszolhatjuk:

Életünknek is alapja, kezdete és vége, az a szó, amelynek kettős jelentése van a héber nyelvben: ávodá.

Jelenti a munkát, és jelenti az isteni szolgálatot. Aki önzetlenül, hivatástudattal dolgozik, e munkája által Istent is szolgálja. A mun kája által, amelyből embertársainak öröme lesz, Istennek is örömet szerez. A héber nyelv különleges gondolati rendszerének e kettősség adja meg az áhítatát..

Hadd érzékeltessem e kettős fogalomnak, az ávodának a hagyó mányos irodalomban betöltött szerepét és he lyét.

Munka és isteni szolgálat.

A régi legenda a következőképpen fogalmaz:

״Alexandrosz Hamakedón — azaz Nagy Sándor — világhódításai útján távoli helyre érkezett. Útjába került egy idó's földműves, aki fiatal csemeték ültetésével foglalkozott.

Hállóde öreg — szólt hozzá kellő' üdvözlés után Alexandrosz — nem okos dolgot mívelsz, amikor fákat ültetsz, hiszen öreg vagy már, gyümölcséhó'1 aligha juthat neked.

Uram — felelte az öreg —, ha nem jut nekem, majd jut az unó káimnak. Ha nem jut nekik, majd jut a követó' generációnak. — Évek múltak el, s a hódításairól már rég hazatért az uralkodó, akkor megjelent nála egy hajlott hátú, igenigen öregember, s kezében

egy ládika volt, s a ládikában gyümölcsök. Amikor megkapta az engedélyt, kogy az uralkodó elé lépjen, kérdéssel fordult hozzá:

Uram, megismersz engem? — Nem — hangzott a válasz. — Én vagyok az az emher, akivel hosszúhosszú évekkel ezelőtt találkoztál távoli messzeségben, aki a fákat ültette. S most annak a fának az ágából e ládát készítettem és a fának a gyümölcsét beletettem e ládikáha, és odaadom neked. Neked, akit a legjobban megillet.

És szólt az uralkodó, így regél a hagyomány, hogy vonják be arany és ezüst pánttal a ládát, adják vissza az öregnek. így jutalmazva ót, és bizonyítva, hogy a komoly munkának mindig van értéke. Az öreg hazavitte a ládát, ahol a szomszédja meghallotta a történetet. Annak a felesége az ötletet elsajátította. Csináltatott egy fából készült kis ládát, vásárolt gyümölcsöt tett bele, s elvitte — társához hasonló módon — a királyhoz, várva az aján dékot.

És szólt az uralkodó: — Mondd, ember, te ültetted a fát? Az álta lad ültetett fának a gyümölcsét tetted az ajándékdobozba?

Mert csak az elvégzett munkának van gyümölcse, csak a megszen vedett munkának van jutalma. ”

Eddig a régi legenda, amely egy kicsit a mi életünknek is össze foglalása, egyben kifejezed szimbóluma. Az ávodának, a munkának és egyben Isten szolgálatának a lényegét fogalmazhatjuk meg. A Mind enhatótól a jutalmat akkor kapjuk meg, ha mi is ״elültetjük״ a saját fánkat. Ha Istent és embert szolgáljuk, tiszteljük.

Drága Testvérem! Kételyekkel, de reményekkel is teli korunkban hozzád szólok:

Töröld le szemedről a könnyeket, tudom sokat szenvedtél. Tud om, te is átélted a történelem legnagyobb viharát, megpróbálta

tásokat, lemondásokat, szenvedéseket, te is átszenvedted családod

arma

ellenére, mindezek dacára mi ״ültettünk és ültetünk״.

Ennek

Modern vi lág, érzelem, istenszolgálaton alapuló munka a mai magyar zsidóság nagy kihívása. Tudunke élni az új lehetőségekkel? A jelenben a jövőért is élhetünk.

Az emlékek, az emlékezés, s az ítélet napján e földi létből a magasságok felé szól a halandó ember imája, majd áldáskérése. Imádkozzunk azért, hogy Isten hallgassa meg fohászunkat. Fohá szunkat nyugalomért, békességért, családért, fejlődésért. Isten halig assa me gíok ászunkat és adja e közösség minden egyes tagjának, asszonyainak és férfiainak, idősebbjeinek és fiataljainak, adjon egészséget, a földi lét talán legnagyobb értékét, hogy egy esztendő' múltán ismételten a Dohány utcai fó'zsinagógánk imával megszen telt fal ai között hódolhassunk Istennek, és köszönthessük ember társainkat, az O teremtményeit. Szép, rabbinikus hagyományunk nak eleget téve, hadd kérjem rátok ősi áldásunk szavát, remélve annak bekövetkeztét.

GONDOLATOK

A TEREMTÉS TÖRTÉNETÉRŐL

B'RÉSIT ÁGGÁDÁK

Dohány utcai zsinagóga vallás kult urális rendezvénysorozata,

január 3.

elmúlt idősszakban olvastuk fel zsinagógáinkban B’résit

könyvének fejezeteit. Most, hogy néhány nappal ezelőtt befejeztük Vájchi heti szakaszát, összefoglalásképpen, hadd idézzünk a hagyó

mány világát, kiegészítve a modernkor gondolati exegézisével.

ויאמר אלקים נעשה אדם בצלמנו כדמותנו

״Szólt Isten: Alkossunk embert képmásunkra, hasonlóságunkra”

(B résit 1. 26.)

״Rabbi Berehjá tanította: Amikor a Mindenható az első EMBERT MEGTEREMTETTE, LÁTTA, HOGY AZ UTÓDOK KÖZÖTT LESZ NEK JÓK, LESZNEK ROSSZAK!” ,11״

(Jálkut Simoni, B résit 1.) Az Örökkévaló önmagához hasonlónak teremtette az embert. Azért, hogy — halandó léte ellenére, vagy talán pont halandósága miatt — a jelenben élve, koráét és a jövó'ért munkálkodjék. Teremtsen újat, hozzon létre eleddig nem ismert szellemi és fizikai alkotásokat. Kreativitásából adódóan tudjon különbséget tenni szent és profán, jó és rossz között. A választás iránti vágy, a választóképesség, e lehetőség birtoklása csak az ember sajátja.

Korunk számos olyan fogalmat hozott létre és számos olyan fogai mát keltett életre, melyek elhangzása a gondolkodó és érzó' lélekben feszültséget idéz elő•. Vajon milyenek vagyunk, vagy — a midrás szavai szerint — mit ad a jelen, mit hoz a jövő'. Jót vagy rosszat?

Az atom.

Ez a szó fájdalmat ébreszt, félelmet és rettegést foglal magába. Figyelmeztet, szívünket izzásban tartja, emlékeztetésre késztet. Megelevenedik Hirosima és Nagaszaki, Csernobil... Emberek tízezreinek, védteleneknek, asszonyoknak és gyermekeknek, a polgári lakosságnak, a kiszolgáltatottaknak halála. Az iszonyat, a fizikai fájdalom, s a bizonytalanság figyelmeztető• jel a túlélődnek.

Megdöbbenést keltett a tömegkommunikációs eszközökkel a világ különbözei pontjaira szétröpített könyörtelenül hideg és objektív hír: ma annyi nukleáris töltet, vegyi fegyver, eró'mű, s interballisztikus rakéta van, amellyel több százszor megsemmisíthető" a teremtett

Föld egésze. Az emberiség megsemmisítheti önmagát.

Ugyanakkor az atom korlátlan energia forrása, technikai fejlői désünk egyik meghatározója, a jövő" minden képzeletet felülmúló ipari termelésének esetleges záloga.

Csonttá keményedett jéghegyek félelmetes erejű szorítását játszi könnyedséggel tépi fel. Hőerőműveket táplálhat; hatalmas városok elektromos igényét véglegesen megoldhatja az anyagba zárt, és részecskéire tovább bontható, elementaritást magába foglaló, kitörni készülő" erő. Az ember választani képes. így teremtetett.

Biztos, kogy az élet és a fejlődés lesz küzdelmének tárgya és vég célja? S a matériába központosuk mag energiáját — löckájim völau lömóvesz ״az életre és nem a halálra” használja fel?

A túz.

״A vashói — mindaddig, amíg a tűz izzásával alakítható — hár milyen eszközt készíthetsz, amely lelkedhez közel áll. (Ávot DiráLi

Nátán 16.)

Ősi megfigyelés feszül e több évszázados mondatban. Izzik a kohó, s a tűzben a szilárd, alakítbatatlannak tűnő", de mégis formálható anyag. Vajon mi lesz belőle? Kard? Ekevas? Vagy csupán megmarad a tűz?

A polg ári idó'számítás szerint hetvenben Vespasianus császár Titusszal megsemmisítteti a Szentélyt. A hadvezér centuriója által a Templomra vetett tűzcsóva és ennek kiteljesedése a ״chorbán bész

hamikdos” keserű és fájdalmas szimbólummá vált. Megtestesítette a zsidóságot ért pusztulásokat. Allegóriájává lett egyetemes emberi értékek pótolhatatl an elveszítésének. Kiszolgáltatottak és megalá zottak, elnyomottak igaztalan halálának. E tűz a pusztításé, amely perzsel, majd éget és végül nyomtalanu 1 kiírt. E tűz lángba borított mindent mi érték, mindent mi esztétikai élményt nyújthat. E pusz tító túz vörös lángnyelveivel megsemmisítette a könyv autodaíék tárgyát képező• Talmud íóliánsokat, bibliákat, imakönyveket ugyan úgy, mint Thomas Mann, Kaffka, Feuchtwanger müveit...

״Az oltáron égő tűz lángja soha nem alhat hí. ” (Vájikrá 6. 2.)

Zsidóságunk évszázados, legendisztikus irodalma a gondolatot is kiszínezi és benne mély mondanivalót feltételez. Hiszen az oltáron égó' túz is, ma lírai képzet csupán. Szimbóluma a lángolásnak és lelkesedésnek. Akit és az egész emberiség iránt érzett felelősségnek lángja ez.

Rögzíti a téren és idó'n felül létező Alkotó fogalmát. O az, aki teremtette a Mindenséget. Aki meghatározta számunkra kötele zettségeink körét. A tóle származó — az oltártuz izzásához és hevítő' erejéhez hasonló — parancsolatok meghatározzák zsidóságunk iránt érzett feleló'sségünket. Segítsük a bajbajutottat, hogy fáradó karral is emeljük fel azt, ki a porba hullt, lessük mások gondolatát, kogy érezzük és megértsük mások problémáit! S eltávolítsuk magunktól a közönyt.

A Biblia szavát idéztük: ״Az oltártuz nem hamvad el". Atyáinktól kaptuk, élünk vele és általa a jelenben, s mindezt a jövőért, jövó'nkért tesszük.

Az ember választani képes. így teremtetett. Ez az Isten képmására teremtett ember hivatása itt a Földön.

״ Egy alkalommal Ézsau az erdőben járt, élelmet akart szerezni. Hirtelen kecses mozgású szarvas futott el előtte. Utána eredt. Az üldözés közben talált rá Nimród ÉS NEKISZEGEZTE A FENYEGETŐ KÉRDÉST:

Miért vadászol az én erdőmben? Jöjj, és küzdj meg velem. Időt hagyott neki, s Ézsau gondolataiba mélyedt. Vajon mit tegyen. Tanácstalanságában Jákobot kereste MEG, AKI ÍGY SZÓLT HOZZÁ:

Mindaddig, amíg Nimród az első ember ruháját hordja magán, addig nem bírsz vele. Mondd meg neki, hogy TÁVOLÍTSA EL AZT MAGÁRÓL, ÉS TE KERÜLSZ KI GYŐZTESEN A CSATÁBÓL.

S ÍGY IS LETT.”

Az ággáda szimbólumrendszere feloldható. Mind en zsidó ember neveltetéséből, s tanulmányaiból adódóan rendelkezik az ״...első ember” ruhájával, azaz az ősi tanítási rendszer erejével, s előnyeivel. Szüléink és mestereink az egyistenbit mélységével, erkölcsi rend szerünk értékeivel, hagyományos formák erejével vérteztek fel bennünket. Mindaddig, amíg e kötődési rendszer, szellemi tulajdo nunk, elidegeníthetetlen sajátunk, addig vallási rendszerünk bázisa megingathatatlan.

E kérdéskörbe tartozik a szintézis problémája. Ki kell tekintenünk a világra, meg kell ismerni a kultúrák alapvető' összefüggéseit és törekvéseit. De elvünk és gyakorlatunk, hogy az ősi hagyomány és modern életszemlélet nem egymással szemben álló tételek, hanem részei s kiegészítői egymásnak.

A Tóra, a tan megismerése, gyermekkortól kezdve, kőtelező’ fel adat. Örök találkozás ez a Szentírással. S mindazzal a szellemi érték kel, amely legszentebb iratainkra épül, s amely a különböző’ korok vallási, történeti, gazdasági, kulturális hatásait tükrözik önmagukon. Megtanít bennünket nézni és látni egyaránt. Kijelöli helyünket, meghatározza utunkat, viszonyulásunkat, a kapcsolatteremtés lebe tőségét, terveket, vágyakat, sőt talán az álmokat is.

Ráirányítja a figyelmet a választóképesség és a választási szükség szerűség fontosságára. Szinte állandó vezérelvként újra fogalmazódik a hagyomány szava — minden elóimádkozói pulpituson héberül olvas ható: ״Tudd, ki előtt állsz!" Tudd, kinek tartozol felelősséggel, hálával és örök szeretettel!

״LüZ VÁROSÁBA NEM JUTHATOTT BE A HALÁL ANGYALA. AMIKOR AZ EMBEREK MEGÖREGEDTEK, KIVETTÉK ŐKET A VÁRFALAK MÖGÉ, ÉS OTT HAJTOTTÁK ÖRÖK ÁLOMRA FEJÜKET.”

(Midrás Rábbá, Vájécé) Napjaink egyik nagy kérdése: az idősek magányossága. Társadalmi intézkedések sora védi érdeküket, s közösségünk hivatása is arra irányul, hogy elviselhetővé tegye a földi lét ó'szét. Napjaink széllé misége és biblikus feladataink összecsengnek. Valami más az, ami hiányzik.

A napokban tel efonon hívott fel egy hittestvérünk. Otthonában kerestem meg. Elmondotta: férjét elnyelte a koncentrációs tábor pokla. Egyedül nevelte fel gyermekét, sót unokáit. Munkahelyén megbecsülték, s ma is tartják a kapcsolatot. De azoknak a rendszeres látogatását hiába várja, akiknek ő adott életet, vagy akiket nagyszülői szeretettel vett körül. Mindene megvan, mégis magányos.

Emberi szóra vágyik, s mindenek előtt szeretetre.

Tudom, nem tipikus esetről szólok. Mégis! Beszélgetésünk után Csontváry emlékezetes festménye jutott az eszembe, a magányos cédrus. Az egykoron gyönyörű, dús lombkoronát kozó, üdítő• árnyékot teremtő' fa, amely most egyedül áll a kietlen tájb an, s a törzsén, a fa ״szíve” körül, mintha egy kard lenne átszúrva.

Az ősök szellemét, s tanításait idézve valljuk, hogy a nyugodt gyermeki lelkiismeret alapvető• követelménye: védeni, gondozni, fél teni azt, akinek életünket, neveltetésünket, emberré válásunkat kö szönhetjük. Aki mellettünk volt betegségünk óráján, aki aggódó tekintettel őrködött életünk sorsfordulóin, aki támaszunk volt két ségeink idején, aki osztozott örömünkhenbánatunkban. Aki féléi

meinket a biztatás szavával oszlatta szét, akit oly mélyen sújtott a XX. századi történelem.

Vallási tanításaink parancs formájában teszik kötelezővé a szülői tiszteletet, s a kosszá élet jutalmát ígérik cserébe.

Kötelesség?

Talán nem is jó szó ide. Inkább a természetes, a jobbik énünkben megszületett bála az igazi kifejezés, amely a szeretet tengernyi meg nyilvánulásával veszi körül azt, aki legjobban megérdemli. Feloldani a társtalanságot, otthonossá, beszélgetéssel tartalmassá tenni, az egyébként talán üresnek, s reménytelennek tűnő' házat, megosztani az egyedüllét okozta magányérzetet.

Az előadás bevezető! mondataiban idéztem a Tóra első'könyvéből:

ויאמר אלקים נעשה אדם בצלמנו כדמותנו

״Szólt Isten: Alkossunk embert képmásunkra, hasonlóságunkra” (B résit 1. 26.)

Örök kérdésünk: meghallgattae, meghallgatja e az ember Isten szavát? Törekszik arra, kogy Isten képmására teremtett? Az analizált ággádák felerősítik kételyeinket, de mégis él bennünk a remény. Talán...

KL ÖRÖM ÉS A VÍGSÁG NAPJA

JÓM HÁÁCMÁUT

Dohány utcai zsinagóga, 1989• május

עיני ה' אלהיך בה מרשית השנה ועד אחרית שנה

• (D’várim 11.12)

^L_^nnepi istentiszteletre gyűltünk össze, kogy közösen, imával ajkunkon szálljon fokászunk a Mennyek Urákoz, azon alkalomkól, kogy Isten kegyelmékó'l Izrael Államának 41. függetlenségi évfor dulóját ünnepeiketjük.

״Áldott légy Örökkévaló, aki megtartottál bennünket és meg engedted számunkra, hogy megérjük a mai napot.¹'

Ezen ünnepi napon és ünnepi órán előttünk lekeg e terminus egymáska kapcsolódó, állandóan visszatérő' kármas motívuma: a Jóm Hásoá, a Jóm Házikáron és a Jóm Háácmáut. A Jóm Hasoá, amikoris katmillió európai, s ezen kelül katszázezer magyar zsidó mártír emlékére meggyújtottuk a kát gyertyalángot. A Jóm Házi káron, az emlékezés napja, amikor áldó kegyelettel gondolunk azokra a kó'sökre, akik a legdrágákkat, életüket adták Izrael függetlenségéért. És Jóm Háácmáut, maga a függetlenségi nap, amely Izraelken és a gálutkan egyaránt nem más, mint moádim l'szimchá, az öröm és a vígság napja.

Drága Testvéreim!

Két ággádai tanítást ajánlok figyelmetekké, amelyek az évezredek messzeségékó'l is kozzánk szólnak.

אוירא דארץ ישראל מחכים

״Izraellevegője bölccsé tesz..” (Bává Bátrá: 158. a.)

Soksok évvel ezelőtt fogalmazódott meg ezen ó'si igazság. Annak tudatákan és jegyéken, kogy ó'seink, akik egykoron a Szentföldön

éltek, s az egész egyetemes emberiségnek adták a Tórát, magát az erkölcs fogalmát, s mély bölcsességgel rendelkeztek. Ez a bölcsesség hatotta át a későbbiekben száműzetésben élők sorsát, elméleti fel készültségét, és magát a gyakorlati kivitelezést.

Alapítsatok tanházakat — szól a régi tanítás —, tanházakat, ame lyekben taníthattok. A szétszóratásban szerte a földön egyik helyen napfény, a másik helyen árnyék, az osztályrésze. De mindenütt va Hja az ősi igazságot, s mindenütt tanházat alapít, mindenütt zsinagógát épít, azzal a céllal, és reménnyel, hogy továbbadhatja mindazt, amit egykoron böerec hak’dosá, a Szentföldön örökségül kapott. És imád kozza naponta:

ותחזינה עינינו בשובך לציון ברחמים

A tanítás és az imádság, ami őseinket fenntartotta és megtartotta a megpróbáltatások évezredeiben. Magam előtt látom a jesivákban éjt nappallá lévő bochereket, akik odahajolnak a megkopott Tál műd fóliáns fölé és tanulnak, kogy taníthassanak, hogy átadhassák azt a szellemiséget, ame lyet örökségül kaptak. Ez nem volt más, mint Zerá Kodes, szent mag. Soksok tízezer talmudista szerte a világon tanította az egyetemességet, amely a zsidóságból fakad. Ezt a szent magot tengernyi megpróbáltatás, lemondás, majd diszkrimi náció érte szerte a világon. Talmudtudósok, liturgiaköltók, pájtánok foglalkoztak egyéniségükkel, céljaikkal és vágyaikkal, és próbálták aposztrofálni a Zerá Kodes, e szent mag értékét.

A modern zsidó költészet legnagyobb alakja, Hájim Nákmán Biálik hasonló miliőből nó'tt ki. Látta a különböző' helyeken szét szórva elhelyezkedő' jesivákat, ahol hajnaltól késő' estig tanultak.

Hadd idézzek néhány sort Biálik költeményéből:

״S elgondolom, mily hatalmas a mag, Mely rejtve él az átkozott talajban, Érné a napnak egy sugara csak, S beló'le mennyi áldásunk fakadna! Mennyi dús kéve hullana alá,

Ha egy új szellő' mire lelkem vágyik. Egyengetne és kisimítaná

Az élet ösvényét a jesiváig.”

Zerá Kodes, e szent mag kikelt. A polgári időszámítás szerint 1948ban, Jóin Háácmáut napján függetlenné lett a modern zsidó állam. Szerte a világon nagyhatalmak és kis országok biztosították szimpátiájukról a zsidó államot. Az elmúlt 41 esztendőben rügy fakadt a mag helyén. Úgy is mondhatnám: megmaradt a mag és rügy is lett a fán. A Szentföldön Izrael Államában, a zsidó világ központjában és szívében, együtt van az ókori szellemiség és a modernkor minden egyes csodája. Ha azt mondom, komputer technika. Ha azt mondom, világszínvonalú mezó'gazdaság, ha azt mondom, hogy csúcstechnológia, mindmind azonos Izraellel. Ha azt mondom, hogy könyvtárak — nemcsak nyilvánosak, hanem magánkönyvtárak — az is Izrael.

Sok izraeli házban jártam. Láttam gazdagabbat és szegényebbet Elegánsan berendezettet és olyat, amelyre a sivárság volt a jellemző'. De minden házb an ott volt a könyv. Mert ez a nép nem más, mint

a ״remény foglya”. Ez, a virágok, a védett természet országa. Az egyik kozmonauta azt mondta, hogy amikor fenn járt a világ űrben és letekintett, a Földközi tenger környékén látott egy csodá latos oázist. Nem értette első'pillanatban, hogy mi az. Ez volt Izrael. A visszatértek, a hazatértek, az egykori üldözöttek gyerekei, a Soá

túléló'i, a megpróbáltatások számkivetettjei keresték és me gtalálták az ó illetve új hazát. Igaza van az ó'si tanításnak:

אוירא דארץ ישראל מחכים

Izrael bölccsé tesz, racionálisan gondolkodóvá, jövó'tervezó'vé.

Annak idején, amikor a jeruzsálemi Templom állt — így mondja az Ággáda tanítása —, a Templom fundamentumát אבן השת^יה nak, alapkó'nek nevezték el. Egyes kommentátorok ezt a szót, hogy s ’tijá úgy interpretálják: ez nem más, mint egy forrás. Ebbó'l a forrásból meríthetett az egész világ.

Annak idején egy tiszta forrás volt ott, amely — s ezt büszkén vállaljuk — megtermékenyítette az egész világot. Inspirálólag hatott évezredek irodalmára és művészetére. Döntő' módon befolyásolta az etika világképét. De általában úgy fogalmazhatunk: o daállt min den progresszió mellé ez a tiszta forrás, mely alapként is szolgált, s ebbó'l meríthetett az egész világ vizet, hitet és dicsőséget.

Hogyan fogalmazták ezt meg a Függetlenségi Nyilatkozat alkotói. Hadd idézzem tanúnak: ״Izraelprófétáinak szelleméhen a szabadság, jog és béke ideáljait tekinti léte alapjának. És egyenlő'társadalmi és politikai jogokat biztosít minden polgárának vallásra, fajra és nemre való tekintet nélkül. Gondosko dik a vallási, lelkiismereti, nyelvi és muveló'dési szabadság fenntartásáról. Védelemben részesíti vala mennyi vallás szent helyeit, és betartja az Egyesült Nemzetek alap okmányában lefektetett elveket״.

Ezen elveket és azokat, akik szent célként maguk elé helyezték azokat, az elmúlt 41 esztendő' alatt többször akarták a tengerbe szorítani. De e nép, mint annyi más alkalommal a történelemben, a megpróbáltatások viharából gyó'ztesen került ki. Vallotta és vallja: Izrael népe él és élni fog.

Drága Testvéreim!

Mieló'tt elmondanám a mártírokért, a hó'si halottakért a Kél máié ráhámimot_f befejezésképpen egy pár szót közösségünknek vala mennyiünknek nagy örömére szolgál, hogy fejló'dnek a Magyarország és Izrael Állama közötti kapcsolatok. Valamennyien úgy érezzük, hogy az elhibázott lépést, a diplomáciai kapcsolatok 1967es megsza kítását, fel kell váltania a teljes korú diplomáciai kapcsolatoknak! A mi álmunk, vágyunk és kérésünk egyben, hogy valóban a szeretet, megértés és tárgyilagosság alakuljon ki mindkét nép körében egymás iránt. אבן השתי ה, a forrás szétszóródott, szétáradt a világban. Eljutott hozzánk is a maga békességével és egyben emlékével.

Emlékezzünk tehát a hó'si halottak ra.

שנלחמו בכל מערכות ישראל

במחתרת ובצבא

ההגנה לישראל ונפלו במלחמתם ומסרו נפשם על קדשת השם

Hogy jó szóval, illő szóval fejezzük be a közös elmélkedést, kö szönetemet és szeretetemet tolmácsolom — az ünnephez illő tisz telettel — Valamennyiótöknek, kogy eljöttetek, kogy együtt ünne pelkettünk. Adja Isten, kogy legyen osztályrészünk:

מועדים לשמחה לגאולה שלמה

Hallgassa meg Isten fokászunkat, adja, kogy így legyen.

..... HA SZÓVAL ÉS SZÍVVEL CSELEKSZEL”

ROS HÁSÁNÁ

Dohány utcai zsinagóga, 1989•

ונתנה תקף קדשת היום כי הוא נורא ואיום

X ENNEN VALLJUK SÚLYOS SZENTSÉGET E NAPNAK, MERT MAGASZ TOS ÉS FÉLELMETES AZ, E NAPON MEGNYILATKOZIK FÉLELMES MAGAS SÁGÁBAN URALKODÁSOD FENSÉGE, IRGALMAS TRÓNOD SZILÁRD, S Te MEGJELENSZ AZON IGAZSÁGBÍRÓ FENSÉGEDBEN...”

אדם יסודו מעפר וסופו לעפר

״Az EMBER LÉTALAPJA POR, S A VÉGE POR, ÉLTE ÁRÁN SZERZI ÉLELMÉT, A MÚLANDÓ ÉS A TÖRÉKENY CSERÉPHEZ HASONLATOS. M1NT A FŰ, ELHERVAD. M1NT A BIMBÓ ELFONNYAD. M1NT AZ ÁRNYÉK, ELSUHAN. Mint a felhő, szétfoszlik. Mint a szellő, elillan. Mint a füst eloszlik. Mint az álom elszáll. .. ״

E zsinagóga valaha élt legnagyobb főrabbijának, Hevesi Simonnak ismét megjelent ünnepi imafordításáhól idéztünk. Isten nagyságáról, s az emberi élet kicsinységéről. Felelevenedik előttünk gyermek korunk, a szülői ház nyugalmat és békességet árasztó világa, amikor érintetlen volt a család, és generációk éltek egymás me llett. Még érezzük magunkon édesapánk áldó kezét, édesanyánk napnál ra gyogóbb tekintetét, testvéreink mosolyát. Midón rájuk is emléke zünk, a hagyomány gazdag forrásából merítjük az ünnepi tanítást, és tolmácsoljuk a szeretet szavát testvéreink felé. Az ünnepekről kialakított képet, mestereink tanítása egészíti ki. Világos logikával, az összefüggések érzékeltetésével magyarázták a Félelmetesfenséges napok jelentősségét, bemutatva azt a lelkietikai emelkedést, amely

az egyén magányos imáitól az egyetemesség ünnepéig terjed. Mind ezek része, osztályosa, örököse és örökhagyója a kívő lélek.

Ros Hásáná délelőttjén idézem a T’nách, a Szentírás szavát. Azt, amely az összetartozásról és a nemfelejtésről BESZÉL.

הנאהבים והנעימם בחייהם ובמותם לא נפרדו

״Akik az életben szerették egymást, azokat még a halál sem vá

(II. Sámuel 1. 23.)

Bizony mindannyiunkat megérintett az elmúlás. Szinte nincs közvetlen környezetünkben olyan család, olyan ismerete, baráti koszorú, ahol ne lett volna veszteség.

״Nemzedék megy, és nemzedék jön...”. (Kohelet 1. 4.) ez az élet kéri élhetetlen törvénye. A kérdés mindig ismétlődik: mi az, amit utódainknak átörökíthetünk?

ATalmud traktátusát idézem, amelyben mintegy 17 évszázaddal ezelőtt a következei kérdést teszi fel a talmudi kor mestere:

אמתי קרוב אליך

״Mikor van hozzánk közel az Isten ?”

Ha a mindennapok nyelvére kívánjuk lefordítani a talmudi szót, ekképpen fogalmazhatunk: Mikor élünk úgy, hogy az által szeretetet és kegyelmet nyerjünk?

A drámai kérdésre, a talmudi kor választ is ad. A következőképpen fogalmaz:

בפיך ובלבבך לעשות

״Ha szóval és szívvel cselekszel”.

A XX. század zsidójában, bitünk követőjében és örökösében, a kult uráltságot magáénak érzó^zzsidó emberben is megfogalmazódik. Minden cselekedetünk alapja, megnyilvánulásunk motivációja az istenfélelem legyen...

Ez alázatot jelent.

Ez emberszeretetet jelent.

Ez tisztességet jelent.

Ez mentalitást jelent.

Ez múlt iránti szeretetet jelent.

Számunkra is a tudományos gondolkodás leglényegesebb pontja változatlanul a szilárd istenbit.

Nem az elmélet a fontos, banem a gyakorlat. Elméleteket, annyit kreáltunk, hol van a cselekedet? Az teszi igazán az embert emberré. Isten alkotásában társsá.

A zsidó legendavi lág kimeríthetetlen kincsestára az ággáda a következőképpen fogalmaz:

Amikor eljön Jóm Hádin, az ítélet Napja, a Világ Alkotója, a Mindenség Ura ״megkérdezi” az érzékszerveket, hogy mi történt a földi létben. A szem az védekezik, és azt mondja: Én ártatlan vagyok Uram, biszen amit láttam, arról nem tehettem. Elém kerültek események, elém kerültek dolgok, én ártatlan vagyok, nem terhel semmi bún.

A következő’ vádlott a fül. Te mit csiná hál? É n hallottam Uram. Nem tehetek ráta. Hallottam mindazt, ami a környezetemben volt, jót és rosszat. Mentességet kérek.

És jön a következő’ vádlott: a kéz, amely nem tud védekezni. A kéz, az a felelős a cselekedetért, hogyan és miképpen éltünk, mit alkottunk. Ha elmegyünk a földi létből hagyunke magunk után olyat, amelyre ezt írja századunk egyik legnagyobb költője:

״Okuljatok mindannyian e példán, ilyen az ember. Egyedüli példány. Nem élt belőle több és most sem él S mint fán nem nő egyforma két levél, a nagy időn se lesz hozzá hasonló.”

(Kosztolányi: Halotti beszéd)

Rohanó világunkban múlandóságunkra emlékeztet a MINDIG MEGÚJULÓ, MAJD DÍSZÉT IDŐLEGESEN ELVESZTŐ TÉR mészet. Bizony hullanak a falevelek. ..

Önmagunkon is mérhető' sebességgel rohan az idő'. Életünkben a zsinagógái esztendő' első' napja jelenti a fordulópontot. Most a számadás napjain tiszta szívvel, megtisztulni kívánó lelkiismerettel hajiunk meg a Világ Alkotója eló'tt. Eltávolodva a tévútra vezető', ábrándokat kergetó' gondolatoktól. Keresve a helyes útirányt. így kirajzolódnak előttünk azok a feladatok, melyeket teljesíteni kívá ״nunk, s melyek értékessé tehetik az alkotó ember életét. Céljaink egyik legfontosabbikát irodalmi köntösbe öltözteti a hagyomány tündöklő' gyöngyszeme.

״ Tanítványok sokasága övezte a nagy tudású rab ki előadói pulpi tusát. Megismertette a hit lényegét, vallásunk alaptanításait. Ros Hásáná eló'tt azonban nem jelent meg a tudós az eló'adáson. Talál gatták, hol lehet? Biztosan imádkozik — szólt az egyik. Talán Isten trónusánál fohászkodik értünk — vallotta a többség. Egy szkeptikus ember volt csupán, aki elhatározta, hogy meglesi ót. Vajon mit csinál abban az időben, amikor hívei áhítattal várják a tanító szót. A Hosz szúnap eló'tt, amikor a rabbinak ismételten nyoma veszett, utána ment és megleste. Megdöhhenten látta, hogy kietlen ösvényen, erdőbe visz az útja, s szinte tapintani lehetett a sötétséget. S ő, a nagy rabbi, rozsét szed a Jóm Kipurt megelőző' napon. Vállára teszi, sdü ledezó' viskóba lép. Benn idó's, beteg házaspár. Odalép az ódon tuzh elyhez, hogy a szent ünnepre a lelket is felélénkítő meleg legyen a súlyos beteg öregeknek.

Amikora kétkedő' ember visszatért tanulótársaihoz, megkérdezték ót: Hol volt a rabbi, Istennél? Nem, hangzott a bűntudatot tükröző' válasz, nemcsak Istennél, talán még annál is magasabban. ”

Megrázó példázat ez, amely alapvetó'en fontos feladatra hívja fel a figyelmet. Utal az emberszeretetre, a másik ember megértésére.

Egy nappal ezelőtt köszöntött be az 5750. zsinagógái esztendő', amikor egymáshoz fordultunk jókívánságokkal, szeretettel és

megértéssel. Hiszem, kogy ezek az érzelmek, vágyak meghallgatásra találnak, kiszem, kogy kellő célkitűzéssel eljuthatunk az isteni útra. Legyen továbbra is a becsületes, kitartó, szorgalmas munka kittest véreink jellemének formálója. Akik nem állnak tétlen, ha elér hozzá juk a segélyt kérő' szó. Akik megértik a modern idők szavát, akik kiállnak az igazi emberi értékek mellett.

אבינו שבשמים צור ישראל וגואלו

Mennyei Atyánk, Világ Alkotója Izrael Szirtje és Megváltója. Tekints le reánk a magasságokból, fogadd el elhangzott és elhangzó imádságainkat. Atyánk Királyunk! Nyisd meg az ég kapuit imád ságaink előtt, s írj be valamennyiünket az Elet Könyvébe. A Világ Alkotója részesítse áldásban közösségünket, asszonyainkat, férfiain kát, idősebbjeinket és fiataljainkat egyaránt. Külön hallgassa meg a Világ Alkotója áldáskérésünket azokért, akik betegségük miatt nem lehetnek itt zsinagógánkban.

ברך את מדינת ישראל ראשית צמיחת גאלתנו

A Világ Alkotójának áldása legyen Izraelen, a világ zsidóságán, az egész emberiségen. Népeken, országokon, kogy a szeretet és a béke legyen valamennyiünk osztályrésze. Béke legyen közelben és távolban egyaránt.

PESZÁCH

(57501990)

ány nap múlva beköszönt Peszách, a szabadság ünnepe. Régi hagyományainknak megfelelően családi körben, vagy a kö zösség rendezésében üljük körül a Széderesti aszatalt, s liturgiái olvasmányainkból kirajzolódik az ókori történelem. Középpontjában a fizikai és a lelki szabadság megteremtőjével, Mózessel.

Tudatos volt az isteni szó, mely Őt hivatásának teljesítésére indította. Hittel és bizalommal kezdett népe formálásához, hogy tengernyi akadályon, szembeszegülésen, lázadáson, harcon, kételyen keresztül szent cél felé vezesse az akkor még alaktalan tömeget.

A nádas tengerből megmenekültek — a szabadság percében — himnuszt énekeltek. Ez a ״Sirát Háj ám ”. Évezredek generációinak tisztelete megőrizte a hagyományt, s ezért őseink csodálatos megme nekülésének emlékére mindennap felcsendül zsinagógáinkban a mózesi hálaének.

״Hadd énekeljek az Örökkévalónak, mert dicsőséggel és fenség gél övezett Ő. ” (S’mot 15.1)

Ünnepi tanításunk szerint: Mózes küldetése nem volt más, mint útbaigazító vezérlés. Ösvény, mely az erkölcsi zűrzavarból a szellem magaslataira emelte övéit.

והיה כאשר ירים משה ידו וגבר ישראל

״És történt, midőn Mózes felemelte karját, akkor erősödött Izrael..." (Smot 17. 12.)

Történelmünk eseményteli periódusaiban oly sokat jelentett tanítómesterünk magasba emelt két keze. Amelyek ba kellett erősen tartották, görcsösen átfogták a féltve őrzött kincset, a Tör vénytáblákat. Ezek Istenről, erkölcsről, emberségről tanítottak.

וידי משה כבדים

״Mózes karjai nehezek voltak. "(S’mot 17. 12). Elfáradtak. Embe rekre, emberi segítókészségre volt szükség, hogy a bizonytalanság óráján magasban maradhassanak. A mózesi kéz a Tan formálója. A Tant nem leket egyedül, nem leket különállóan értelmezni. Embereket, s emberi segítókészséget igényel. Csak közösen, együt tesen leket megvalósítani tartalmát.

A mózesi törvény, a mózesi életpálya hozzánk is szól. A ma em herére is hat érzelmileg és értelmileg egyaránt. A köz erejére, az egyénekből, az egyéniségekből összetevődő' közösségi erőre, közös alkotókészségre hívja fel a figyelmet. S mindeneke lőtt az átörökítés

Pár évvel ezelőtt Tiszavasváriban, az egykori Büdszentmikályon jártam. Egy olyan emléktáblát avattunk, amelyet a háborúban el pusztult zsinagóga helyén épült kultúrkáz falán helyeztek el. így állítva emlé két annak az ötszázhatvanegy zsidó férfinak, asszonynak és gyermeknek, akik mártíriumot szenvedtek. A felavatást megelőző' napokban a kultúrkáz előtti térség útrendezése közben a markológép az egykori zsinagóga tetején álló Dávid csillagot ásta elő. Ezt restau ráltuk és elhelyeztük Talmud Tóránk falán. A továbbélés, a folyta tólagosság, a mózesi eszmék szellemében. Az egykoron nagyon sokat szenvedett, vallásához kötődő' magyar zsidóság szimbólumaként.

Törekszünk, hogy a mózesi eszmeiség új forrásra találjon. Célki

tűzéseinket a realitás és a mértéktartás határozza meg. Ebből táplál kozik hitünk az ünnepek sorában, s a dolgos hétköznapok szorgal más munkájában egyaránt. Tanítással, szorgalommal és becsületes helytállással szolgáljuk a közösség ügyét. Erre kötelez bennünket a

mózesi örökség, amely egyben ígérete is a holnapnak, közös jövőnk nek.

Ennek szellemébi

időszerű sorait:

לשנה הבאה בירושלים

CHANUKKA 1990

Goldmarkterem, 1990. december 16.

JL ont egy évtizeddel ezelőtt értékes vallásirodalmi gyűjtemény látott napvilágot Bné B rákban. Ezt a címet viseli Zot Ckanuká. E munka felöleli ckanukka ünnepének törvényeit és rendjét. Kitér az ünnep parancsolataira, a torai olvasmányokra. Összefoglalja az időszerű imákat és azt a legendakincset, melynek középpontjában a ״Fény ünnepe״ áll. E nagyszerű összefoglaló tanulmányból emelek ki gondolatébresztő' tanításokat.

״Mestereink összesen harminchat gyertya gyújtását ren DELTÉK EL CHANUKKA ÜNNEPÉRE. E HATÁROZAT UTALÁS ARRA AZ ESEMÉNYRE ÉS A SZÁM AZONOSSÁGÁRA, MELY SZERINT AZ ELSŐ EMBER, ÁDÁM HARMINCHAT ÓRÁIG GYÖNYÖRKÖDHETETT KEZDET BEN A FÉNYBEN, A MINDENT BEBORÍTÓ SÖTÉTSÉG UTÁN.״

Összefüggéseiben is érdekes a Midrás, a hagyományos irodalmat kiszínező• szimbóluma. E formában a Makkab eusok győzelmének értékét, e történeti és vallástörténeti esemény kiemelkedő• jellegét, vallási életünkben betöltött helyét igyekszik meghatározni.

A világ teremtésénél Isten akaratából lett a fény. Az ember szá mára a sötétség nyomán világosság fakadt, Az i. e. II. században a hellenizmus terjeszkedő• és erőszakkal terjesztett eszmeiségét megfékezte a Hásmóneusok céltudatossága, a fényt terjesztői, a Tan szellemét átérzőí hősök dicsősége. Későbbi időkben, az ideológiai,

vagy politikai fenyegetettség és üldözések korában — ha gyakran tudat alatt is — azt a következtetést vonták le, hogy a mélység sötétjét mindig megvilágítja a Tóra fénye. A Tóra fénye, mely áldó melegével körülölel, hangulatot áraszt, aurát teremt, mint egykoron a teremtés idején.

״ATalmud bölcsei tanították, hogy a Teremtés könyvében UTALÁSOK TALÁLHATÓK TERMÉSZETESEN ÁTVITT ÉRTELEM BEN AZ ÓKOR HÓDÍTÓ NÉPEIRE. A FÖLD PUSZTA ÉS KIETLEN VOLT.” E KÉT JELZŐ BABILÓNIÁT ÉS MÉDIÁT JELENTETTE. ״És SÖTÉTSÉG LEBEGETT A VIZEK FELETT. ” Ez AZ UTALÁS GÖRÖG ORSZÁGRA ÉS EDOMRA VONATKOZIK. ״SZÓLT AZ ISTEN: LEGYEN VILÁGOSSÁG. ” EZ A FÉNY A HÁSMONEUSOK SZIMBÓLUMA LETT.”

Összefüggéseiben is érthető' a Midrás hagyományos irodalmat ma gyarázó gondolatvilága. E formában generációk bölcsessége, élet tapasztalatok összessége összpontosul. Azt magyarázza, hogy az erőszak mindig a sötétséget jelentette. Az őseink által képviselt szel lemiség és a kit, a ״fény fiaira” jellemző'. Arra a népre, amely a hitet, a k u ltúrát, a munkaszeretetet, a tudományt, a kulturáltságot és a széles látókörüséget helyezte az ember céljainak középpontjába. A ckanukka ünnepének a történeti tényen kívül lényeges szellemi tanítása ez. így kitárul az értó' és az érzó', gondolkodó ember eló'tt egy összetett világkép, melynek középpontjában soha nem az eró'szak, hanem mindig Isten és teremtménye áll. A vertikális és a horizontális megismerés lehetó'sége végtelen, és az erre való törekvés az ember örö k, de mindig idó'szerü feladata.

״Szólt az Isten: Legyen világosság.” Ez a fény lett a hasmoneus történelem.

Égnek a gyertyák.

Itt e teremben, mely hosszú évtizedek óta a magyarországi ZSIDÓSÁG VALLÁS KULTÚRÁJÁNAK OTTHONA, FELLEGVÁRA, ISMÉT ÉGNEK A SZÍNES GYERTYÁK. PISLÁKOLÓ LÁNGJUK MELLETT BŰV KÖRÉBE VONZ AZ ÓKORI TÖRTÉNELEM.

Hellenizmus és judaizmus. Két fogai om, két karakter, mely kül ön bözik egymástól, mely formálólag hatott az emberiség kultúrájára. A görög művészet két istenségnek kódolt. Dionysosnak és Ápol lónak. Dionysos a bor, a kicsapongás, az extázis, a dal, a zene, a tragédia istene. Apolló a békéé, a pihenésé, az esztétikai érzésé, a logikai rendé, a festészeté és a szobrászaté. Az e kultúrkörben élő emberhez talán Dionysos állt közelebb.

״A könyv népe” — így hívták az ókorban a zsidóságot. Nem vé letlen ez a meghatározás, sót nagyon is tudatos. Életüket nem azok a tényezők határozták meg, melyek a szír—görögökét. A Szentélyen kívül nem voltak megcsodált épületeik, sehol sem emelkedtek nagyjait megőrző״ szobrok. Nem voltak hívei a testkultúrának. A zsoltáros így énekel: ״Nem a lovak erejére vágyakozik, nem a testi erőien leli örömét/’ A szellemre vágyakoztak. A bibliai gon dolkodás majd a talmudi eszmevilág lényeges számukra. Vallják az emberiség egységét, a felebaráti szeretetet, mások és saját jogaik védelmét. Hirdetik a kit fontosságát, eszményét. Kötelezővé teszik a szenvedések enyhítését. Követelik a munkát, az alkotás és a terem tés szükségességére hívják fel a figyelmet. Tanítják az igazság szere tétét, a szerénységet. Példaképül állítják az erkölcsi tisztaságot, embertársuk javának előTmozdítását. Mindenek előtt, s mindenek felett vallják Isten egységét. A Láthatatlanét, ki emberi érzékszer vekkel nem észlelhető״, ki téren és idó״n felül helyezkedik el.

A hellenizmust, a görög gondolkodást erőszakkal terjesztették a Földközitenger medencéjében. A nép mely bekódolt, a vallás, mely a hódító hitbe bel eolvadt, fennmaradhatott. Judea népe azonban nem fogadta el az idegen uralmat. Az egyistenkit meggyőződésével, az igazság biztos tudatával szívükben keltek fel a makkabeusok, hogy kiűzzék a betolakodókat.

״Van olyan szellemi forrás, mely megerősíti a hősöket, VAN, AMELY ERŐT AD A GYENGÜLŐNEK. VAN, AMELY NAGGYÁ TESZI A SZERÉNYT, S VAN, AMELY SZILÁRDÍTJA A LANKADÓT.”

(Jálkut Simoni, Joel 4.)

A zsidóság olyan szellemi forrásból merített, mely erőt adott neki, mely erőssé tette és megszilár dította. A kit forrásából táplálkozott Mátitjáh u hősiessége, ez segítette a győzelem, s a vallásszaba dság kivívásában.

A Talmud röviden meséli el a zsidóság fennmaradásáért vívott karcát. Folytatólagosan találhatjuk Hillél és Sámmáj vitáját a gyertyagyújtás rendjét illetó'en. Érvek és ellenérvek csatájában gyó׳z a köreinkben máig is elfogadott gyakorlat. A fokozatosság elvét alkal mázzuk. Az itt található hilléli mondásnak alkotókészsége, alakító hatása van.

Amikor a chanukka gyertyákat fokozatos sorrendben gyújtjuk, vallási kötelezettségünk mellett hitet teszünk e gondolat mellett is. Hisszük az alkotás szépségét, a fokozatosan megszerezhető• ismeretek fontosságát. A chanukka mécsek vessenek fényt, világosságot az útra, melyen járni kívánunk. Hűek akarunk lenni önmagunkhoz, hogy eleget tegyünk a makkabeusi elvárásnak. Emlék eink élednek fel, amikor hálatelt szívvel fordulunk az Alkotó felé, és énekeljük a Máóuz cur ismert dallamát.

״Üdvössége szirtje, vára, Feléd szárnyal minden hála. Hitem benned erős, szilárd, Ajkam Téged rebegve áld... Dal és ének hozzád csendül

Chanukkádért ajkunkról fohász zendül.”

Kedves Barátaim!

Amióta hivatásom a zsinagógái szolgálathoz hőt, soha nem beszéltem egyes szám első' személyben. Most megteszem. Meg kell tennem. Tegnap a zsinagógában búcsúztam el híveimtől, most pedig Tó׳letek szeretnék! Követem gyermekemet, s néhány nap múlva alijázni fogok. E helyről szeretném megköszönni azt a sok ragasz

kodást, amit kaptam Tóletek.

Nem órhel yem hagyom el, csak hazatérek.

Erecbe, abba az Országba megyek, ahova gyermekkorom óta vágytam. Kívánom, hogy egészség, boldogság, béke legyen e közösség osztályrésze. A Mindenható vigyázzon továbbra is Rátok, s ne vonja meg kegyelmét Tőletek. Lelkem egy darabja min dig itt marad.

ÜNNEPI GONDOLATOK RÁMÁT GÁNBÓL

ELHANGZOTT KOL JISZRÁÉL MAGYAR NYELVŰ ADÁSÁBAN Jeruzsálem, 1992.

kanó világunkban múlandóságunkra emlékeztet a min dig megújulni képes természet. Önmagunkon is mérhető' sebességgel rohan az idő. Bizony igaza van a Szentírásnak

קול אמר קרא ואמר מה אקרא כל הבשר חציר וכל חסדו כציץ השדה

״Egy hang szólal: Hirdesd! És legott közli, mit hirdessek: Minden test hervadó fu, és minden kelleme olyan, mint a rét virága! Elszárad a fu, elhervad a virág, mert az Örökkévaló lehelete ráfuvall...”

(Jesája 40. 67)

Gyermekkori élmények tolulnak elénk, amikor közelednek Nagy ünnepeink. A szüló'i ház felejthetetlen légköre szokásainkban és emlékeinkben megelevenedik. Az ünnepekró'l kiala kított képet mestereink tanítása egészíti ki. Világos logikával, az összefüggések érzékeltetésével magyarázták e Fenséges Napok jelentó'ségét, bemutatva azt a lelki— erkölcsi emelkedést, amely az egyén magányos

imáitól az egyetemesség ünnepéig terjed. Mindezek része, osztályosa, örököse és örökhagyója a hívó' lélek.

A zsinagógákban — itt Izraelben és szerte a gálutban — ó'szinte szívvel, emberi alázattal köszöntjük az újesztendőt, de mindenek eló'tt a Mindenhatónak életünkért, mindennapjaink valós vagy vélt nyugalmáért is köszönetét mondunk. Elvárásainkat, s a lelkiismeret felelősségét világítsa meg egy régi legenda tanítása.

״Nagy reményekkel, díszes külsőség közepette hajó indul a ten gerre. Eleinte — miközben tengeri mérföldek százait tette már meg —

a kitűzött cél felé halad. Ezután vették csak észre, hogy a hajó téves irányba tart. Ellenőrizték a műszereket, átnézték a monstrumgépe zetet, ekkor észrevették, hogy az iránytű alatt — oda nem vah 6 fém egy mágnes tapad.

Eltávolították a mágnest, s az iránytű a megfelelő' helyre állt vissza. A hajó mehetett tovább a kitűzött cél fele. ”

A mi életünkben — melyet a legenda a tengerhez hasonlított — a Ros Hásáná jelenti a fordulópontot. Minden évhen elindulunk kitűzött céljaink felé.

Ha a ״Számadás Napjain״ tiszta szívvel, megbocsátó lélekkel, igaz lelkiismerettel hajiunk meg a Világ Alkotója eló'tt, akkor távolítsuk el a szívünk iránytűjét megzavaró ״mágnest״, a tévútra vezető״, ábrándokat kergetó• gondolatokat, hogy továbbra is lássuk a helyes útirányt. Hogy kirajzolódjanak előttünk azok a feladatok, melyeket teljesíteni szeretnénk, s amely értékessé teheti az alkotó ember életét.

E legenda talán ellentmondásosnak tűnik, komputerizált, ״mik roprocesszoros״, elembertelenedett korunkban. Ha kinézek szobám ablakán, házunkkal szemben húzódik, Rámát Gán ma már legismertebb utcája, amely az Aha Hillel nevet viseli. Az Öböl háború idején, ide zuhant, Irak diktátora által küldött, s a zsidó országot megsemmisíteni akaró Scud rakéták fele.

Miért kell ilyenkor az ״ABC״ veszély helyzet idején, a szélsőséges eszmék terjedésének idején mesére, legendára hivatkozni?

Amikor belső' vallási feszültségek feszítik a vi lág zsidóságát, amikor latens, majd nyílt rágalmazás lép az egyetemes zsidó értékek helyére, amikor széthúzás, marakodás orli fel a több re hivatott emberek erejét, amikor újra és nyíltan száll a magasba az antiszemi ták, kalló fülekre talál ó vádja.

Miért kell ilyenkor legendára hivatkozni?

Amikor az iszlám fundamentalizmus már nemcsak Izrael Államát akarja elpusztítani, de lángja, már a Föld egészét perzseli, s a ״bűn bak״ szerepét, természetesen megint mi töltjük be.

A világ vakságára vane gyógyszer egyáltalán?

Amikor temetőinket újra — és újra meggyalázzák, amikor a rasszizmus ideológiája ismét nem ismer határokat, miért kell ilyen kor legendára hivatkozni?

S mégis, mindezek ellenére, mindenek dacára...

Hiszem és remélem, hogy az ősi tradíció megélésével, szellemének és betűjének harmóniájával, továhhra is a türelem, a remény, és a szorgalmas munka lesz hittestvéreink jellemének formálója. Akik ismerik és gyakoroljak a szeretetet, akik nem állnak tétlen, ha elér hozzájuk a segélyt kérő'szó, akik átadják az elődeink képviselte zsidó hagyományt, akik kiállnak az igaz emberi értékek mellett, akik mégis hisznek a jóságban, a családban, népünkben. Hisznek a jövőben. Akik tudják, kogy Izrael Őrzője nem hagyja el sokat szenvedett népét.

ציון במשפט תפדה

(Jesája 1.27.)

Innen a Szentföldről, Atyáink országából, Cionból küldöm az Örökkévalóhoz áldáskérésemet a magyar zsidóság összességére a világ zsidóságára, s az igaz emberiségre. Kívánom, kogy valameny nyien az Életre írassunk be a Ros Hásánákor kinyíló könyvbe.

TÉVÉT HÓ TIZEDIKÉRE

ÚJ KELET

január 3.

K^zzentírásuntban a Királyok II. Könyvének 25. fejezete Jeru zsálem ostromának leírásáról szól. Hadd idézzem az első' pászuk szavait: ״S történt, hogy a hónap 10. napján Báhel királya, Nehu kádnedzár Jeruzsálem alá vonult, ó'maga és egész serege, körülzárta a várost, és töltést épített köré".

A hagyományos zsidó tanítás szerint tévét hónapjának 10. napján kezdődött meg polgári időszámítás előtti 588. esztendőben a je ruzsálemi templom ostroma. A régi zsidó hagyomány e napot kapcsolatba hozza II. Templom pusztulásával is, s azóta Ászáré Bötévét közösségi gyásznapként tekintendői

A Soá után 6 millió ártatlanul meggyilkolt zsidó testvérünkre emlékezve az Izraeli Fó'rabbinátus határozatot hozott, hogy e nap legyen az emlékezésé, emlékezés a mártírhalált halt zsidó testvé reinkre.

E nap neve azóta: ״Jóm Hákáddis Hákláli”. Tévét hó 10én kora reggeltől a csillagok feljöveteléig böjtölünk, s egyben felelevenedik elöltünk az ókori és a modernkori zsidó történelem.

Napjainkban, amikor Európa szerte feléled ismét az antiszemi tizmus lángja ismételten fel kell hívnunk a világ figyelmét a második világháború borzalmaira, s ezzel is megerősítjük azonosságtuda tunkat, bízva abban, hogy szavunk nem pusztába kiáltott szó lesz.

májusában — pár héttel a kataklizma iszonyatos szenvedé sei, és az akkor még felmérhetetlen pusztításai után — irodalmi pro duktummal jelentkezett a sokat szenvedett, soraiban erősen meg

fogyatkozott magyarországi zsidóság, bizonyítva a Madách tétel igazát a szellemiség legyó'zketetlenségéról.

E könyv, amely azóta történelmi érték u dokumentummá nemese dett, a ״Sárga könyv” címet viselte. Utolsó lapján két, áll andó idei szerűséggel bíró kérdés található:

Mit kérnek balottaink a zsidóságtól?
Mit kérnek balottaink a világtól?

idézzük a választ is:

״Békességet kívánunk poraiknak".

Nyugalmat teremthet az emlékező' kegyelet? Mi emlékezünk és figyelmeztetünk a történelmi sorsfordulóra, s az egykori szenve désekre. Az ókor zseniális krónikása, Jesája, próféciájában így jővén dől: ״... a föld pusztulássá lészen

Majdnem beigazolódott e géniusz félelme. Pusztulás és pusztítás leiedzett mindenütt. Enyészetté vált a zsidó kultúra jelentékeny része. El akarták nyomni a szellem felfeltöró' erejét, és rabszolgává alázták a Mindenható képmására teremtett embert.

Az évezredekkel ezelőtti békés állapotokat így illusztrálja a Tóra:

״Nem volt ellensége, s nem volt rosszakarója. ” (Bámidbár 35. 23)

E század negyvenes éveiben a szentencia fordítottja igazolódott be. Ellenségeink megszámlálhatatlanul sokan voltak, s oly kevés a segítő', oltalmat nyújtó baráti kéz.

Egy világhírű művészről jegyezték fel, hogy megérzi színrelépé sekor, hogy anyja vagy apja titokban ott ül közelében, és figyeli ó't. Az egész világ hatalmas forgószínpadhoz hasonlítható, s a szerepeket mi töltjük be, mi, az emberek.

ilyenkor az Általános Káddis Napján úgy érezzük, hogy meggyil költ anyánk, halálra kínzott apánk, a hitves, a testvér, a gyerek lélek ben közelünkben van és figyel bennünket, vajon hogyan élünk, s teremtünke békességet poraikra, tartjuke az emlékezés óráját?

A második kérdésre a választ így fogalmazza meg a könyv szerzője: ״Kívánjuk az emberi lélek át nevelését"

Vajon ala kíthatóe az ember szívének kajlama gyerekkorától kezdve? Feladat és kötelesség jobbá tenni az embert, közelíteni a

humanisztikus értékek megismeréséhez. Célunk változatlanul az, hogy sehol ne legyen szenvedés a földön, ne legyenek sírgyalázók a zsidó temetőikben, megalázások a zsidó nép lelkének, hogy ne legyen háború, ellenségeskedés és tragédia, hogy a zsidó anya nyugalomban hajthassa álomra a fejét, nevelje gyermekét itt, őseink földjén, és a szétszóratásban mindenütt.

tavaszától ״új időszámítást”tartunk nyílván a zsidó törté nelemben. Izrael állama megteremtette az önálló zsidó léthez való jogot, a hitet önmagában és az egész emberiségben.

Napjaink megpróbáltatásokkal és feszültséggel telített korszaké bán is megerősödik bennünk, hogy egyszer nyugalma lesz a zsidó népnek mindenütt a földön és az ősi szent imádság, a Káddis szavai meghallgatásra találnak a Világ Teremtóje elolt.

SÍRKŐ ÉS KŐTÁBLA

ELHANGZOTT AZ ÚJLAKI ZSINAGÓGA TELJES REKONSTRUKCIÓJA UTÁNI AVATÓ ISTENTISZTELETEN 1994. szeptember 4.

״Csodálatos vagy Isten, hogy silánynak látszó anyagba belesugároztál mennyei íönségedbó'l egy parányit. Teremtéd a követ, mely útszélre hullott, folyómedernek szélére sodródott a föld mébébe rejtőzött és Te kihozattad azt ékkó'nek, szobornak, Szinái kódtáblának, de sírkőnek is.״ .. _T r

(Az en Istenem b. oldal)

1 nemesveretu gondolatokat írta le több mint öt évtizeddel

ezelőtt a pontosan ötven éve mártíriumot szenvedett, 1944 decem bér 28án Félixdorfban ében balt fiatal rabbi, dr. Birníeld Sámuel

máig kiadatlan írásában. Igaz, Isten mennyei fenségéből egy parányit helyezett a sírkőbe, hogy megteremtse az emlékezés, s a kőtáblába, hogy megalkossa az örök szellemi érték gondolatát.

AZ EMLÉKEZÉS

שחייב לומר בלשון רבו

״illő, hogy az ember, mesterének szavát idézze... ״

(Sábbát 63.a)

Több mint harminc esztendővel ezelőtt, 1961ben, egy élénk szemű kisfiú állt itt, e szószék előtt, hogy bár micvá fiatalként fogadja a zsinagóga nagy tudású főrabbijának, dr. Benosckofsky Imrének áldását. Annak a tapasztalt főpapnak, aki életművében a Biblia eszmeiségét, a Talmud világlátását, s Rámbám gondolatait egyesi tette az arisztotelészi bölcsességgel. Lágymányos és Újlak zsidósá

gának szellemi vezetője hosszú évtizedeken át e zsinagógában hir dette Isten szeretetét, az emberek iránti megbecsülést, a zsidó öntudat fontosságát, a progresszív gondolatok iránti nyitottságot, s a toleranciát.

E szószéken dr. Geyer Artúr követte. Az egykori bár micvá ifjú nemcsak e templomban hallgatta ót, hanem a Zsidó Gimnáziumban négy éven keresztül figyelte bölcs szavait, amelyek abban az igazán nem könnyű időben — Cion szeretetét oltották a fiatalság leikébe. Kedd esténként e közösség kultúrtermében a hetiszakasz értelmét magyarázta az arra szomjazóknak, Dr. Geyert meghurcolták. Tál műd Tóráját bezáratták, de halála napjáig töretlen alázattal és ifjúi lelkesedéssel szolgálta — a jövő építésének reményében Európa egyik legrégebbi és legpatinásabb közösségének, a budai zsidóságnak ügyét.

Dr. Benosckofsky és dr. Geyer tanítványa, az egykori bár micvá fiatal, immár rabbiként e helyen fogadta a beiktató rabbinikus áldást, s majd tíz esztendőn keresztül próbálta követni a nagy elődök pél dáját, s járni azon az úton, melyet ók határoztak meg. Ugyanakkor mindig ott látta maga előtt nemes lelkű édesapja arcvonásait, meg szállottságát, zsidóságunk iránti olthatatlan szeretetét. Édesapjáét, aki e zsinagógában huszonöt esztendőn keresztül olvasta fel neginá bimkomo a soros betiszakaszt.

S most, az egykori gyerek, későbbi rabbitok, itt áll előttetek ismét, s emlékezik arra az első• szombatra, amikor a közösség ״felnőtt” tagjaként először mondta el a torai áldást.

Igen, emlékszem Mestereim minden szavára, apám tekintetére. Osztoztam fájdalmatokban, s részese lehettem boldogságtok per ceinek. Hálát adok a Teremtetnek, kogy itt taníthattam, kogy kiváló emberek tiszteltek meg barátságukkal, hogy meghívástok elért a Szentföldön, hogy eljöhettem, s kogy könyörgő• lélekkel közösen fordulhatunk imánkkal Mennyei Atyánk felé: Áldott legyen a Mind enkató, aki engedte megérnünk e mai napot, mikor újból régi pompájában ragyog az elődök imájával megszentelt több, mint száz esztendős zsinagógánk.

Az ÖRÖK SZELLEMI ÉRTÉK

כל העוסק בתורה ומקיימה כאילו קבלה מהר סני

״Aki Tórát tanul, s megtartja annak igéit, olybá tekintendő', mintha őmaga állott volna a szináji kinyilatkoztatásnál. ”

(Midrás Tanchuma, R'ee 1.)

A világ zsidóságának szíve Izrael, lelke Jeruzsálem. E kicsi föld a kosi múlt öröksége, a jövő' ígérete. Köveiből mindig építettek, építenek. Nemcsak emlékműveket, kanem kázakat, gyárakat, mú zeumokat, s zsinagógákat.

A másfél évtizede alapított kicsi város legmagasakk pontján a bibliai táj iklette környezetben templom kívja az imádkozni vágyókat. Ha átriumáka kelépsz márvánnyal borított, az összetartozás gondolatát hirdető”, közös bejárati tér fogadja a különböző'törzsek leszármazottait. Az aulából két kis zsinagóga nyílik. Egy az áskenázi kívek, s egy a szefárdi rítust követók számára.

A keleti közösség imaterméken együtt imádkoznak az Irakkól, Iránkól, s Jemenből hazatértek, s leszármazottaik. Frigyszekrényük sitiim fából készült, visszafogott eleganciája önmagáért beszél, s

hirdeti: e kelyütt őrzik a Tórákat.

A tóraszekrény valami különleges varázzsal vonzza a tekintetet. Ajtaján két összetört kótáblaimitáció utal a bibliai történetre, a mózesi tettre, amikor Izrael gyermekei vétkeztek a pusztában, s a

népvezér, minden idol? legnagyobb prófétája, összezúzta az isteni adományt, a tízparancsolat kódtábláit.

A zsidó hagyomány nem ismeri az eredeti kódtáblák lelőhelyét. Sem az összetörtekét, sem az újonnan kapottakét.

אך שברת לוחות מונחין בארון

A közösségi emlékben maradandó nyomot hagyott az első•, a szétroncsolt adomány képe. Mintegy figyelmeztetendő•, s emlékez tetendő az örök feladatra. Zsidóembernek, s az egyénekbó'l összete vodo közösségnek úgy kell élni, cselekedni, hogy a földi lét minden periódusát áthassa a múlt ismerete, s a jövőbe vetett hit.

Örök szellemi érték fogalmazódott meg a bizonyság összetört kódtábláin. Olyan Istentől kapott üzenet ez, amely gondolkodás módunk összességét határozza meg, mely a Teremtő' és az ember, a teremtett ember és felebarátja közötti kapcsolatot fémjelzi. Amely vallásunk szellemi arculatát sugározza, amely világvallásokat in dított útjára, amely filozófiai rendszerek alapját képezi, amely szemé lyesen szólít meg valamennyiünket.

Úgy kell élnünk; hogy az örök szellemi értéket ötvöző״ táblák ״újraegyesítésére״ méltóak legyünk. A Táblák darabjai még tőre dezetten kiáltanak felénk!

E közösség tagjai, majd ezeréves helyi hagyománynak me gfele ló'en, ismerik a helyes utat. Az Isten iránti húség, a hagyomány tisztelet, Izrael szeretetének, az emberek megbecsülésének, a család központúság gondolatának útját.

Egy nappal a zsinagógái új észtén dó'beköszöntése előtt, a múltra emlékezve, s az örök szellemi értékekbe vetett hittel, hadd kérjem Rátok az ősi áldás szavát:

יברכך

MONDD, JOBB LETT AZ EMBER?

JÓM HÁSOÁ VÖHÁOVURÁ 50. ÉVFORDULÓJA

Jeruzsálem, Jád Vásém, 1995. április 27.

JLtt az Elpusztított Zsidó Közösségek Völgyében, Izrael örök fővárosának, Jeruzsálemnek, e könnyekkel és fájdalommal meg szentelt helyén, mélyen átérezzük a történelmet.

Öt évtizeddel a náci fenevad legyőzése után, megrendültén emlékezünk a Soá éveire emberi, lelki, érzelmi veszteségeinkre.

A hat millióra, s a hatszázezerre.

Nem számokra, hanem lelkekre, az Isten képmására terem tettekre.

Az emlékezés óráján hadd idézzük a Talmud tanítását:

שלשה דברים מכחישים כחו של אדם ואלו הם פחד דרך ועון

(Gittin 70/a)

״Három olyan fogalom létezik, mely erőtlenné teszi az embert: a félelem, az út, s a bún. ”

פחד A félelem

Megrendítő' érzés a félelem. Képes legyűrni az embert. Láthatatlan hatalmával felszívódik az idegrendszerbe, tönkretéve azt. Örök, és el nem távolítható nyomát viseli az álom. A gáluti zsidóság talán már génjeiben is magával hordta.

Az emberektől való félelem befolyásolta az eszmevilágot, formálta az érzelmi állapotot. Tóránk egyik áldozatot előrejelző' drámai erővel bíró, irodalmi megfogalmazású mondata így hangzik:

קול עלה נדף

״És egy elfújt falevél zöreje is üldözi óiét... ” (Vájikrá 26. 36.)

A második világháború zsidó üldözései felülmúlták a Tóra jővén döló'feleimet. Nemcsak a fa hulló levelétől féltünk, hanem a virágzó fa levelének a rezdülésétől is. Féltünk a fényt bitorló nappaltól, a komor éjtől. A hang rezzenésétől, a gyanús tekintettől. A nyikorgó ajtótól, a pántos vaskaputól.

A zöld színtől.

A hatalmat jelképező', gyűlölt karszalagtól. Féltünk mindentől és mindenkitől. Mikor visznek el, osztályrészünk lesze az élet? S féltünk a visszatéréstől. Szeretteink, legközvetlenebb véreink várnake bennünket? Ölelő' kar, vagy üresen kongó lakás fogad?

Kérdezem testvéreim: tanult az emberiség? Mondd, jobb lett az ember?

דרך Az út

A zsidóság szimbólum rendszere kialakult. Azonban lehetnek min denkinek egyéni jelképei is. Nekem ilyen az út. Hiszen ha közepére állunk, ahol a szem az utolsó pontot látja, ott találkozik az út két széle. Azonban ez csak látszat, mert a geometria szabálya szerint két párhuzamos csak a végtelenben találkozhat.

ilyen végtelen hosszú útnak éreztem a zsidóságét is, melynek szélét nem kövek szegélyezik, hanem fájdalmak és áldozatok. A látó határ végén a szenvedések végesnek látszottak, de a látszat csalt. A geometriai szabályok értelmében csak a végtelenben szűnnek meg. Vajon vonatkozott ez zsidóságunkra is. Állandóan abban a remény ben éltünk, hogy szenvedéseink megszűnnek.

Ez csak fantazmagória volt? Tovatúnó' álomkép?

שבכל דור ודור עומדים עלינו לכלותנו

״Minden egyes nemzedékben törtei reáni, de a Szent — áldott Ő — megmentett iezüibó'l... ”

Címszavakat mondok csupán:

— hó'si halottaink, akik Izrael háborúiban áldozták életüket népünkért, ötös autóbusz a Dizengoffon, központi buszpályaudvar Afulán, Lid forgalmas csomópontja, vagy Buenos Aires.

״S mikor völgyünkre tört az áradat,

s már kegy se volt mely mentó• csúccsal intsen, egyetlen kó'szikla megmaradt, egyetlen tornyos sziklaszál az Isten.”

(Aprily Lajos: Ábel füstje)

Kérdezem testvéreim: tanult az emberiség? Mon dd, jobb lett az ember?

עון A bűn

Egyértelműen érzékelhető•, mi volt a XX. század legnagyobb bűne. Minden kétséget kizáróan az, kogy milliószámra ölték meg a kiszol gáltatott zsidókat, idős sokat tapasztalt, bölcs öregeket. Életük virág jába szökkenő'asszonyokat, mindennapi munkájukban becsületesen helytálló férfiakat.

S az ártatlanságot, magát a védtel en gyermeket.

A legnagyobb fájdalom az lehet, ka valaki nem tud elmenni roko nai, elhalt szerettei sírjára. Mert sírjuk sincsen, hamvaikat szét szórta a szél.

Emlékeztető'táblák gyűrűjében tekintetünk a városok, falvak, az elpusztított magyarországi zsidó és magyar ajkú zsidó közösségek nevét kutatja. Nem más ez — a cseh író híres könyvének címét kölcsönözve —, mint ״köbe zárt fájdalom”. A táblákon nevek.

Nevek, nevek mindenütt.

Másnak, idegennek betűk csupán, nekünk lüktető', eleven múlt, soha el nem múló, örök fájdalom.

Öt évtizeddel a II. világháború befejezése, s a haláltáborok fel szabadítása után, nemzeti gyásznapunkon, s egyben a zsidó bó'siesség

napján kérdezem: tanult az emberiség? Mondd, jobb lett az ember?

Mózes II. könyvének kezdő' szavai így hangzanak:

ואלה שמות בני ישראל

״Ezek Izrael gyermekeinek nevei... ”

Rási, minden idó'k legnagyobb kommentátora e szavakhoz a következő' interpretációt fűzi:

להודיע חבתן שנמשלו לכוכבים

״Életükben és halálukban megmarad, s megörökíttetik azoknak emléke, kik a csillagokhoz hasonlítanak.”

Az ártatlanul kiirtott zsidó testvéreink vére vádlóan az é gbe kiált. A meggyilkolt hozzátartozóink iránti szeretet félévszázadnyi távol ságból sem csökken, só't eró'södik, mert:

״Az igazak pedig fénylenek, mint az égnek fényessége, s akik az igazságot hirdették, fénylenek, miként a csillagok örökkön örökké. ” (Dániel XII. 3.)

EMLÉKISTENTISZTELET

JÁD VÁSÉM

Jeruzsálem, 1996. április 16.

והארץ חנפה תחת ישביח כי עברו תורות חלפו חק הפרו ברית עולם

״...És a föld fertőzötté lett lakóinak, mert megszegték a tanokat, megtörték a törvényt, megbontották az örök szövetséget. ”

(Jesája 24.5)

A mai napon, יום השואה והגבורה a zsidó mártíromság és a hó siesség napján, történelmünk több évezredes kultúrájából, bibliai tanítást keresve, Jesája próféta könyvéből idéztünk.

״...MERT MEGSZEGTEK TANOKAT, MEGTÖRTEK TÖRVÉNYT...”

E mondat előrelátó. Szinte sugározza: Lesz egy korszak, amikor az élet legalapvetőbb elemeit jelentó' törvényeket megszegik. Lesz egy korszak, amikor a Tízparancsolat igéit semmibe veszik. S e korszak, a holocaust évei alatt bekövetkezett.

Amikor itt, az Elpusztított Közösségek Völgyében emlékezünk, megborzongunk. Osszeszorul a szív. A szó ilyenkor nehezen sza hadul ki, csak a könnyek árja gördül le az arcon, beszédesen. Áldozatok sokasága vonul el eló'ttünk. Legdrágább hozzátartozóink, barátaink, Izrael Háza.

Négy évtizeddel ezeló'tt Bengt Danielson könyvet írt a festő' óriásról, Gauguinről. E kortörténeti dokumentumban a múlt század második részének drámai eseményéró'l szól a szerzó'. így ír:

״Azt mondják, s ez így is volt, hogy a Colonból Panamába vezető vasútvonal építésénél, minden méter, egy ember életébe került... ”

A Holocaust évei alatt, e nagysikerű regény realisztikus leírását a coloni tragédiáról, messze túlszárnyalta századunk barbarizmusa. A Magyarországról elüldözöttek, elhurcoltak százezreit hajszolták végig a túzó" nap perzselte országutakon, vagy a csonttá keményedett síkos termőföldön. Mint a levágásra szánt állatokat szállították a bezárt vagonokban, a ma nem kevesek által vitatott Auschwitz, Mautbausen és sok más koncentrációs tábor felé. Igen, a coloni tragédiát századunk úgynevezett civilizációja messze túllicitálta. Hiszen nemcsak méterenként hullott ki sorainkból a védtel en, hanem a méter egy kis töredékénél is hullott a zsidó vér. A zsidó ember élete nem volt élet, vére nem volt piros, fájdalma nem volt fájdalom. Igaza volt Jesája prófétának, ״megszegték az egyetemes tanokat, megtörték a törvényt. ”

A közöny lett úrrá a szívekben, az erőszak tobzódásának idején, századunk negyvenes éveinek elején. Goethe, Beethoven, Mozart nyelvén pusztították azt, ki Mózes, Moshe Rábénu nyelvét beszélte.

״.. .MEGBONTOTTÁK AZ ÖRÖK EGYSÉGET...”

Örök egység — gyönyörű fogalom. Isten és ember közötti szövetség jele. A szeretet Istene szövetséget kötött az emberrel, de voltak idő' szakok, amikor az ember már méltatlanná vált az ember névre, s emberbórbe bújtatott lények, horogkereszttel borították a tisztaság egét, lábbal tiporták az alapvető! szellemi értékeket, a tízparancsolat igéit kigúnyolva öltek, raboltak,

Öltek és raboltak. Karjukon bélyegezték meg, számjegyekkel jelöl tek meg zsidó embereket. Lehetett ő egyszerű munkás, ki arca verejtékével kereste kenyerét, lehetett zseniális tudós, kinek fel fedezése nyomán dicshimnuszt zengett egykoron a világsajtó. Lehetett no', gyermekek szülóanyja, vagy férfi, akit komoly, fele lósségteljes munka várt. És több millió, a megmentett maradékból ma is viseli a jegyet. Nemcsak karján, hanem lelkében, szívében.

Kitörülhetetlenül.

Jeremiás próféta avató látomásában a vég megjövendölése négy különböző', plasztikus kifejezéssel történik.

לנתוש ולנתוץ ולהאביד ולהרוס

״Kiszakítani. Lerombolni. Pusztítani. Tönkre tenni.”

Megdöbbentő' erővel hatnak e drámai szavak, melyek egy alig több mint félévszázaddal ezeló'tti korszak hu tükörképei:

Több mint öt évtized távolából mi is emlékezünk a rombolásra, amely már a Kristallnackt éjszakája előtt megkezdó'dött. Folytató dott sírok, zsinagógák és más zsidó emlékek brutális tönkretételével. Könyvek és tórák elégetésével.

Több mint öt évtized távolából mi is emlékezünk, a pusztításra, amikor fekete SS csizmák csattogtak Európa szerte, amikor a faj gyűlölet hat millió európai és hatszázezer magyar zsidó életét oltotta ki.

Több mint öt évtized távolából mi is emlékezünk, hogy ki akarták tépni múltunk gyökereit, elszakítani az anyát gyermekétől. A házas társakat egymástól. Az életet a zsidótól.

Több mint öt évtized távolából mi is emlékezünk, hogy tönkre akarták tenni az álmokat, a jövó't. A Biblia népét, mely fényt adott a történelem sötétjében.

Itt a Jád Vásém emlékparkjában most is emlékezünk. Most, mikor népünk hadban áll a húszadik század végének, nemcsak bennünket, hanem a világot is veszélyeztető'fanatizmusával, az iszlám terrorral. Ma déleló'tt 10 órakor, a sziréna hangjánál szerte e honban, a világ különböző' pontjáról hazatérek, és már az itt születettek lehajtott fővel álltak meg, s fejezték ki kegyeletüket. Néhány perccel később, szinte gúnyolódva a világtörténelem legnagyobb pusztításán, újabb katyusa hullott északon, figyelmeztetve az éberségre. A nácizmus, hamis tanokkal felvértezett utódai ma is el akarják pusztítani a KözelKelet egyetlen demokráciáját, s annak népét, Izraelt.

De Izrael elpusztíthatatlan, s ki kezet emel reá, az az enyészeté lészen.

100

Vágyunkat, kitünket, reményünket, de meggyőződésünket is kifejezzük amikor emlékezünk, s üzenünk a jerikói, másfélévezredes zsinagóga mozaikpadlójának feliratával:

שלום על ישראל

Béke lesz Izraelen.

S üzenünk a felső galili zsinagógaromon mai napig jól olvasható, megrendítő fokásszal, amelyben tükröződik egész emberségünk és egész zsidóságunk lényege:

יהי שלום על המקום הזה על מקומות עמו ישראל

״Legyen béke e Honban és az Izráél lakta minden földön”

Ámen

101

.... HA HALUK A HÍVÓ SZÓ,

INDULJ ÉS SEGÍTS!״

Debreceni zsinagóga, 1999• május 29•

± Vülönleges esemény helyszíne e napokban, a magyarországi zsidóság nagy hagyományokkal rendelkező” közössége, Debrecen. Most itt a zsinagóga ódon falai között szombat bejövetelénél is kö szöntöm a batárontúli magyar ajkú közösségek delegátusait. Az ün népi tanítás szívtől szívhez szól.

Néhány nappal ezelőtt virágdíszbe öltöztettük zsinagógáinkat, otthonainkat. A természet pompás virágaival köszöntöttük Sávuo tót, a kinyilatkoztatás ünnepét. Peszách — az ó'si egyiptomi kivonu lás — a fizikai megszabadulásra emlékeztetett. A Sávuot a független szellemiség ünnepe. A szaka dság szavának e kettős össze függ ése a mi életünknek, napjainknak is az alapja.

Őseink évtizedekig vándoroltak a sivatagban, s Mózes tanítómes terünk, kittel és bizakodással kezdett Izrael gyermekeinek szellemi formálásához, hogy tengernyi megpróbáltatáson, szembeszegülésen, lázadáson és ínségen keresztül magasztos cél felé vezesse az akkor még alaktalan tömeget.

Szináj hegyéhez érkeztek, ahol tanítómesterünk átvette a bizony ság két kódtábláját, amelyen a parancsolatok Isten szeretetére, s embertársaink tiszteletére tanítottak:

״Mózes, a tanítómester lelkileg felkészült, hogy a Szinájra mén jen, s ott átvegye Isten ajándékát, a Tízparancsolatot. A hegyre vezető' ösvények — szól a régi legenda — perlekedni kezdtek. így szólt az

102

egyik: — a legszélesebb út én vagyok. Biztos rajtam bálád keresztül Mózes, mikor a hegy tetejére tart.

— A legsimább útfelület az enyém — szólt a második. Mózes csak engem részesíthet előnyben.

— A legrövidebb úton érdemes feljutni a csúcsra, így a. harmadik.

Az előnyös természeti tulajdonsággal rendelkező"ösvények között volt egy szűk, göröngyös, buktatókkal és kövekkel teli hegyi út. Neki is hasonló kívánsága volt: Mózes rajta haladjon végig. De hangját nem merte hallatni, mert a legelhanyagoltabb, legnehezebben járható részen volt.

És Mózes gondolkodott, tépeló'dött, majd mérlegelt: merre mén jen, melyik út a legelőnyösebb. S Mózes a kövekkel és aka dályokkal bontottat választotta.

Midőn felért a hegyoromra, a lábán lévősebek bebizonyították a vállalt út megpróbáltatásait. Fájdalmai ellenére öröm költözött szívébe. Tudta és érezte, hogy a szent célért áldozatot kell vállalni. Az ösvényen, az ilyen körülmények között megtett méterek még nemesebbé és értékesebbé tették a felbecsülhetetlen kincset. A két

kótáblát, a

Tízparancso

latot.

A ma emberének is vágya, hogy az istenhit, a szellemiség, az emberszeretet, a közös munka és az erkölcs szináji magaslataira feljusson.

Ez az út is nehezen közelíthető' meg, de a jutalom a lélek békéje, egymás megismerése és a kölcsönös megbecsülésen alapuló tisztelet.

A mózesi példa rajzolódik ki előttünk, amikor talmudi gondolat vi lágl־ őré fűzzük a tanítás második részét, választ keresve az örök kérdésre: mit kíván tőlünk az Isten?

״És most Izrael, mit kíván tőled az Örökkévaló? Azt, hogy féljed Őt, járj az útjain, szeresd egész szíveddel és tiszta lélekkel. ”

(M. V. 10. 12.)

Zsidóságunk iránti elvárás fogalmazódik meg e szentírási mondatban, amelyet néhány nappal ezelőtt olvastunk fel zsina

gógáinkban. Tisztelvefélve szeretni az Alkotót, s haladni ösvényein.

103

Az előbb említettekkel összefüggésben tanításaink közül — me lyeknek alapját az előbbi idézet magáta foglalja —, kettőt emelünk ki.

a) ״Kora reggel, ha hallika hívó szó, indulj és segíts! Ha KÉSŐ ESTE RIASZT A HÍVÁS, FÁRADTAN IS KELJ FEL! TÉTLEN ÉS KŐ ZÖNYÖS SOHA NE MARADJ (B’rachot 82/a.)

Istent és rajta keresztül az emtereket szereti az, kinek szívéten megfogan a segítőkészség csírája. Kinek érzékenyen reagál a lelke napjaink kavargó forgatagátan is. Aki veleszületetten, génjeitől adódóan, vagy neveltetése miatt együtt izzik kora s az örök értékű

Istent és rajta keresztül az emtereket szereti az, ki felemeli az aláhullottakat, ki a vigasztalás szavát viszi el az ürességtől kongó gyásztázta, ki önzetlenül segít mindazon ki erre rászorul.

Istent és rajta keresztül az emtereket szereti az — lett légyen a felszatadulás utáni generáció szülötte vagy idősebb korosztály tagja együttérez a negyvenes évek kataklizmáját átélt magára maradottal. Aki a szeretettől átitatott légkört megteremti a tört szívuek környezetében. Aki oktató szóval évezredes tanításainkat is hirdeti gyermekei vagy unokái körében.

Istent és rajta keresztül az embereket szereti az, ki kora reggel és késő este is közönytől mentesen tettre kész. Ki gyülekezetünk sorsát sajátjának érzi, ki közösségünk holnapját saját jövője részeként is tekinti, aki a jelen munkálódását látva bízvabízik Benne, sorsunk irányítójában.

b) ״Amikor télvíz idején rabbi Jehuda bár Ilói lángoló TANÍTÁSÁT HALLGATTÁK HAT TANÍTVÁNY HÚZÓDOTT ÖSSZE, ÉS SZORÍTOTT HELYET MAGÁNAK A MELEGET ÁRASZTÓ KÖPENY ALATT, HOGY A MESTER SZAVÁRA FIGYELJENEK. ” (Szanhedrin 20/a.)

Az ember alkotta technika előtt ismeretlen az a fogalom: Lehetetlen. Szűknek érezvén a földet kil ép annak vonzásköréből. S az itthonmaradott tudósgárda állandó kép és hangkapcsolatot tart fenn küldöttével. Az ember kevésnek találja a megművelhető*

104

területek nagyságrendjét. Termőföldekké alakítja át a tengertől elragadott homokot. Ha kell, megműveli, öntözi, oázissá ala kit ja át a sivatagot.

Néhány évvel ezeló'tt japán tudósok — Jules Verne álmait meg valósítva — tenger alatt várost építettek.

״Szaporodjatok és sokasodjatok és népesítsétek he a földet״ — hangzik a Szentírás szava. Talán már számarányában heteljesedett, amit legszentehh könyvünk hirdetett? Olyan sokan vagyunk, hogy nem férünk meg egymás mellett?

Töbh milliós nagyságrendet ért el földünk népessége. Ha helyet engedünk a másiknak, társunk, az ember bizton elfér mellettünk. Ha keressük és megtaláljuk azt az összekapcsoló elvet — mint akkor Jehuda bár ilói idején — soha el nem választ, de mindig összeköt a múltnak emléke, közös jelenünk. S az életet szebbé, változatosabbá, értékesebbé alakító jövőnk.

Nem a tér kevés. Az ember tör magasabbra, többre, messzebbre. Azért teremtetett, hogy megismerje a meghódíthatót, s tisztelje az Alkotót. Szeresse Ót tiszta szívvel, egész lélekkel.

Kedves testvéreim!

elemeztük. Most a zsinagóga meghitt hangulatában — midón ismét köszöntlek valamennyiotöket —, ezen áldást kérem a jelenlévőkre.

105

SZEMICHA RABBIAVATÁS

RADNÓTI ZOLTÁN ÉS VERŐ TAMÁS RABBIAVATÁSA

Dohány utcai zsinagóga, 1999• június 15.

ZEMICHA. BEJADA MÁMÁS SZOMCHIN LÉ, a kéznek jelképes, valamit átruházó felemelése. írja a Tálmuci (Szánk. 13b.)

SZEMICHA. LIMENOSZÓ LERAB, elhívás tanítványi sorhói mesteri grádusba. (U. o.)

SZEMICHA. SZOMCHIN LÉ BISEMA, tudást jutalmazó, kitüntető׳ címnek név elé helyezése.

SZEMICHA, ez ennek az avatásnak közel kétezeréves, hagyó mányos neve. Hatalmat ád a lelkek irányítására. Címmel tüntet ki, melynél eló'ke lóbbet népünk nem ismer: Rabbi.... Uram... Bíró... Aki Isten nevében áld. Rabbi, mert mesetere az írásnak, de örök tanítvány, mert könyvszomja olthatatlan...

״Ez a szemicba, a rabbiavatás.” — így ír századunk egyik lég kiválóbb rabbija, amikor több mint öt évtizeddel ezeló'tt útjára bocsátotta hallgatóit.

(Dr. Kálmán Ödön, Építsétek fel a romokat, Budapest, 1947. 12 p.)

Kedves Tanítványaim!

Glob alizációval, informatikai robbanással, korábban ismeretlen betegségekkel, szenvedélybetegségekkel telített vi lág unkban a már említetteken túl, keressük a történelmi kataklizmák és traumák ered ményeként megfogalmazódó létkérdésekre a naprakész választ, az örök értékű, de időszerű üzenetet.

106

מאי בנאין אמר רבי

יוחנן אלו תלמידי חכמים שעוסקין בבנינו של עולם כל ימיהן

״A tóratudósok építőnelz neveztetnek, mert a világ erkölcsi épít ményének felemelkedésén fáradoznak. ” (Sábát 114/a)

מאי בנאין .1

A rabbi építője a zsinagógának, a zsinagógái életnek

Az elmúlt évtizedben — szinte egyedülálló módon külső arcki tektúrájában és belső” enteriőrjében a legtöbb magyarországi zsina góga megújult.

כי אבן מקיר תזעק

(Habakuk 2. 11.)

Hívó szóval invitál a templom, és bitre szomjazó szóra vár a hívő lélek.

Halljátok a kő” és a lélek harmonikus szavát?

Az ember szabadidejéért folyó verseny kíméletlen korában a köz napi istentisztelet újraszervezése, az ünnepi t’íilák artisztikumának emelése vallási életünk nagy kihívása. A rendszeres, igényes, aktuális homilia a modern ember érdeklő dését is kivívja. Legyetek részesei annak az ideálnak, amely a zsinagógát helyezi a spirituális élet köz pontjába.

A zsidóság demográfiai átrendeződése és hitéleti járatlansága foly tán az építő'rabbi, a szertartás sokirányú feladatot betöltő', nélkülöz hetetlen személyisége. Olyan szellemi vezető', tanító, gondozó egy szerre, akit hite vezérel, kinek lépteit az Örökkévaló vigyázza, kinek jutalma a hívek szeretete, bizalma.

מאי בנאין .2

A rabbi építője a jelennek és a jövó'nek.

״Gyújtsd össze a népet, hogy hallják, és hogy megtanulják, és féljék az Örökkévalót. ” — olvassuk a Tórában. (D’várim 31. 12.)

107

A fiatal rabbi nemzedéknek is eminens feladata, hogy a szeretet szavával övezze, a gondoskodás koronájával ékesítse, az empátia készségét érzékeltesse a Soá túlél óivei, s azokkal, akiket családjuktól

fosztott meg, s zsidó öntudatukban alázott meg a század viharos történelme. Isteni adomány néktek, megszépíteni a földi lét őszét.

az öregedést.

Építő״ munkátok részévé váljék a megújuló magyarországi zsidó

pedagógiában való tevékeny részvétel, a kreativitás. A legmodernebb

módszertani, technológiai eredményeket az ósi hagyomány oktatá sának, terjesztésének szolgálatába állítani. Nevelni a jövő' nemze dékét, amely nyitott a világra, melynek szívében már nemcsak rejtve, de tudatosan felvállalva ott lüktet a szeretet Izrael hite, eszménye, népe. Állama iránt.

A családszeretetet, a hivatástudatot, a közösség iránti felelősség érzetet motiválja a Jirát Sámájim, feltétlen alázat a Világ Alkotója iránt. A vallási törvények betartását, a Szentírás betűjének és széllé miségének eszményét, a tanító felelősségét hassa át a szerénység és a hitelesség.

Szerénység és példamutatás!

Megilla traktátusában olvassuk (24/b/ ״Rabbi Joszi, a bíres tanító mester mondotta: Egyszer, késő este koromsötétben mentem az utcán. Vak embert láttam magam eló'tt, ki fáklyát tartott kezében. Kérdeztem tó'le, miért tartja kezében a világítótestet. Döbbenetes erővel hangzott válasza:

כל זמן שאבוקה בידי בני אדם רואים אותי

״Mindaddig, amíg a fáklya kezemben van, az emberek látnak engem, s utat találnak a sötétben. ”

Legyetek Ti is a magyar zsidóság fáklya vivői, akik magasra emelik a fényt. A Tóra fényét, mely soka nem éget, de min dig vi lágít, s ha kell áldott meleget is sugároz. Járjatok a hit — évszázadok kitaposta — ösvényén. Életformátok kiala kit ás át, a mindennapok megnyilvá nulását hassa át a tradíció tisztelete, s az elkötelezettség. Legyetek Izrael eszmeiségének hirdetői és példaadó, hiteles követei!

108

II.

A KRÓNIKÁS

ÁTALAKULÁS

«»»־

erregett a telefon.

A vonal túlsó végén a Magyar Televízió egyik szervező' munkatársa beszélt. Dokumentum jellegű játékfilmet akartak forgatni, melyben kulcsszerepet kap egy munkaszolgálatos század. Az életbuség kedvéért néhány valódi ״zsidó arccal” akarták hitelessé tenni az egykor — nem is olyan régen — megtörtént eseményeket.

Hatan indultunk el, valamennyien rabbijelöltek. Vidáman, s azzal a reménnyel, hogy megismerjük a kulisszák általunk isme rétién, csodálatosnak vélt világát.

Fejetlenségnek látszó sürgésforgás fogadott bennünket. Hang zavar, utasítássorozat, férfikacaj. Az egyik ablaknál megkaptuk felszerelésünket, mely egy kopott, szakadozott vászoningbó'l, katonanadrágból és zubbonyból s egy pár agyonhasznált bakancsból állott.

Elindultunk. A kényelmes autóbuszban komikusán hatott a ״bélyeges sereg”. Rövid idővel a megérkezés után megkezdó'dött az előkészítő'munka. Sorokba kellett fejló'dnünk, majd bosszú félórák munkájának, eredményeképpen létrejött a katonás nyílegyenes emberfal.

Hasonló muszos ruhában ismeró's arcok villantak fel előttünk. Színészek, ismertek, kevésbé tehetségesek.

Megkezdó'dött a begyakorlás. Egy régi katonadalban Horthy Miklós katonáját éltettük, majd elsirattuk az otthonhagyott me nyecskét. Lassan ment az idó', ismételtünk és ismételtünk. Az idó'

111

sebt statisztáknak már átizzadt az ingük. Mi könnyen bírtuk. A szünetekben beszélgettünk, sokat nevettünk.

Másnap élőről kezdődött minden. Dalolni, menetelni, énekelni, gyalogolni. Le a Dunapartra a természet különös játéka folytán csak a szemközti partot világította meg a nap. Ismét feladatot kap tünk. ״Feküdj!” felszólításra, földre vetettük magunkat, többször egymásután, hogy jól menjen.

Menetelés, ének, feküdj! Föl! Menetelés, egykettő', feküdj! Föl! Feküdj !Jaj, vigyázni — hiszen felvétel van —, nehogy felnézzek. Földre szegzem tekintetem, s szemem sarkából a túlsó oldalt figyelem. A túlsó partot, ahol élek, ahol már kisütött a nap. Fejem felett érzem a filmfelvevő' rögzítő' pásztáját. Eló'ttem csak egyenruha, körülöttem muszosok sokasága Már átérzem, amit hallok, átélem a szörnyű kort. Én, aki 1948ban születtem. Szinte fáj, hogy itt vagyok. Már az ing is kicsi, a cipó' is szorít. Csak a szívem lett nagyobb, máris a torkomban dobog.

Végre szünet. Mindenki cocacolát kapott. Az emberek beszélget nek, viccelnek, ugratják egymást.

Én sírok.

Hazafelé egy jogászhallgató ült mellettem. Azt kérdezte: belement valami a szemembe? Látta a könnyeimet. Válaszoltam: — Belement valami, de most mégis sokkal tisztábban látok.

In: Új Élet, 1970. február 15.

112

..... KIVÁLÓ EMBER, IGAZ RABBI, TERMÉKENY TUDÓS”

SZÁZ ÉVE SZÜLETETT DR. KECSKEMÉTI ÁRMIN

árom évtized távola alig halványította el a nagy tudós, a kiváló főrabbi emlékét. Egykori hívei még beszélnek róla, akik látták, nem felejtik. Másfél emberöltő! — kemény, de eredményes munkája — minden helyett b eszél. Alig találjuk párját a maga nemében. A gyil kos őrület az ő életét is idő eló'tt oltotta ki.

Az Országos Rabbiképző' Intézetben végezte tanulmányait. Temesvári próbaszónoklat után Makó következett, ahol egyöntetű sikert aratott. Itt kezdte, és fejezte be papi működését. Negyvenhat éven keresztül e közösség rabbiijaként mukö dött.

Erdekló'dése korán a Biblia felé fordult. A zsidó irodalom története I.—II. című (Budapest, 19081909) mun báját az IMIT jutalomban részesíti. Teljességében egyedülálló, tájékozottságában felkészültségében, műveltségében szinte nélkülözhetetlen mü. Scheiber Sándor egy évvel a háború után, a Ló'winger Sámuel által szerkesztett Az Országos Rabbiképző' Intézet Évkönyve az 1943/ 44, 1944/45 és az 1945/46 tanévről című kötetben megemlékezik a veszteségekről, a Magyarországi Izraeliták Országos Tanácsának és a Vezérlőbizottságnak halottairól. Kecskemétiről így ír:

״Az IMIT adta ki a babyl óniai fogságtól napjainkig terjedő'zsidó történelmet. (A zsidók egyetemes története, I.—II. Budapest, 1927.), amely a nemzsidó kkal való zsidó életközösség formáit akarja min denütt kidomborítani. Társadalomtörténet, művelődéstörténet és gazdaságtörténet egyszerre.” Később, tudományos munkában érte kezik a babilóniai fogságot megeló'zó'korról. (Izrael története a bib

113

liai korban, Budapest, 1942.) Az eseményeket tudományos igé nyességgel alátámasztó, nagy érd eklódést kiváltó munka. Sajnálatos, hogy testvére. Kecskeméti Lipót, tudós nagyváradi rabbi által befolyásolt ékes, de nehéz stílusa itt is dominál. Irodalomtörténeti és történeti munkái melyek az érdekló'dó' olvasókhoz emiatt nehezen juthattak el — kisebb könyvtárral felérnek.

A Csanád megyei zsidók monográfiája egyike a legértékesebb ilyen jellegű alkotásoknak.(Makó, 1929)

Az IMIT évkönyvei helyet adnak kutatásainak, melyek nagybecsű láncszemei egy tudós beállítottságú rabbi életművének. Tanulmányt közöl Az örök zsidó mondája a magyar irodalomban címmel. ír a mineusokról, Mendelssohn kétszáz esztendejéről, az ókori zsidók gazdasági helyzetéről a szétszóratásban.

A makói rabbi megbecsülését jelentette, hogy a Dézsi Lajos által szerkesztett Világirodalmi lexikonban őírta a zsidó irodalom címszavait.

Egyedi összefoglalások és értékelések ezek többek között ibn Ez ráról, Juda ben Salamon Alchariziról, Dávid Kimchiról, Sámuel

Hánágid ibn Nágréláról.

Dr. Kecskeméti Ármin felismeri, hogy a szószék nem más, mint modern értelemben vett fórum, ahonnan hit, tudomány és kultúra szavai messze elhallatszanak. Negyvenöt év tapasztalatait, több mint négy évtized gyakorlatát tudatosan megalapozott útmutatását közli egy kései müvében. (Hogyan ismertessük történelmünket és irodalmunkat a szószékről.)

Már korán ideális viszony alakul ki mesterei és közötte. Bacher és Blau egyaránt figyelemmel kísérik pasztorális munkálkodását és a tudomány iránti affinitását. Blau új környezetéről, és állásáról érdeklődött. Válaszából idézünk:

״...Dóig aimról csupa jót írhatok. Remek hely. Itt öröm a munka. Méltánylás, kóvaudjár nyomában, de nagy... Minden önhittség nél kül bízom a minden oldalról élvezett becsülés és szeretetnek állan

dóságában. Fönt említett dolgaim alatt nemcsak a prédikációkat értem. Nemcsak adnak, hanem keresek is magamnak munkát. Miért mondanák rám: én kocho elá Ijöfiv?״

114

A késói években Blau megtiszteli: katedrát ajánl neki az Inté zetben, amelyet egzisztenciális nehézségekre való hivatkozással nem fogad el.

A századforduló liberalizációja befolyásolta a kialakult közszel lemet. Lüktető' életet vitt a fej ló'dést óhajtó, magyar zsidóság vér keringésébe. Ez a megváltozott légkör hatott a rabbikra is. A hivatás teljesítés fogalma átértékelődött. A múlt szeretetének és a jövő' fór málásának szimbiózisa szükségesnek mutatkozik.

Dr. Kecskeméti éles elmével felfigyelt a tényekre, fogékony lelkivilága átvette a külvilág rezgéseit. Természetes közvetlenséggel adott helyt azoknak a pozitív változásoknak, melyekre kutató szeme mindenütt felfigyelt.

A liturgia archaikus jellegéhez ragaszkodott, de a dekoratív kül só'ségek is alkotó elemei lettek az irányítása alatt lezajlott istentisz teleteknek. Javaslatára alakult meg a húszhuszonöt fó't számláló kórus, melyet gyönyörű csengésű, ó'si dallamokat megszólaltató orgona kísért.

Szombatonként diákistentiszteleteken kellett megjelenni a zsidó iskola növendékeinek, hogy együtt, közösen hallgassák a neves fő rabbi nemes veretú mindenkihez szóló prédikációit.

Betegágyán is tanított. Begipszelt lába, a balesete okozta szoba fogság sem akadályozta meg abban, hogy tanítson. Az ideális családi életet éló' mesternek a papi funkcióit, s a tudományos munkát egy szerre jelenthette a tanítás. Akár egyetemi szinten. Szegeden, akár kicsinyeknek Makón.

Születésének századik évfordulóján egy nagy műveltségű, közösségformáló, tehetséges, a történet és irodalomtörténet iránt fogékony, s e tudományterületeken maradandót alkotó pedagógusra, neológ rabbira emlékezünk.

In: Új Élet, 1974. augusztus 15.

115

״...SZEGEDET AZ EURÓPAI ZSIDÓ TUDOMÁNY EGYIK FELLEGVÁRÁVÁ TETTE״

LŐW LIPÓT HALÁLA 100. ÉVFORDULÓJÁRA

M árványtábl a díszíti a szegedi zsinagóga falát. Rajta egy név, a prágai rabbi Ló'wök késó'i leszármazottjáé Ló'w Lipóté.

május 22én született Morvaországban. Jesívatanulmá nyok után rabbiképesítést szerez, s e hivatásnak szenteli életét. Elhagyja szülőföldjét, s Magyarországra jön. 1840ben Nagybani zsán helyettes rabbinak választják meg. Felkészültségén, nemes veretű beszédein érzó'clik apósa, Scbwab Ló'w hatása. Kanizsai működése alatt teremti meg pályafutásának alapját, melyre az el következendő' viharos, majd kiegyensúlyozott évtizedekben épít. Vallja ״a magyarosodás a hazai zsidókra nézve élet — és cultúr kérdés, s egyúttal az emantipáció megteremtendő' alapja. ” Ló'w aki nem volt magyar anyanyelvű de öltözésében, gondolkodásában és külsőségeiben magyarrá lett, 130 évvel ezelőtti beszédében így ír: ״Szólj a magyarhoz az ő nyelvén, ha gyengén is, megért és szavad visszhangzik rokon szenves kebelében.” Nem ő az első', ki a zsinagógában magyarul prédikál, de őa zsinagógái szószék megmagyarosítója. Megreformálja az elavultnak ítélt iskolaügyet. Programjának visszatérő' sarkalatos pontja az oktatás, ez határozza meg sze gedi mú ködését is.

Személyi ellentétek miatt Pápára távozik. A 48as forradalmi lelkesedés magával ragadja Ló'wöt. Tábori lelkészként működik. Lelkesítő' prédikációkat tart. Blajer Ignác, Pápán, 1848ban meg jelent Olvasókönyvében így ír Ló'w:

״Só't mi is, izraeliták, őszintén veszünk részt azon örömben, mely a haza minden fiait felvidámítja. Mert ha nem titkolhatjuk is, hogy

116

polgártalanságunkat most még fájdalmasabbnak érezzük, mint azelőtt. Mégis abb an találunk vigasztalást, hogy éppen ezen polgár talanság csaknem egyetlenegy emléke a régi rendszernek, melynek megbukása után sokáig nem tarthatja fenn magát. ”

Meghívják a függetlenségi proklamáció megünneplésére. A vesz prémi zsinagógában tartott nagyhatású beszédét Görgeinek is el küldik.

Üldöztetés lesz osztályrésze, s haladó vallási elveiért, reformjaiért Pápán támadások érik. A megpróbáltatások sokasága fe lórii alkotó kedvét. Ottani irodalmi tevékenységét néhány beszéden kívül a ״Magyar zsinagóga” c. folyóirat egyetlen füzete fémjelzi.

1850ben fordulat áll be a tudós főrabbi életében. Pályája egyenesen ível az országos hírnév, s az európai elismerés felé. Szeged városa — amelynek meghívását elfogadja — egyéniségéhez méltó körülményeket teremt számára. Itt valósítja meg koncepciózus elképzeléseit. Pártfogolja a fiú és leányiskola ügyét. Átalakítja az istentiszteletek ren djét. Hivatalba lépése után újból a liturgia szerves részévé teszi az országért, s a közösségért mondott magyar nyelvű imát. Ünnepélyeket rendez Széchenyi István, Klauzál Gábor, Eötvös József emlékére . Nevéhez fűződik a karének és a harmónium meghonosítása a zsinagógában. Már nagykanizsai működése alatt büszke öntudattal kiáll zsidósága mellett, majd az emancipáció tá mogatója és lelkes híve lesz. Szegeden ünnepli az egyenjogúsítás formai bekövetkezését, s 33 év küzdelmeit összegzi nagyhatású beszédében.

Low szegedi megjelenése előtt Magyarországon, zsidó ember tollából, kevés irodalmi vagy tudományos alkotás született. Első• nagyobb terjedelmű munkája a Maftéach a zsidó exegézis törté netének egyik értékes alkotása.

Tíz éven keresztül szerkeszti a — korábban már egyszer meg indított — Ben Chananja c. német nyelvű folyóiratot, majd hetilapot. Létrehozásával Szegedet az európai zsidó tudomány egyik felleg várává tette. A munkatársak között megtaláljuk a bel és külföld legismertebb korabeli zsidó íróit, tudósait. Ó maga is állandóan

117

publikál. Etika és szertartástan, zsidó történelem és filológia, bibliai szövegmagyarázat és régészet kóréból merítenek e lap alkotói.

1867ben megszűnt a Ben Cbananja. Lów ezután nagyobb szabású tudományos munkák megírását tervezi. Az archeológia tárgykörét felölelő munkájából két kötet jelenik meg. A magyar zsidóság történetének első' kutatója és alapos ismerője. Sürgeti a bazai hitközségek monográfiájának megírását, s elősegíti azokat adatok közlésével.

Életének utolsó éveiben részt vesz a lipcsei és az augsburgi kong resszuson, ״amelyeknek tárgyalásaiban és tudományos referátumai bán neki jelentékeny rész jut.”

október 13 án, erev Szukkauszkor hunyt el. Kohol faragott hat oszlopon nyugvó síremlékén — melyet Bacber Vilmos avatott fel —, tudományos munkásságának kimagasló alkotásai szerepelnek: Reform des rabbinischen Ritus 1839• Zűr Geschichte dér Juden in Ungarn 1846. Zsinagógái beszédek 1870. Dér jüdische Kongress 1871. Grapbische Requisiten und Erzeugnisse 1870. Die Lebes altér in dér jüd. Literatur 1875.

Kegyelettel és tisztelettel emlékezünk meg a magyarországi zsidóság és az egyetemes tudomány kimagasló szemé lységéró'l, Lów Immánuel édesapjáról, Lów Lipótról halálának centenáriumán.

In: Új Élet, 1975. októb er 1.

118

KORUNK TÉVELYGŐINEK ÚTMUTATÓJA

BENOSCHOFSKY IMRE SZÜLETÉSÉNEK 75. ÉVFORDULÓJÁN

rabbi Budán

Magam eló'tt látom mosolygós tekintetét, összeráncolódott, bölcs homlokát, amint a magasból felém néz. Mint bármicvó ifjú remegő' térddel hallgattam okos szavát, oktató beszédét. Ma is fülembe csen genek szavai. Hogyan kell élni? Hogyan kell gondolkodni? Mi a zsidóság lényege? Felvetett kérdéseket, választ adott rájuk. Meg nyugtató feleletet, mely kielégítette a nyiladozó gyermeki értelmet, s a müveit ember érdekló'dési körét. Oly hatalmasnak tűnt akkor a szememben. Komor fekete reverendája tiszteletet parancsolt, de amikor útjára indította a ״felnőttnek” nyilvánított 13 éves gyereket, csak a csillogó barátságos kék szemet láttam, s az irányító szavakat hallottam.

Székfoglaló beszédében a budai fó'templomban így foglalja össze hitvallását:

״Nem vagyok próféta, nem vagyok prófétanövendék sem, csak pásztoremher vagyok én, és gyümölcsfák kertésze. De az Isten vett, ragadott meg engem... és szólt... eredj, hirdess az én népemnek, Izraelnek ” (Ámosz 7. 14.)

119

A rabbi a Hegedűs Gyula utcai templomban

Mindig meghatározó az indíttatás. Rabbijelöltként az első' nagy ünnepet templomában tölthettem. Félve a nyilvános szerepléstód, a megmérettetéstől, félve a kudarc lehetőségétől, segítségért hozzá fordultam. ״Ha szívből végzed munkádat, szeretetet kapsz cserébe! Legyen több önbizalmad!” biztatott. Felejthetetlen volt ez az ünnep. Prédikációi lenyűgözően hatottak a hívekre. Törekvés az idó'szeru mondanivalóra, törekvés a kifinomult stílusra, törekvés a hívők szívének megnyerésére — ez volt a célja. Mindig a mához szólt, pedig a múltat idézte. A ma emberének prédikált, de a jövő' érdé kében. Húséggel a zsidósághoz. A félelmetesfenséges napok még mélyebb értelmet nyertek megvilágításában. Nöiló imájában az ősi dallamot Isten iránti feltétlen s odaadó alázat hatotta át.

A PEDAGÓGUS

Az Országos Rabbbiképző Intézetben két évig hallgathattam előadásait. Ámosz próféta könyvét tanította. Értelméhez és érzelem világához közel állott e mélyen hívő', ״alulról” jött gondolkodó, aki már évezrede kkel ezelőtt tiltakozott a szegények kizsákmányolása ellen, aki felemelte szavát a kiszolgáltatottakért, az elesettért, aki segítségre szorult. Példaképül jelölte meg Ámoszt. ״Az igazság mindig igazság marad”. — értékelte egyéniségét. Ót idézte első prédikációjában, amelyet budai beiktatásakor mondott, s őrá em lékezett — harminc éves rabbinikus szolgálatát tükröző' — válogatott beszédeinek kiadásában, 1958ban.

A retorika professzora volt. Szárnypróbálgatásainkat a szónok lástan terén ő vigyázta. Mindig pozitívumokkal kezdte. ״Igen jó beszéd” mondotta, majd úgy, hogy a hallgató meg ne bántódjék, átalakította az egész prédikációt. Nevelt — de soha nem bántva. Formált bennünket — mindig őszintén és az ügy iránti alázattal.

120

AZ EMBER

Maimonidesz késői követőjének, Aristotelés hívének vallja magát. Lőw Immánueltől megtanulja a Zájin Ádári prédikációk modern szerkesztésének módját, Perls Ármintól a talmudikus részek, s ággádák beiktatását a mondanivalóba, a forma és a tartalom egységét. Harminchárom éven át hirdette az istenhitet Budán, s több mint

tíz évig a Hegedűs Gyula utcában. Generációk sorát nevelte fel. Tanítványok sokasága szeretettel övezte. Ha beszélnek róla, ma is

tisztelettel ejtik ki nevét. Műveltsége a legnagyobbakéhoz hason lítható, írásai, prédikációi a ma emberéhez is szólnak.

Életformáját a Biblia alakította. Egyéniségében a zsoltárokból merített harmónia Jób emberi alázata, Amosz forradalmisága, s Kohelet utolsó mondataiban megfogalmazott feltétlen, odaadó hite

ötvöződött.

Sírkövén ez áll: ״Maure növuchéjházömán — korunk tévelygőinek útmutatója". Példák ép volt. Őszinte tisztelettel és kegyelettel gon dőlünk rá születésének 75. évfordulóján.

In: Új Élet, 1978. feb ruár 15.

121

KÉPESLAP AMERIKÁBÓL

13 ROOKLYN

Láttam egy érdekes statisztikai könyvet, amelynek kimutatása szerint New York Cityben, több mint kétmillió zsidó vallású em bér él. Jelentős részük Brooklyn különböző• negyedeiben. Főleg azok, akik a legvallásosabb irányzathoz tartoznak. A cbászid és az ortodox árnyalat különbözei változatai attól függőién, hogy Európa melyik országából vagy városából származnak az alapítók.

Szombat kimenetele után Wiliamsburgban, a Szatmári rebbe hívei között jártam. Strámli és kaftán, fehér harisnya és lakkcipói az ünnepi viseletűk. Benépesítették az utcát, ahogy a templomból kijőve csoportosan beszélgetve és gesztikulálva hazafelé tartottak a szakállas mélyen vallásos zsidók.

Köreikben vasárnap is nyitva tartanak az üzletek, amelyeken angol és jiddis nyelvű felirat tájékoztat. A hömpölygői utcán együtt sétáltak a család nóitagjai és a gyermekek. Rendkívül érdekes nyelv, ame lyet beszélnek, hiszen az angol, a jiddis és a magyar szavakat keverik.

Szinte minden házban több imaterem is található. Ezek a helyi ségek mintegy tanházul is szolgálnak. Bialik nagyhatású verse ״A talmudista” jutott eszembe, amikor ez az archaikus, de mégis a jövci felé mutató kép villant felém. Leszegett fővel, régi talmudkötetbe merültek az idősebbek és a fiatalok. Tanulják, tanítják és magya rázzák a Tant, átadván évezredek hagyományát és szellemi örökségét.

122

Ha elfáradnak, vagy kis szünetet tartanak kezük mellett ott a kóser CocaCola mely okét a technika világával, a XX. század utolsó évtizedeivel összekapcsolja.

Park East Synagougue

A Manhattan gránitszigetének központjában, igen közel a Central Parkhoz 90 esztendővel ezelőtt alapították ezt a templomot. A zsi nagóga New York város legrégibb ilyen jellegű építménye. Főrabbija dr. Arthur Schneier, évtizedek óta vezeti hivatástudattal, tehetséggel és nagy hozzáértéssel közösségét. Zsinagógája a zsidóságnak ahhoz a szárnyához tartozik, amelyet némelyek modern ortodoxnak, né melyek konzervatívnak neveznek. Ez a mi kongresszusi (ismertebb nevén neológ) árnyalatunknak felel meg.

A zsinagógába belépve az előtérben egy XIV. századi ÉszakAfri kából származó, üvegborítással védett tóratekercs található. A gyű lekezet egyik tagjának az adománya. A templom bizánci stílusban épült.

Orgonát, mikrofont, hangerősítő berendezéseket csak hétköz nap használnak. Szombat délelőtt különböző' korú hívekkel telik meg a templom. Fegyelmezettség, tisztaság, meghittség és áhítat légköre uralkodik. A főrabbi irányítja az istentisztelet menetét. A f 0131□ imarészeknél mindig közli hol tart az elóimádkozó, s ugyan úgy tájékoztatja híveit, a torai olvasmányoknál is. A Tóra kivétele előtt és a háftóra olvasását megeló׳zően angol nyelven szószékről összefoglalja a hetiszakaszt és a prófétai olvasmány tartalmát, mon daniva lóját.

Nagy hangsúlyt helyeznek a közös éneklésre, ilyenkor évszázados chászid melódiák szárnyalnak a magasságok felé. Közösen éneklik a Káddis di Rábbonont, az Éjn Kélajchénut, az Olénut. A hatásosan megvilágított frigyszekrényben körülbelül tizenöt egyforma köntösbe

öltöztetett Tórát láthatunk, amelyeket szebbnél szebb ezüst kegy szerek ékesítenek.

123

Érdekes színfoltja az istentiszteleti rendnek, amikor a szombat déleló'tti ima végén az Anim Zömirajsz elmondása eló'tt egy tíz év körüli fiúcska áll az elóimádkozó pulpitus elé. Vékony, tiszta hangján Isten dicsőségét hirdeti. Megható jelenet, örökre az emlékembe vésődött.

ENSZpalota

Folyó pattján áll az Egyesült Nemzetek Szervezetének székháza. Előtte végelláthatatlan sor kígyózik. Külföldi és belföldi turisták, akik szeretnék megtekinteni a híres épületet.

A sokemeletes üvegpalota folyosóit megannyi képzó'művészeti tárgy díszíti. Magyarország ajándékát vitrinbe zárva láthatjuk. Kecses herendi porcelán váza melynek egyik oldalára az ENSZépületet, a másikra az Országházat festette rá a művész. Nem messze Hamurabi törvénykódexének másolata tűnik eló', majd gobel inek, grafikák, festmények és ikonok váltogatják egymást, ékes bizonyítékai az egyes országok múltjának, jelenének, művészeti hagyományainak.

Kétségkívül a legismertebb alkotás az épületen kívül az ENSZ palota kertjében, a rózsakert mögött található. Mintegy két méter magas kontraposztóban ábrázolt erőteljes férfialak. Izmos jobb kezében — amelyet lendítő' mozdulattal a feje fölé emel — hatalmas kalapács. Baljáb an földre feszített széles pengéjű kard, melynek lapja a föld síkjával párhuzamos. Amikor e monumentális nagy kifejező' erővel rendelkező' szobrot megpillantottam, Jesája próféta ismert és örök mondanivalóval rendelkező' mondata jutott eszembe, amelyet azután — örömömre — e térplasztika talapzatán is megtaláltam:

״És ítél a nemzetek között és dönt a sok nép fölött. És összetörik kardjaikat kapákká, és lándzsáikat vincellérkéssé alakítják. Nemzet nem emel nemzet ellen kardot, és nem tanulnak tökké kákorút. ”

Vajha beteljesedne e kétezerhétszáz éves álom! (J i 2 )

In: Új Élet, 1979• december 15.

124

A TALMUD PROFESSZORA

EMLÉKEZÉS DOMÁN ERNŐ FŐRABBIRA.

JL ájdalmamra, csak végtisztességén lehettem jelen. Amikor sírkövét felavatták, vidékre szólított — mártíristentisztelet alkal mából — a kötelezettség. E néhány sor legyen tehát emlékezés, amely egyben a hála kifejezési formája mesterünk a Talmud professzora pegagógiai munkásságáért, életszemléletéért.

Magam előtt látom alacsony alakját, ahogy fekete öltönyében, fekete kalappal a fején, botjával a kezében sétál a körúton. Elém villan min dig mosolygós tekintete, néha önmagán ironizáló egyéni sége. Soha nem láttam szomorúnak. Pedig — generációjának többi tagjához hasonlóan — két világégést szenvedett végig. Aktív katona ként, és évtizedekkel később üldözöttként. Olyan vallási iskolák bán — jesívákban nevelődött, ahol szinte gyermekkorától kezdve, magába szívta az ősi hagyomány szeretetét és az egyetemes kultúra megbecsülését, értékelését.
Tudós alkat volt. Olyan ember, akinek lebilincselő’ a memó riája, aki könnyen igazodik el a Talmud néha talán nehéznek tűnő” útvesztőiben, ifjúságától kezdve a Talmud bűvkörében élt. Nagy mesterek elődadásait hallgatja, és mint Ros Jesíva —, a talmudi iskolák legjobb diákját illették ezzel a titulussal , korán megismerkedik a pedagógia időszerű módszereivel. Ennek egyenes következménye, hogy egész életében rabbi, tehát a szó legeredetibb és legnemesebb értelmében tanító lesz. Hosszú éveken keresztül az Országos Rabbi

125

képző” Intézet Talmud Tanszékének vezető” egyénisége. E sorok írója öt esztendőin keresztül hallgatta rendkívüli logikai felkészültséget alapvétőién feltételezői magyarázatait. Méltó követője a talmudtudós nemzedéknek, aki elmélyül a hagyományos irodalomban. A fői sző veghen és a kommentárokban egyaránt.

Nagyon sokat köszönhetünk pedagógiai elveinek, hiszen tanítási módszerét nem az erődtetettség vagy a szócsavarás jellemezte, hanem az összefüggések keresése és megvilágítása, az érvelési rendszerek játszi könnyedséggel történő” bemutatása. Szemléltetésében olyan nak ismerhettük meg e csodálatos világot, mint amilyen a valóság bán.

Hadd szóljak néhány szót szónoki stílusáról. A régi úgynevezett Mágid generáció tagja volt. Természetesen a szó XX. századi értei méhen. Nem az időtartam mennyiségével követte nagynevű és nagy hírű élőidéit, hanem a prédikációk felépítésében és az örök értékű mondanivaló megfogalmazásában. Tudta, érezte, és egyben tanította is, hogy a prédikáció nem öncélú műfaj, hanem elsősorban nevelői, erkölcsjavító szerepe van. Mondandóját mindig a heti szakasz idő” szerű tárgyához kapcsolta, és át meg átfőzte azt olyan talmudikus idézetekkel, amelyek beszédét alátámasztják, és egyben illusztrálják is azt.
Tulajdonképpen szerencsés vagyok. Néhány társammal az a megtiszteltetés juthatott osztályrészül, hogy az esti istentiszteleteket megelőzően külön is foglalkozott velünk. Egyik barátom — akit fiatalon ragadott el a gyilkos kór — azt mondotta egyszer, azért is érdemes élni, kogy az ember a Domán bácsit ismerheti, hallgathatja, s tanulhat tódé. Igen, ő'volt a Domán bácsi, így szólították hallgatói és hívei egyaránt. E két szóban mindig szeretet, elismerés ragasz kodás és feltétlen tisztelet fogalmazódott meg. Életének utolsó éveiben már nagyon nehezen közlekedett. Minden nap taxival mén tünk érte, és koztuk be az Alma Materbe. A tanítás éltette, s életének hosszú évtizedei alatt Isten egységének hirdetésével, mély, meg

126

alapozott vallásosságával, s mindeneké lőtt oly meghitt emberségével teljesedett ki és vált naggyá egyénisége. Amikor a temetőben jártam és sírhantjára elhelyeztem a kegyelet kövét, a tanítványok nevében is nagy szeretetettel és ragaszkodással gondoltam a Mesterre, a Tál műd professzorára, Domán Ernő’ főrabbira.

In: Új Élet, 1980. augusztus 15.

127

״...A KÁNTOR ELSŐSORBAN

A KÖZÖSSÉG KÜLDÖTTE"

ÁBRAHÁMSOHN MANÓ EMLÉKÉRE

lénk szemű gyermek baktatott végig a Wesselényi utcán 1958. nyarán. A négyesszámú káz előtt különleges élményben volt része. Hatalmas termetű ember — talán nem is az ember volt magas, csak a gyermek oly kicsiny — fekete reverendában, sáltálisszal a nyakában, ünnepesti imakönyvvel a kezében, a másik oldalra igyekszik. Már akkor is nagy volt a forgalom. Az egyenletes ritmusban haladó autók sorát megszakította az 5ös autóbusz, amely óvatos fékezéssel meg áll, s a vezető' udvarias gesztussal átengedi maga eló'tt az ornátusba öltözöttet. Igen, ő volt Áhrahámsohn Manó a Dohány utcai zsina góga fókántora.

Vajon milyen nagy a távolság Nagytapolcsány — ebben a kis faluban született — és a budapesti híres fó'zsinagóga között? A mesék világát asszociálja pályája. A vidéki kisfiú elindul, hogy meghódítsa a világot.

Tizenheten voltak testvérek. Elkerül otthonról, s Karcag, Kassa, Máramarossziget és a Rumbach utcai templom kántori működésé nek fó'bb állomásai. Majd a Dohány utcai Fó'zsinagóga. Hamarosan méltó elismerés övezi. Nemcsak korban, de tudásban is követi el ismert, nagyhírű eló'deit: Quartint, Tkatschot.

Autodidakta, aki szorgalommal, nagy tehetséggel állandóan tanul, folyamatosan képezi magát. Rutinja is állandóan növekszik, de azt min dig a mondanivaló szó lgálatába állítja.

Hangszíne — basszus profondó — mély zengésű orgonacsengésu. Értette, mélyen átélte, s kiemelkedő művészetét árnyalttá tette a

128

monumentális hangszer, az orgona játéka. Tudta és érezte — gyakran tanította is —, hogy a kántor elsősorban a közösség küldötte, vagy ahogyan a hagyomány szava oly szemléletesen tükrözi a szent nyel ven: s liách cibur.

Imával ajkán. Istenhez szállt fohásza, érzelmeket és gondolatokat volt képes interpretálni az ének és a zene nyelvén. Az átszellemült érzés, s a mély alázat hangja szólalt meg a Nagyünnepeken, amikor a kántor küldetésének leglényegét fogalmazta újraújra a hagyomány megszentelte szöveggel: ״ Uram, engedd, hogy utam sikerrel járjon, mikor eléd járulok, hogy irgalmadat kérjem magam és küldőim számára... Legyen a Te akaratod, Örökkévaló, Áhrahám Istene, Izsák Istene és Jákoh Istene, nagy, hatalmas és félelmetes Isten, felséges Isten, ״EHJE áser EHJE, Hogy mind az imára kirendelt angyalok, dicsó' trónod elé vigyék imámat és terítsék azt eléhed, ama igazak, jámborok, ártatlanok és egyenesek kedvéért, és nagy, félelmetes Neved dicsó'ségére, hiszen Te vagy az, aki meghallgatja irgalmában népe, Izrael imádságát. ”

Mél yen vallásos, hívó' lélek, aki őszintén ragaszkodik a hagyó Hiányokhoz. Kellő• intelligenciával ráérez a formák fontosságára. Elóimádkozói, előadói stílusát méltóságteljes elegancia fémjelzi. Arányérzék és mértékletesség, az átélés képessége és a pedagógus szemlélet, életének részeivé válik.

Húsz évvel ezelőtt, 1960. december 6.án — a temetésén elmon dott gyászbeszédben dr. Scheiber Sándor professzor így szólott: ״A legk orábbi emlék úgy jellemzi a magyar kántort a török hódoltság idején: פעמון נ7ל^ים gyönyörűséges harang, ilyen volt az 6hangja is, s hogy most távozik, nem vész el Vele örökre.” Pedig nem maradt utána igényes hanglemez. A késői nemzedék kopott hangszalagokról ismerheti meg művészetét, zenei vallomását, ars poeticáját a kántor hivatásról. Legalább emlé hét őrizzük. Húsz esztendővel ezelőtt kísértük őt a földi lét utolsó útjára. Évtizedek szent, élményt adó templomi szolgálata a legnagyobb kántorok közé emelte nevét.

In: Új Élet, 1980. December 15.

129

ÓBUDA LEGNAGYOBB RABBIJA, MÁHÁRÁM MINC

SZÁZÖTVEN ÉVVEL EZELŐTT HUNYT EL MÜNCZ MÓZES

JLmmár másfél évszázada alussza örök álmát Müncz Mózes, Óbuda legnagyobb rabbija. Okmányok szerint már a XIV. század elején éltek e helyen zsidók, és a XV. században már hitközséget alkottak. A nagy tradícióval rendelkező' közösség a XVIII. század végén, Günsburger Nátán halála után, új vallási vezetőt választott, a Podó liában, 1750 körül született Müncz Mózest. 1790ben fogl alja el őrhelyét, s a rabbihivatalt negyvenegy esztendó'n át töltötte be. Nagy vallási felkészültsége, széleskörű műveltsége, a háláchában való jártassága tette alkalmassá, hogy elfogadják és tiszteljék szemé lyét.

A székfoglalót követó' esztendőben ״rendkívüli״ eseményben volt része Óbuda eló'keló'inek és polgárságának. 1791. nyarán Sándor Lipót nádor érkezett a városba. A zsidóság számára — vallási értelem ben — komoly kérdést vetett fel az előkeló'ség látogatása. Hiszen Sándor Lipót bevonulása Áv hó 9־ét — tehát a böjt napját — meg eló'zó' szombatra esett. Érdekes vallási döntés született: akik egész évben borotválkoznak, azoknak — tekintettel az esemény jelentó'sé gére — most is lehetősségük adódik, s ápolt külsővel jelenhetnek meg az ünneplő' tömeg között.

Dr. Büchler Sándor A zsidók története Budapesten című könyvében, amelyet az Izraelita Magyar Irodalmi Társulat Tencer díjjal jutalmazott, az eló'bb említett eseményró'l így ír: ״Augusztus 6án, szombaton érkezett Sándor Lipót nádor, Ferencz trónörökös, Károly fó'herceg fényes vendégnép kíséretében, a gbetto érzelmeit Müncz Mózes tolmácsolta — héber beszédben, mely kellemes

130

benyomást gyakorolt az urakra, de a legnagyobb megelégedéssel magát a rabbit és a hitközséget töltötte el, mely ez idd óta adta megismerni a rabbinak hivatalos okmányaiban a ״gáon” címet. A rabbi héber beszédét a hitközség lefordította németre, kinyomtatta és több példányt gyönyörű kötésben átnyújtott a királynak, a íő hercegnek és a magyar méltóságoknak.

Később még inkább emelkedik Müncz pályájának csillaga, Pest vármegye hitközségei, és rabbijai felett gyakorolja a felügyeletet, mely ténykedése ellenkezéseket és számos problémát is felvetett.

Tudományos munkásságából kiemelkedik egyetlen héber nyelvű munkája, amely a Széfer Máhárám Minc címet viseli, s amelyet Prágák an nyomtatnak ki 1827ben. Ebben megmutatkozik a Talmudban való nagy jártassága.

A korszak egyik igen színes egyénisége, és a liberalizáció gondo latának harcosa volt ChorinÁron aradi rabbi. Törekvései és eszmei

sége ellen sokan — többek között — Müncz Mózes is felvette a küz delmet. Eredménytelenül.

Több évtizedes rendkívül gazdag életpálya után 1831. augusztus 15 én kolerajárvány következtében hunyt el. Hatását halálán túl, több generációval később is érzékelhetjük. Az óbudai temetőben levő' sírján mind a mai napig ott találhatóak azok a kis kövek, kavi csők, amelyeket Óbuda egykori zsidó lakóinak késói leszármazot tai — emlékezésképpen — letesznek a nagy főrabbi, a százötven észtén dóvei ezeló'tt elhunyt, Müncz Mózes hantjára.

In: Új Élet, 1981. szeptember 1.

131

AZ IGAZAK KÖZÉ TARTOZOTT

DÉR ISTVÁN FŐRABBI HALÁLÁRA

életünk egy része válik tegnappá. Ami ma még szép és felemelő׳, akár a legillatosabb virágszál, bervadásnak indul. Elsápad, elveszti legszebb színeit és az élet törvényei szerint felölti magára a múlandóság palástját. Az ünnepi hangulatban bálijuk a íigyelmez tető״ szavakat is: vodom jöszaudau méoíor, vöszaufau leofor«, em bér, porból származol, és porrá leszel. Tudatossá kell tenned földi létezésed... Ugyanakkor minden törekvésünk arra irányul, kogy a holnapunknak építő' munkásaivá válhassunk.” — Az O szavai ezek, amelyekkel tíz évvel ezelőtt köszöntötte a zsinagógái esztendőt.

Egy nagy rabbi nemzedék utolsó tagjai közé tartozott. Olyan családból származott, kogy gyermekkorától kezdve megismerte és elsajátította mindazokat az alapvető' erkölcsi, vallási törvényeket, szokásokat, amelyek jellemzik az igaz embert. Mert O, igaz ember volt a szó legnemesebb és legösszetettebb értelmében. Két vi lág háborút szenvedett végig. Az elsőt gyermekfejjel, s értetlenül, a má sodikat rabbiként, gyülekezetének vallási vezetőijeként, üldözöttként. Az Országos Rabbiképzó'Intézetben a legnagyobbaknál tanult. Dók tori disszertációját 1930ban védi meg, Joseph Sambariról érteke zik. Avatása után, 1932ben Battonyára került rabbinak, Közös ségét tizenkét évig hűséggel, alázattal szó lgálta.

Átélte a kataklizma vészterhes korszakát, amikor hívei élén a

haláltáborba hurcolták. Közössége pusztulásra ítéltetett, de néki az élet jutott osztályrészül. Családja elveszett, s mégis ő nyújtott vigasz talást az arra rászorulónak. A szeretet szavát vitte el akkor is, a

132

zsidó gyászházakba és segítő' keze soha nem gyengült. Egykori sok szenvedéséért kárpótlást második hitvese, annak leánya és kis, rajongásig szeretett unokája adott.

Aháh orú után az Árvaház, a Hunyadi téri körzet, majd a Hegedűs Gyula utcai zsinagóga rabbija lett

A bizalom magas tisztségre állította. Mint az Országos Rabbi tanács elnökhelyettese a vidéken rabbigyakorlatot folytató kollégák irányítója és atyai jó barátja volt. Megnyilatkozásaiból, prédikációi hói , vallási cikkeiből kiérzódött felelősségérzete, hivatása és önzetlen, szívből jövő szeretete vallásunk iránt.

Temetésén Scheiber professzor e szavakat mondta:

״Tanít, prédikál, előadásokat szervez, híveivel tartja a kapcsolatot templomban és otthonukban. Még betegen is á Hja a fáradtságot. Korán és későn ott van az imánál, nem vonja ki magát a kázuáliák alól. Kevesen ismerték. Zárkózott volt és magábaforduló. Haliga tással palástolta érzelmeit. Komoly volt, de nem komor. Egyegy megjegyzése megcsillantotta száraz humorát.

Az a nemzedék távozik sorra, amely Blaut és Hellert tekintette tanítójának. Egy ideig még élnek a lelkekben, majd beleszervülnek a történelembe, mert munkájuk segítette felépíteni a zsidó életet a kataklizma után.״

״A mélységbőlkiáltunk hozzád Teremtő'Istenünk. Hallgattassák meg gyászba olvadó fájdalmas szavunk. ”

A zsoltárköltó! imája, s érzelmi világa a magyar rabbikar fájdalmának is hű kifejezője. ״Zécher cáddik livrocho — Az igaz emlékéből fakadjon áldás

In: Új Élet, 1982. február 1.

133

KÉPESLAP VELENCÉBŐL

lagúnák városában — a különleges helyi közlekedésnek meg felelően — menetrend szerinti vízibuszon közeledünk a St. Marculo megállóhoz. Innen már csak néhány száz méter távolságra található a velencei gettó.

Gondolatban, egykori tanulmányaimban lapozgatok. Felsejlik a középkori itáliai zsidóság megkülönböztetett jó helyzete, hiszen a városállamok védték saját, s egyben polgáraik érdekeit is. A helybéli zsidók is nagyon fontosnak tartották — a héber mellett — a honi nyelv oktatását a Szentírás arameus fordításával, a Tágrummal tették egyenlővé azt.

A társadalmi egység bizonyítéka volt, hogy legtöbbször az itáliai család és hónapneveket is használták. Lorenzo Tiepolo Dogé már a XIII. században velencei polgárjogot adott Dávid Negroponténak. A zsidók nem ritkán katonai szolgálatot is teljesítettek, és a reneszánsz humanista világszemlélete minden területen formálólag hatott rájuk. Az orvostudomány, a fordítás művészete, irodalmi tevékenység és a kereskedelem volt íő munkaterületük. Velencében zsidó festő' is működött: Mose Castelazzo. Felszabadultságuk és életkedvük eklatáns bizonyítékai: a purimi vigasságok. ״Purim égé szén a római karneválra emlékeztet. A gyerekek csatarendben, egymást diókkal dobá lva, a férfiak meg lovon, kezükben lombokkal végiglovagoltak az utcán, s trombitaszó mellett körülrivalgták a Hámánfigurát, melyet aztán elégettek. Az utcákon fazekat törtek össze, Jezsajás 30. 14. versét idézve."

134

Pál pápa gettóba kényszerítette a zsidókat, melynek eredeti neve Septus Hebraicus volt. A gettó szó vasöntödét jelent, utalva arra, hogy e kerület mellett ágyúöntöde üzemelt. A gettó nuovót 1516ban alapították. Mai formája csak érintőlegesen emlékeztet arra, hogyan nézhetett ki a zsidó negyed melyben több, mint 400 évvel ezelőtt 10 000 zsidó élt.

A város zsidó múzeumának anyaga rendkívül szegényes. Nem enged betekintést az egykori helyi ötvösség, kalligráfia, egyházi művészet, könyvkiadás és hitélet világába. Monumentális viszont a holocaust éveinek emlékműve. Relief dombormű figyelmeztet a második világháború zsidó üldöztetéseire, a gettólakók tengernyi szenvedésére, s az áldozatokra. A valóságos közegbe helyezett szöges drót koronázta műalkotás az emlékezés és az emlékeztetés szűk ségességét hirdeti.

A gettó mai életére a némaság jellemzői A csönd, amelyet csak a gördeszkán robogó, egyensúlyozó gyerekek zsivaja szakít meg, elborítja az ódon falakat. A szomszéd utcában pajeszos, középkorú zsidó halad. Fején kipá, inge alól kifehérlik a szemléló'rojt. A temp lomot nyitja, ma este van Tisá beáv.

A gettó kétségkívül legaktraktívabb látványossága a három zsinagóga, mely közül kettő׳működik. A szefárd és askenáz imaházak lenyűgözik az oda látogatót. Más más házban, de mindegyik az első' emeleten van, hiszen a helyszűke miatt, az alsó szintet sikátorszerű lakásokban a hívek népesítették be. Domináns szín a bordó és a vörös, utalva arra, hogy már a XIII. században megkülönböztető' jelként vörös tabarro viselését rendelték el a zsidó lakosság számára.

A jólét évtizedeiben épült templomok belseje — biztonságukat és gazdagságukat szimbolizálva — a késő reneszánsz, a korai és az érett barokk stílusjegyet hordozzák. Helyi érdekesség: a bimá, a tóra olvasóasztal nem középen, hanem a nyugati falon helyezkedik el. Csigavonalú oszlopok kísérik a Tórához felvonuló férfit, mintegy kihangsúlyozva ennek az útnak a fontosságát, a hívó'ember életében.

Távolról jött idegenként keresem fel Velence rabbiját. Harminc körüli szemüveges férfi, arcát modern szakáll borítja. Tanulmányait

135

Rómában és Jeruzsálemben végezte. Elbeszéléséből megtudom, bogy ma a gettóban összesen nyolc zsidó csa JaJ lakik. Eg ész Velencében mintegy hétszáz hittestvérünk él, a fiatalok állás és lakás hiányában a nagyobb ipari városokba — Milánóba, Bolognába, Rómába — köl töznek. Büszkén mutatja könyvtárát és a kis létszámú Jesívát.

Vegyes érzelmekkel távozom a kihalt városrészből. Mögöttem a történelem, a maga napsütésével és árnyoldalaival.

Urbanisztikai szakemberek aggódnak Velence jövőjéért. Süllyed a város. Félő, hogy az Adria hullámai egyszer a gettó köveit és törté nelmi emlé keit is elnyelik.

Új Élet, 1982. szeptember 1.

136

TALÁLKOZÁS

JL Vülönös véletleneket rendez az élet. Egy délelőtt, két esemény. Látszólag függetlenek egymástól, s valakol összeköti egy szál, melyet nem matériából fontak.

Fiatal szülők — gyerekük a Talmud Tóra hallgatója — jöttek a rabbi hivatalba. Nagyünnepi imakönyvet kértek, olyat, amely magyar nyelvű fordítással ellátott, hiszen nemcsak az imák zeneiségére vágyik a hivó' lélek, hanem tudni óhajtja, mit foglal magába a több száz éves szentnyelvű, tradicionális fohász.

Távozásuk után tizenéves diákleány jelent meg az ajtóban. Görcsösen kapaszkodott két raus hassónói máchzorba, melyeket szorongással teli mozdulattal tett az asztalra. ״Az anyu küldte, meghalt a nagyi, nem kellenek a régiségek!״ — mondta, s mint a forgószél úgy viharzott el a fagyos légkörű szobából.

Habent sua fata libelli.

Megszokott mozdulattal, rutinos megszokásból nyúlok a ״régi ségek” után, s az első lapon, az üres oldalon — micsoda váratlan produktuma a véletlennek — kirajzolódik a ״história domus”. Néhány mondat utal a család eseményeire. Benne egy világ, három generáció találkozása, családi történelem. Egy életpálya eseményei — szavak bán. Dekát elment a nagyi, nincs szükség a fölösleges dolgokra, idézet az első' oldalról:

״Héber nevem: Szőre bász Dóvid

Esketésem: 1927. január 5. Eszter születése: 1935. március 17. (Anyám neve után: Jentele)

137

״— Szabadulásom Auschwitzból: 1945. február.

Anita unokám születése (Blümele): 1986. június 4.

Elment a papa (Jáhrzeit táblát készíttetni!) 1975. feb ruár.

Halálozásom napja: 19...”

A három pont az előbbi két számjegy után különösen drámai erővel hat. Közeledünk a zsinagógái év végéhez, két esztendő” talál kozásához. A számbavétel ideje ez. Rendkívül árnyalt a héber nyelv, amely párhuzamba hozza az imát a találkozással. Hiszen ez transz cendens együttlét Istennel.

A nagyünnepi imakönyv, akár relikviaként, nem kellett az utó dóknak. Megszűnt az érintkezés, meghiúsult a találkozás? Szeren cséré van kinek odaadni, aki vágyik a szent nyelv betűinek szépségére, aki mély egyéni tartalommal töltheti meg a sárguló lapot, aki nem rokon, ״csak” hittestvér, aki folytatja azt, ami abbamaradt. Nem szakad meg a hagyomány láncolata. Lapozom a régi imakönyvet, s a kutató szem megáll a reggeli ima egy mondatánál:

״Mindig légy ember! Emberségedben légy hívó' még lelki maga nyodban is. Mindig az igazat mondd, s hűségben cselekedj ennek megfelelőén.”

In: Die Gemeinde, Bécs, 1982. október 19•

138

״HÍVEN TELJESÍTETTE AZT, AMIT ELVÁLLALT"

MÁTÉ MIKLÓS FŐRABBI

19061984

inden szombat délelőtt diáktársaimmal együtt siettünk temp lomába, a Bethlen térre. Több mint 1500 esztendős szöveget tani tott, Talmudot. Elóadásaibó líel sejlett az ó'si szöveg, soksok generá ció bölcsességét magába ötvöző'világa. A hálácbá elméletet, és prakti kumot egyesítő' iránymutatása és egy különleges hangulatú álom világ, amely az ággáda mondataiban öltött testet. Emelkedett han gulatú előadások voltak ezek. Nézetek, vélemények ütköztek, ame lyeknek feloldásában ő volt az avatott ajkú vezető'. Kristálytiszta logikája, világos okfejtése, mély meggyőződésen és hiten alapul érve lése egy régi, de egyszersmind új világba engedett betekinteni ben nünket. A biblia és a postbiblikus irodalom üzenetét tolmácsolta oly módon, hogy abból a XX. század embere is eligazodást, eligazítást nyert.

Rabbicsaládnak sarja, ahonnan hivatástudatát, Isten és ember iránti szeretetét merítette. Példamutató, áldozatokra képes férj, gyermekeiért éló', bennük, érzelmeikben, gondolataikban, mozdu lataikhan továbbélő' édesapa. A művelt alkotó légkörű családi háttér elősegítette pastorális munkájának kiteljesedését, szervező' tehetsé gének kibontakozását, publikációs sokrétűségét.

Pátosz nélküli, klasszikus magyarsággal megfogalmazott pré dikációi meghallgatásra találtak a hívek lelkében. Felekezeti saj tónkban megjelent vallási vezércikkei, a rabbi, a mélyen hívó' ember gondolatait, érzelmeit tolmácsolták. Tanulmányai, népszerűsítő dolgozatai bepillantást engedtek a történelmi zsidóság életébe,

139

gondolataiba, a hagyomány láncolatába. Tanulva tanít, s ba szüksé geltetett mindig ott volt a gyászbázban, bogy elvigye a vigasztalás szavát az arra rászorulónak. Felemelte az elesettet, a remény sugarát adta a rászorulónak, s a bizakodást ültette el a betegek lelkében. Fiatal embereket tanítással indított útra férfivá válásuk küszöbén,

s az ó'si rabbinikus áldás varázslatosan szép szavaival köszöntötte az ifjú párokat, az eskíivó'i baldacbin alatt.

Egyénisége volt közösségének összetartó, összefogó ereje. Fi gyelték szavát, kikérték tanácsát, s útmutatásai szerint cseleked tek. A k özépiskolások az igazgatót, és a pedagógust egyaránt

tisztelték benne. A diáko kért is élt, mert tudta, és érezte, hogy a szívből jövő• tanítás bennük mindig termékeny talajra talál. A tanító mester ragaszkodásáért és szeretetéért hűség, és a szívből jövő• elisme

rés volt a hála.

Rabbi kollégáinak megbecsülésétől övezve élhetett hivatásának, családjának, szukebb és tágabb közösségének. Isten szeretetére nevelt, az ő tanításait tolmácsolta és kereste, és megtalálta az utat az érzó' s gondolkodó emberek leikéhez, tudatához.

Most megszűnt szíve dobogni, de életének éltető' fénye áttöri a lét és az elmúlás határát. ״Jöbi zichraj horuch! ״

In: Új Élet, 1984. augusztus 1.

140

״...NYISD MEG AZ ÉG KAPUIT IMÁDSÁGAINK ELŐTT!״

ÉCS

A nagyünnepi liturgia közismert mondata visszavisszatért gon dolataimba, amikor a magyar zsidóság delegációjának tagjaként tíz napot töltöttem Ausztriában és Izraelben, a Zsidó Világkongresszus jeruzsálemi ülésén, e testület alapításának 50. évfordulóján. Az élmé _t nyék sokaságából hadd említsem meg azokat a helyeket, ahol imád sággal fordultunk a Mindenhatóhoz.

Utunk első' állomása Bécs volt. A Seitenstátter str.en lévő' köz ponti zsinagóga. Kör alaprajzú, pompás épület, ahol a Bimá, a tóra olvasó asztal — a Dohány utcai zsinagógához hasonlóan — a frigy szekrény eló'tt magasodik. Most tervezik e nemes vonalú, klasszikus stíluselemeket magában foglaló templombelsó' terének esetleges átalakítását. A Bimá az épület mértani közepére kerülne. Érdekes, kogy e változtatásra való igény — ami a vallásos zsidóság érzelmeit és elvárásait tükrözi —, a fiatalok koréból indult ki.

Fiatal a templom rabbija, Paul Eisenberg. Édesapja néhai dr. Akiba Eisenberg a Budapesti Rabbiképzó' Intézet végzettje. Fia már Jeruzsálemben tanult, de jólb eszél magyarul. O imádkozott ״löchu nöránnáno ’’tol ״löckodajdi”ig. Kedves énekhangját, ckászid dal lamvilágát csilingelő' gyermekkórus tette árnyalttá, emlékezetessé.

A Máárivot Ábrahám Kiéin fó'kántor recitálta. A magyar közön ségnek alkalma volt meghallgatni néhány évvel ezeló'tt, amikor a budapesti Goldmarkteremben nagysikerű koncertet adott. Most

141

zsinagógái környezetben gyönyörködhettünk énekében, áhítatot teremtő'fohászában. Érződik, kogy a kiejtett szavakat pontosan érti, s az ó'si szöveg a régi dallammal szinte útra kel, s száll a magasságok felé.

A szombat déleió'tti istentisztelet helye a Tempel Gasse volt. Igen vallásos réteg látogatja ezt a külső' és belső' formájában megújult zsinagógát. Természetes, hogy a hely archaikus jellegétől adódóan alig van díszítés, de az ablakok színes mozaikkal béleltek, ahol a 12 törzs szimbólumát ábrázolták. Az épületben mégis meglévő' elegan ciát a harmóniára való törekvés és a nemes anyagok — mindenekelőtt a márvány — használata teremti meg. Hasonlóan decens a zsinagóga alagsorában elhelyezett rendkívül modern, s tökéletes higiéniai igényeket kié légító', szaunává 1 ellátott rituális fürdő', a mikve. A fel újítás költségei meghaladták az egymillió dollárt.

A reggeli imát megeló'zó'en Grünfeld rabbi ״eló'tanul”, s mintegy tucatnyi ember ül asztalánál. Nem tétlen szemlélők, hanem aktív részesei, mi több, közbeszólói, vitapartnerei az eló'adónak.

Felváltva imádkoznak a hívek Sácháriszt, Muszáfot. Nincs állan dó kántor, ez érthető', hiszen az itt imádkozok között mindenki ״szakember”. Legalább száz ember — károm generáció tagjai — hajlongva, s nagy áhítattal fordul az imakönyv fölé.

A Tóra olvasás eló'tt pátriárkakülsejű ember áll a szószékre. A tanulás fontosságáról, a tanítás és a tanházak jelentó'ségéró'l szól, majd felszólítja a jelenlevó'ket az egyik amerikai jesiva hathatós támogatására.

Az istentisztelet után kiddust adnak a megjelentek tiszteletére. A kiddusszoba mozgatható tetejű. Szukkauszkor egy gép szétvá lasztja a tetőszerkezetet, náddal fedik be azt, és máris kész a Szukko az ünnepi sátor. Most prédikációk színhelye a terem. Ortodox szó kásnak me gfel eló'en két bócher — alig lehetnek több 1314 éves nél — drását, szabályos írásmagyarázatot tart, Feszült érdekló'déssel figyelik, s áhítattal hallgatják a két fiatal valamit sejtető' tanítását. A jelenben egy kicsit a jövó't is Iá tkatj uk.

142

Jeruzsálem

Meghitt hangulatot teremtő! város Jeruzsálem. Bája van, íze, történelmi levegője. Világvallások fókusza, a ״Szent Város ”.

A Zsidó Világkongresszuson résztvevő magyar zsidó delegáció egyik első útja Méá Seárimhoz vezetett. 1873ban száz család ala pította ezt a részt, amely az egész térség egyik különleges színfoltja.

Honnan a név: Méá Seárim? Betű szerinti fordítása: Száz kapu. Talán mégis torai ihletettsége van e két szónak. Toldot hetiszaka szában, a második ősatyáról így ír a Szentírás: ״...és vetett Izsák abban az országban és százszor annyi termett neki abban az évben, mert megáldotta az Örökkévaló.”’

Itt a ״Méá Seárim” százszorost, bő׳ termést jelent.

A nagyon vallásos, önmagába forduló réteg központja e hely ódon házait misztikum lengi körül. Szinte mindenhol jesiva és templom található. Az üzletekben halk hangú árusok kínálják könyveiket, kegytárgyaikat. Itt mindent a vallási élet inspirál, itt minden a vallási élet inspirátora.

A város egyik kiváló helyi ismerője így ír a Méá Sárimról:

״Szombaton és ünnepnapokon persze nincs közlekedés a telepen, de forróvérű fiatalok és vakbuzgó öregek kövekkel dobálják meg a negyed határán utazó jármüveket. Nappal kis városka gettójára emlékeztet a negyed. De aki nem sajnálja a fáradságot, és éjszaka látogat el Méá Seárimba, az megható élményben részesül. A jesi vákból, az internátusokból, a zsinagógákból, szinte minden szobából fény szűrődik ki, és halk hangon dudorászó bóchereket, rabbikat hallani, akik Tórát tanulnak és ajkukon az ó׳si melódia.”

E felejthetetlen házsorokhoz közel található Jeruzsálem lég szentebb helye a Kötél, a Siratófal, az egykori szentély megmaradt ״része”. Előtte eligazító tábla irányítja az odalátogató zarándoko kát. Elkülönített hely, jobb oldalon az asszonyoknak. Mögötte két méter magas paraván, ami elválasztja a férfiak területét a nőkétől.

A tér sarkán mosdómedence, benne két fül ú öntőedény. Hiszen csak ״tisztán” leket belépni ebbe az áhítatot igénylő׳miliőbe. Magáról

143

a Falról írni, szinte lehetetlen. Egyszerű, de hatalmas faragott köböl álló rengeteg, amelyeket vadul kúszó növények, és az áhítat horít be. A fal résekből — mindenhonnan — k’vitlik, papírba öntött üzene tek leselkednek ki.

Tudom, hogy van, Ah i me ghallgatja ezeket!

Rabbi Kook szavai villannak át fejemben:

״ Vannak emberek, akiknek kó'szívük van, s vannak kövek, ame lyeknek közepén érző szív do bog.”

Ez az egyetlen hely a világon, ahol nem lehet lekésni az isten tiszteletről. Itt jemeni zsidók faburkolatú, különleges formájú Tórából olvassák az ó'si szöveget, a dallamvi lág ismeretlen. Talán az arab zene ihlette? Amott strámlis, kaftános cbászid emberek haj longanak, és szinte minden ízükkel Isten előtt hódolnak. A félhangos imádság ellenére a téren és időn felül álló csend uralkodik mindenen.

Elköszönve a Koteltól a 122. zsoltár szavaival búcsúzom:

״ Óh, Jeruzsálem, halljad, ím, Örökkévalónk eló'tt esedezve,

köszöntünk

Oh, mindeneknek, kik téged szeretnek, Boldogság legyen sorsuk és szerencse! Legyen békesség a te falaid közt És tornyaidat lágy csend dédelgesse. ”

In: Új Élet, 1986. március 1.

144

״AZ OLTÁR TÜZE PEDIG ÉGJEN, EGYRE LOBOGJON...”

(Vájikrá 6.5.)

VÁZLAT DR. SALGÓ LÁSZLÓ BIBLIOGRÁFIÁJÁHOZ

Elhangzott 1986. július 30án,

a fórabhi első' jakrzeitján tartott emlékülésen

alma materben a legnagyobbaknál tanult — Blau Lajos, Gutmann Mihály, Heller Bernát, Hevesi Simon, Fischer Gyula, Hofíer Ármin, Weisz Mihsa nevét hadd emeljük ki a ragyogó névsorból s ismerhette meg a Biblia és a Tál műd történelmi levegőt árasztó világát, a zsidó vallástudomány, a filozófia és az irodalom gyöngyszemeit, s nem utolsósorban a gyakorló rabbi felelősségét.

A Nagyfuvaros utcai körzetben generációkat nevelt. Osztozott örömükben, bánatukban. Prédikációival formálta világképüket, emberré válásukat, csiszolta a zsidó stúdiumokban való jártasságú kát.

A holocaust vérzivatarában erősítette a hitet a lankadó lélekben, s már a felszabadulás utáni első” napokban istentiszteleteket szervezve hirdette: lesz újból vallásos élet Magyarországon. Dolgozatai közül elsőként, a nyomtatásban megjelent doktori értekezésére, Aharaita, a nem kanonizált misna helye a héher tudományos irodalomban című munkára hívom fel a figyelmet.

Az első ״Uj Elet Naptár”ban, 1959hen, A íóvárosi zsidóság vallási élete címmel közösségünk hitéletének fontosságára és jövő jére hívta fel a figyelmet. Egy évvel később a vallástörténeti háttér pontos analizálásával, a zsinagógái esztendő' vallástörténeti magya rázatával, és a zsinagógái naptárkészítés szerkesztési elveivel fog lalkozott. írásának címe: A zsinagógái év és kiemelkedő'napjai. (Új Élet Naptár, 1960—1961. Budapest, 1960.)

145

Gondolatébresztő, visszaemlékező• tanulmányai — túlnyomórészt — a Magyar Izraeliták Országos Képviselete (MIOK) Évkönyveiben láttak napvilágot.

Nagy hatást gyakoroltak rá az iskolaévek, a Pesti Izraelita Hit község Alapítványi Fiúgimnáziumában és az Országos Rabbiképzó• Intézetben eltöltött időszak. Visszaemlékezéseiben kedves tanáráról

Heller Bernátrólszól. ״E sorok írója a második évben induló osztály tanulója volt. Az iskola épülete még nem volt készen és a régi zsidó fiúpolgári (VII. Wesselényi u. 44.) épület adott helyet a gimnázium meginduló osztályainak. Dr. Heller Bernát volt a gimnázium első igazgatója. Emberi adottságai nagyon alkalmassá tették erre, mert szerette a gyermekeket és ízigvérig zsidó ember volt, aki hallatlanul nagy tudása mellett örömét lelte a serdülő fiatalokkal való foglal kozásban. (Emlékek a Zsidó Gimnázium első évtizedéről, MIOK Évkönyv.

Budapest, 1970, szerk. Scheiber Sándor, 107. old.)

Példaképe, rabbiideálja Hevesi Simon. Mik őzben újból közzé teszi a korábban, 1934ben, már megjelentetett Hevesi bibliográfiát, kétszer is értekezik a Dohány utcai zsinagóga — talán — legnagyobb rabbijáról. Többek között így ír: ״Lelkipásztor volt, aki emberi magatartásával, hitszónoklataival, a zsidó közmuvelés ápolásával méltán volt korának legnépszerűbb és egyik legkiválóbb gyakorló rabbija. (Hevesi Simon levelei Bacher Vilmoshoz, MIOK Évkönyv 1973/74, Budapest, 1974, szerk. Seb. S.,. 90. old.). ״A magyar zsidóság kiemelkedő׳ nagysága, aki az első׳ világháborút követő׳ évtizedekben egyik irányítója volt a magyarzsidó szellemi életnek. Minden irodalmi megnyilatkozásban jelen volt és tanításai, írásai okulásul szolgáltak a mi nemzedékünknek és az utánunk következőknek is. (Hevesi Simon tanulmánya a spanyol zsidó költőkről, MIOK Évkönyv, 1975/76. Budapest, 1976,

szerk. Seb. S., 287. old.)

Születésének centenáriumán értekezik Goldberger Salamonról, a Pesti Izraelita Hitközség Gimnáziumának igazgatójáról. E magas tisztségbe való kinevezésének előzményeiről így ír: 1919״• évben nyilvánosságot nyert első׳ osztállyal megindult a Pesti Izraelita Hitközség gimnáziuma. Az első' igazgató a tudós professzor, dr.

146

Heller Bernát lett. Neve és tudása fémjelezte az induló intézet nagy jelentősségét. 1924b en Heller Bernátot meghívták az Országos Rabhiképzó' Intézet bibliai tanszékére. Kénytelen volt a közösség érdekében elhagyni az igazgatói széket, de nyugodt lelkiismerettel tehette, mert olyan ember volt közvetlen munkatársa az indulástól kezdve, akire rábízta az intézet irányítását. Ez a férfiú Goldberger Salamon volt. (Goldberger Salamon születésének 100. évfordulója alkalmából,

MIOK Évkönyv, 1979/80, Budapest, 1980, szerk. Sck. S., 286. old.)

Kohn Sámuelról többek között így ír: ,,Kohn Sámuel volt a Dohány utcai zsinagóga első magyar szónoka. A magyar zsidóság emancipációjának elóharcosa, az első' zsidó kongresszus egyik szer vezóje és hangadója. Mint tudós is nagy jelentőségű. Megírta a ma gyár zsidóság történetét 1926ig. A szombatosság fejlődését és dogmatikáját is ő vázolta fel először könyvében, amely máig alapvetői A kutatás ebhez nyúl vissza, akárhányszor e témával foglalkozik.״ (Kohn Sámuel egy levele, MIOK Évkönyv, 1977/78, Budapest, 1978, szerk.

Sck. S. 303. old.)

Az Évkönyvekben megjelent dolgozatai közül — nézetem szerint — Weisz Miksáról, a Zsidó Gimnázium tanáráról, majd a Rahbiképzó' professzoráról írt elemzése a legizgalmasabb. Weiszről megjegyzi: ״Tudományos munkásságában a középkori művelődéstörténet fog lalkoztatta. Érdeme, kogy a Magyar Tudományos Akadémia birto kába került Kaufmann Gyűjteménynek elkészítette a katalógusát 1906ban, és számos értékes kéziratot közölt onnan, köztük geniza szövegeket is. (WeiszMiksa Diáriumából, MIOK Évköny 1981/82, Budapest, 1982, szerk. Sck. S. 349.old.) A Magyar Zsidó Levéltárban őrzött naplótöredékekből Salgó egy csokorra valót tesz közzé. E kortör téneti dokumentumok érzékletesen mutatják be az 1926os év vallási éltének napjait, gondjait, ismert rabbiszemélyiségeinek em berköze lségét.

Az elmúlt négy évtizedben felekezeti lapunkban rendszeresen publikált vallási vezércikkeket, valláserkölcsi tanulmányokat, vissza emlékezéseket. Ezekből kirajzolódik világlátása, töretlen hite, vallá sóssága, s a magyar zsidóság hitélete. Nem más ez, mint vallásetikai

147

fogalmak gyűjteménye, aktualizált írásmagyarázat. Olyan exegézis, melyen érződik a klasszikus hagyományokon alapuló — Hevesi Simon képviselte — stílus.

Magyar rabbik válogatott hitszónoklataiból gyűjteményes kötetet adtak ki Budapesten, 1940ben. A nagynevű elődök sorában, s az általuk leírt prédikációk között olvasható Salgó László cikke is. Hadd idézzük e szép beszéd bevezető'sorait: ״ Veboés álbamizbéacb tubád bau lau szicbbe” — ״Az oltár tüze pedig égjen, egyre lobogjon, bi aludnia nem szabad! ”

Negyvenhat esztendővel ezelőtt írta le a bibliai szavakat. Azokban célkitűzései, eszmeisége, hitvallása, életének szinte teljes programja benne foglaltatott. A hagyomány szellemében úgy tanult, tanított s mívelte a tudományt hogy az ״oltár tüze” mindig égjen.

148

AZ ÓKORI ZSINAGÓGA

STOBI, MACEDÓNIA

világ különböző' részein éló' ókori zsidóság közösségi életének is a zsinagóga volt a középpontja. A művészettörténeti szakiroda lomból jól ismerjük azokat az épületeket, amelyek korabeli stílus jegyeket viselnek magukon. A sorból badd emeljem ki a Szíria területéről, Dura Europosz térségéből eló'került templomot, falain szentírási személyek — Ábrahám, Izsák, Mózes, Áron, Mordecháj, Eszter, Saul, Dávid életéből vett epikus jellegű jelenetek stb. — és többek között hétágú menóra, s héber textus bizonyítja az egykori rende ltetést. Az izraeli Bét Alfa és Chámát Tverjá mozaikpadlóin figuráció, és a nemzetközi kultúra hatását sugárzó zodiákus jelképek és azok héber nyelvű elnevezése olvasható.

De vajon a vén földrészen, Európában voltake zsinagógák az ókorban?

Lássunk egy példát Magyarország területéről. Rómer Flóris a mai Dunaújváros területén az egykori postabáz egyik hátsó épületé ben, befalazottan, egy táblát fedezett fel. A rajta levő' szöveget Theodor Mommsen olvasta el ״A 222223־. között uralkodó

Alexander Severus császár idején az intercisai — Dunaújváros korabeli elnevezése — vámállomás fó'nöke, Cosmius állíttatta az anya császárné', Júlia Mamaea tiszteletére. O — Cosmius — volt a zsinagóga elnöke.” Krausz Sámuel az 1902es IMIT Évkönyvben kétségbe vonja, hogy e térségben zsinagóga állhatott. így ír: ״Cosmius méltán rávéshette még a szűkszavú kó're is a zsinagógái rangját. Csakhogy úgy kell a dolgot képzelni, hogy ő e rangot valahol otthon, Rómában

149

vagy más községben viselte, nem leket ugyanis föltenni, hogy a római Pannóniában is o ly kel yzetben lettek volna a zsidók, hogy közsé gekké tömörültek volna.”

Az 50es években e fogadalmi tábla megtisztításakor Scheiber Sándor professzor egy olyan szóra bukkant, amely perdöntő' volt: iudeor. így a szöveg egyértelművé vált és bebizonyosodott, hogy Cosmius a zsidók zsinagógájának volt az elnöke. Tékái minden ki zonnyal voli ókori zsinagóga Pannónia területén is, csak romjai nem maradtak fenn.

Stobi város a görög határ közelében — úton Hellász felé — a Vardar és a Crna folyók találkozásánál fekszik. 1924. és 1928. között nagy ásatások számos olyan kultúrtörténeti eredményt tártak fel, amelyek e város ókori jelentőségét bizonyították. Az épületegyüttes nagyobb részt a IIIIV. században készülhetett.

Diocletianus öregkori visszavonulása után a politikai zűrzavarból egy új, nagy koncepciójú egyéniség alakja körvonalazódik ki, Cons tantinusé, aki a római birodalom egyeduralmáért karcolt. Birodalma óriási méretű volt. Határai Egyiptom, Palesztina, Szíria, Kisázsia, Pontus, Dacia, Pannónia, Noricum területét átfogva Gallia, Britan nia Ibéria földjére is kiterjedt. A 305b en épített trieri bazilikája, mint típus elindítója az ilyen jellegű épületsorozatnak. Maga a házi lika elnevezés eléggé sokjelentésu. Általánosságban a ״baszilelosz” szó az uralkodó személyére utal. Azt jelenti: királyi. E néven ismert számos misztériumvallás kultuszbelyének épülete is. Építenek

bazilikát Rómában törvényhozás, katonai gyakorlat vagy piac céljára. Az előkelő' paloták fogadóterme magánbazilika néven vált ismertté. De a bazilika szóval jelöltek zsinagógát is, pl.: az Alexandriában 116b an lerombolt kéthajós, galériával megosztott termet. A trieri bazilika háromhajós, nyugati végén apszissal bővített eló'csarnokkal. Amennyiben feltételezésünk igaz, ennek az épületnek pár évtizeddel későbbi leegyszerűsített formája a stobi épületegyüttes zsinagógája is: 14,2 X 19,2 méter alapterületű. A 7,4 méter távolságra levó' oszlopsor háromhajós térséggé osztotta. A keleti fal közepén előkerültek az egykori apszis maradványai, ahol a frigyszekrény

150

állott. Három ajtón keresztül lehetett megközelíteni a nyugati rész előcsarnokát.

Stobi egykori jelentőségét bizonyítja, bogy az ásatások során pa lota, templom, fürdő', börtön, kaszinó és más épületek romjai is előbukkantak a zsinagóga mellett.

Az intercisai zsinagóga korai párja, szomszédja tehát ez, amely Macedónia egykori fővárosában, Stobiban állott, amely görög nyelvű oszlopfeliratán olvasható szöveg tanúskodik az épület zsidó jellegéről és rendeltetéséről, hiszen megnevezik a ״zsinagóga atyját”. Ez az egyetlen ókori — Európa területén található — zsidó templom, mely nek maradványai előkerültek.

In: Új Élet, 1986. szeptember 1.

151

..... SOROKBA TÖMÖRÍTETT ÉS BEÉGETETT JAJKIÁLTÁS...״

INTERPELLÁCIÓ A PARLAMENTBEN

december

ngedtessék meg, hogy egy rövid, személyes élménnyel indítsam el hozzászólásomat. Két esztendővel ezeló'tt szabadságomat nem messze Budapesttől, Alsógödön töltöttem, mely Magyarországnak az egyik legszebb természeti egysége.

Látva a hömpölygő' Dunát, s mögötte a szinte vigyázzba merevedő' hegyeket, alázattal viseltettem a természet iránt. Itt a Dunának van egy holtága is. Ak oltág talán még valamivel szebb. Egy eldugott kis részen gyökereitől megfosztott szomorúfuzet láttam, a vihar tépte ki. Tavaly újból arra járva, a természet különleges csodája folytán még azt láttam, kogy némi rügy, levél és virág is volt a fán. Az id én már nem volt levél, nem volt virág.

Csak a gyökerek kiáltoztak, mintegy sugallva, kogy gyökér nélkül nem leket élni. Ez a kép azóta is kísért, és természetesen ez nem csak a természet rendjére, hanem az élet különböző' területeire is igaz. Gyökér nélkül, múlt nélkül, hagyományok nélkül nem lehet élni.

Saját közösségem egykori történelmi tapasztalataiból is ismer hetó', kogy mit jelentett a közömbösség, és milyen nagyszerű fogalom az, ka az emberek nem közönyösek, hanem felemelik tiltakozó sza vukat minden olyan ügyért, amely közösséget sért emberségében, gondolkodásában, anyanyelvében, múltjában és jelenében.

Az elmúlt betek ismert erdélyi eseményei miatt a magyar társa dalom minden része emelte fel tiltakozó szavát és ajánlotta fel segítségét.

152

Engedtessék meg — s itt a lelkész képviselőtársak felkérésének eleget teszek hogy külön hadd emeljem ki a magyarországi és országunkon kívüli egyházak odaadását, felelősségvállalását, tapin tatát és nyitottságát. Amikor kéréssel fordultak hozzánk, ajtónk mindig nyitva állott.

Tisztelt Ház!

Hívó emberként és rabbiként mi mondatja velem az aggodalom szavait? Hadd idézzem a mártír költő csodálatos gondolatsorát, aki így fogalmaz:

״.. .Ki gépen száll fölébe, annak térkép e táj, s nem tudja, hol lakott itt Vörösmarty Mihály; annak mit rejt e térkép? gyárat s vad laktanyát, de nékem szöcskét, ökröt, tornyot, szelíd tanyát; Az gyárat lát a látcsőn és szántóföldeket, míg én a dolgozót is, ki dolgáért remeg, erdőt, füttyös gyümölcsöst, szólóit és sírokat, a sírok közt anyókát, ki halkan sírogat... ”

Ebben a néhány sorban benne van mindaz, amely ellen, és amely mellett opponálok.

A sírok, a temetőik jelentik a múltat. Az erdő!, az iskola, a temp lom, a színház jelenti, jelentheti a jövőt. Az ember, az anyanyelv, a kultúra jelentheti a jövőt.

S ha a gyökerektől megfosztanak, akkor vajon milyen lesz a jövő?

Hiszem, hogy e sorokba tömörített és beégetett jajkiáltás — sza badjon itt a Biblia szellemét idéznem — nem lesz pusztába kiáltott szó!

Néhány nappal ezelőtt egyik napilapunkban olvastam egy gyö nyöru Illyés idézetet. Engedjék meg, hogy ugyanezt a gondolatot szinte reprodukálva, egy kevésbé ismert, de gondolataiban minden képpen találkozó nagy tehetségű írónak, egy néger írónak az 1960 as években megfogalmazott sorait ajánljam szíves, nagybecsű figyel műkbe:

153

így ír az 1960as években Aime Caesaré, Nóbeldíjas író, aki Martiniquen élt:

״...Valab ányszor egy vietnami elesik, egy madagaszkárit meg kínoznak, egy zsidót megbántanak, egy négert meglincselnek, egy kisebbségben lévő' népcsoportot diszkriminálnak, az egyetemes emberi kultúra egy darabja omlik össze, és az egész emberiséget ütik arcul..

Nagyon remélem, és nagyon hiszem, nem kell az emberiségnek szégyentől piruló arcát sóba többé eltakarni.

Köszönöm.

154

״...A RABBINAK

FEL KELL EMELNIE SZAVÁT!״

INTERPELLÁCIÓ

Országgyűlés, 1989• május 10.

Tisztelt Elnök úr! Hölgy eim és Uraim! Kedves Képviselőtársak! Nem veszem elő• megírt beszédemet. A perc hatása alatt szeretném megosztani Önökkel érzelmeimet és gondolataimat ebben a törté nelmi pillanatban.

Megrendültén állok itt most Önök eló'tt, egy olyan közösség kül dötteként, amely átszenvedte a történelem legnagyobb sorscsapását. Fáj ó kegyelettel emlékezem a hat millió európai, s azon belül a 600 ezer magyar zsidóra, akik a különböző• koncentrációs táborok bán, munkaszolgálatban vagy a Duna partján lelték halálukat. Pontosítom: nem jó a ״lelték hal álukat” kifejezés. Ugyanis — meg ölték ókét. Ugyanakkor kegyelettel gondolok azokra a cigányokra, ellenállókra, és minden üldözöttre, akik ártatlanul ontották vérüket.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim!

Valamikor, talán középiskolás koromban, olvastam, hogy a bar bárnak nevezett Rómában megbélyegezték a tolvajt. A homlokára két betűt égettek: egy ״C”t és egy ״F”et. E két betű két szót takart: Cave Furem. Vigyázz, tolvaj!

A civilizáltnak nevezett XX. század betűvel, számmal megbélyeg zett embereket, mert egyetlen ״bűnük” volt: zsidók voltak. Szemé lyes élményeim közvetlen élményeim nincsenek a háborúról. Fehér hajam ellenére, be kell vallanom önöknek, hogy a háború után szü lettem olyan család gyermekeként, ahol szinte mindenkit kiirtottak.

Az én családom KeletMagyarországról származik, édesapám Csengerben született, édesanyám Esze Tamás falujában, Tarpán.

155

Felmenőim részt vettek a magyar szabadságharcban, 1848ban. Elődeim részt vettek az első' világháborúban.

Mégis szinte a teljes családomat kiirtották. Harminckilencen pusztultak el Auschwitzban. Sírlátogatásra nincs hová mennem. Sírjuk sincs, hiszen elgázositották okét, majd a földi porhüvelyt elégették. Hamvaikat szétszórta az a buta, az a kósza szél.

Kötelez bennünket, a közös emlékezés. Ezen a helyen, az ország Házáb an kül önösképpen megindító szólnom, hiszen ez a Ház hozta meg a különböző' zsidótörvényeket, s most ennek a Háznak az elnöke — gondolom valamennyiük érzelmét és gondolatait tolmácsolva — fejezte ki fájdalmát, együttérzését.

Természetesen ebben a szörnyű, tragikus korban is voltak em berek az embertelenségben. Nemcsak Wall enbergre gondolok, vagy Cári Lutzra, nemcsak a jelenlétével bennünket megtisztelő' Giorgio Perlascara, hanem kiváló magyar emberekre is. Jeruzsálemben van egy különleges múzeum, a Jád Vásém. Örök emléket állít azoknak, akik mártíriumot szenvedtek. Amikor ott jártam, láttam, hogy — a Világ Jámborainak parkjában — egyre gyarapszik a magyar nevek száma, azoknak az igaz magyar embereknek a száma, akikre mindig büszkék lehetünk.

A következő' kérdéskör — az antiszemitizmus. Vájjon többe az antiszemita megnyilvánulás Magyarországon ma, mint korábban, azt megmondani nem tudom, hiszen nincs szeizmográf, amely mérni tudná. De mindenképpen azt kell mondjam: nyíltabb. Utalhatok itt arra, hogy a napokban több zsinagógánkon újból meg jelent hajnalra virradóra a szégyen foltja, a horogkereszt; hogy a napokban több tanintézetünk ablakát kétszer is betörték, gyakran az utcákon is — szavakkal ugyan —, de inzultálnak embereket.

Úgy gondolom, a rabbinak fel kell emelnie szavát itt, ehelyütt, az ország legfeleló'sebb emberei, személyiségei eló'tt. A mai Magyarországon, 44 évvel Auschwitz után, még a szalonantiszemi tizmus sem engedhető' meg. De azt hiszem, sehol a világon. Szélesedő' demokratizmusú társadalmunkban különösképpen fontos, hogy én is felhívjam erre e helyen a figyelmet.

156

Sok mindent leket tenni ellene. Az első׳ és számomra talán a legfontosabb eszköz, a pedagógia. Megfelelő' módon, objektíven és tárgyilagosan szólni a holocaustról. Ha Önök, fellapoznak egy magyar közép vagy általános iskolai tankönyvet, nem hiszem, hogy károm vagy négy sornál többet találnak arról, hogy a holocaust alatt 600 ezer magyar állampolgárt — akik zsidónak születtek — a különböző' koncentrációs táborokban megöltek.

Az elmúlt egynéhány évtizedben valamilyen megfogalmazkatatlan szemérmetességbó'l nem volt szabad a publicisztikában ezt a szót leírni: zsidó. Valamiért szégyen volt. Néhány évvel ezeló'tt az egyik ismeró'söm, akinek hozzátartozója elhunyt, el akarta temettetni halottját egy budapesti zsidó temetó'ben. Kérte az egyik újságnál, kogy tegyék közzé a végtisztességet hírül adó kommünikét. A hely színt így jelölte meg: Rákoskeresztúri Zsidó Temető'. így nem vették fel. Csak a Kozma utca 6. volt elfogadható. A Kozma utca 6. szi nonimája lett — valamilyen vonatkozásban — a magyar zsidóknak. Érdemes lenne ezzel a kérdéssel tudományos szinten is foglalkozni.

Még egy fájdal mámról hadd szóljak. Magyarországon, közterü létén a 600 ezer magyar zsidó mártírnak nincs köztéri emlékműve. 600 ezer ember! Tudomásom szerint egy városban sincsen.

Két rövid gondolat még befejezésül. Az elnök úr által elmondot tak, és az egész hozzáállás, ami itt a levegóbó'l érzó'dik, késztet arra, hogy egy olyan témáról is szóljak, amelyről bosszúbosszú ideig szin tén nem beszéltünk. A deportálások 45. évfordulóján, ezen a viszonylagosan kerek évfordulón, a magyarországi zsidóságra való emlékezésnek egyik jele lenne vagy lehetne, hogy ha a Magyar Népköztársaság teljesjogú diplomáciai kapcsolatot venne (el Izrael Államává( ahol a magyarországi holocaust leszármazottainak egy jelentó's része él. Tisztelettel kérem az általam elmondottakat meg fontolni szíves tudomásul vétel végett.

Az utolsó gondolatom. Néhány évtizeddel ezeló'tt, talán 20 évvel ezeló'tt, alkalmam volt összeismerkedni a magyarországi zenetör ténet, zeneirodalom legnagyobb klasszikusának özvegyével. Elmon dott egy kis történetet. így hangzik: valamikor a második világháború

157

eló'tt összeházasodott egy angol férfi és egy svéd no. Szerelmükből gyermek született, s úgy nevelték, hogy az angol és a svéd kultúrát egyaránt sajátjának érezze. Kettős gyökérrel. S amikor a gyerek középiskolás lett, odamentek hozzá diáktársai és azt kérdezték tőle: mondd, te tulajdonképpen mi vagy? Félig svéd, félig angol? Mire a válasza úgy hangzott: nem, én egészéhen vagyok svéd, és egészéhen angol. A kettó'sgyökeruség meghatározza a célkitűzést, ame lyet a magyar zsidóság maga elé helyezett.

Megk öszönöm megtisztelő figyelmüket. Köszönöm szépen.

158

PÉNTEK DÉLUTÁNI VIRRADAT

JL 1 agyon szeretem a péntek délutánokat Jeruzsálemben. Itt ülök a Merkáz Klita, a Befogadási Központ, harmadik emeletének parányi lakásában az ablak előtt, s kitárulkozik előttem az ״Arany Jeruzsá lem”. A valószínütlenül kék ég, és a csillogó napsugár által arany köntösbe öltöztetett Szent Város. Az utakon már gyengül a fór galom, sábátra készülődnek az emberek. Emitt még zakatol, s mo noton zenét duruzsol a munkagép, melynek vezetője szinte egyedül rendezi át a kicsiny hegyoldalt, odavarázsolva hűsítő' árnyékot adó parkot, sétányt a szerelmeseknek, játszóteret a zsibongó gyermek hadnak.

Amott már csöndes — az egyébként gyermekzsivajtól hangos iskola, melynek falai között károm és félezer gyerek tanul. Az iskola bejárata mögött csöppnyi park húzódik meg szerényen. Neve: Ki neret Cohen. Kineret Coken 12 éves volt csupán, a tér mégis az ő nevét viseli. E kislány ott ült azon a 405ös autóbuszon, amely TelAviv és Jeruzsálem között haladva, gyiik os terrorcselekmény áldozata lett két esztendőivel ezeló'tt.

Valamivel volt csak fiatalabb, mint Anna Frank. Gondolataim és érzelmeim kavalkádjából kiragadva most a kosárlabda pályára téved tekintetem. A tömegsport itt azt jelenti, hogy min dig és min denki előtt nyitva áll a hőséget sugárzó betonkatlan. Alland óan kosa ráznák a fiúk, s hangosak, fékezhetetlenek, könnyedén öltözöttek, fáradhatatlanok, tehetségesek. Vajon melyikből lesz az új Miki Bér kovics, vagy a mai izraeli fiatalság egyik sportideálja, Doron Jamchy?

159

Messziről látszik a nemrég épített szíárádi zsinagóga impozáns architektúrája. Olyan templom ez, ahol együtt ad hálát a Minden hatónak a világ négy tájáról hazatért zsidó. Eló'ször monotonnak tűnő• imájuk ma már lenyűgözőben érdekesnek hallik, melyben állandóan az örök időszerűséggel bíró üzenet szárnyal: ״Vetechezená énénu besuvchá lecion beráchámim.”

ülök a szobámban a nyitott ablak előtt, melynek szárnyait hat héten keresztül beragasztva tartottuk. Ma már anakronisztikusnak tűnik, hogy több mint négymillió testvérünkkel együtt, ragasztó szalaggal és nejlon fóliával védekeztünk Irak őrüli diktátorának scud rakétái ellen. Az ország minden polgárára deprimálólag hatott a Cáhál és a józanész diktálta önfegyelem. Már nem emlékszem pon tosan, hányszor hallottuk a kibírhatatlan atmoszférát teremtő• szirénazúgást. Vagy arra, hogy hányszor vettük fel korunk egyik védő• szörnyszüleményét, az ormótlan gázálarcot. De így a péntek délutáni csendben újból kirajzolódik előttem a januári első"támadás, amikor hajnalban iraki rakéták törték át Izrael egét, hogy legújabb kori történelmünk hős városának, TelAvivnak házai közé csapód janak. Ültünk a ״zárt szobában”, és remegve vártuk, van e áldozata

a gyilk os fegyvernek. Csendben mormoltam magamban a gyermek

korból beidegződött T’hilim verseket, remélve, bízva, tudva, hogy O, a Teremtő• soha nem hagyja el népét. Majd elhangzottak a

״varázs” mondatok: le lehet venni a gázmaszkot, ki lehet menni a

״zárt szobából”.

Kábultan, mint, ki álomból ébred, igazán csak akkor tértem magamhoz, amikor a rádióban, reggel hatkor érces hangon, gyö nyörűen hangsúlyozva újra felcsendült az ősi, a hitet, s biztonságot sugárzó mondat: ״Smá Jiszráél, Hásém Elokénu, Hásém Echád ”.

ülök az ablak előtt, de csak lelki szemeim előtt látom a Kotelt. Gyak ran járok a Falhoz. Az ottani hangulathoz gyenge az emberi szó, azt csak érezni, s mindig megújultan átélni lehet. Az áhítatot teremtő' légkört időnként a koldusok és az álkoldusok irritáló szava töri meg. Halkan, néha hangosabban, s még ritkábban agresszíven elhangzik a szó: c’dáká, c’dáká. Valóban ez lenne a c’dáká? Ez lenne

160

a jótékonyság? Nekem a c’dáká fogalmát annak a közösségnek a tagjai testesítik meg, akik minden reggel munkába menet a kiskato náknak süteményt, friss kávét, jó szót és egy nép köszönetét viszik.

Ülök az ablak előtt, s nem messze udvarunk bejáratától, tündöklő• mosolyú, kipás kisfiú jelenik meg. Szülei gyengéden fogják kezét. Ugyanolyan emberek, mint te, vagy én, csak pigmensejtjeikbe ki csivel több fekete szín keveredett. Etiópiából megmentett testvérek ók. ideérkezésük az ugandai mentőakcióhoz, az entebbei bravúrhoz hasonlítható.

Ebben az országban mindig történnek csodák. Ennek az ország nak szüksége van csodákra. Ez az ország maga a csoda!

Ugyanakkor arra gondolok, vajon ezeknek a fekete testvéreknek is végig kelle járni a helyi bürokrácia néha kiismerhetetlen útjait. A gyakran megjelenő• kiskirályok érthetetlen önkényeskedését hogyan értik meg? Remélem, hogy azokkal találkoznak, s ilyen az izraeli társadalom túlnyomó többsége, akik átérzik az új olék gond jait, s akik megértéssel fogadják a Cionba hazatértek csetlésétbot lását.

Ülök a Befogadási Központ harmadik emeleti szobájának ablaka előtt, s a szemben lévő automata ajtón keresztül egymás után érkéz nek az ismeró»sök és az ismeretlenek. A kapuban éjjelnappal fegy veres őr — somér — áll. Szükség is van a fokozott óvatosságra, hiszen alig van olyan nap, amikor az újságok címlapján ne olvasnánk terro rista merényletről. Erről alig ír a világsajtó, ez alig ér dekli, nem érdekli a világot.

Miért?

A zsidó ember élete nem egyszeri és megismételhetetlen? Rajtunk csak sajnálkozni, vagy bennünket csak elsiratni érdemes?

Az elmúlt évtizedek tehetséges költőjének sorai hasítanak belém:

״Hagyd a népedet elpusztulni Könyörülj rajta Istenem. Süllyedjen el a vesszó'kosár, hagyd a kó'táhlát üresen. ”

161

Hát nem, csak azért sem. M. A., kedves Barátom! Ez a nép elpusztíthatatlan, élni akaró, s mindig megújulni képes. Ez a nép — gondoljunk például a sok évtizedes szovjet alijára — lassan lassacskán hazatér. Civódik, egymást marja, veszekszik és elégedetlen. Harsány, ingerlékeny, de optimista, s a kevésnek is örülni tud.

Békéken akar élni, és békéken fog is.

* * ♦

A napokban itt a házban megismerkedtem egy huszonéves fiatallal, horgolt kipát, ha úgy tetszik kapedlit visel. Büszkén mesélte, hogy nehezen ugyan, de teljesítette a három ״ötvenest”. Azaz a katona ságnál 50 fokos sivatagi melegben, 50 kilogrammos felszereléssel, 50 kilométert gyalogolt. Megvédi övéit, egyszerűen azért, mert izraeli.

Gondolatbéli kalandozásaimból visszatérve ismét a kapura réved a tekintetem. A rabbi lép be. A kiejtéséből ítélve valahonnan az USAból alijázhatott. Itt nem kell Higginsnek lenni ahhoz, hogy megtudd, ki hol született. Az amerikaiak pörgetve, a franciák rács csolva, ejtik a szavakat. Az oroszok nem tudják kimondani, hogy ÁNI. Helyette az mondják: ÁNYI. Akik az arab országokból jöttek, az ״ájin”t is szépen artikulá lják. S könnyen felismered, ki származik Magyarországról. Mi a hangsúlyt a héber szavak elejére, s nem a

végére tesszük...

Szóval a rabbi szakállas, joviális úriember. Segítőkész, nagy tu dású. Minden héten egyszer tanít párását hásávuát, azaz Tóra ma gyarázatot. Könnyű ivrit nyelven, szemléletesen magyaráz, s mon danivalóját kommentárokkal húzza alá. Vajon miért öten vagy hatan ülnek az óráján? Itt az új olék között a Tan iránt az érdektelenség teszi közönyössé az embereket? Vagy csupán nem jut el az emberek tudatáig hogy a könyv népe nem hanyagolhatja el az örökös adó

mányt, a zsidó tradíciót?

Apropó, tradíció. Most jött be az a testes asszonyság, aki a kás rutra tanítja az érdeklődőket, szerda délutánonként két órán ke

162

resztül. E kurzus iránt viszonylag nagy az érdeklődés. Nem hiába tartozik a zsidó gasztronómia nemzeti sajátosságaink közé. A zsidó konyháról szóló könyvek ma is sikerre számíthatnak. A ״suk” most is hangos az elárusítók rekedtes, de fáradhatatlan hangjától. A szu permarket változatlanul légkondicionált, elegáns, áruval teli, ám relatív méregdrága.

Most Michál lép be a kapun. Mi az, hogy lép? Libben. A klita tánctanára. Törékeny fiatal hajadon, hullámzó haja derekáig ér. Cábárit, azaz izraeli bennszülött, ami meglátszik minden meg nyilvánulásán. Öntudatos, kedvesen hucpá mosolygós, s nem mindig kezdi pontosan óráját. Igaz, itt Erecben a pontosság nem tartozik a pozitív emberi tulajdonságok közé. Michál körbe állítja az embereket. Vannak vagy ötvenen. Hatévestód hatvanig. Megszólal a magnó, megindul a tánc. Szmolá, jeminá, kádimá, áchórá. Mosolyogtatóan ügyetlenül hullámzik a tömeg, s ropja a táncot. Igen, ennek a népnek már saját néptánca is van. Tánc, amelyet ismer idős és fiatal, s nyári estéken kint a tengerparton, vagy szombat kimenetelénél a kisváros főterén, büszkén és kecsesen lejt a gondjaitól megszabadult izraeli polgár. Csak azt nem értem, milyen út vezet a kezdeti ormótlan lépésektől az összetartozást is szimbolizáló sejtelmes táncig?

Ülök a szobámban a nyitott ablak eló'tt, s a most már pihenőre tért pedagógiai intézmények sokaságára gondolok, melyek öt és fél napon át adnak otthont mindazoknak, kik szomjazzák a tudást. Izráel pedagógiai rendszere igazi színes kavalkád. Itt már óvodás korban computerrel játszatják a gyermekeket. Valaki nemrégiben tréfásan azt kérdezte ״Erecben ki az úr a háznál? A férj? Nem! A feleség? Nem. Akkor ki? A gyerek! — hangzott a szellemes válasz. Fantasz tikus a gyerekkultúra. Minden miattuk, értük, a jövőért van. Ennyi csillogószemu, derűs tekintetű, felhőtlen homlokú, gyönyörű gyere két sehol a világon nem lehet látni.

Lehet, hogy elfogult vagyok?

163

Mindent áthat a tudás iránti vágy, időnként járom a Méá Seá rim — tisztának igazán nem mondható — utcáit. A szegényes külső' mögött megszámlálhatatlanul sokasodnak a Talmud Tórák, ché derek, jesivák. Belépve az ajtók mögé, mindenütt hallgatóságot találsz. Ősi nyelven, héberül, vagy jiddis fordításban csendül fel a Talmud lírai atmoszférát teremtó', s az elmét csiszoló világa. Bné Brákban hasonló millió'fogad. Itt — különösen sábátkor — elegánsak az asszonyok. A divat talán még a párizsi igényeket is kielégítené, persze illő' szemérmességgel, decens magatartással. És 11a a férfiak Pierre Cardinnál akarnak ruhát csináltatni, hosszú fekete kabátot, azt is megtehetik.

S hadd szóljak néhány szót Izrael büszkeségeiről, az egyetemekről. Az elsorol a Szentföldön, a Héber Egyetemről Jeruzsálemben. Építészeti remekmű e lankás tájra rásimuló campus, koronaként emelkedik a város felett. Több tízezer diákja öntudatosan vallja, hogy a világ egyik legjobb egyetemének a hallgatója. Igaz, az izraeliek véleménye szerint nincs igazi különbség a felsőoktatási intézmények között.

Ha meglátod a TelAviv Egyetem parkokkal ékesített, non figu ratív szobrokkal díszített környezetét, úgy érzed, valóban a tudás palotájába tévedtél. Itt magaslik a Bét Hátfucot, a világ egyik lég látogatottabb ״múzeuma”, itt ad otthont a sok százezer könyvnek, mikrofilmnek a csendet és áhítatot sugárzó, légkondicionált könyv tár.

Szólhatnék még a haifai Technionról és a Kármel tetején a tenger hullámait fürkésző' Egyetemről, a Rámát Gáni Bár ilánról, ahol szinte alig lehet kipá nélkül látni eló'adót és diákot, s amelynek dinamikus fejló'dése az izraeliek képzeletét is túlszárnyalja. Regél hetnék a titkok hordozójáról, a Weizm^nn Intézetről, a sivatag ok tatási központjáról a BeérSévai Egyetemről, tanárképző'fó'iskolák ról, tanítóképzó'kró'l, szabadegyetemekről stb. stb., de már nem teszem.

Örömmel tölt el a tudat, hogy ha egyeló're még csak vendégként, de tucatjával tanulnak már itt Magyarországról jött középiskolások

164

és egyetemisták. Sokan közülük már úgy érzik, itthon vannak. Egyre többen vallják, mint jómagam, hogy évezredek vibardúlta törté nelme, érthető• s néha érthetetlen hitéről, belső’ és külső” küzdelmei,

sokszorta átélt bátortalan kísérletei, kimondott vagy kimondatlan álmodozásai, sóvárgásai után, hazaérkeztünk.

Ülök a nyitott ablak előtt, s nyolcadik hónapja szívom be a Szent föld bibliai tájának ózondús levegőjét. Péntek délután van, erev sábát. Megszólal az első', a szombatot előrejelző' bársonyosan búgó hang. Azt hallatja, h úsz perc múlva az asszonyok áldó keze öleli körül a gyertyalángot.

Istenem add, hogy végre köznapokon is szombati nyugalma legyen e sokat szenvedett, szétszóródott gyermekeit hazaváró országnak és népének!

In: Remény, Tel Aviv, 1992. október

165

HOLCZ BÁCSI

elmúlt héten két judaisztikai publikáció jutott el hozzám. Az egyik a Magyarországi Zsidó Hitközségek Szövetségének az 5743. évre szerkesztett naptára. A vékony kis luáck 45. oldalán feltüntették a vidéki hitközségek nevét, címét telefonszámát. Mindez hasznos információ azoknak, akik ott élnek, vagy valamiért — sír látogatás, mártíristentisztelet, nosztalgia, stb. — visszatérnek. Mind össze húsz név áll betűrendben, mindössze húsz városnév emlékeztet arra, ami a második publikációból kitűnik. E felbecsülhetetlen érté ku kiadvány gondozója a Magyar Tudományos Akadémia Judaisz tikai Kutatócsoportja, a szerzője az ekkor még ereje teljében alkotó, majd tragikus hirtelenséggel elhunyt kiváló zsidó tudós, Gazda Anikó. Posthumus munkájának címe: Zsinagógák és zsidó közös ségek Magyarországon. E felbecsülhetetlen érték u térkép és adat gyűjteményből kirajzolódik, hogy a második világháború előtt milyen zsidó élet volt ott, Európa keleti felén. Vettem a fáradtságot és meg számoltam. A holocaustot megelőzően, Budapesten kívül, a jelen légi Magyarország területén több mint ötszáz zsidó k’hilá őrizte a hagyományt. A Soában a magyar zsidóság nagy része elpusztult. Emléküket monumentális oszlopok, temetők, s üres templomok őrzik.

Vajon mindenütt őrzik az emlé két?

Nézem az idei luáchot. Szemem végigpásztázza a gyér névsort. SzabolcsSzatmárBereg megye területén már csak egy név árul kodik: Nyíregyháza. Hogy miért kutat tekintetem e vidéken? A szü

166

leim miatt. A fiam kérte, kogy mutatassam meg a térképen, kol születtek apai nagyszülei. Keresem a Gazda Anikó készítette mo nográfia dokumentációin, s nagy nehezen megtalálom Tarpát, ott született az édesanyám. Szégyellem magam, kogy oly keveset tudok e kis közösség életéről. A tudat mélyéről emlékek villannak elő. Tarpa, a Rákóczi harcos, Esze Tamás falva.

* * *

Tarpán a zsidók valamikor a múlt század első" évtizedeiben telepedtek meg Károlyi gróf családjának védnöksége alatt. Az 1882־es tisza eszlári vérvád ott is éreztette hatását. Különben a k’hil á önmagát ortodoxnak minősítette, a hívek nagyobb része szombattartó volt. 1944b en 252en éltek Tarpán. Április 16 án a falu minden zsidó lakosát összegyűjtötték a zsinagógában, néhány nappal később a beregszászi gettóba, majd onnan Auschwitzba deportálták ó'ket. 19 lélek tért vissza, köztük édesanyám. Temetőjük feldúlva, házaik kifosztva, templomuk meggyalázva, s szívükben otthonra talált a halálig kiséró' gyász. A Jád Vásém archívuma szerint 1949ben két zsidó csonka család idézte a pár éve még viruló közösség emlé két.

Előttem két könyv, mely a magyarországi zsinagógák építőméivé szetének állít emléket. Amerikában látott napvilágot 1968b an Heller Imre és Vajda Szimcha munkája három nyelven, héberül, angolul és magyarul. Ez a Magyarországi Zsinagógák albuma című forrásmú 467 zsinagóga, imaház fotóanyagát tartalmazza, kiegé szítve értékes művészettörténeti analízissel.

A tarpai zsinagógának még fényképe sincs benne.

A Magyarországi Zsinagógák című kötet pedig Budapesten jelent meg 1989ben Geró László professzor szerkesztésében. E reprézén tatív tartalmú és formájú könyvben a fővárosi és megyék szerinti fel sorolásban rekonstruálták a még működő', vagy eladott zsinagógákat.

Hová lettek a zsinagógák? Miért adták el azokat? A kommunista államhatalom kényszere nehezedett ennyire a Hitközségre? A Hit község katasztrofális anyagi helyzete tette szükségessé az imaházak, templomok eladását?

167

Szabad zsinagógát egyáltalán eladni? Ha igen, miért, milyen félté telek közepette? Milyen beleszólása volt a szórványban élő kis közösségnek, az ott született, onnan elburcolt, majd oda visszatért embereknek az imaházak eladásába?

Kérdések özöne sűrűsödik bennem, s tudom a higgadt tárgyila gossághoz, az objektív megítéléshez történelmi, időbeli rálátás és az összefüggések pontos, s nem hipotetikus ismerete szükséges. Nem is akarok analízist készíteni, hanem a régirégi emlékemet elevenítem fel. Nem elemzés ez, hanem kortünet csupán.

Édesanyám súlyos betegen vészelte át a második világháborút. Szüleit, férjét, testvéreit elnyelte a haláltábor. Legk isehb gyermekét 1944. március 19־én veszítette el. Anyám testét megtörték, halála napjáig súlyos beteg volt, csak szelleme, logikája maradt érintetlenül kristálytiszta. Életem egyik nagy fájdalma, hogy három héttel ra bbi avatásom eló'tt szólította őt magához a Mindenható.

Amikor a Rabbiképzőbe jártam, a tanítás után mindig hazasiet tem, hiszen úgy, de úgy várt a beteg anyám. Egy kora ó'szi délután kisírt, rémült tekintettel, elcsukló hangon szinte dadogva artikulálta, meghalt az utolsó tarpai zsidó. Budapestre telepedett földijétől át tételesen hallotta a történetet.

Nem emlékszem az utolsó tarpai zsidó nevére. Nevezzük Holcz bácsinak. Holcz bácsi paraszt zsidó volt, felesége valamikor a bármin cas években öt szép gyermekkel ajándékozta meg. Az egész Holcz családot elvitték Auschwitzba, mindenkit megöltek, elgázosítottak, csak Holcz bácsi tért vissza, haza. Tarpára. Reménykedett, hátha valaki egyszer, valamilyen csoda folytán visszatér. Ott volt az elárvult temető•, s az elnéptelenedett kis zsinagóga. Ahogy lassan elköltöztek a szó szerint és átvitt értelemben ״seérit háp’létá” megmaradottjai, egyedül maradt az emlékeivel. Ápolta a temetőit, takarította a romos templomot, majd ״önként” beadta földjét a termeló'szövetkezethe. Nagyon ritkán beszélt, inkább meredten maga elé nézve hallga

tott.

168

Szép nyári napon levelet kapott Budapestről. Céges papíron hiva talos stílusban megfogalmazott, udvarias hangvételű levél volt. Épp a zsinagógából tért vissza, ahol mindennap tf dinjét rakta fel. Ki írt neki ?Van valami hír családjáról? Miért ír neki a pesti hitközség? Többször elolvasta a levelet, nem akarta elhinni a leírtakat, A komp likált jogi köntösbe öltöztetett iratból nagyon nehezen hámozta ki a lényeget. ״Tekintettel arra a tényre, hogy a helyi zsidóságot mér hetetlen ember és ingatlanveszteség érte, a közösség összérdeke azt kívánja, kogy mindazokat az épületeket, amelyek már nem szol gálják a helyi hitéletet, vagy a szórvány vallási célkitűzéseit, eladják. ”

Elment Holcz bácsi a katolikus tisztelendóhöz, aki azt javasolta, menjen hozzájuk imádkozni. Holcz bácsinak azonban csak a zsina góga kellett, a díiledezó', a teiő nélküli. Öntudatosan válaszolt a pesti uraknak, amíg ő él, a templomot nem adhatják el. Hiszen, ka belép a romos zsinagógába, ott látja maga elolt meggydkolt szeretteit, hallja a sliák cibur hangját, a sófár zengését. Látja az eleven életet, a zsibongó templomot, a biberkalapos férfiakat, a pajeszos gyerekeket.

Kért, majd könyörgött, ne adják el az épületet, ne ígérjenek ״magánimatermet”. Neki a zsinagóga a családja, a zsinagóga a min dene. Amíg a templom áll, addig vegetál ő is.

Levélváltás következik egymás után. A stílus változatlanul ud varias, hivatalos, majd óvatosan fenyegető•, később már lekezelő'. ״X” hónap ״Y” napján jelenjen meg a zsinagóga kulcsaival, mert a templomot eladták. A megadott időpontban elegáns autó fordult Holcz bácsi egyszerű falusi házához. Ajtaja zárva. A szomszédok azt a felvilágosítást adták, kogy a Holcz bácsi a templomban imád kozik. A be lépók elé drámai kép tárult a templomban. Holcz bácsit azonnal kórházba szállították, de már nem lehetett segíteni rajta. A megviselt idegzetű, tragikus sorsú, utolsó tarpai zsidó önkezével vetett véget életének.

Vajon vane sírja, sírköve Holcz bácsinak?

Vajon miért nincs nyoma a tarpai zsinagógának?

In: A Hét Tükre, Tel Aviv, 1992. szeptember 24.

169

ELŐSZÉDER ÉLŐ SZÉDER

zrael, az építkezések országa. Számomra az egyik legkedvesebb élmény a földből nap, mint nap kinövő׳ új házak, parkok látványa. A városok e gyors ütemű fejlesztése valahol mindig az életet, a jövőt és a bizakodást jelenti. A tudatos építési koncepció jegyében a be épített területeket mindenütt körülöleli az újonnan telepített fák, bokrok és egzotikus növények sokasága, így teremtve meg a mo dern kori urbanizáció és a homokra telepített természet harmóniáját.

Rámát Gán egyik új lakónegyedében, az ég felé tekintő' torony házak tövében régi stílusú épület, mátnász, azaz kulturális központ húzódik meg. E centrum sokrétű feladatai közé tartozik az új bevándorlók nyelvi oktatása s az izraeli életbe való beilleszkedésük megkönnyítése.

Lassan már egy esztendeje, hogy az ulpán — a mátnászban működő' nyelviskola — igazgatója azzal a kéréssel fordult hozzám, hogy segít ségére tudnéke lenni. Az ott tanuló több száz, az egykori Szovjet unió területéről bevándorolt ólé, tisztelet a csekély kivételnek, azon kívül, hogy tudja, hogy zsidó, a zsidóságról, a zsidó életformáról és világszemléletről, s nem utolsósorban a vallásról, a tradícióról alig alig rendelkezik élménnyel. Történelmi dezinformáltságukra jel lemzó', hogy még az ״entehei csodáról” sem hallottak.

Egy héttel Peszách beköszöntése eló'tt élőszódért tartottam nekik. Várakozással és feszültséggel teli termet találtam. Mintegy károm száz teríték idézte az előkészítés munkájának tengernyi fáradságát. Az asztaloknál ünnepi ruhába öltözött kíváncsi emberek, az idó'sebb

170

férfiak ruháján második világháborús kitüntetések. Héber nyelvű Hággáda magyarázataimat tolmács fordította oroszra. A legszebb széderesti melódiák kiválasztása könnyen oldotta a hangulatot, majd fokozta az érdeklődést, s megérezték, hogy a Peszách nem misz tikum, hanem olyan örömünnep, amelynek mindig időszerűsége van. Az Egyiptomból való kivonulás, a csodás megmenekülés gon dolata számukra nem történelmi elbeszélés csupán, hanem élő valóság, élő széder, az ősi zsidó sors mitikus párhuzama.

Az eló'széder után beszélgetésbe elegyedtem az új beván dórinkkal. Hallottam gondjaikról, örömeikről, a beilleszkedés problematikájáról s a reményről egyaránt.

Két új ismeróSömet szeretném bemutatni. Sorsukba belesúru södik a XX. századi történelem kis része, amint igaz, hogy a cseppben benne van a tenger, és a kagylóból is kihallik a tenger zúgása.

Dávid

Első' ismeró'söm, Dávid 1918b an született mintegy 60 kilométerre Moszkvától. Vallásos szülők gyermeke, édesapja még jesivába járt. Jiddis az anyanyelve. A Lomonoszovon tanult, az orvosi fakultáson. Alig száradt meg diplomáján a tinta, bevonult a hadseregbe; ekkor a német csapatok már Moszkva alatt álltak. Négy éven keresztül harcolt, s gyógyította a sérülteket. Szinte nincs is olyan testrésze, amelyen ne lenne sebesülés: ló'tt seb nyomai a karján, a combján, a mellén. Amikor nem messze tőle bomba robbant, a szilánkok végig hasították homlokát. Miközben minden nap szembenézett a halállal, 1944 közepén megtudta, hogy legközvetlenebb hozzátartozói is a háború áldozatai lettek. Mai napig él lelkében a gyász.

Élete úgy alakult, hogy hadteste részt vett a Budapest felszabadí tásáért vívott harcokban, ő maga a gettó palánkjainak lerombolásánál is jelen volt. Izgalom hatja át szavait, amikor felidézi az egykoron történteket. Keservesen megvívott csaták sora után döntötték le a gettó fakerítését, visszaadva a szabadságot több tízezer zsidónak.

171

Elcsuklik a hangja, amikor a felszabadított gettó látványáról, hangulatáról beszél. Riadt szemű emberek, riadt tekintetű gyerme kék nézték a katonákat. Dávidhoz görnyedt hátú, fehér szakállú, idó's ember közeledett, s tétova félelemmel kezét nyújtotta felé. A fiatal, de az oly sok mindent átélt és megélt katona meghatottan fogadta el a talmudfóliánsok lapozgatásához szokott jobbot, majd zsákjába nyúlt, s maradék kenyerét az öregnek adta, aki megillető' dötten fogadta el azt. Dávid félig megfordult, s halkan, de érthetően mormolta a bizalmat ébresztő' szavakat: ״Tatele, icb bin auch a Jid (״Bácsi kérem, én is zsidó vagyok״)•

Dávid néhány hónapig még Magyarországon tartózkodott, majd visszatért szülőföldjére, és belgyógyászként folytatta munkáját Moszkvában. Mindig szorgalmasan, becsülettel, tehetséggel és hivatástudattal dolgozott. A negyvenes évek végétó'l úgy érezte, megváltozott a világ. Állandóan nó'tt benne a feszültség, majd az elégedetlenség. Nem értette, vagy talán nem akarta megérteni, mi történik körülötte. Megrendült benne a bizalom. Közben megnó'sült, fia született. Pályája kettétört, ugyanis kórházigazgatói tisztségéből leváltották, s egészen nyugdíjazásáig beosztott orvosként dolgozott. Tíz éven keresztül kért kivándorló útlevelet Izraelbe, mígnem 1990 ben nyugdíjasként végre Izraelbe érkezhetett. Most tanulja a héber nyelvet, itt Rámát Gánban, az ősök földjén, ahol alkotó ereje teljében nem élhetett. Hazatért, küszködik az igeragozással, a pontozatlan szövegek olvasásával, de már önállóan intézi dolgait. Úgy érzi, még feladata van, munkáját még nem végezte be.

Mihail

A másik újsütetű ismeró'söm, Mihail, ahil951b en született Moszk vában. Már általános iskolai tanulmányai alatt kitűnt rendkívüli tehetségével. Amíg társai a matematika, fizika és kémia néha érthetetlennek tunó' világával küszködtek, addig ő játszi könnyed séggel oldotta meg a legbonyolultabbnak tunó' feladatokat. Amíg a

172

többiek a sportpályákon töltötték szabadidejüket, Mihail a sakktábla fölé hajolt. A 64 feketefehér kocka volt számára a kikapcsolódás, ilyenkor frissnek, könnyednek, nyugodtnak érezte magát. Érdek lodött az irodalom, a művészetek és a zene iránt is. Gogol és Cseh ov, Lermontov és Pusk in, Glinka és Csajkovszkij, Rubljov és Archi penko voltak a ״barátai’’.

Iskolai feljebbvalói a katonai pályát tanácsolták neki, tehetsége és szorgalma erre predesztinálta. A szülök elóhb ódzkodtak, majd ellenezték, de olyan történelmi kényszer alakult ki körülöttük, hogy a fiú néhány hónappal az érettségi után a katonai akadémián találta magát. Tervezőmérnök lett, tanulmányait kitüntetéssel fejezte be. Hivatásos katonatisztként — néhány évvel diplomájának átvétele után — Magyarországra irányították. Egyik tisztje lett az ״ideiglene sen” ott tartózkodó, de az országot valójában megszálló hadseregnek. Székesfehérvárra került: ma is szeretettel beszél az ósi, királyi városról. Tudja, hogy Álba Regia a latin neve, s ma is meggyőződéssel vallja, hogy a székesfehérvári futballcsapat, a Videoton abban az időben KözépKeletEurópa egyik legjobb együttese volt.

Egy k óra őszi péntek délután, amikor kimenőit kapott, a városba sétált. Meglepődve látta, hogy az ódon falú házak egyikén Dávid csillag díszeleg. Az ablakból fény szűrődött ki, belépett a házba. Ez volt a székesfehérvári kis zsidó imaház. A zsidó Mihail életében

először itt tett kipát a fejére, s hallgatta az ott élő öreg zsidók — számára akkor még — idegennek tűnő imáját. Barátokra tett szert, idősebbekre és fiatalokra. Új világlátással ismerkedett meg, s gondol kodásmódja alapvetően megváltozott. Már nem értette, mit keres ő Székesfehérvárott. Szerette szülőföldjét, szerette Székesfehérvárt,

de egyre inkább összekavarodott benne minden. Válságba került. Antikváriumokban olyan könyvekre bukkant, amelyek a zsidóság történelmével ismertették meg.

Hivatalos irataiban zsidó nemzetisége szerepelt, de igazán csak ott, Székesfehérvárott érezte át a szó jelentőségét. Lelki zűrzavarából kikerülve öntudatra ébredt. Leszerelését kérte, de beadványait egy

más után utasították el. Azonban a történelem közbeszólt. 1989־

173

ben a megszálló hadsereg katonája, az immár másképpen gondol kodó Mih ail családjával együtt visszatért Moszkvába.

Azonnal beadta kivándorlási kérelmét. Másfél évvel ezelőtt érke zett Izraelbe, s briliáns tehetsége a nyelvtanulásban is megmutat kozott. Jelenleg, mint olyan sokan mások, őis lakásgondokkal küsz ködik, de kiegyensúlyozott, optimista ember. ígérete van egy helybeli tudományos kutatóintézettől, hogy az ulpán befejezése után oda mehet dolgozni. Tervezhet, alkothat immár ideológiai feszültségek tód mentesen, öntudatos izraeliként, hiszen neki már nem kell titkol nia gyermekei előtt, hogy mit jelent az a meghurco lt,d e szá mára mégis olyan kedves szó: zsidóság.

A Kogán család

Dávidról és Mihail ról szóltam. Két férfi, két személynév. Család nevüket még nem említettem, mindkettőjüket Kogánnak hívják, tehát az áronida nemzetség leszármazottai. Apáról és fiáról van szó. Dávid Michájl ovics Kogán, a budapesti gettó egyik felszaba dítója volt, Mih ail Dávidovics Kogán, a megszálló hadsereg egyik — válsá gokkal küszködő', de öntudatra ébredő' — tisztje. Ma újból együtt él a Kogán család. Tudják, érzik és mondják, az élet itt sem egyszerű, az élet itt sem könnyű. De Izrael szeretettel várja, befogadja és megvédi mindazokat, akik hazatérnek, s akik úgy érzik, az ó'si föld egy új élet kezdete.

In: Szombat, 1993. január

174

NÉGY TANÍTVÁNY

rabbi szó elsó'sorban tanítót, pedagógust jelent. Magyarországi rabbinikus működésem alatt elsőrendű feladatomnak tartottam

Talmud Tórák, tanházak alapítását, ahol a fiatalok megismerhet ték a zsidó vallás hagyományait, a héber betűk varázslatos világát, történelmünket, s mindenekelőtt megerősödött bennük a tudat, az azonosságtudat, hogy ók a zsidó nép tagjai.

Utolsó éves rabbijelöltként az Országos Rabbiképző• Intézet akkori igazgatója, az áldott emlékű dr. Scheiber Sándor Szegedre irányított. Rabbidiplomám kézbevétele után ő iktatott be a Tisza parti város rabbiszékébe. Az első' pillanattól kezdve úgy éreztem, óriási megtiszteltetés abban a városban rabbinak lenni, ahol a ma gyarországi zsidóság történetének egyik legnagyszerűbb és legzseniálisabb alakja, Lów Immánuel, a ״virágok és a lelkek״ tudósa szolgálta a Mindenhatót és közösségét.

Az alábbiakban négy magyarországi származású diák sorsát villantom fel. Eltérőek gondjaik, problémáik, más a koruk, a vi lág látásuk, de van bennük valami közös. A jövőbe vetett kit, valamint az, hogy ók már izraeliek.

Tamás

Mennyi zsidó élt akkor Szegeden? Meghatározhatatlan. Emlékeze tem szerint az akkori úgynevezett adónyilvántartásban háromszáz

175

család szerepelt. Az istentiszteletek — számomra mindig felejthetet len — hangulatát kissé beárnyékolta a jelenlévő׳ közönség demog ráfiai összetétele. Csak idó's embereket láttam. Oly sok mindent átélt férfiakat és asszonyokat, értékes, szorgalmas egyéniségeket, akiknek életét kettétörte a holocaust, de akikben megmaradt a hit, s a hagyományunk iránti elkötelezettség.

De hol vannak a fiatalok? — min dig ez a gondolat foglalkoztatott. Hónapok múltával néhány fiatal arcra lettem figyelmes. A helyi József Attila Tudományegyetemen tanultak. Általuk, segítségükkel megismerkedhettem a szegedi egyetem zsidó ifjúságával, akik na gyobbrészt Budapestről vagy más vidéki — városból, kisebb települé sekról érkeztek Szegedre, kogy ott sajátítsák el a tudományt. Most is magam elolt látom az egyik közösségi széderestét, ahol külön asztalt állítottunk fel az egyetemi hallgatóknak, s így negyvenöt fiú és lány hallhatta a Hággáda ó'si szövegének modernkori interpre

tációját.

Közöttük volt Tamás. Tamás debreceni szüló'k gyermeke, aki jogot tanult Szegeden. Gyors észjárású, gyors beszédű fiatalember volt, aki könnyedén teremtett emberi kapcsolatokat, elegáns modora, céltudatossága vasszorgalommal párosult. A szülői házból tradíció nális zsidó élményei elmélyültek a zsinagógái atmoszférában. Ott, az egyetemen ismerte meg menyasszonyát. Lelki és szellemi fejló׳ désének egy pontján arra az elhatározásra jutott, jutottak, hogy Izraelben kívánnak élni. Regénybe illő, kalandos módon jutottak el a Szentföldre. Két táskáján kívül nem volt semmi mása, csak a reménye. Elkezdett héberül tanulni, majd elsajátította az izraeli jogrendszer — a magyarországitól teljesen eltérő• és roppant kompli kált — világát. Ma Asdodban él, ebben a gyönyörű, tengerparti város bán, s a centrumban lévő׳ ügyvédi irodájában ott díszeleg, a József Attila Tudományegyetem jogi fakultásán kapott diplomájának be keretezett képe mellett, az Izraeli Ügyvédi Kamara nosztrifikáló dokumentuma. Ma már anyanyelvi szinten beszéli a hébert, tár gyalókészsége, ügyvédi precizitása, megbízhatósága a város közismert és egyben elismert jogászává avatta. Orosz nyelvtudása lévén, sokat

176

foglalkozik az egykori Szovjetunió területéről bevándorolt olék jogi problémáival, s igen nagy az izraeli klientúrája is. Három gyönyörű gyermeke — anyanyelvűk természetesen a héber — kiválóan beszél magyarul, igaz, néha a héber mondatokba magyar szavakat, vagy a magyar mondatokba hébert kevernek.

Tamás élete megoszlik a család és a hivatás között. Nem olyan régen így fogalmazott: ״Úgy érzem, hogy igazán csak most értettem meg, értem meg azt, amit tanultam, kogy az ügyvéd feladata nem csak a jog, hanem az ember szolgálata is.”

Az egykori debreceni kisfiú, a szegedi egyetemista, a tanítvány, ,^z izraelivé vált Tamás kaja már deresedni kezd, lassan közeledik negyvenedik életévéhez. Alkotó ereje teljében van, 1416 órát dől gozik naponta. Úgy véli, Izrael szíve Asdodban dobog.

Szilvi

Pfilon, Rámbám és Thomas Mann munkáinak avatott ajkú mestere, a görög, latin műveltség terjesztője, a bibliai poézis szerelmese, a Rabbíképzó' Intézet egykori retorikaprofesszora, Buda évtizedeken át volt főrabbija, dr. Benoschowfsky Imre 1960 körül az újlipót városi zsidó közösségnek, a Csáky utcai zsinagógának lett szellemi vezetője, főrabbija. Helyére, a megüresedett újlakilágymányosi rabbiszékbe dr. Geyer Artúr került. Halála után egy esztendővel kerültem Magyarország egyik legrégebbi közösségébe, Budára. A részben megváltozott, és bizonyos mértékben oldottabb politikai légkörben szerveztük újjá az ottani Talmud Tórát. Az első' órára károm kisgyerek jött el, ma is emlékszem tekintetükre. Lassan emelkedett a résztvevőd? száma, majd a Joint segítségével gyönyörű Talmud Tóra centrumot létesítettünk a mai Frankéi Leó, az egykori Zsigmond utcában. Talán nem túlzás, ka azt mondom, akkor fo galommá lett a budai Talmud Tóra. Itt ismerkedtem meg Szilvivel.

Néhány éves lehetett, talán akkor kezdett általános iskolába járni, mikor édesapja először odahozta. Félénk, halkszavú, csillogó

177

tekintetű kislány volt. Ő is megtanult héberül olvasni, elsajátította az imák fordításának egy részét, vékonyka hangon elénekelte velünk az ünnepi dallamokat. Szilvi egyszer csak elmaradt a Ta lmud T óra oktatásról. Nemsokára megtudtam, hogy szüleivel és kisöccsével együtt Izraelbe alijáztak.

Több mint tíz évig nem láttam, mígnem két esztendővel ezelőtt Jeruzsálemben újból találkozhattam egykori tanítványommal. A szépszemú kislányból gyönyörű, 18 éves no lett. Kis családjával élt együtt Jeruzsálem egyik nagyon szép negyedében. A me ghitt nyugalomba egyszer csak berobbant a nagy Ó, a szerelem. Néhány hónapi ismeretség után Báruchhal eljegyezték egymást, s meg ismerkedésük után egy évvel összeházasodtak. Kibucban tartott esküvőjük látványosságszámba ment. Négy generáció tagjai örültek Szilvi és Báruch esküvőjének, hiszen ott volt még — az Odesszából elszármazott hászid — dédnagypapa is, aki 95 esztendejét meghazud tolva mondotta el a Sevá Bráchot egyikét.

Szilvi ma Jeruzsálemben él. Divattervezést szeretne tanulni, és nagycsaládról álmodik, s amikor kissé raccsolva — ahogy az itteni cábáritok, a bennszülöttek beszélnek — megszólal, bizony már fordí tania kell. Héberről magyarra.

Dani

Már harmadik hónapja laktunk családommal együtt az egyik jeru zsálemi befogadási központban, amely mellett reprezentatív kosár labdapálya invitálja a játékos kedvű fiatalokat. Fiam, aki maga is rabja lett e csodálatos sportnak, megismerkedett Danival, aki fel túnó'en ügyesen bánt a labdává 1, hab ár magassága talán a 130 centi métert sem érte el. Hamar kiderült, hogy Dani is Budapesten szü letett. A két gyerek ״kosárlabdaismeretsége״ tette lehetővé, hogy megtaláljuk régi barátainkat, Dani szüleit, akik Jeruzsálem egyik új, modern lakónegyedében laknak. Amikor leáldozófélben van a nap, házuk külső' burkolatán felcsillan az Arany Jeruzsálem oly

178

sokszor megdalolt egyedi hangulata, szorgalmas munkáról és ki finomult stílusérzékról tanúskodik. Beszélgetéseink során kiderült, hogy a közeljövőben családi ünnepre készülődnek, néhány hét múlva hármicvája alkalmából Dani első'alkalommal járul a Tórához, hogy elmondja az ősi áldásokat.

Köszönettel fogadtuk el meghívásukat az ünnepi szombatra, s a patinás zsinagóga falai közé lépve Dani édesapja fogadott riadtan. Péntek este, a templomból hazatérve, a zsinagóga rabbija megcsú szott a járdán, s súlyos izomhúzódása nem tette lehetővé, hogy el hagyja otthonát. Ki fogja ״felavatni” Danit, ki intéz szavakat a fel nőttek útján elinduló fiatalemberhez? Komoly megtiszteltetésnek érzem a felkérő szavakat, s annak ellenére, hogy két évtizedes prédi kációs tapasztalat volt a hátam mögött, remegő térdekkel álltam fel a szószékre. Életemben először prédikáltam héberül.

Az istentisztelet után a gyönyörűen megterített fehér asztalok mellett a zsinagóga világi vezetője köszöntötte a közösség új, ״fel nőtt” tagját. Dani szeme vibrál a boldogságtól. O van a központban, mindenki ót köszönti, ünnepli. A szülők méltán büszkék fiukra. A nővér boldogan borul öccse vállára, találkozó tekintetük a testvéri szeretet hú tükörképe. Az előző' alcím alatt már írtam Szilviáról, aki nem más persze, mint Dani nővére!

JÁÉL

1985ben kerültem a Dohány utcai zsinagógába. A világ második legnagyobb hét hákneszetje mindig a magyarországi zsidóság egyik büszkesége, központja volt. A szellemi élet intenzívebbé tétele érdekében a közösség első elöljárósági ülésén elhatároztuk, hogy változásokat vezetünk be. Ismét fiatal arcokkal lett tele a fáradt

állapotában is impozáns zsinagóga. Felekezeti gimnáziumunk diák jai minden szombat délelőtt tanáraik kíséretben jelentek meg kö zöttünk, üde színfoltot teremtve az istentisztelet hangulatában. Felújítottuk az akkor már több, mint tíz esztendeje nem működd

179

Talmud Tóra tevékenységét. Kis gyermekek és szüleik ugyanazon időkén, egy épületben, de az eltérő׳ pedagógiai módszereknek me gfelel óén ismerhették meg a zsidó vallás alapjait.

Új alapíttatású gyermekkórusunk könnyen illeszkedett bele a magyarországi zsidóság szellemi, kulturális életébe. Fiataloknak és idősebbeknek izraeli pe dagógusok oktatták a modern héber nyelvet. Utoljára hagytam azt, amelyet akkor a legfontosabbnak értékeltünk. Péntek délután úgynevezett ifjúsági istentiszteleteket szerveztünk. Rabbi és kántorjelöltjeink segítségével a viszonylag nagy létszámú hallgatóság betekintést kaphatott az imák és az istentiszteletek struk túrájába, s részletesen ismerhette meg a hetiszakaszok összefüggését. A közös éneklés és a t’filá utáni kiddus valamennyiünk számára felejthetetlen élményt jelentettek.

Az ifjúsági istentiszteleteken tűnt fel Emese, egy rendkívül szimpatikus, csinos 19 éves leány. Harmadiknegyedik alkalommal nem egyedül jött el, udvarlóját is magával hozta, Másfél év után úgy határoztak, hogy alijáznak Izraelbe, és összeházasodnak. Emese és vőlegénye, Péter elbúcsúzott tőlünk, s a szülőkkel együtt mi is úgy éreztük, hogy a fiatalok boldogsága Izraelben biztosított. Mi közben Emese hebraizált és névé t Jáélre változtatta, Péter nem tudta megszokni a számára új életkörülményeket, s visszament Magyar országra.

Jáél felvételizett a Beér Sevai egyetemre, s azóta pszichológiát tanul. Új baráti köre szinte csak izraeli fiatalokból állt, s úgy érezte, nem siklott ki élete, sót előtte a jövő•. Elvárásaiban nem csalódott. Purim előestéjén ismerkedett meg az Egyiptomból származó zsidó fiúval, Dáviddal. S ahogy a mesében lenni szokott, meglátni és meg szeretni egy pillanat müve volt. A Beér Sevai egyetem fiatal rabbija eskette őket. Beszédében a magyar és az egyiptomi zsidó gyökerekről, az egymás iránti megbecsülés fontosságáról szólt, s reményének adott hangot, hogy a világ két tájáról az ó'sök Földjére visszaérkezett fiata lók itt, Erec Jiszraélben a közös fedél alatt találják meg életük értelmét. A keleti zsidó dallamok és a Szól a kakas már harmóniát teremtő׳ hangulata után az izraeli népi tánc, a hóra hallatán min

180

denki ropni kezdte, idó's és fiatal egyaránt. Az összefonódó karok, a lüktető' ritmus az egymáshoz tartozás szavakkal le nem írható érzé sét keltette.

Amikor négy egykori, kedves tanítványom életéhcd villantottam fel a ״fordulópontokat”, bizonyos mértékben eltérő', de mégis közös sorsuk tanulságaként a talmudi tétel igazsága kristályosodik ki bennem:

״Négy embertípust illet meg a dicséret: aki átszeli a tengert, aki átvergődik a sivatagi utakon, aki betegségéből felgyógyul, s aki a szabadságot választja. (Beráchot 54/L.)

In: Menóra, Torontó, 1993. október 8.

181

BENGURION REJTÉLYE

GONDOLATOK HERMÁN WOUK ÉN ISTENEM

KÖNYVÉNEK OLVASÁSA KÖZBEN

en Gurion, Izrael bölcs, kemény építőmestere, azt kérdezte, amikor ábrándosán lebegő”, feb ér kajával, tábornoki áliával fogadott az irodájában:

— Ti amerikai zsidó Ékül önböztök minden zsidóságtól, ami valaha is létezett. Nem vagytok idegenek, vagy másnál idegenebbek az orszá gotokban, hiszen Amerika csupa bevándorlóból áll. Oda tartoztok, és min dig is boldogulni fogtok. De hogyan fogtok fennmaradni, mint zsidók?

Gondolkodás nélkül feleltem: — A vallásunk által.

Az öreg szocialista rejtélyes mosollyal rám sandított, kezét egy barokk bőrkötésű könyvre téve:

— A Biblia itt van az íróasztalomon, és otthon az ágyam mellett is. Izrael országát a Bibliára fogjuk felépíteni. De, ami a vallást illeti.. . az bizony megfoghatatlan rejtély. ” — írja Hermán Wouk az Én Istenem című, magyarul most megjelent könyvében. (178. old.)

Erről a rejtélyről szól a mu, s azokhoz beszél, akik az utat keresik, s akik kíváncsiak arra, hogyan járható be az az út, amelyet zsidó ságnak neveznek.

A szerző” is tudatában van, hogy világszerte süllyedőben van a zsidó tudás, ezért célja, hogy érdeklődést keltsen a zsidó vallás iránt. Vezérelve az őszinteségtől írja: ״Az olvasó észre fogja venni, hogy a zsidóság és a judaizmus vonzó és hatásos vonásaival foglalkozom... Minden nemzedékben túlzások és hazugságok tömkelegé foglal kozott a zsidók Libáival, hiszen ők sem tökéletesebbek, mint a többi

182

ember... E könyvben, amennyire tudok hitemről, és népemről szeretnék szólni, s az igazat fogom írni.” vallja Wouk. (13. old.)

Fejezetcímeiben, egész könyvének logikus szerkezeti felépítésében végigjárja történelmünk évezredeit. Könnyed stílusával, párhuzam teremtó' készségével, logikus okfejtésével megfogalmazza a bennünk is kimondvakimondatlanul annyiszor felvetó'dött kér dést. Kik vagyunk egyáltalán, mi a ״státusunk” a világban? Hogyan határoz hatjuk meg önmagunkat, milyen módon identifikálható a zsidóság?

Hallgassuk meg Woukot, mit mond ő, a vallásos életet éló', de világi ember, a zsidóság törvényeit óvó, de a Broadwayen is dóig ÓZÓ világhírű szerzó', a tradíciót nemcsak éló', de megélő', nemzetközi hírnévnek örvendő' író.

״.. .Izraeliták vagyunk, utódai a kicsiny népnek, amely háromezer évvel ezeló'tt a Sinaisivatag felől érkezett Kánaánba, tarsolyában az egyiptomi fogságból való szabadulás emlékével, a Mózes nevű törvényalkotó és felszabadító vezetése alatt. Zsidóknak neveznek bennünket, örökségünket pedig judaizmusnak, zsidóságnak, mert nemzetünk politikai hanyatlása és bukása idején azt a törzset, amely legtovább kitartott, és — a Tóra jövendölésének megfeleló'en — fennmaradt a száműzetésben éló' töredékből, Judának, Jehudának hívták” (16. old.)

E népnek, vallásnak, kultúrának az ún. kiválasztottsága pedig abból áll, hogy Isten törvénye szerint éljen, s a ״...nemzet iránti odaadással ó'rizni Isten ismeretének és szeretetének lángját.” (22. old.)

Alapvetó'en fontos, hogyan viselkedünk embertársainkkal szem ben, s helyzetünk a földön attól is függ, hogy bemutassuk a világnak, mivel gazdagítottuk az emberiséget.” Mi a Tórát tettük le a világ asztalára, a helyes életvitel és minden dolgok mózesi látomását. Ez a mi létünk: életünk tartalma. Míg ó'rizzük a lángot, úgy vélem, jogunk van népként fennmaradni Isten és ember eló'tt.” (35. oldal)

Wouk roppant művelt, olvasott ember, aki járatosságra tett szert a zsidó stúdiumok tárgyköréből. Ennek köszönhető', hogy szemléié tesen mutatja be a szombat jelentőségét, állandó időszerűségét.

183

A torai szöveg vonatkozó idézete mellett mindenképpen figyelemre méltó a pihenőnap lényegéről levont következtetése is.

A Természetünnepek című fejezete a peszách, sávuot, szűköt mezőgazdasági hátterének analízisét, e jeles napok erkölcsi mondani valója teszi árnyalttá. Hangsúlyozza a kivonulás tényének — tehát magának a szabadságnak a kinyilatkoztatás misztériumának, tehát a törvénynek és a sivatagi vándorlásnak, azaz az állandó és biztonságot teremtó' otthon megbecsülésének, örök idó'szerú'sé gét.

״Izraelben még a nem vallásosok számára is a legnagyobb nemzeti ünnepekké váltak... A szavak szárazak és unalmasak a kovászos keresés, vagy a pálmaágas felvonulás cselekvői élményeihez képest. Száz eló'adást is meghallgathatunk, negyven könyvet is elolvasha tünk a judaizmusról, mégis kevesebbet tudunk meg róla, mintha egyetlen évben megüljük az ünnepeket, a velük járó kötelezettségek kel és örömökkel együtt.” (53. oldal)

A szerző' szinte lírai húrokat penget, amikor a Nagyünnepek — Ros Hásáná és Jóm Kipur — fenségét ecseteli, bemutatva e napok drámaiságát, s az önvizsgálat és bunbánat jelentőségét a hívó' lélek életében. ״De mivel bolygónkon a fennmaradás forrása a remény, higgyük^: a zsidók talán az ó'si nép bölcsességével ragaszkodnak a nagyünnepekhez, függetlenül attól, hogy a judaizmus többi aspek tusával, milyen viszonyban vannak. Mert Jóm Kipur szelleme spóra, melybó'l ó'si hitünk újra felépülhet: mert csíra, amely az egész struk túrát hordozza, és halhatatlan.” (61. old.)

Az ún. kisebb ünnepek után, az ima és a zsinagóga jelentőségének méltatása következik, s megtu dhatj uk, vajon miért kell nekünk héber nyelven imádkozni. Felelevenednek az étkezés, az öltözködés és a lakók ely jelképei, a kóserság szabályai, a kagyománykuség fokozatai. A Törvény szellemében kapnak hangsúlyt a zsidó élet fontos fór dulópontjai, mint a körülmetélés, a bár micvá, a bát micvá, a tradi cionális házasságkötés, ese tleg a válás, majd az elmúlás. Wouk külön fejezetet szentel a halál fogalmának, zsidó szempont szerinti, értei mezősére.

184

A könyv harmadik része A Törvény címet viseli. Itt kirajzolódik a Tóra fogalma, a halhatatlan törvényalkotó, Mózes személye, az írás lezárását követó' felülmúlhatatlanul gazdag vallási irodalom a Talmud jogszabály gyűjteménye és ággáda — világa. Majd betekintést nyerhetünk a Talmud lezárásától, szinte napjainkig tartó szellemi fejló'désbe. Maimonides életművébe, a Joszéf Káró szerkesztette, s a mai vallásos életet is meghatározó Sulchán Aruchba, s az elmúlt századok kommentárirodalmába, s mindezek hatására mindennapi életünkbe. ״Az Örökkévaló szolgálatát ma is Mózes törvényei írják elő számunkra. Nincs szankció, amely betartásukra kényszerítene. Mózes törvénye abban is egyedülá lló, kogy ma is, akárcsak hosszú évszázadokkal ezeló'tt, kizárólag erkölcsi hatalommal bír. Ez a hatalom — mert valóban az — ó'rizte meg életét és azonosságát, annak a nemzetnek, amelyet zsidóságnak hívnak...” (148. old.)

Rendkívül érdekes és fó'leg tárgyilagos kép rajzoló dik ki előttünk napjaink zsidó szellemi irányzatairól. Wouk szemléletesen mutatja be az ortodoxia gondolatának spirituális lényegét, a zsidóság fenn maradásában játszott elévülhetetlen érdemeit, s nem utolsó sorban arra mutat rá, hogy e szellemi mozgalom, s életforma lényege nem a ״maradiság”, hanem a hagyomány iránti feltétlen alázat. Meg ismerhetóvé válik az új ״chászidok” célkitűzése, embert és lelket mentó' hivatása, s az a vonzerő', amely tízezreket kerít hatalmába. ״A legismertebb és a legeró'sebb csoportot ma a Brooklynban éló' lubávicsi rebbe hívei alkotják. Hagyományuk liberális: a mostani rebbe a Sorbonneon tanult. Iskolahálózatuk modern tanítási esz közöket használ, és fejlett szakképzési rendszert alakítottak ki.” (159. old.)

Nem hiszem, hogy az elmúlt négy és fél évtized alatt megjelent Magyarországon könyv, tanulmány, cikk stb., amelyből olyan — még ka érintőlegesen is — tárgyilagos képet kaphatna az olvasó a cio nizmus születésének, fejló'désének, irányzatainak, ellenzőinek, meg szállottjainak, harcosainak, megújuló törekvéseinek, s napi idó'szerű ségének történetéről. E progresszív, senki ellen nem irányuló szel lemi mozgalom hazája, a modernkori Izrael, amelyhez elszakítka

185

tatlan kötelékek fűzik a szerzői. Az Ország élete, karcai, sikerei, széthúzásai, geográfiai jellemzése, a töbk, mint ketven országból érkezettek, a hazatértek kultúrájának, bitének, hitetlenségének kavalkádja, s a roppant összetett izraeli lét igenlése, a gáluti zsidó hitvallomásának is tekinthetői Hiszen az egész világ zsidósága büszke e térség egyetlen erős és szilárd demokráciájára, amely a maga nemé ben egyedülálló az abszolutizmus és a diktatúrák virágzásának régió jában.

״A fiam, aki a haditengerészetnél szó Igáit, s a körülmények sze rencsétlen alakulása folytán kénytelen volt eljönni Izraelből, magával hozta az ország iránti olthatatlan szerelmét, a vágyat, hogy újra megpróbáljon ott élni, és nem utolsó sorban tüneményes izraeli menyasszonyát. Egyszer azt mondta: ״Izrael nem más, mint az egész zsidó történelem egyetlen lézernyalábbá tömörítve.” Nem is hang zik rosszul. De persze nem mindenki ítélkezik ilyen sarkosan. Az izraeliek beleszülettek ebbe: ételük és italuk az egészséges szem lélet. Nem mondom gyávának azt a néhányat, aki belefárad ebbe, és az emigrációt választja: azt gondolom róluk, hogy egyszerűen csak emberek. Tisztelem a többséget, amely tántoríthatatlanul követi azt a sugárnyalábot, családot alapít és végzi a do Igát: jókedvű, ka oka van rá, és harcba száll, h a arra van szükség, akárcsak azokat a zsidókat, akik világszerte a visszatérők bátor csapataihoz csatla koznak...

A kit pedig a sebes változással járó féktelen csatározások ellenére is életben van ezen a földön. Úgy képzelem, a bit és a föld ugyan annak az éremnek két oldala: azé a sékelé, amely Izrael minden egyes, új szabadságot nyert gyermekét jellemezte a Sinaihegyi első népszámláláskor. Egy izraeli szólással zárom le ezt a pillanatképet az izgalmasan tündöklő'Cionról: Jikje b’széder. Rendben lesz.” (201. old.)

In: Egység, 1993. szeptember

186

KÖNNYCSEPP NACHSONÉRT

JL 1 ackson Wasckmannt álnok módon, lopott izraeli rendszámú gépkocsival, kipát viselő• Hámász terroristák elrakolták. Nackson, kogy időkén kazatérjen ״trempelni”, magyarul stoppolni akart. A jeruzsálemi katonagyerek jesívát végzett, s alig nékány kónapja kezdte meg tényleges katonai szolgálatát.

A terrorista szervezet, a Hámász Lejelenti, emkerei ״kó'stettét”, majd a világ egyik legismertekk kírügynökségén keresztül kírül adja követelését: foglyukat kivégzik, ka... Ha Izrael kormánya nem teljesíti a képtelen feltételeket.

Az Izraeli Televízió szinte óránként mutatja ke, az azóta kíressé vált videokazettát. Álarcos férfi — tudatosan nem kasználom a szót: emker — igényeit sorolja, kogy kiket kell azonnal az izraeli kormány nak a körtönkód kiengedni. Sorjázza a neveket. Mindnek vér tapad a kezékez, kunözók, gyilkosok.

A kamera ezután Nackson arcát mutatja. Most értem igazán, miért lélektükör a szem. Szavai kényszerszülte szavak: ״ka nem kocsátják ki a kért foglyokat — értsd a gyilkosokat — engem kivégez nek... Most még jól vagyok... !” Nackson érzi, kogy mi vár rá. Tudja kiszen itt nőtt fel — Izrael nem tárgyal terrorszervezettel, tömeggyilkosokkal.

A következő’ képen a Wasckmann családot mutatja a kamera. Az édesanya esdeklő', de mégis öntudatos szavait nem leket könnyek nélkül kallgatni. ״Közös az Istenünk, s Isten nevéken nem lehet gyilkol ni, adjátok vissza ártatlan fiamat...” A horgolt kipát viselő

187

édesapa arcát ápolt szakáll borítja. Izrael és az USA kormányáboz — Waschmannék kettős állampolgárságúak — és a világ közvélemé nyéhez intézi kérő• szavait.

Telnek a drámái napok, a léleköló' órák... A tömegkommuni kációs eszközök ontják a híreket, feltételezéseket. Nacbsont való színűleg a Területeken tartják fogva.

Találj meg egy tűt a szénakazalban!

Újabb ultimátum. Amennyiben péntek este 9.00 óráig nem tel jesítik a Hámász feltételeit, akkor...

Az egész ország lázban ég. Feszültség, izgatottság, remegés hatja át a levegőt. Háráv Jiszráél Lau, az országos askenáz fó'rabbi fel hívására mindannyian imádkozunk. Vallásosak és világiak. Ötven ezren a Kötélnél, a Siratófal nál. Négy és fél millióan egy lélekért Izraelben, s ki tudja bányán szerte a világon.

Közeledik az ultimátum határideje. A máskor oly zajos, élettel teli városok, elcsendesednek. Mindenki — meggyőződése szerint — a híreket hallgatja, a televíziót nézi, vagy — a vallásosok, akik nem kapcsolják be Sábbátkor a TVt , az ablakon keresztül remegve kérdezik a járókelőket:

״Kiszabadult már, mi van Nachsonnal...?

Ez nem krimi. Ez nem egy író álmodta túsztörténet. Ez az izraeli élet egy szilánkja, fájdalmat okozó valóság. Nem drámaian bonyo lított, végkifejletben ״minden úgy is jóra fordul” ízű történet, hanem a XX. század végi izraeli élet része. Izraelé, amely a világ zsidóságának szíve, jelene, jövője. Izraelé, amely a világon az egyik legdinamiku sabban fejló'dó' ország. Izraelé, amely befogadja a szétszóratásban élő zsidókat. Izraelé, amely óriási áldozatokkal és vérveszteségekkel járó diadalmas háborúk után, mérhetetlen önuralomról tett tanú bizonyságot az Öbölháború idején. Izraelé, amely katonaorvosokat és nővéreket küldött Ruandába, hogy mentsék a biztos halál elől az embereket. Gyermekeket és öregeket, a huszonéveseket. Húszon éveseket, mint Nackson Wasckmann.

A Palesztin Felszabadítási szervezet cáfol. A Nobelbékedíjas Arafat, aki szü ló'atyja az ״intifáda” gondolatának, s aki még néhány

188

hónappal ezelőtt is ״Szent Háborúra” szólította népét, elítéli a ״tér ror minden formáját” Mindenki elítéli a brutalitást.

Elítéli? Ordít, ha kell...? Tesz ellene...?

Itt egy ember életéről van szó, de mindenki tudja, átérzi nemcsak Nachsont kell megmenteni. Az emberi biztonság veszélyben van. A szélsőséges fundamentalizmus, eszköztára kiismerhetetlen és végtelen. Ma Jeruzsálem, TelAviv, Budapest Buenos Aires, Lón dón, New York, s holnap...?

Megbékélés, együttélés, megértés, tolerancia. Gyönyörű szavak, fenséges gondolatok. Istenem, Mi lesz Nachsonnal? Hallgasd meg könyörgésünket, hallgasd meg Istenem!

A legelitebb izraeli harciegységek egyike, a vezérkari funök közvetlen irányítása alá tartozó terrorellenes kommandó, megroha mozza az épületet. Izrael nem tárgyal gyilkosokkal. Átlagon felüli szellemi és fizikai képzettséggel megáldott katonák az életüket kockáztatják társukért, Nachsonért. Izraelért. A világ zsidóságáért. Az emberiségért.

Falakat, vasajtókat törnek szét, előítéleteket zúznak darabokra. Az akciót irányító tiszt, akinek édesapja a Jóm Kipuri háború hó'si halottja, életét áldozza, kilencen megsebesülnek.

Nachsont azonban már holtan, bilincsbe verve, több halál os lövéssel testén találják meg. Újabb mártírjai vannak a ״kiválasztott x 1 ״

nepnek .

Temetés, zokogó emberek, a könnyeit már elsíró Waschmann anyuka arca. Felejthetetlen napok, tragikus végkifejlet. Fájó, lélekbemaró gyógyíthatatlan sebet osztó ״gyó'zelem” ez.

Uram, meddig még?

In: Newyorki Figyelő', New York, 1993. december 8.

189

CSULÓ

BERGER ISTVÁN, PÉCSI FŐRABBI EMLÉKÉRE

״Ó, hallgasd meg imám, s vedd kézhez fohászom! Könnyeim eló'tt ne menj szótlanul továhh.

Mert futó vándor vagyok világodon —

Hontalan utas, mint Atyáim mind e földeken Csak ideiglenes lakód.

Légy elnéző', hát, hogy ettől eró're kapjak.

S szánj meg, mieló'tt Sorsom —, mit kimértél

Mindannyiunkra: Beteljesedne Rajtam!”

M éir Weisz, a Héher Egyetem nyugalmazott professzora, egykori debreceni fó'rabbi budapesti eló'adása megihleti és a Tehil im 39• fejezetének fordítására készteti, ihleti Berger Istvánt, a Csulót.

Csuló volt a ragadványneve. Soha, senki — talán O sem — tudta, hogy kitől kapta, ki adta Neki ezt a furcsa elnevezést.

A Csuló fogalom volt Magyarországon.

Megtestesítője az illő' rabbinikus szerénységnek, az enciklopédikus tudásnak, tudásvágynak, a segítőkészségnek, a kiválasztottak aláza tának. A toleranciának, az elegáns fogalmazásnak, a humanista gon dolkodásnak.

Gyerekként élte át a Soát. Édesanyján kívül, senkije nem maradt életben. A Mama volt mindene, még családot sem alapított. Minden szabad idejét vele töltötte, leste gondolatát, ó'rködött egészségén.

190

vigyázta álmát. Amikor a Mama elment, a Csuló — kakár nagyon sok barátja volt — egyedül maradt.

A Csuló Zsidó Gimnáziumot végzett, majd a Rabbiképzó'hen a korszak magyar zsidóságának legnagyobbjainak tanítását hallgatta. A zsidó filozófia világába Szemere Samu vezette be, a T’náchot és a zsidó irodalmat Scheiber Sándor, a talmudot Domán Ernő' a midrások világát Richtmann Mózes, a retorikát Benoschowfsky Imre, a zsidó történelmet Schweitzer József tanította. A Csuló hűséges tanítványuk, méltó követőjük volt.

A Csulót — ha behunyom a szemem, s magam elé képzelem kedves személyiségét — csak könyvvel a kezében látom. A könyvbe mene kült, ha bánata volt. Vitte magával a pécsi zsinagóga szószékére, ha hivatásának tekintett rabbinikus pályáján híveihez szólt. Abból tanította a zsidóság gondolat és érzelemvilágát, Cion szeretetét, a héber betűk varázslatos világát.

A Csuló anyanyelvén kívül héberül, ladinóul, jiddisül, németül, angolul, franciául, oroszul és olaszul beszélt. Viszonylag keveset publikált, egy dolgozatát mégis hadd emeljem ki: Szarajevói ladinó közmondások, szólások és magyar megíeleló'ik, MIOK Évkönyv, Budapest, 1977—78.

Berger István főrabbi heroikus küzdelmet vívott a gyilkos kórral. Ötvenkét évesen ragadta el a kíméletlen halál. Közössége megárvult, zsinagógájában nem hallik többé tanító szava, de kedves lényét, tudós egyéniségét őrzi az emlékezet. Fáradt, meggyötört testét befogadta az anyaföld, s lelke már Teremtójénéi honol.

Szívünkben mérhetetlen fáj dal ómmal emlékezünkgondolunk Rá, a Csutora, Pécs elhunyt , pótolhatatlan főrabbijára.

In: Új Kelet, Tel Aviv, 1994. augusztus 12.

191

..... A TÓRA MIND NAGYOBB DICSŐSÉGÉRE”

KÖSZÖNTJÜK A 80 ÉVES DR. JÓLESZ KÁROLY FŐRABBIT

JL anított és tanít. Szószéken és katedrán. Előadóasztal mellett és a rádió mikrofonján keresztül. A sajtó hasábjain és könyvei által... A nagy gyülekezet főrabbija sokágú gyakorlati munkássága mellett kiváló tudományos munkát végez, s amit ezzel egyenlő' jelentó'sé gunek és értékűnek tart, vallási tanterveket készít, tankönyveket ír, a magyarországi nevelés és tegyük hozzá: vallásos nevelés kiemelkedő' jelentőségű munkása” — írja dr. Jólesz Károlyról 1992ben az Or szágos Rabbiképzó' Intézet főigazgatója.

E méltató szavakhoz hadd tegyük hozzá, hogy a ״jóleszi’ ’ életmű eredményei eljutottak a magyarul beszélő” zsidó populációhoz, Izraeltől az Egyesült Államokig, Ausztráliától Dél Ameri káig.

Szeretettel és nagy megbecsüléssel köszöntjük a Tanítómestert nyolcvanadik születésnapja alkalmából. Tiszteletünk jeléül szóljon a méltatás megjelent könyveinek annotált jegyzékéről, annak reményé ben, hogy Jólesz Károly exegetikai, szertartási cikkeinek, tanulmányai nak, ismertetéseinek, retrospektív bibliográfiája mieló'bb elkészül.

Kisvárda és környéke zsidóságának története. Tel Aviv, 1980, SZERK.: J.K.

A világ két országában Izraelben és Magyarországon tűzték ki célul a magyar nyelvterületen egykoron virágzó közösségek történeté nek megörökítését. Amíg Magyarországon a Rabbik épző néhai

192

igazgatója, dr. Scheiber Sándor professzor irányításával e munka megszervezése egy személyiség kezében koncentrálódott, addig Izraelben az egykori hitközségek megmaradottjai spontán módon készítették, készítik el az ilyen jellegű monográfiákat.

Az itteni megörökító'átörökító' misszió dokumentális terméke Kisvárda és a közelében lévő' huszonöt hitközség történetének meg írása. A magyarul, héberül, angolul megjelent kötetben a szerkesztő' bemutatja a. közösségek mű ltját, kiemelkedő' rabbijait, egyéniségeit, a holocaust veszteségeit.

Zsidó hitéleti kis lexikon, Budapest, 1985, (első kiadás) és 1987 (második kiadás)

״Könyvem célja: megismertetni a magyar zsidóságot és a magyarul olvasó és érdekló'dó' közönséget, a zsidóság közismert szokásaival, ünnepeivel, liturgiái és egyéb a zsidó életben meggyökerezett vallási törvényeket stb., lehetőleg úgy, hogy a szükségesnél többet ne mondjak — erre kötelez a könyv terjedelme. A lexikon — ezt hang súlyoznom kell — nem a zsidóság vallásos rétegének íródott, hanem azoknak, akik a zsidóság lényeges fogalmait elfelejtették, vagy éppen séggel sosem ismerték” — írja a könyv bevezetésében a szerzó'.

A lexikon eddig megjelent két kiadása bizonyítja, milyen hiányt pótolt e mű. Misztifikációkat oszlatott el, ismereteket gyarapított, s betekintést engedett egy — Magyarországon bosszú évtizedekig tabuként kezelt világba. A szefárd és askenázi átírással betűrendbe szedett címszavak tömörségükkel, forrásmegjelölésükkel, áttekintbe tó'ségükkel segítettek eligazodni a zsidó hitélet világában. Irodalmi forrásként megtalálhatók nemcsak a könyvtárak polcain, hanem az iskolák és otthonok gyűjteményében.

193

Maszechet Bráchot, az áldások törvényeinek traktátusa, Budapest, 1989. (ford.: J.K.)

Kertész István a MIOK 19882es évkönyvében ״A Talmud magyarul” címmel dolgozatot szentel a posztbiblikus zsidó irodalom legmonumentálisabb kodifikációjának. A tanulmányból kiderül ״Goldberger Izidor tervbe vette a Bráchot traktátus kiadását pon tozott héber szöveggel és fordítással. Ebből a Bloch emlékkönyvben (Budapest, 1905.) közli az első'két fejezetet, a teljes munka azonban sohasem jelent meg.”

Widder Sál amon tervezte az egész Misná lefordítását, azonban a héber szöveg nélküli, de a kommentárral ellátott fordításnak csak a Bráchot kötetéig jutott el.

Bráchot traktátusának harmadik, magyarnyelvű fordítása Jólesz nevéhez fűzó'dik, aki már a modern szedéstechnika vívmányait felhasználva — bilingvish művet tett közzé. Kristálytiszta héber szöveg, hiteles fordítás, nemesveretű fogalmazás teszi élvezetessé a Misná e részének olvasását, megértését.

Miért? Zsidó törvények és szokások magyarázata, Buda pest, 1992.

A könyv tartalomjegyzékéből kiderül, milyen gondolatköröket kíván érinteni a szerzó'. Általános kérdések a zsidó létró'l, a köznapi élet, az egészség védelme és gyógyítás, a házasságkötés szabályai, a gyász, a szombat, Ros Hásáná, Jóm Kipur, Peszách, Sávuot, Szukkot, Purim, Chánuká, a böjt és a böjtnapok fogalma áll vizsgálódásai középpontjában.

A sok évszázados múlttal rendelkező' söélot utsuvot irodalom klasszikus hagyományait átvéve, de egyéni módon átalakítva akar választ adni az önmaga által felvetett, de közérdekló'désre számító kérdésekre. Hatalmas anyagismeret, sok évtizedes rabbinikus gya

194

korlat, az érdeklődő” olvasóban megfogalmazódó kérdésekre adandó, igényes válasz csendül ki a könyv minden sorából.

Dr. Jólesz Károlyt 1939ben avatták rabbivá. Ötvenegy esztendő” szellemi terméke még kiadásra vár. Megemlítjük Mózes öt köny vének teljes magyarnyelvű fordítását; Kincsestárunk című, a Tál műd és a cbászid világ összegyűjtött ággádáit, Ros Hásáná traktátus misnáinak magyar fordítását, publikálatlan beszédeit. Csak remélni lehet, hogy a művek mielőbb napvilágot látnak.

Amikor jubileumi születésnapján köszöntjük a rabbit, Rechovot díszpolgárát, a Magyar Köztársaság Pro Cultura kitüntetésével meg tisztelt pedagógust, a slichutban missziót teljesítő' tanítót, hadd idézzük dr. Schweitzer József, a ״Miért? ”hez írt előszavának sorait: ״Az áldott emlékű Mesterek: Bernstein Béla, Guttmann Mihály és

Hevesi Simon életpéldájának és tanításainak hű követőjeként szén teli magát Jólesz Károly olyan művek megalkotására, amelyek a zsidó tudás és zsidó ismeretek útján mélyítik és növelik a zsidóság szere tétét és hűségét Tóránk szava és szelleme iránt. Érje el az illusztris szerző” kitűzött cé Íját, h ásson a lö bágdil T órá ulö hádirá, a Tóra mind

In: Új Kelet, Tel Aviv, 1994. október 7.

195

..... MINDEN IDŐK

EGYIK LEGNAGYOBB KÁNTORA"

MOSHE STERN FŐKÁNTOR KÖSZÖNTÉSE

M ináig vonzódtam a zsidó liturgiához. Az ima Isten szere tétéhez visz hözele bb,_s a soh évszázados szövegre komponált, a zsidó lelkiséget tükröző' dallamvilág, az áhítat misztériumának másik komponense.

Gyerekkoromban, a budapesti Kazinczy utcai ortodox íó'temp lomban, a tragikus sorsú Fisch fókántort hallgattam. Középiskolás ként a Nagyfuvaros utcai zsinagóga zenevirtuózának, Stern László nak imádkozásában gyönyörködtem, aki méltatlanul elfelejtett alakja az elmúlt öt évtized egyetemes zsidó zenekultúrájának. Szomorú tény, hogy az egykor körülrajongott, zseniális kántor hangját egyet len lemez sem ó'rizte meg. Vajon miért...?

Az elmúlt száz esztendőében a magyarországi kántorok méltán szereztek világhírnevet. Atérezték, hogy a kántor nem más, mint ״sliách cihur”, azaz a ״közösség küldötte”, alázatot követelő'szolgálat. Josele Rosenblatt, Quartin vagy Lieneczki, Bornstein vagy Ábra hámsohn Manó, az eló'imádkozó tisztét a művészet rangjára emelte. Napjaink legnagyobbjai közül hadd említsem meg, az eló'adásban és kulturáltságban is sugárzó Náftáli Herschtiket, a Miskolc kör nyéki hagyományokat még jól ismeró', briliáns eló'adó Jákov Motzent, vagy az operairodalomban is maradandót alkotó, csodatehetségű Sándor Gyurit.

Előadásmódjukat, zenei szöveginterpretációjukat, a tradicioná lis dallam tisztelete és a magasan kvali fikáit zenei képzettség szim biózisa jellemzi. Szerte a világon érzékelhető' hatásuk mind a nívós

196

istentiszteletek hangulatán, mind a pódiumra komponált, nagyze nekari kísérettel eló'adott, ún. ״bravúrszámokon”.

E nemes hagyomány méltó örököse, világszerte elismert művésze Moshe Stern, a Jeruzsálemben élő fó'kántor, a bevezetőben említett Stern László öccse. Nagymúltú kántorcsalád sarja. Csodagyerekként tűnt fel. Édesapja, aki majd öt évtizeden keresztül volt elismert cházán Budapesten, irányította első'lépteit. Már akkor nyilvánvalóvá vált rendkívüli zenei tehetsége, a cházánut iránti fogékonysága, mű vészi eló'adóképessége. Gyermekként élte át a Soát. A felszabadulás után családjával együtt alijázott Izraelbe. A jeruzsálemi jesíva évek után zenekonzervatóriumot végzett, ahol művészete kiteljesedett, és a bibliai atmoszféra világában csillaga egyre magasabbra emel kedett. Húszévesen a rechoviti Központi Zsinagógába invitálják, majd az újonnan avatott ״Héjchál Shlomo” fó'kántora lett. Öt esztendővel késó'bb Johannesburgot hódítja meg. A következő' állomás az Egyesült Államok egyik legtekintélyesebb és legnagyobb közössége: a Borrough Parkban lévő' Bét Él Zsinagóga. Itt mint egy tíz esztendó'n keresztül imádkozik elő. Moshe Koussewitzky, minden idó'k egyik legnagyobb kántorának pulpitusát örökli.

Nincs a fejlett világnak olyan országa, ahol zsinagógában vagy koncertteremben nem mutatta volna be egyedülálló művészetét. Csodálatos tenorja, hangjának fénye, az eló'adott mű pontos zenei értelmezése, koronáris hangjainak fensége, mindig lenyűgözte —, lenyűgözi hallgatóit.

Hat esztendővel ezeló'tt a Haim Wiener vezette The American Society Fór Advancement of Cantorial Árts küldöttsége Budapesten vendégszerepelt. A kántordelegáció tagja volt a Gigl inövendék Louis Danto, a népszerű amerikai rádió és televízió sztár, a briliáns hangú Los Angelesi cházán, Pinchász Rábinovitz. Eljött a magyar fő városba az ״aranyhangú” montreali Dávid Bagley, és a Cáhál h ár sonybariton hangú fó'kántora, Ári Braun és... És Moshe Stern.

Magyarországi koncertsorozatok egyikére meghívtam az akkori államelnököt, a parlament elnökét, a miniszterelnököt, a kormány tagjait, parlamenti képviselőket, a diplomáciai testületek reprezen

197

tánsait, az egyházak püspökeit, a Tudományos Akadémia elnökét, a szellemi élet kiválóságait. A díszvendégeken kívül mintegy ötezren hallgattuk a kántorművészet nagyjait, akik a zene, a cházánut ere jével eltérő' gondolkodású emberekkel ismertették és szerettették meg a zsidó lelkületet.

Amikor Moshe énekelt, megremegtek a falak, s a lelkek. Amikor a káliói Rebbe dalát, a Szól a kakas márt adta eló', szem nem maradt szárazon. Felejthetetlen, életre szóló emlék volt. Néhány nappal ezelőtt a Kol Jiszráel egyenes adásban közvetítette — három társával együtt adott — koncertjét. Tizenhat kazetta, tíz lemez után most jelent meg harmadik compact diszkje, amely a Háté Elokáj oznechá... címet viseli.

Az idén hatvanadik születésnapját ünneplő' énekest, napjaink egyik legtekintélyesebb zenetörténészének, Akiva Zimmermannak szavaival, s méltatásával köszöntjük: ״Moshe Stern a vi lág zene szerető' közvéleményének népszerű személyisége. Megérdemelten, mert ő minden idó'k egyik legnagyobb kántora. ”

In: Új Kelet, Tel Aviv, !995. január 10.

198

VILLANÁS

A MODERN IZRAEL ÉLETÉBŐL

ETIÓP RABBIK AVATÁSA

״Így szól az Örökkévaló: Tartsd vissza hangodat a sírástól ÉS SZEMEIDET A KÖNNYTŐL, MERT VAN JUTALMA MUNKÁDNAK, ÚGY mond az Örökkévaló, és visszatérnek az ellenség országából. És van reménye a jövődnek, úgymond az Örökkévaló, és visszatérnek a gyermekek az ő határukba.”

(Jeremiás 31. 16—17.)

JLtt Izraelben is megjelent a legújabb statisztikai évkönyv. Eszerint az elmúlt esztendőben is, az egykori Szovjetunió területéről alijázott zsidókon kívül, az Etiópiából érkezők számaránya volt a legma gasabb. Az afrikai orszá gból jött zsidók beilleszkedése hosszadalmas, empátiát igénylő', az átlagosnál is több toleranciát feltételező' igen összetett folyamat. Ez érthető', hiszen olyan országból származnak, melynek életszínvonala fényévnyi távolságra van Izraelétől. A mo dern izraeli társadalomba való integrálódásukat szinte emberfe letti erőfeszítéssel segítik elő az élet szinte minden területén.

Az új olék már régen nem kapnak ״ingyen lakást” — az etiópok egy jelentó's része azonban modern, összkomfortos faházhoz, úgy nevezett ״karavánhoz” juthat. Szakosodott pedagógusok nagy tűre lemmel, hozzáértéssel, és tapintattal foglalkoznak gyerekeikkel, só't az írástudatlan felnőttekkel is. Ez utóbbi, különleges probléma, hi szén generációs ellentétek sokaságát veti fel akár egy családon belül is. A gyerekek néhány hónap alatt már folyékonyan kommunikál

199

nak, amíg a szülők kapcsolatteremtése állandó, sokirányú feladatot tejesító' tolmács munkáján alapul. A Kol Jiszráél, az izraeli rádió, ״Rését Klitát Álijá” csatornája rendszeresen közvetít híreket, ad információkat, felvilágosításokat, kommentárokat, az etióp zsidók nemzeti nyelvén, ámkárul.

Augusztus elején különleges eseménynek lehettünk szemtanúi a Jeruzsálemi Fó'rabhinátus épületében. Háráv Jiszráél Lau, az or szágos áskenázi, és Háráv Elijáhu BáksiDoron, az országos szefá rádi főrabbi jelenlétében tizenhárom, Etiópiában született, de már Izraelben, a különböző' jesívákban, nem kevesebb mint hét évet, tanult fekete bó'ru báchurt avattak rabbivá. Az etióp zsidók részére

új zsinagógákat építenek, s az eddig elfogadott vezetők, az úgyneve zett ״keszimek” mellett, tizenhárom új rabbi tanítja őket a vallási

és erkölcsi élet törvényeire. E rabbik működése várhatóan nagy változást hoz az etióp zsidók életében, világlátásuk kiszélesítésében és gazdagításában. Hiszen olyan zárt közösségről van szó, ahol még ma is eró's a sok száz éves helyi, patiarchális hagyomány.

E sokat vitatott, nem egységes, de a heterogenitásából adódó varázslatosan sokszínű, lokális tradíció tiszteletét módosítja, alakítja

át e specifikus rabbinikus feladat. Hiszen az általánosan elfogadott zsidó értékrend a micvák szellemében neveli a gondjaikra bízottakat.

Az etióp törzs tagjai, szerény, szeretetéhes, tehetséges, s a tudásra szomjas emberek. Megérdemelnek minden segítséget.

Bevezetó'mben Jeremiást idéztem. Amikor fekete testvéreink —

remélhetőleg — jó beilleszkedéséről, változó életük új kihívásairól szólok, ismét a próféta szavát idézem:

״Így szól az Örökkévaló, a seregek ura, Izraél Istene: Még

MONDANI FOGJÁK E SZÓT JEHUDA ORSZÁGÁBAN ÉS VÁROSAIBAN, MIDŐN VISSZAHOZOM FOGLYAIKAT: ÁLDJON TÉGED AZ ÖRÖKKÉVALÓ, IGAZSÁG TANYÁJA, SZENT HEGY! És LAKNAK BENNE JEHUDA MEG MIND A VÁROSAI EGYARÁNT, FÖLDMÍVESEK ÉS A KIK A NYÁJJAL VONULNAK. MERT MEG

ÜDÍTETTEM AZ ELBÁGYADT LELKET ÉS MINDEN CSÜGGEDT LELKET MEG

ELÉGÍTETTEM,” (Jeremiás 31. 2224.)

In: Erec, 1995. október

200

TANÉVZÁRÓ

MAZSIHISZ DÍSZTEREM

1999• június 28.

והחכמה מאין תמצא ואי זה מקום בינה

״De vajon hol található az igaz bölcsesség? (Jók, 28. 12.)

אלוקים הבין דרכה והוא ידע את מקומה

״Csak az Isten tudja, mely út vezet hozzá. ” (Jób 28. 23.)

ויאמר לאדם הן יראת אדני היא חכמה וסור מרע בינה

״Ő meg is mondta: Lásd, Istent félni az a bölcsesség, s a rosszat kerülni: az értelem! (Jób 28. 28.)

1998/99es tanév, az 5759es zsinagógái esztendő'mérföld

kőnek tekinthető' Intézetünk életéhen. A Magyar Köztársaság Országgyűlése 2000. január 1. hatállyal az ״Egyházi egyetemek” címszó alatt Intézetünket immáron új névvel ORSZÁGOS RABBI képzőZsidó Egyetem névmódosítással hesorolta.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim!

Feltétlenül megemlítendő', hogy a 63/1999• számú Kormány rendelet a ״MAGYAR KÖZTÁRSASÁG ÉS AZ OSZTRÁK KÖZTÁRSASÁG KÖZÖTT, A FELSŐOKTATÁSI INTÉZMÉNYEKBEN VÉGZETT TANULMÁNYOK EGYENÉRTÉKŰSÉGÉNEK ELISMERÉSÉRŐL SZÓLÓ EGYEZMÉNYBEN ״ az egyházi egyetemek között Intézetünket is név szerint megemlíti.

201

Mieló'tt tömören értékelném ez évi tevékenységünket, fájó emlékezéssel gondolok a bennünket ért pótolhatatlan veszteségre. Szeretett rahhi kollegánk, pedagógustársunk és barátunk dr. Schmi deg József professzor — zécher cádik liveráchá —, visszaadta lelkét a Mindenhatónak. Ugyancsak ehben az esztendőben veszítettük el váratlanul hallgatónkat. Dévényi György Emilt. Emléküket kegye lettel megőrizzük. Áléchem hásálom.

Egyetemünk pedagógiai, oktatói, kutatói munkája mellett e tanév legnagyohb kihívását az Akkreditációs Jelentés elkészítése jelentette. Töhh mint egy esztendő' megfeszített munkájával elké szítettük a rektori kötetet, az önálló kari, szak és tanszéki köte

teket, valamint az eddig hiányzó összes szahá lyzatot. 1999• június 14 én a 697 oldal nyi jelentést 7 példányban átadtunk a Magyar Akkreditációs Bizottságnak, melynek Látogató Bizottsága ez év decemberének első'három hetében folytatja le helyszíni vizsgálatát. A gigantikus mennyiségű és összefogást igényló' munkát kiváló team végezte. Hadd mondjak köszönetét mindannyiuknak.

Intézetünk RABBINIKUS TUDOMÁNYOK EGYETEMI KARÁN ÉS A PeDAGÓGIUM FŐISKOLAI KARON, illetve e két kar öt szakán, valamint a tanszékeken, jól szervezett oktatói és tudományos munka folyt. Rendkívül sokrétű és szerteágazó tevékenységünkből hadd emeljek ki néhányat:

כי שפתי כהן ישמרו־דעת ותורה יבקשו מפיהו

(Máleácki 2. 7.)

Intézetünk tanári karának számos tagja vett részt és tartott eló'adást külföldi és magyarországi tudományos, vallástudományi fórumokon.

Rabbi jelöltjeink az Alma Mater zsinagógájában és más budapesti és vidéki templomokban és közösségekben — a korábbi évek gyakor latának me gíelel ó'en — fo lytatták szó lgálatukat. Prédik ációkat tar tottak, tanítottak, ha szükségeltetett, Talmud Tórákban és más informális fórumokon végeztek pedagógiai munkát. Ugyanakkor

202

példamutatónak értékelem karitatív tevékenységüket. Hat év után újból két hallgatónk kapott rabbi diplomát.

בני שמר אמרי ומצותי תצפן אתך

(Misié 7.1.)

Tanárjelöltjeink a három budapesti zsidó iskolában hospitáltak, s jó néhányuk — a tanulás mellett — szinte főállású hittantanári és héber nyelvtanári tisztséget töltött be. Részt vállaltak a Talmud Tó rák, és ulpánok oktatásában és a Zsidó Múzeum munkájában, vala mint az egész országot érintő', az elhanyagolt zsidó temetők állagát megóvó környezetvédelmi projektben. Irásmagyarázatokat tartottak a péntek esti kiddusokon. A Balázs Pál Tanulmányi Versenyen má sodik, az Országos Tudományos Diákköri Konferencia verse nyén első' alkalommal vettek részt.

E helyről is gratulálok Kurucz Zsófiának, végzó's hallgatónknak, aki a filozófia kategória különdíját érdemelte ki. A Szak ven dég előadói közül, kadd emeljem ki Slomo Spitzer professzort a Bar lián Egyetemről, Becálel Portén professzort a jeruzsálemi Héber Egyetem tanszékvezető' egyetemi tanárát.

למה יתן לעמל אור וחיים למרי נפש

(Jót 3.20.)

Intézetünk történetében első' alkalommal adunk diplomát a Zsidó Közösségi Szociális Munkás Szak végzó's hallgatóinak. Négy év komoly munkáját koronázza meg e hivatalos okmány. Ók és a többi évfolyam hallgatói is elismerésre méltóan tevékenykedtek. Többek között a Scheiber Sándor Által ános és Középiskola ún. idó'sek napi rendezvényén, valamint az Újpesti Zsidó Szociális Otthon kertavató ünnepségén. Vendégprofesszorok gazdagították a Szak profilját. Hadd emeljem ki a hozzánk rendszeresen visszatérő' Prof. Joszi Kourazin, izraeli eló'adót.

האזינה אלוקים תפלתי ואל־תתעלם מתחנתי

(Zsoltárok 55. 2.)

203

Kántorképzó' szakunkon tizenhármán. Liturgiatörténet előadói szakon 37en sikeres vizsgát tettek, közülük többen már aktívan részt vesznek a zsinagógái istentiszteletek levezetésében, szervező sében.

Ennek eredményeképpen újjászervezó'dött, illetve megerősödött a szombathelyi, a székesfehérvári, a váci, a szolnoki, a kiskunhalasi zsidó hitélet. Kántorjelöltjeink nagy sikerrel mutatkoztak be a Dohány utcai, a Rabbiképzó', a Hegedűs Gyula utcai, s a Bethlen téri zsinagógában.

לדעת חכמה ומוסר להבין אמרי בינה

(Misié 1.2.)

A Zsidó művelődéstörténeti szak posztgraduális képzésként — költségtérítéses formában — első' évfolyamának hallgatói kiváló eló'adókat hallhattak, olyan nemzetközi hírű vendégprofesszorokat, mint Voigt Vilmos, vagy Heller Ágnes.

Külön köszönet pedagógus kollégáinknak, akik tudásuk maxi mumát nyújtva tanították hittel, hivatástudattal, zsidóságunk, s Izrael iránti szeretettel hallgatóinkat. Köszönetemet tolmácsolom az Egyetemi és Rektori Tanács tagjainak, tanszékvezetó'inknek, fó'állású és óraadó tanárainknak, odaadó munkájukért. Külön köszö

netemet tolmácsolom nempedagógus munkatársaimnak.

Ápoltuk országon belüli és külföldi tudományos kapcsolatainkat, megemlékeztünk a magyar és az izraeli állami ünnepekről, részt vettünk a pannonhalmi konferencián, a budapesti gettó és a maut hauseni koszorúzási ünnepségen.

Megjelentettünk tíz önálló tankönyvet. így térítésmentesen vehe tik kézhez hallgatóink a reprint kiadásban megjelent Strickerféle bibliaszótárt, a Heháluc Nesef anyagban korábban napvilágot látott Peszách című tanulmánygyűjteményt, valamint Fényes Mór egykor pályadíjas alkotását a Szentírásunk című alapművet.

Két módszertani kötetünkbó'l is tanulhatnak hallgatóink. Az egyik Noach Golinkin ÉN KELOHÉNU című munkája, ami az imakönyv megértéséhez segít hozzá, Sommer László kollégánk

204

pedig Oktatási segédletek és óravázlatok a judaisztika és a kéker nyelv tanításához címmel publikált.

Németh Zoltán hallgatónk az Asztali Áldást szefárd fonetikus átírással és magyar fordítással készítette el. Oláh János kollégánk Judisztika I. című könyve az ünnepek, emléknapok és böjtnapok, nevezetes napok vallási hátterét foglalta össze. Kármán György tanszékvezetó'nk két kötetben írta meg a magyarországi zsidó litur gikus zene történetét.

A Dohány utcai körzettel közösen jelentettük meg újra a Hevesi féle Szombati imádságokat, s egyetemünk adjunktusa, Fróhlicb Róbert főrabbi szerkesztésében és kommentálásában a Peszáchi Hággádát.

Jelenleg nyomdakész állapotban kiadásra vár a Hecháluc Nesef anyag Sávuot, a Wieder Salamon készítette Preaperációk a Háf tárákhoz facsimile és Dr. Menáchem Merőn válogatott beszédeinek kiadása. Hallgatók közreműködésével útjára indult az Országos Rabbiképzó' diáklapja is.

Az elmúlt tanévben Hitközségen kívüli pályázatokból mintegy 6,4 millió forintnyi összeget nyertünk. A pénzt célorientáltan hasz náltuk, használjuk fel. így a közeljövőben tovább modernizáljuk informatikai gépparkunkat, felállítjuk hipermodern nyelvi laborató riumunkat, korszerűsítjük a Módszertani Központot, felépítjük a tanszéki Lététi Könyvtárakat.

Reményeink szerint a következő' tanévben, a renovált, s a közel jövó'ben átadandó új épület és az e ddig is otthont adó József körúti épület együtt — a többi magyar zsidó pedagógiai és vallási intézmény megújult állagához hasonlóan szolgálhatja a magyarországi zsidó felsőoktatás ügyét. Ez azért is fontos, mert ebben az évben — a hely szűke miatt — gyakran a konyhákban, néha az előszobákban, só't még a folyosón is folyt a tanítás. Ugyanakkor az akkreditációs vizs gálát nemcsak a tartalmi, de a formai feltételek meglétét is vizsgálja.

205

Kedves Végzó's Hallgatóink!

Még néhány perc és átveszik diplomájukat, elindulnak választott pályájukon. Rabbiság, pedagógia, szociális munka. Olyan hivatások, melyeknek képviselőéi a magyar zsidóság épülését szolgálják. Egymást segítő׳, kiegészítő׳ hivatások.

Befejezésképpen hadd idézzem a Tálmud tanítását, szellemi útra valóként:

״Az ember legyen mindig fogékony az istenfélelem iránt. Gyarapítsa, segítse eló'a békét testvéreivel, és minden embertársával. Hogy kedvelt legyen a Világ Alkotója előtt. És szeretetet, megbecsü lést szerezzen az emberek előtt (Beráchot 17/a)

Kedves Végzóés Hallgatóink!

Eveken keresztül közösen tanultunk. Az órák mindegyikén visszacsengett az elóébbi gondolatsor. Istenfélelem. Békességre, megértésre törekvés hittestvéreinkkel, s embertársainkkal. Ez kegyet talál a Mindenható szemében, s megbecsülést szerez embertársaink szemében.

Önök már a XXI. század vallási vezetőéi, pedagógusai, irányítói, részesei lesznek. Munkájuktól, odaadásuktól, hivatástudatuktól is függ a jövő׳ zsidóságának szellemi arculata. Éljenek e nagy lehető׳ séggel. A Mindenható áldása kísérje pályájukat. Találjanak holdo gu lást az életben, legyen osztályrészük a siker, s az alkotás öröme, a hívek, a tanítványok, s az arra rászorultak szeretete és hálája.

206

III.

A KATEDRA

AMENÓRA

(Elhangzott: Chug Jocéj Hungária előadássorozatán

Jeruzsálem, Hotel Larom, 1993. feh ruár 23.)

״.. .semmilyen vágy nem tudta elpusztítani. ”

A héten felolvasandó hetiszakasz a TERUMA, a pusztai Szentély szerkezeti felépítésével és felszerelési tárgyaival foglalkozik. A bevezető' mondatok egyike, a klasszikus zsidó irodalom gyöngy szeme így hangzik: — Vöászu li mikdás vösáchánti bötochám, magyar fordításban: ״— És készítsenek számomra szentélyt, hogy közöttük lakozzam ! — ” ¹

Számomra különösen értékes ez a mondat, mert a Tóra egyik legszebb gondolata, s mint a Dohány utcai zsinagóga egykori rabbija mindig ezt az idézetet láttam a templom bejárati portálja felett.

Mai eló'adásom tárgya a soros heti szakasz érdekes része, a Szent élyben egykoron használatos világítótest, a Menóra. S aki elkészí tette az első' zsidó művész Becálél, akit Isten megáldott — ...bö chochmá, bittó'vuná, uvödáát... — azaz — .. .bölcsességgel, értelem mel és tudással.. .² Szóljon tehát a tanítás a kandeláberről, amely igen fontos szerepet töltött be népünk több ezer éves történetében, hiszen a Menóra bevilágította azt az utat, amelyen az ókori és a modern zsidóságnak járnia kellett, illetve kell.

A későbbi korban a menóra a Jeruzsálemi Templom megszentelt tárgya lett, s amikor i. sz. 70ben Vespasianus császár hadvezér fia, Titus elpusztítja a fővárost, megsemmisülnek, illetve eltűnnek a Szentély kegytárgyai is. Vajon mi lett a Menóra sorsa?

Az ókori zsidóság tanítása szerint a menóra nem más, mint a zsidóság egyik identifikációs tényezője, függetlenségünk és azonosság tudatunk szimbóluma. Amikor megvizsgáljuk eló'deink kőbe vésett

209

dokumentumait, a sírköveket, menórák jelzik a zsidóság jelenlétét. Már az ókori zsidó ország területéről számos menóra típust isme rünk, de Izrael területén kívül is megjelenik e motívum.

Talán legautentikusabb az i. sz. 83ban elkészült Titus diadalív, amelynek belső” reliefjén a diada littas római katonák vállukon viszik a Szentélyből elrabolt szent tárgyakat. Titus elpusztította az ókori zsidó országot, felégettette a Bét Hámikdást, s az ókori Róma sárba akarta taposni a zsidó nemzetet, s a zsidó szellemiséget.³

E korszak tárgyi dokumentumaiból hadd emeljünk ki néhányat.

Rómából az I—II. századból maradt reánk az ún. Randini szarkofág, a harmadik század első” feléből a Dura Europosi zsinagóga freskó sorozata, a III. századi esztergomi kő, a szintén harmadik századi, Rómában levő', Via Appiabeli katakomba, a (IV—V. századból, a törökországi Szardiz városából való sírkő', a IV. századi Tunéziából, Hamman városában talált mozaik. Mindmind menórát ábrázol nak.⁴ A későbbi évszázadok során a szétszóratásban élt zsidó nép a lelkében vitte magával a menorát, illetve a menóra eszméjét. A kö zépkortól kezdve a menóra és a chánukija a függetl en gondolkodási rendszernek, a lelki autonómiának, az önálló szellemiségnek, s a megváltásba vetett hitnek lett kifejező' jelképe. A fellobbanó lángok vallották: annak ellenére, hogy Erec Jiszraélt felemésztette az ókori hódító vak dühe, annak ellenére, hogy üldöztek, gúnyoltak, lenéztek, bántottak bennünket, s megszámlálhatatlan volt a mártírok soka sága, ám Jiszráél cháj, azaz Izrael népe él.

A múlt század legvégén, minden idők legnagyobb magyarországi rabbija, a ״virágok és a lelkek” tudósa, Ló'w Immánuel kezdemé nyezésére új zsinagóga építését határozták el Szegeden. A centrális kiképzésű zsinagóga 1900—1903ig épült. Tervezője a kor leghíre sebb zsinagógaépítésze, kinek nevéhez huszonnégy zsidó templom fűzó'dik, a méltánytalanul elfelejtett Baumhorn Lipót.

A tervezésben mesterének, Lechner Ödönnek hatása, tehát a romanticizmus legmodernebb kisugárzása, döntő” hatással volt Baumhornra, aki munkájában a legapróbb részletekig egyetértésben járt el a templom botanikus fó'rabbijával. Ez az együttműködés a

210

zsidó szimbolikának és hagyományos értelmezésnek gazdag tárházát fedte fel.⁵ A lángelme, Lów Immánuel, utasításokat adott Baum hornnak, hogy milyen princípiumok alapján tervezze meg a zsina gógát. Többek között azt kérte, hogy a frigyszekrény elé olyan ״világítótesteket” kell építenie, mint amilyen egykor a jeruzsálemi Szentélyb en állott. A menóra gondolata, eszmeisége nem felejtódött el a Tisza partján sem.

Még magyarországi gyakorló rabbiként megtisztelő' meghívásnak tettem eleget, amikor egy Büdszentmihályról elszármazott házaspár arra kért, hogy szülővárosában avassak fel egy általuk adományozott márványtáblát, amely a Soában elpusztított helyi zsidók emlé két örökíti meg. Ottlétem alkalmával elbeszélgettem a helység fiatal polgármesterével, aki a diskurzus után bevitt egy raktárba. Lég nagyobb meglepetésemre egy kó'menóra megmaradt darabjai tárulkoztak elém. A polgármester elmondásából kiderült, hogy építkezési munkálatok során került elő a relikvia, amelyről meg tudtam, hogy egykor a helyi zsidó templom oromzatán állva hirdette az isteni fény sugárzó erejét. A zsinagógát nem sokkal a II. vi lág háború után lebontották, de a menóra a földben elrejtve, elbújva, elrejtó'zve megmaradt. A menóra ״elmenekült”, a földben elásva aludta több évtizedes álmát, s ma már restaurált formában méltó helyen emlékeztet az egykori büdszentmihályi zsidóságra, és Isten házára, s nem utolsó sorban a szellemiség örökérvényuségére.⁶

Ali. világháború előtt élt zsidó író, Stefan Zweig könyvet írt a Menóráról, az Örök lámpás címmel. Regényében nyomon követhető' a polgári idó'számítás utáni évszázadok keresztmetszete. A központi gondolat: mi lett a Menórával? Amenórának misztikus jelentó'séget tulajdonítottak, gnosztikus értékekkel ruházták fel és a kedusa, a szentség jellege nem domborodott ki kellőképpen. Valaki — írja Zweig — a földbe rejtette a menórát, amelyet” ... jibáné bét hámikdás... ”, ha felépül a Szentély, akkor fognak megtalálni, s visszaállítani dicsó'ségének helyére. A nagy tehetségű író így fogalmaz: ״De a titkok mögé rejtőzve láthatatlanul és sértetlenül vár és ó'rkö dik az örök lámpás titkos sírjában.

211

Fölötte féktelenül száguldott el az idő, egyik év a másik után, sok száz esztendői! át folyt a küzdelem országáért, álma fölött idegen, más és megint más nemzetek harcoltak: őt azonban egyetlen ra bló kéz sem érte el, semmilyen vágy nem tudta elpusztítani. A kantok fölött néha ma is ellépked egy siető'láb, az út szélén a déli nap mele géb en szundítva pihennek meg álma közelében az utasok, de semmi lyen sejtés sem érzi meg közeiét és semmilyen kíváncsiság nem jut le sírjának mélységébe. Mint Isten minden titka, ott pihen ő is a végtelen idők sötétségében és senki sem tudja, hogy így foge nyu godni elrejtve, örökre elveszve népe számára, amely még mindig békétlenül vándorol idegenből idegenbe, avagy végre megtaláljae valaki ama napon, amikor a nép újból önmagára lel és akkor újra megbékélten világít majd a Béke Templomában. .. " ⁷

Igen, mi lesz a Menórával? Mikor árasztja újból, áldó, aranyló

sugarát?

1956ban, egy Németországban született, majd Angliába emig rált zsidó szobrász, Benjámin Elkana, a londoni Parlament felkéré sére monumentális menórát készített, me lyet ajándékként Izrael Államának adtak. Ma is ott áll Jeruzsálemben, a Kneszettel szemben. E menóra ágain medalionokban a művész újra álmodta a zsidó történelem kiemelkedő'eseményeit. Példaképpen megemlítem Jesája prófétát, aki megjövendöli azt a korszakot, amikor az örök béke valósul meg. Jeremiást, aki nem hullatta könnyeit hiába, Maimoní deszt, kinek eszmeisége befolyásolta a filozófiai gondolkodás fej ló'dését Hillélt, aki szeretetével és bölcsességével átformálta az emberek világlátását, a parittyás Dávidot, a Talmud és a chaszidiz mus allegóriáját. A varsói gettó hó'sies küzdelmét, az első' eh álucok félelmet nem ismeró' bátorságát, a mindenkori Izrael heroikus helytállását. Utoljára, de talán elsó'sorban az ״Ország építése” kom pozíció felett a zsidó tanítások legszebbikét,a S’má Jiszráél gon dolatát, hiszen függetlenségünk, azonosság tudatunk, hitünk fogai mazódik meg benne. E gondolattal ébredünk és térünk nyugovóra, me lyet J eruzsálem felé naponta többször elmondunk, melyet, ka elindulunk az ״örök útra”, ezt visszük magunkkal:

212

״Halld Izrael”, történelmi kataklizmáink ellenére, megtépázattatá sainknak dacára, a bennünket körülvevő' ellenséges hangulatok, szándékok, indulatok tudatában is áll Jeruzsálemben, Izrael örök fővárosában a mi ״átmeneti” Menóránk, s ba rá vagy egymásra, vagy a Magasságok felé tekintünk valljuk: Isten az egyetlen, s van jövó'je népünknek!

213

JEGYZETEK

¹ S’mot (25. 8.)

² S’mot (35. 31.)

³ Josepkus Flavius Bellum Judaicum c. történelmi művét is felhasználja e korszakot kiválóan hemutató könyvéhen Lion Feuchtwanger. (Lion Feuchtwanger, A zsidó háború, Budapest, 1972.)

A korszak politikai, gazdasági, szellemi és kulturális életéről szóló gazdag irodalomhói kiemelem a The Jewish Worldc. munkát. (Edited hy Elie Kedourie, Thames and Houdson LTD, London, 1979 )

⁴ A témáról lásd:

Cvi lián, Bátéj kneszet hedumim beerec Jiszráél, Jerusálájim, 1991•

Becállél Cecil Roth, Háománut hájöhudit,. Mászádá, 1974.

Joszéf Náve, Ál p'szifász váeven, Jerusálájim, 1978

⁵ Imre Heller and Zsigmond Vajda, The Synagogues of Hungary: an Album, edi ted by Randolpk L.. Braham with the collaboration of Ervin Farkas, New York, 1968, _P. 55.

⁶ Harsányi László a Büdszentmihályi Hitközség története c. monográfiájában (Budapest, MIOK Évkönyv 1975/76, szerk. Scheiber Sándor) a 161. oldaton így ír: A hazajutottak kifosztott, üres lakásukat találták csak meg, s a megszentségtelenített, belső berendezésében teljesen összerombolt templomot. A 21 Tóra is meggyalázva, csak foszlányaiban volt feltalálható a templomban...

⁷ Stefan Zweig, Az örök lámpás. Budapest, é. n. 181. p.

214

MŰVÉSZI VALLOMÁS

A HOLOCAUST ÁRNYÉKÁBAN

(Elhangzott: Haifa Egyetem, 1993. december 30.)

״A FÉLBEMARADT EMBERVÁGYAKÉRT, A MEGZAVART MŰVÉSZ ÁLMOKÉRT, A CSONKALKOTÁSOKÉRT, TORZÓKÉRT HANGFOSZ LÁNYOKÉRT, MEGSZAKADT SZERELMEKÉRT ÉS A MEGROKKANT, KIFOSZTOTT LELKEKÉRT KI TART REQUIEMET, KI SZENTEL NEKIK EMLÉKET?"

(Könnyek kapuja. 44. oldal)¹

oltói gondolatot fogalmazta meg néhány hónappal halála

eló'tt Birnfeld Sámuel. Nevét elfelejtették. Egyénisége, szikár alakja, szemüvege mögül eló'villanó átható tekintete, lírai álmai eltűntek a múlt homályában. Ötven esztendeje, 1944. decemberében rab szolgává alázottan éhen halt Felixdorfban.

Özvegye több mint négy évtizeden keresztül őrizte szellemi hagya tékát, egyéniségét jellemző' rajzait, muzikalitását feltételező' szer zeményeit, nemes veretű stílusban született írásait, fordításait.

Ki is volt dr. Birnfeld?

Szüleinek hatodik gyermekeként 1906. december 6án született Szegeden.² Felsó'fokú tanulmányait a budapesti Országos Rabbi képző' Intézetben, és a Pázmány Péter Tudományegyetemen végezte. A numerus clausus alatt kitüntetéssel doktorált. Átfogó műveltsé

215

gére jellemző׳, hogy a német, az angol és az olasz nyelven hívül meg tanult arabul, arameusul, perzsául, szanszkritül, s otthonos volt a hahilóniai éhíráshan is. Széles látókörű, a művészeteket ismerő', az irodalom iránt érdeklődő' egyéniség.³

Rajzolni ifjú éveiben az akkor Szegeden letelepedő' Hell er Ödön nél tanult. Autodidakta alkat, aki utazásai során megismeri a mű vészetek sokszínűségét, s elmélyül alkotó módszereikben. Fó'leg a grafika vonzza, s mint naiv művész, ebben a művészeti ágban képes érzékeltetni a lelke mélyén rejtó'zó' gondolatokat. Portréin többek között emberi és művészi ideáljait jeleníti meg.

״Szeretnék majd találkozni három ideálommal, Mózesnek KEZET CSÓKOLNÉK, LEONARDO Da V1NCI ELŐTT LEVENNÉM KALA pomat, Beethoven láttára pedig zokogva borulnék le.”

(Pantheon. 20. oldal)

Tájképek, biblia, holocaust

Hitvesi szerelem fűzi feleségéhez, ugyanakkor létbizonytalanság, értetlenség lengi körű 1. Gyak ran e magába forduló lélek mély hite ellenére, vagy talán pont amiatt, az írásba, a zene komponálásába, és a rajzolásba, a művészi önkifejezésbe ״menekül”. Magányossága alkotásain is visszatükröződik. Kopár tájak, levélkorona nélküli fák, a Tisza partjára kikötött rozzant bárkák, emberek nélküli hideg tér mészet, melyet beárnyékol, az ittott előtűnő'tónusosán megrajzolt felhó'zet. A fenyőkkel övezett, felkiáltójelként a magasságok felé törő' hegyvonulatok között kanyargó kietlen utak, a hegytetőt uraló magányos kolostor, a megdermedt mozdulatlan szélmalom, az ódon hangulatot árasztó szegedi zsinagóga belső' enterió'rje, a Dávid esi Maggal megkoronázottmegbélyegzett Ló'w templom, mindmind félelmeinek, lelki traumáinak, sikertelenségének a kép nyelvére lefordított drámai rezdülései. Ugyanakkor kifinomult humorérzéke a groteszk felé is hajlik. Majd fel ülemelkedne a mindennapok adta

216

keserűségén, szinte fotorealista hűséggel ábrázolja a szegedi tanya vi lág bői cs paraszt embereit.

״ZSIDÓ TEMETŐBEN KÖVET RAKNAK A SÍROKRA, A VIRÁGOKKAL HÍMZETT SÍRHANTTAKARÓ TILOS. BÁRKIK VOLTUNK IS, BÁRMILYJÓK, BUKOTTAK SZENT BÉLYEGESEK, NEKÜNK MÉG A HALÁL UTÁN IS KÖVEK JUTNAK. ZSIDÓ SORS...”

(Élethalál. 31. oldal)

Kevés vallási témájú képet rajzolt, de bibliai tárgyú kompozícióin az áhítat húrjait pengeti. A három angyalt mély alázattal fogadó Áhrahám, a népében csalódó, de mégis értük imádkozó Mózes, a két kó'táblát átölelő' próféta mozdulata, az ódon zsinagógában ima köpenyébe burkolódzó imádkozó zsidó egyegy vallomás a hitről, a reményró'1, s a világot átfogó isteni szeretetról.

״Csodálatos vagy Isten, hogy silánynak látszó anyagba BE LE SUGÁROZTÁL MENNYEI FÖNSÉGEDBŐL EGY PARÁNYIT. TEREM TÉD A KÖVET, MELY ÚTSZÉLRE HULLOTT, FOLYÓMEDRÉNEK SZÉLÉRE SODRÓDOTT, A FÖLD MÉHÉBE REJTŐZÖTT ÉS TE KIHOZATTAD AZT ÉGKŐNEK, SZOBORNAK SZÍNI KŐTÁBLÁNAK, DE SÍRKŐNEK IS.”

(Az én Istenem. 5. oldal)

A 30as évek végének, a 40es esztendó'k elejének történelme, történetek vetületei híven tükröződnek alkotásain. Háború, milliók halála, diszkriminációs törvények, munkaszolgálat, deportálás, koncentrációs táhor, népirtás. Érzi, átéli, s megábrázolja az éledó', majd egyre erősödő' fasizmus romboló szellemét. Dávid esi llaggal megbélyegzett bohóc meredten fürkészi a levegőben játszadozó, imbolygó léggömböt. Halálfejes fasiszta katona mered a nézó're egy másik képen, kinek sisakján és arcán a félelmet és rémületet keltó' horogkereszt kortörténeti dokumentum. A Bibliában leírt egyiptomi rabszolgaság asszociációra, s párhuzamos gondolkodásra készteti. Hisz a bibliai üzenet igazságában, az igazság gyó'zelmében, de látja,

217

érzi, tudja, hogy a ״szabadulásig” mennyi, de mennyi áldozatnak kell ártatlan vérét hullatnia. Az 1944. tavaszán készült grafika sorozatán a Peszáchra, (zsidó húsvét), a szabadság ünnepére meg gyötört munkaszolgálatost rajzol, aki a végtelen, kietlen talajban gyalogol. Mögötte az emberekkel teli vonatok dübörögnek, és az eligazító felirat önmagáért beszél: DEPORTIERTE JUDEN

״Egy fogolytábor a megtébolyodott világ egy sarkában . A TÁBORT háromszoros árammal telített drótsövény veszi KÖRÜL. HA ALSZIKATÁBOR, A DRÓTCSOMÓK BESZÉLGETNI KEZDENEK EGYMÁSSAL, A SOK TITOKKAL TERHES CSÖNDBEN.

M1NDENIK CSOMÓ TUD MÁRTÍRMESÉT, MELY OTT JÁTSZÓDOTT LE NÁLA. E MESÉK HALLATÁRA A DRÓTKERESZT ״KADDIST״ HALOTTI IMÁT SUTTOG A CSOMÓKNÁL, AMELYEKET VÉRTANUK ÉRINTETTEK MEG.”

(Látomások. 50. oldal)

Van azonban egy másik Magyarország is, amelyet Madách Imre, Ady, Babits, Juhász Gyula, József Attila, Móra Ferenc, és számtalan más humanista neve és szellemisége fémjelez.⁴ S természetesen az akkor, 1944ben 100 éve halott Petőfié, ak inek életművéhez mélyen kötó'dik. Kettó'sgyökerűsége abból a tradícióból sarjad, amely a toleranciá ból és a szeretetbó'l építkezik. Amely befogadni, és nem kirekeszteni, építeni, és nem pusztítani, ültetni, és nem kiirtani akar.

״Igehirdetésen voltam a kiskunságban, és két képet IDÉZTEM FÖL ISTEN TÁRLATÁBÓL MAGYARSÁGOM ÉS ZSIDÓSÁGOM KÉT SZIMBÓLUMÁT. MAGYARSÁGOM KÉPE EGY ELHAGYOTT SZÉL MALOM VOLT. CSONKÁN ÉS VITORLASZEGETTEN ÁLLOTT A BÚZA ASZTAGOK KÖZÖTT, MINT FORDÍTOTT FELKIÁLTÓ JEL. PONTJA A Nap FÉNYSZÓRÓ CSÓKKAL NEHEZEDETT RÁ ÉS A CSÓKBAN VIGASZ, CSONTGYÓGYÍTÓ ÍGÉRET VOLT. ÉS A BÉNA KAROK ISTEN FELÉ NYÚLTAK.

218

Zsidóságom képe is egy szélmalom volt, forgott kerin GETT, S KÖZBEN VITORLÁJÁNAK ÁRNYÉKA KERESZT ALAKBAN RÁHUL LŐTT A FÖLDRE. ÍGY KERING VALLÁSOM INNEN KISZAKADT SOK EZER GYERMEKE ÉS SORSÁNAK ״KERESZTJÉVEL״ÁLDÓN ÉS KÖNNYESEN RÁZUHAN A FÖLDRE.”

(Egy leik ész naplójától. 18. oldal)

Petőfi hatása

Petó'fi költészetéből meghallja az ember — a szabadságszeretet, a felelősség, az egyenlőség iránti vágy, és az egyetemesség poétikus üzenetét. Tizenkét versét fordítja le a Biblia nyelvére, a héberre.⁵Többek között a Farkasok dalát.

״Itt kívül a hideg. Az éhség ott belül, E kettó's üldözőnk Kínoz kegyetlenül; S amott a harmadik: A töltött fegyverek, A feh ér hóra le Piros vérünk csepeg.”

írja Petőfi, s a költői jóslat beteljesedik Birnfeld életében.

1942tól többször hívják he munkaszolgálatra, s a lelket és fizi kumot megrendítő׳ pokolban a János vitézt ülteti át héberre. A halál árnyékában keresi a szellemi örökkévalóságot.

Fordítástervezetét, amelyet egy kis alakú füzetben rögzített, 1944. május 14én fejezte be. Ebben a teljes szöveg megtalálható. Az első' oldalra Petőfi arcképét helyezi, s a portré alá, archaikus héherséggel tömör értékelést ad a költőről, melynek magyar fordítása a következő':

219

״E nagy költő• 1823ban született. Egyszerű szülőd? gyermekeként nehéz körülmények között tengette életét. 1848ban harcolt a ma gyár szabadságért, s a hazáért vívott küzdelemben, 1849ben életét áldozta a harc mezején. Sírja mai napig ismeretlen.⁶ Napjainkig az egyik legnagyobb lírikusként tartják számon. Költészete ismert az egész világon.”

Május második felében hozzákezd a tisztázat elkészítéséhez. Harmincegy oldalon csak tizenhét fejezet készülhetett el. Ezután deportálták...

Baloldalon gyöngybetűkkel — magyarul — Jancsi és iluska tör ténete, a jobbon — kalligrafikus betűkkel, punktált szöveggel — a mesteri fordítás. 1944ben volt a János vitéz megjelenésének cen tenáriuma. A jubileumra tiszteleg Petó'fi szelleme és emléke eló'tt.

A fordításhoz színes rajzokat készít.⁷ Ezekbőd az illusztrációkból is érződik az alkotó célja: a mű hangulatát, hangvételét, játékosságát visszaadva, a humor leheletfinom leplébe burkolva — tanítani. Birn féld a János vitéz fordításához hét illusztrációt készített, amelyek szorosan kötődnek a szöveghez.

E kompozíciókon elsősorban jellemábrázoló készsége a meg ragadó, iluska mostohájának testtartása, arcának e lnyújtott, élt or zított vonásai híven adják vissza Petőfi szövegét:

״Dúltfúlt iluskának gonosz mostohája: hol marad, hol lehet oly soká leánya?”⁸

A törökök vezérének puffadt, eltorzított az arca. Az óriáskirálynak fogatlan a szája, félelmet keltő” az izomzata, tompabárgyú a tekin tete. A tengeren Jánost átvivő' óriásnak bozontos a haja, s kacagó arcát burjánzó szakáll borítja. A képzeletbeli monumentális sárkány kígyó tüzet okád. Ezek mindmind olyan elemek, melyek a szöveg interpretálására hivatottak, de érzó'dik rajtuk az illusztrátor célja: egyéni ötletekkel színesíteni, gazdagítani az olvasói fantáziát.

220

A Birnfeld élettorzó üzenete

Birnfeld, amikor deportálják, hátizsákjában Bibliát, néhány művész életrajzát, és a magyar költők antológiáját vitte magával. Valami drámai, valami jelzésértékű szimbólum van e tettben, s élete tragikus kifejletében. Ő mártírhalált hal, de a Biblia a művészet és az iroda lom él, mintegy jelezve: fasisztoid ideológiák elpusztítják az életet, de a szellem halhatatlan, s idők felett álló.

״Majd fekszem én a halálban

ÉS SÍROM FELETT FŰSZÁL LEGÉNYKÉK

UDVARIASAN HAJLONGANAK

ÉS HA AKKOR ISTEN RÁMVETI A

NAPSUGARAKAT, AKKOR TUDNI FOGOM, HOGY VALÓBAN NAGYOT NŐTTEM A HALÁL ÓTA...”

(Részlet B. S. Mérték című verséből: 1942. VII. 1.)

In: Új Művészet, 1994/12

221

JEGYZETEK

¹ a tanulmányban közölt, nagybetűvel írt idézetek dr. Birnfeld Sámuel máig kiadat lan írásaiból valók.

² ״Néhai férjem, Birnfeld Sámuel 1906. december 6án született Szegeden a Tisza Lajos krt. 76. házban. A ház még ma is áll. Szülei vallásos zsidók voltak. Hatan voltak testvérek és ő volt a legfiatalabb. Az egész Birnfeld családot részben Auschwitzban, részben a munkaszolgálatban pusztították el. Ót a nyilasok húr colták el október 20án reggel Budapestről, a Vigu 24ból. November 12ig sáncásáson volt Pest környékén. Ekkor gyalog indították útnak Ausztria felé. November 20án Hegyeshalomnál vitték át ókét a határon. Egy korabeli szemtanú arra bíztatta B imfeldet, hogy szökjék meg, erre azt válaszolta: ».. .én nem megyek. Ezekkel az öreg beteg emberekkel maradok, és hátha a feleségemre is rátalálok Ausztriában.« 1944. december 28án, a zsinagógái dátum szerint Tévét hó 12 én, Félixdorfban éhen halt. Egy Wéber nevű kiskunfélegyházi üvegkereskedő, aki túlélte a Soát, temette el. Az óelmondásából kiderült, hogy Birnfeld a táborban minden este összehívta sorstársait, gyógyította a betegeket, s az utolsó falat kényé rét is megosztotta velük.”

Részlet özv. dr. Birnfeld Sámuelné a szerzőhöz, 1975. július 17én írt leveléből.

³ Ehelyütt mondok köszönetét dr. Binjamin GátRimonnak (Rison Lezion), dr. Jechiél Zvi Moskovitsnak (Bnei Brak), dr. Révész Mártonnak (TelAviv) és dr. Singer Ödönnek (Budapest), akik mint egykori diáktársai, visszaemlékezé seikkel segítettek megrajzolni a Birnfeld portrét.

Az elmúlt öt évtizedben a következő publikációkban említik meg Birnfeld Sá muelt:

״dr. Birnfeld Sámuel, sz. Szeged, 1906. XII. 6. Rabbivá avatták: 1936. A pesti izr. hitközség rabbivallástanára. Sáncásásra hurcolták el. Irodalmi munkássága: Sevet Jehuda. Selomo ibn Verga krónikája, Budapest, 1934.”, in: Az Országos Rabbiképző Intézet évkönyve az 1943/44, az 1944/45, és az 1945/46 tanévről, szerkesztette: dr. Lówinger Sámuel igazgató. Budapest, 1946, _P. 32
Schó'ner Alfréd, Elpusztított álmok, Képes Újság, 1984. XII. B.

III. Birnfeld Sámuel emlékkiállítása a Somogykönyvtárban Délmagyarország, 1986. XII. 5.

⁴ Kiadatlan írásaiban gyakran idéz Madách, Juhász Gyula és Móra Ferenc müveiből.

⁶ Petőfi héb er fordítói közül hadd emeljük ki a következőket:

Vótum Petofiánum: Petó'fi fogadalma. Budapest, Kossuth, 1975, Bacher Vilmos (1909•), Avigdor Hameiri (1961).II. Itamár JaozKeszt, Cvi Haplaot.

222

I—II. kötet, TelAviv, 1984. Kétnyel vu antológia. E kötetben a szerző 115 ma gyár költőt fordít le héberre. Többek között Petőfi Szeptember végén, Beíor dúltam a konyhára, Reszket a bokor, Az őrült, A kutyák dala, A farkasok dala, Egy gondolat bánt engemet c. költeményeit.

⁶ Amikor Petőfi egyéniségét méltatja, többek között így ír a héber szövegben:

״.. .velő jada is et kovurato ad hajóm haze...” E fordulat egyenes idézet Deutero nomium 34. 6.ból. A bibliai idézet Mózesre vonatkozik, s pontos magyar fordí tása: ״...és senki sem tudta sírját egész e mai napig.”

Birnfeld fordítástervezetében egy helyre, a János vitéz I. fejezetének 2. versébe, ״ültette be” a bibliai idézetet.

(Micha 2.8.)

Azonban a teljes fordítást tanulmányozva megállapítható, hogy a héber változaton végig érződik a Szentírás hatása.

⁷ Férje elhurcolása után, a feleséget a ma is Szegeden élő dr. Birnfeld Sámuelnét Ausztriába deportálták. O vitte magával hitvese irodalmi termékeit, fordításait, grafikáit, illusztrációit. Csontvázzá lefogyva a menetelések alatt mindenét eldobta, csak férjének munkáit őrizte, s a felszabadulás után hazavitte Magyarországra. Néhány évvel ezelőtt a teljes szellemi hagyatékot — gyermeke nem lévén — a New Yorkban éló'egyetlen unokaöccsének, Kovács Lászlónak ajándékozta. Kettőjüktől kaptam meg a teljes Birnfeldanyag fénymásolatát. Önzetlen segítségük tette lehetővé e dolgozat megszületését.

⁸ Petőfi Sándor, János vitéz I. fejezet.

223

VILLANÁSOK A MAGYARORSZÁGI

ZSIDÓ PEDAGÓGIA TÖRTÉNETÉBŐL

(Elhangzott: Bar 11 an Egyetem, 1994. június)

± Vét esztendővel a II. világháború után, alig néhány hónappal minden idők legnagyobb tömegirtását követően, mikor is népünk egyharmadát, s ezen belül a zsidóság 6 000 000 polgárát állati kegyetlenséggel meggyilkolták, a szellem legyőzhetetlenségének jegyében, tanulmányt jelentetett meg dr. Scheiber Sándor profesz szór. Munkájának címe: Szolgaságból — szabadságba”¹. Dolgoza tának címe: ״Zsidó tudományos tennivalók Magyarországon”. Ebben a tanulmányban Scheiber me gfogal mázzá, hogy a magyar zsidóság tudósaira és tudós jelöltjeire, milyen fontos feladat hárul. Hat területet vázol fel, mint kutatandó témákat. Úgy mint bibliog ráfiát, kéziratokat, az irodalmat, a szépmuvészetet, történelmet és folklórt. Érdekes módon a pedagógia, a magyar zsidó pedagógia területe kimaradt a kutatandó témák közül. Scheiber grandiózus tervéhez a Soát túlélő' tudósokat, valamint az intézetben végzett rabbikat és annak hallgatóit akarta megnyerni, azonban az ismert történelmi körülmények miatt, szinte egyedül maradt, s egymaga próbálta megőrizni a magyarországi zsidóság szellemi hagyatékát Magyarországon². A világ zsidóságának tudományos fellegváraiban elsősorban Izraelben és az Egyesült Államokban láttak napvilágot olyan publikációk, amelyek az előbb jelzett témákat analizálták. A pedagógia azonban változatlanul — ha szabad ezt a kifejezést basz nálni — ״mostohagyerek” maradt.

Mindazonáltal születtek összefoglaló jellegű művek is a magyar országi zsidó pedagógia tárgykörében.³ Azonban elsősorban olyan

224

tanulmányok láttak napvilágot, amelyek a magyarországi zsidó peda gógia egyegy szeletét helyezik górcső• alá.

Az utóhhi esztendőben több olyan, a történelem kutatás tárgy körébe tartozó mű látott napvilágot, amely összefoglaló képet ad a magyar zsidó múlt évszázadairól, s ezen belül fontos helye van a magyarországi zsidó oktatásnak.⁴ Hiszen objektív tény, hogy a zsidó közösségek magalakulásánál mindig alapvető' szempont volt a zsidó iskolák megalapítása. Példaképpen említem meg, hogy Gonda László 1992b en megjelent könyvének bibliográfiájában címszót szentel a zsidó pedagógiának. Jegyzékében a ״Jesívák” címszó alatt öt, a ״Zsidó felekezeti oktatás” címszó alatt hét, a ״Zsidó iskolázás és modernizáció korszakában” címszó alatt hat ikonográfiái tétel szerepel. Természetesen ez a bibliográfia roppant hiányos, hiszen hiányoznak beló'le azok a dolgozatok, illetve fejezetek, amelyek a hitközségi monográfiákban, iskolai évkönyvekben, önálló korpu szókban, valamint a magyarországi és a Magyarországon kívüli sajtó termékekben jelentek meg a magyarországi zsidó pedagógiáról. Külön figyelmet érdemel Dán Dalmat Bibliographia Hungarica Judaica 1945—1990 című műve, amely e korszakban megjelent zsidó tárgyú könyvekről — s ezen belül tankönyvekről — állít össze szak bibliográfiát.⁵ Itt hívom fel a figyelmet a Magyar Zsidó hírlapok és folyóiratok bibliográfiája c. kiadványra, amely magában foglalja az 18471992. között megjelent periodikákat, s ezen belül természe tesen azokat is, amelyek kifejezetten a magyar zsidó pedagógiával foglalk óznak.⁶ Kísérletnek tekinthető׳ az újra indított Múlt és Jövő׳ című periodika Figyeló'je, amelyben minden szám végén a szám megjelenése eló'tti idó'szak különböző׳ helyeken megjelent zsidó vonatkozású cikkeit, ezen belül a pedagógiaikat regisztrálja.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim!

A TelAviv Egyetem Pedagógiai Archívumán belül 1990ben megalakult a Magyar Zsidó Pedagógia Archívuma. Feladata a ma gyarországi zsidó pedagógiára vonatkozó dokumentumok, relikviák gyűjtése és tudományos feldolgozása. Kívánatos lenne ezt a műhelyt

225

a magyar zsidó pedagógia kutatásának központjává fejleszteni. így létrejöhetne egy olyan tudományos intézmény, amely megörökíti, feldolgozza, összegzi és megjelenteti az itt összegyűjtött, majd fel dolgozott anyagot, amelyet a kutatók rendelkezésére is bocsáthat.

Száz év magyar zsidó pedagógiájának akár csak vázlatos bemu tatására sem elegendő' e mostani eló'adás, így néhány súlypontra szeretném felhívni a figyelmet.

A Zsidó Kongresszus

ÉS A MAGYARORSZÁGI ZSIDÓSÁG FŐBB SZELLEMI ÁRAMLATAI

novemberében megszületett a magyarországi zsidóság eman cipációját biztosító törvény, amelyet a képviselóház vita nélkül, a Főrendiház négy ellenszavazattal elfogadott. Az 1. szerint az ország izraelita lakosai a keresztény lakosokkal minden polgári és politikai jog gyakorlására egyaránt jogosítottnak nyilváníttatnak. A 2. szerint minden ezzel ellenkező' törvény vagy rendelet ezennel megszüntet tetik.⁷

Az emancipáció törvénybe iktatása végleges jogi formát teremtett. Alig két hónappal később az akkori vallási és kulturális miniszter összehívta az úgynevezett Magyar Zsidó Kongresszust. A miniszter a kongresszus összehívásának cé Íját az alábbiakban határozta meg:

״A hazában lévő' izraelita hitfelekezet, mint önálló vallásos társulat éppen olyan szabad és autonóm testületet képezzen, mint a kérész tény autonóm egyházak.”

A tanácskozás egy esztendó'n keresztül tartott, s felszínre hozott olyan ellentéteket, amelyek hosszú évtizedek óta lappangtak a zsidó ság belső' életében. A kívánt egységes szervezet nem teremtődött meg. A kongresszusi határozatok, majd az azt követó' országgyűlési határozat eredményeképpen, a magyar zsidóság károm részre sza kadt: 1. kongresszusi vagy neológ hitközségekre, 2. az ortodoxiára,

a status quo ante alapokon álló hitközségekre. Az első'kettő' közt a különbség lényegében vallási és szertartási ügyekre korlátozódott.

226

Az ortodoxia ragaszkodott a Sulchan Aruck törvényeinek betű szerinti betartásához, s annak előírásait bírósági ügyekben is érvé nyesíteni kívánta. A kongresszusi hitközségek a Sulchan Aruch törvényeinek tiszteletben tartása mellett a társadalomba való integ rálódás egyedi útját választották. Érzésvilágukban Magyarország gondolatvilágához tartozónak vallották magukat, amelyet életfor májukban is kifejezésre juttattak. A nagy városokban élő zsidóság haladt a teljes asszimiláció felé. A status qou irányzat, ellenezte a szakítást, és a kongresszus előtti állapotot akarták visszaállítani, megmaradt régi szokásai mellett. 1928ban alakultak frakcióvá.

E károm zsidó irányzat mellett a múlt század utolsó éveiben alakult ki a negyedik csoport, amely népiségét felfedezve, cionistának vallotta magát.⁸

Ezen a ponton két fontos szempontot szögezek le:

E fentemlített rétegződésnek megfelelődképpen alakult a magyarországi zsidóság iskolarendszere is.
A zsidó iskolarendszer az óvodáktól a felsó'oktatási intézmé nyékig terjedői színes skálán mozgott, ezen kívül a nem zsidó (állami, egyházi, magán) iskolákban is folyt zsidó vallásoktatás.

A MAGYARORSZÁGI ZSIDÓ PEDAGÓGIA

A STATISZTIKA TÜKRÉBEN

1900ban a magyar zsidóság lélekszáma 831 162 fő volt, amely az ország lakosságának 4,9%־át jelentette. A trianoni békeszerződés által szabott ország területén az 1920as évi adatok szerint 473 355 zsidó lélek élt, amely az össznépesség 5,9%nak számított, Az elsői és a második bécsi döntés során visszacsatolt felvidéki, kelet magyarországi és erdélyi, valamint az 1939־ben vissza foglalt k ár pátaljai és 1941ben megszállt délvidéki területekkel megnagyob bodott Magyarország területén 1941ben 725 007 zsidó lélek élt, amely a lakosság 4,9%nak felelt meg. Az utolsó nyilvántartott adat 1949ból való, mely szerint a Soá következtében mindössze 133 862

227

lélek vallotta magát zsidónak, amely az ország lakosságának mind össze 1,5%át tette ki.

Ha a magyarországi zsidóság iskolázottsági adatait vizsgáljuk, a következő'kép tárul elénk. 1900ban az elemi iskolákban 121 774 (5,1%), a középiskolákban 13119 (22,6%), a felsőbb tanintézetek ben 2573 (28,4%) tanuló tanult.

1921ben az elemi iskolákban 38 590 (3,9), a középiskolákban 14 219 (25%), a felsőbb tanintézetekben 1713 (12,6%) tanuló tanult.

1941 ben az elemi iskolá kban 62 121 (3,5%), a középiskolákban 1024 (14,9%), a felsó'bb tanintézetekben 513 (2,8%) tanuló tanult.

A Soá tragédia számokban kifejezve és az oktatásra vetítve: 1947 ben az elemi iskolákban 5687, az ország össztanulóinak mindössze 0,6%a a középiskol ákban 2065 (4%), a fel sóbb tanintézetekben 1361 (5,2%) tanuló tanult.

A számok és korabeli statisztikák tengeré bó'l, hadd emeljek ki még néhányat:

A harmincas évek elejének adatai szerint a Pesti Izraelita Hit község egy óvodát, két elemit (két fiú, két leány, valamint egyegy fiú árvaházban, a siketnémák intézetében, ill. Wechselmannféle vakok intézetében, két polgárit (fiú, leány) és két gimnáziumot (fiú, leány) tartott fenn. E 12 tanintézetben 2900 növendéket mintegy 150 tanár tanított. Ugyanakkor a vallásoktatás hálózata jóval távo labbra nyúlik, hiszen minden kerületben mukö dött Tál mu d Tóra, továbbá héber nyelvi, s valláskulturális tanfolyam, melyeken 146 tanár tanított. Hozzávetőlegesen 22 000 fő alapfokú vallásos tani tását biztosították.¹⁽⁾

A fővároson kívül ugyanebben az idó'szakban a következő' kép tárul elénk: az elemi, közép és felsőoktatásban összesen 16 342 hallgató tanul, ebbó'l a 159 elemi iskolában 12 862.

Az Izraelita Tanügyi Értesítő' adatai szerint 1931ben Nagy magyarország területén a következő' középiskolák működtek:

Nagykanizsai Felsó' Kereskedelmi Iskola
Vágujhelyi Izraelita Fó'reáliskola

228

Ferenc József Rabbiképzó' Intézet Tagozata (alsótagozat)
Miskolci Izraelita Tanítóképző' Intézet
Pesti Izraelita Hitközség Alapítványi Gimnáziuma (zsidó fiúés leánygimnázium)
Debreceni Zsidó Reálgimnázium
Nagyváradi D. Kecskeméti Lipót Líceum
Nagyváradi Ortodox Izraelita Hitközség Algimnáziuma

9• Temesvári Zsid ó Líceum

Kolozsvári Tarbutb Líceum

Hebraiscbes Reformrealgymnasium Munkácson¹²

Tíz esztendővel később — az előbb idézett tudományos folyóirat szerint — ״a magyar zsidóságnak van vagy 200 elemi és jó nébány polgári, meg középiskolája.¹³

JÁCHIN ÉS BOÁZ

Amint — a zsidó hagyomány szerint — az ókori Jeruzsálemi Templom két oszlopon nyugodott, hasonló módon a magyarországi zsidóság szellemi ״szentélye״is két tartóoszlopra épült: a sokévszázados múlt ra visszatekintő׳ jesívahálózatra, s a magyarországi neológia szellemi életét döntő' módon meghatározó budapesti Rabbiképzó' Intézetre.

Jesívák

Ábrahám Fuchs a magyarországi jesívákról írt átfogó történeti áttekintésében és kortörténeti analízisében bemutatja a magyar országi jesívák létrejöttének történeti hátterét az első'— XVII. századi — magyarországi jesívák alapításának körülményeit. Bevezeti az olvasót a jesívák pedagógiai rendszerébe, ismerteti a bachurok tan rendjét, és általában a jesívák osztályokra és csoportokra való hon tásának módját, s nem utolsó sorban megrajzolja a leghíresebb

229

jesívák, az akkori világ legnevesebb ilyen jellegű pedagógiai intézményének, a Pozsonyi Jesívának történetét.¹⁴

Scbarfstein 1911 es adatai szerint, az akkori Magyarország területén, mintegy 4000 jesíva bácbur tanult Ábrahám Fuchs pedig 49 fejezetre hontva analizálja a mai Magyarország, Szlovákia, Transsilvánia, Kárpátorosz, Máramaros, valamint Burgenland jesíváinak történetét.

Dr. Domán István, a Rabbiképző' Intézet jelenlegi igazgatóhelyet־ tese pár esztendővel ezeló'tt publikációt tett közzé magyar nyelven a magyarországi jesívák, történetéről, s tanulmánya végén — kiegészí tésre szoruló — bibliográfiát találunk.¹⁰

A bevezetőben említett TelAviv Egyetemen működó' Magyar Zsidó Pedagógia Archívumának hanganyagából, az egykori külön hozó' jesíva bachurok visszaemlékezéseibó'l kiderül, hogy a jesívák a zsidó vallás legfontosabb fenntartói közé tartoztak.

Ezekben az iskolákban nevelték az ifjúságot, amely jártasságot szerzett a vallási szabályokat megvitató Talmudban, majd késó'bb a hitközségek vezetésében vezető' szerepet kapott. A növendékek közül a legképzettebbek rabbi oklevelet szereztek, s őrködtek a vallási élet továbbvitelén.

A Budapesti Rabbiképző Intézet

A magyar Rabbiképző׳ keletkezésének története több, mint egy év századra nyúlik vissza — írja Blau Lajos az Intézet fennállásának 40. évfordulója alkalmából —, majd így folytatja: oly gazdag változa

tokban és fordulatokban, hogy érd ékességeinél és tanulságainál fogva

külön monográfiát érdemelne.¹⁶

A különböző'jubileumi évkönyvek, s a Szeminárium életét, tudó mányos és pedagógiai tevékenységét bemutató tanulmányok soka sága ellenére a mai napig nem született olyan teljességre törekvő' monográfia, amely a pesti Szeminárium történetét mutatná he. Annak az intézetnek a történetét, amely több, mint 300 rabbit adott

230

a magyar és az egyetemes zsidó kultúrának, vallástörténetnek, pe dagógiának.

Sckweitzer József például kimerítő' tanulmányban mutatja be a Szeminárium keletkezésének társadalmi hátterét, valamint azokat

a kollektív állásfoglal ásókat, személyes nézeteket, amelyek az Intézet létesítésével szemben a magyarországi ortodox rabbik részéről merül tek fel.¹⁷

A Rabbiképzó'működésének célját, s végzettjeinek hitvallását így fogalmazta meg az intézet egykori rektora:

״Övék az érdem, hogy a művelteket vallásunkhoz közelebb hoz ták, annak megtartották, bennük a lelkesedést újból felkeltették, a hitközség javára való munkálkodásnak megnyerték, egyszóval kultúrképessé tették a zsidó vallást. A modern rabbik a hitközség belbékéjét kel yreállították, vagy legalább megszilár dították, a fennálló intézményeket megerősítették, és fejlesztették, szociális érzékkel újakat teremtettek. Az iskolákat gondozták, a hitoktatást megszervezték, a hittant kedvelt, komoly tárggyá tették, a zsidó ismereteket az ifjúság között terjesztették, előadások és felolvasások által a felnó'tteket a zsidóság múltjával, vallásunk tanaival és eszméivel megismertették.

A vallásunkért való rajongás mellett magunkkal vitték a modern zsidó tudomány ismeretét és szeretetét, melyeket a tudományok világraszóló nagymesterei, Bacher Vilmos, Kaufmann Dávid és Goldzicher Ignác lelkesen tanítottak.”¹⁸

A Szeminárium centenáriumának alkalmából professzor Mose Karmilli Weinberger héber és angol nyelven jubileumi kötetet jelentetett meg, amely tartalmában a legátfogóbb képet adja az intézet történetéről, végzettjeinek tudományos publikációiról és életútjáról, kiemelkedő tanárairól és a Szemináriumnak a világ zsi dósága szellemi arculatára gyakorolt hatásairól. Karmilli professzor One Hundred Years of the Seminary in Retrospect című tanulmá nyában az intézet történetét öt periódusra bontja, s kitér az utolsó idó'sza k, tehát a báb orú utáni évtizedek totalitárius korszakára is, amikor a Rabbiképzó' Intézet jelentette a magyarországi neo lóg

231

zsidóság számára a legjelentősebb, legálisan működó'és tevékenykedő' progresszív szellemi irányvonalat.¹⁹

A Scheiber vezette Szeminárium rabbikat nevelt, és adott a magyarországi és a keleteurópai országok zsidósága számára. Tudósokat küldött nyugateurópai és amerikai zsinagógái szószé kekre, akik az istenhitet, Izrael és a zsidóság iránti szeretetét hir dették.

ASoa

Minden i dók legnagyohh mértékű tömegpusztítása, a holocaust, népünk legszörnyűhh történelmi tragédiája a II. Szentély elpusz títása, az ókori zsidó ország megsemmisítése óta. A zsidóság egy harmadát, hat millió testvérünket, s ezen belül 600 000 magyar zsidót öltek meg. A legnagyobb, s szavakkal érzékelhetetlen fájdalom, drága hozzátartozóink, hittestvéreink halála.

S elpusztították egykori zsinagógáinkat, megsemmisítették hit községeinket, s majdnem az enyészetté lett a zsidó szellemiség is.

A történeti Magyarország területén az 1910es adatok szerint nem kevesebb mint 2583 településen éltek zsidók közösségi életet, zsinagógákban, tanházakban, iskolákban stb...^2í)

A Vajda Zsigmond és Heller Imre szerkesztette kötet 467 egy kori — s kis részben ma is működó' — hitéleti és pedagógiai célokat szolgáló zsinagóga fotódokumentációját közli.²¹

Mártírrá lettek a diákok, a tanárok, a rabbik...

Emlékművek Magyarországszerte, márványtáblák néhány egy kori zsidó iskola falán, ajad Vasem Intézet Izraelben, s mindenek eló'tt a szívünkbenlelkünkben éló'kegyelet ó'rzi emléküket. Emlékét az egykori magyarországi zsidó pedagógiának, intézményeinek, pedagógusainak, diákjainak, a zsidó szellem letéteményeseinek és képviselőinek. Csak a Bét Hátfucotban nincs emléke a magyar országi zsidóságnak. Vajon miért?...

232

״A TŰZBŐL MEGMENTETT MARADÉK׳’,

AVAGY VILLANÁSOK

AZ 194548 KÖZÖTTI MAGYAR ZSIDÓ PEDAGÓGIÁBÓL

A soát követő״ károm évnek különleges történeti jelentó'sége van a magyarországi zsidó pedagógiában. A Zsidó Világkongresszus ma gyarországi képviselete statisztikai osztályának közleményei szerint 1946. elején 143 624 zsidó élt Magyarországon. 96 500 a fővárosban 47 124 Budapesten kívül. 263 közösségben sikerült — akárcsak rövid idó're is — a vallási életet kel yreállítani.²²

A felekezeti közösségi élet kiemelt feladata volt az iskolák újjá szervezése. A legkisebbek gondozását az óvodák és a napköziott honok biztosították. A felsőbb korosztályoknál 1946ban — a két évvel korábbihoz képest — csak fele annyi oktatási intézményben, így többek között, 17 elemiben, 3 polgáriban és 5 gimnáziumban, illetve egyegy tanítóképzőben, zeneiskolában és a Rabbiképzőben indult meg az oktatás. A legnagyobb nevelési intézménycsoportot az árvabázak alkották. Uj oktatási formát jelentettek a Rabbiképzó' Pedagógiai tagozata, valamint a Tarbut Egyesület és a Mizrahi héber nyelvű gimnáziumai is. ״Az újjáéledés jele volt viszont, hogy az ortodoxokkal együtt országosan körülbelül 3000 gyermek tanult a felekezet iskoláiban, továbbá 5000 pedig más iskolákban ugyan, de ott kötelező'hittant hallgatva. A pedagógiai koncepció alapját a zsidó közösséghez való húséghez történő' nevelés alkotta, de ezen belül önálló árnyalatot képviseltek a cionista érzelmű tanítók, a héber nyelvnek nem csupán vallásikulturális, de mintegy gyakorlati cél zatú propagálásával.”²³

AZ 194889ES KORSZAK

Az első' idó'pont a felszabadulási korszaknak az az éve, amikor egye sült a szociáldemokrata és a kommunista párt, és ezzel véget ért a korábbi három év demokráciája. A második dátum a rendszerváltás

233

ideje, amikor újból többpárt rendszer jött létre Magyarországon, s lehetővé vált a parlamentáris demokrácia bevezetése.

E négy évtized hátterében ott van a Soá 600 000 mártírja, a megmaradt zsidó populáció Izraelbe való alijázása, a szabad világba való emigrálása, s nem utolsó sorban a totalitárius rendszer minden közismert jellemzője. Az ateista nevelés térhódítása, az államosítás, a közhangulatot meghatározó szociális demagógia, a Soát átélt nemzedék érthető' félelme megtette hatását.²⁴ Külön tanulmányt, illetve eló'adássorozatot érdemelne, hogy a forradalomig és 1956. után milyen elbánásban részesültek a másként gondolkodók, milyen ,felmérhetetlen kárt okozott az egyházi iskolák bezárása, és mindenek eló'tt az úgynevezett ״egyedül üdvözítő'” marxista nevelés.

Jelzésképpen hadd említsem meg a következőket.

Az 50־es évek legelején a Szovjetunióbeli koncepciós perek hatása erőteljesen érvényesült Magyarországon is. Megszüntették, beszüntették a cionista mozgalmak működését. A hivatásukat telje sító' cionista vezetó'ket börtönbe zárták.
Az ortodox vallási nevelést szigorúan korlátozták, kontrol lálták, működési körét beszűkítették. Az iskola igazgatóját, koholt vádak alapján börtönbe vettették.²³
A budai és a szegedi — heti egy alkalommal működő' — kifejezet ten a zsidó vallástannak helyet adó Talmud Tórát betiltották.

E kiragadott példák ellenére a túz nem aludt el...

A totalitárius rendszer 40 éve alatt csak a Hitközség égisze alatt teremtó'dhettek meg, illetve folytathatták tevékenységüket a követ kezó' pedagógiai intézmények:

A fővárosban és vidéken kisebb megszakításokkal, de folyama tosan működtek a rabbik irányításával a Talmud Tórák.
A ortodox hitközségen belül eltérő' nagyságrendben — néha minimálisra zsugorodva — működött az óvoda, a héder és a jesíva.
A nagy történelmi múlttal rendelkező' Abonyi utcai Zsidó gimnázium utóda, a most alapításának 75. évfordu lóját ünnepló' Anna Frank nevét viselő׳ zsidó gimnázium. A Zsidó Gimnázium fogalommá vált a magyarországi zsidó pedagógia történetében, nem

234

utolsó sorban azért, mert a zsidó törvények idején otthont és katedrát adott az eltávolított egyetemi tanároknak, akik kiváló tudóstanítvá nyokat neveltek. Az iskola háború utáni érdeme az volt, hogy a folytatólagosságot biztosította. Az ott tanító pedagógusok, vélemé nyem szerint, heroikus munkát végeztek, hiszen egy ateista világ bán — akkor lehetősségeihez képest — vallásoktatással, a diákoknak a zsinagógához való szoktatásával fejlesztették a zsidó azonosság tudatot. Zsidó elemi iskola nem működhetett, így a Talmud Tórák adtak helyet a 6—14 év közötti gyerekeknek, megtanítva nekik a zsidóság alapjait. 14 éves kor után az Anna Frank Gimnáziumban csak azok a gyerekek tanulhattak, akiknek szüleik a kommunista éra alatt nem féltek gyermekeiket ebbe az intézetbe adni.²⁶

A háború előtti korszakban már em lített Ország os Rabbiképző Intézet rendkívül nehéz körülmények között, de mindvégig telje sítette hivatását. Scheiber Sándor irányításával olyan szellemi, peda gógiai és tudományos centrumként működött, amely méltán érdé melte ki a világ zsidóságának elismerését.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim!

Az általam érintőlegesen tárgyalt korszak utolsó éveiben, amikor már egész KeletEurópábán recsegettropogott a szocialista államok rendszere, megélénkült a zsidó pedagógiai tevékenység Magyar országon. Ujjászervezó'dtek a különböző' színezetű cionista és kul turális mozgalmak, majd megalapították a Mászoret Ávot nevű orto dox Alapítványi Iskolát és a Lauder Javne Zsidó Közösségi Iskolát, melyek mindegyike 12 osztályos. Az elmúlt években, kifejezetten a rendszerváltás következtében megnőtt az Annak Frank Gimnázium tanulóinak a száma is.

A pár évvel ezeló'tt, a Rabbiképzó' keretein belül megalapított Pedagógium talán szellemi örököse az 1857ben alapított Országos Izraelita Tanítóképző' Intézetnek, ahol többezer tanító kapott ok levelet, s akiknek tevékenysége döntő' módon befolyásolta a magyar országi zsidóság pedagógiai struktúráját majd egy évszázadon ke resztül.

235

Tisztelt Közönség!

Nagy kérdés, kogy Magyarország zsidósága vajon tude élni az új történelmi lehetőséggel, visszatére a valláshoz, s hogyan viszonyul a sokszínű kulturális lehetőséghez. S nem utolsó sorban, mennyire kötődik a zsidó világ szívéhez és szellemi központjához, a modernkori Izrael Államához.

Ezek a komponensek határozhatják meg a magyarországi zsidó pedagógia jövőjét.

236

JEGYZETEK

¹ Scheiber Sándor, Szolgaságbólszabadságba, Bu dapest, 1947.

² Raj Tamás, Zsi Jó tudományos tennivalók Magyarországon címmel dolgozatot jelentetett meg, amelyben analizálja azt a kérdést is, vajon miért kellett Sebei bernek egyedül elvégeznie ezt a heroikus munkát. Lásd: A hagyomány kötélé kében, (ed.) Kriza Ildikó, Akadémiai Kiadó, Budapest, 1990. pp. 247256.

A Rabbiképzó' Intézet igazgatójának portréját többen megrajzolták. Ezek közül két tanulmányt emelek ki:

Beneschofsky Ilona, Scheiber Sándor, in: Évkönyv 19851991, Az Országos Rabbiképzó' Intézet kiadványa, Budapest, 1991. pp. 10—15. Balassa István, Scheiber Sándor, Évkönyv, ibid. pp. 15—21.

³ Lásd: Sárfstein, Cvi, Toldot Háhinuch Bejiszráél Bedorot Hááháronim, Tel Aviv, é. n.

⁴ Az utóbbi idó'k publikációi közül kiemeljük:

Katzburg, Netanél, Jáhádut Hungárijá 19201943, Jerusálájim, 1992.

Peri (Friedman), Jichák, Perák im Betoldot Hájeh udim Behungárijá Bijmé Hábénájim, Holon, 1992.

⁵ Dán Dalmat, Bibliographia HungaricaJudaica, Budapest, 1991.

⁶ Ed. Komoróczy Géza, Scheiber Sándor, Magyar zsidó hírlapok és folyóiratok bibliográfiája 1847—1992, Budapest, 1993.

⁷ Lásd: Simon Dubnov, A zsidóság története az ókortól napjainkig, Budapest, Tábor, évszám nélkül, Függelék, pp. 356.

⁸ A cionizmus témája mintegy négy évtizedig, a nyolcvanas évek közepéigvégéig tabu témának számított Magyarországon, Az utóbbi években a rendszerváltást követően, napvilágot látott munkák közül kiemelem:

aj ed. Kőbányai János, Múlt és Jövő Cionizmus számát, Budapest 1993/4.

b) Herzl Tivad ar, Osújország c. kötetéhez Borsányi Schmidt Ferenc bevezető' tanulmányát, Bu dapest, 1993. pp. 529
c) Joseph Fleishman, A magyarországi zsidóság eszmeáramlatai a modern időkben, in: A Magyarországi Fiatal Zsidó Vezetők Kézikönyve, Petach Tikva, 1991• pp. 1631

⁹ Az adatokat a Magyar Statisztikai Évkönyvek vonatkozó évfolyamaiból meri tettem.

A Pesti Izraelita Hitközség előjáróságának jelentése az 1930ik évben kifejtett működéséről és indo kiás az 1930ik évi zárszámadáshoz és mérleghez, Budapest,

1931.

237

¹¹ A számadatokat Sarfstein idézett munkájának 233. oldaláról merítettem.

¹² Dr. Fényes Mór, Magyarország zsidó középiskolái, in: Izr. Tanügyi Értesítő׳, ed. Schichtancz Ármin, Budapest, 1931. pp. 205207.

¹³ ed. Dr. Vilner Ferenc Izr. Tanügyi Értesítő׳, Budapest, 1941. pp. 106.

¹⁴ Fuschs, Ávráhám, Jesivot Hungárijá, Jerusálájim, 1979

¹⁵ Domán István, Magyarországi jesívák, in: A Hagyomány Kötelékében, ed. Kriza Ildikó, Budapest, 1990. pp. 203216

¹⁶ Blau Lajos, Az Országos Rabbiképzó intézet előtörténetéhez, in: Adatok a Ferencz József Országos Rabkiképző Intézet történetéhez, ed. Blau Lajos, Budapest, 1917.

¹⁷ Schweitzer József, A pesti rabbiképzó magalapítása a responzumirodalomban, in: Évkönyv 1977—78, ed. Scheiber Sándor, Budapest, 1978.

¹⁸ Blau Lajos, A Rabbiképzó első 50 éve, in: Ünnepi mű a Ferencz József Or szágos Rabbiképzó׳ Intézet ötven éves jubileumára, ed. Blau Lajos, Budapest, 1927.

¹⁹ Moshe Karmilly Weinberger, One Hundred Years of the Seminary in Retro spect, in: The Rabbinical Seminary of Budapest, ed. Moshe Karmilly Wein berger, New York, 1986. pp. 3—48.

²⁰ Gazda Anikó, Zsinagógák és zsidó közösségek Magyarországon, MTA Judaisz tikai Kutatócsoport, ed. Komoróczy Géza, Bp., 1991. p. 52.

²¹ Imre HellerZsigmond Vajda, The Synagogues oíHungary, NewYork, 1968. Magyarországon is napvilágot látott egy kiváló munka, mely az egykori zsina gógák, s a bennük működó׳ tanházak építészet, kultúr és pedagógiatörténeti analízisét adja. Lásd: Magyarországi zsinagógák, Budapest, 1989• ed. Geró׳ László

²² E korszak története viszonylag jól feldolgozott a történettudományban. A pub likációk közül hadd emeljük ki:

— Katzburg Netánél, Béjn Sihrur Lemáhpéhá 1945—1948, J erusálájim, 1991•

— Csorba László, Izraelita felekezeti élet Magyarországon a vészkorszaktól a 80as évekig, in: Hét évtized a hazai zsidóság életében, ed. Horvá th Pál, Budapest 1990.

²³ Csorba László, idézett munka p. 70.

A korszak cionista neveléséről és a héber nyelv tanításáról lásd: Avihu Ronén, Hákráv al Hahájim Hásomér Hácáir Behungária, 1944, (Izrael), 1994

²⁴ 1948. december 7én a Magyar Köztársaság kormánya nevében Ortutay Gyula, Vallás és Közoktatásügyi miniszter, a Magyar Izraeliták Országos Irodája

238

Intézőbizottsága nevében Stockler Lajos elnök, a Magyarországi Autonóm Or tkodox Izraelita Hitfelekezeti Központi Irodája nevében Kábán — Franki Samu elnök Egyezményt írt alá, amely ״szabályozta” az állam és a zsidó hitfelekezet közötti kapcsolatot. A hetedik pont bevezető” mondatait idézzük: ״Az izraelita hitfelekezet tudomásul veszi azt a tényt, miszerint a magyar köztársasági kormány elhatározta, hogy a nem állami jellegű iskolákat és a velük szervesen összefüggő internátusokat, törvényhozás útján és valamennyit ugyanazon időpontban, álla mosítja.”

Az Egyezmény teljes szövegét lás d Dr. Seifert Géza, Az Egyezmény 25. év fordulójára, in: Évkönyv 197374, ed. Scheiber Sándor, Budapest, 1974.

²⁶ Bácskai Sándor, A magyarországi ortodoxia története 1945 után, I. Groszberg Slomo, in: Múlt és Jövő, 1993/4, ed. Kőbányai J ános, Budapest, 1994. Groszberg Slomo pedagógiai visszaemlékezései megtalálhatók a TelAviv Egye tem Magyar Zsidó Pedagógia Archívumának kazettáriumában.

²⁶ Felkai László, A budapesti zsidó fiú és leánygimnázium története, Budapest, 1992.

239

VIZUALITÁS ÉS PEDAGÓGIA

EGY ZSIDÓ PEDAGÓGUS ÉLETÚTJA

A 19• SZÁZAD MÁSODIK FELÉBEN MAGYARORSZÁGON

(Elhangzott: az Országos Rabbiképző Intézet fennállásának 120. évfordulóján tartott tudományos konferencián Budapest, 1997. szeptember)

JL Vicsi, púpos zsidó tanító volt az én édesapám. Ugyan kérlek, akik ezt olvassátok egykor, nézzétek meg jól és mérlegeljétek ezt a négy első' szót egyenként és képzeljétek el, micsoda élettragikum rejlik azokban különkülön is, hátha még együtt illenek azok vala kire. És az a valaki, mégis egyike lett a legbecsületesebb embereknek szellemi és jellembeli kiválósága révén.”— írja Grósz Mórról, fia Grósz Adolf feljegyzéseiben 1928ban.¹

E dolgozat célja bemutatni — fiának feljegyzései és korabeli doku mentumok alapján — egy 19• század második felében élt, a pedagó giában újításokat, szemléltető'eszközöket, új didaktikai módszereket bevezető' tanító életútját, aki egy kis magyar város hitközségi iskolá jából eljutott a londoni és bécsi világkiállításig. A feljegyzések tártál maznak folklorisztikus elemeket is.

A feljegyzések írója. Grósz Adolf — írása alapján — művelt ember volt, stílusa kitűnő', azonban — lévén, hogy az édesapjáról ír — félté telezhetó'en nem mindig tárgyilagos, s jegyzeteinek belső' logikája nem kristálytiszta. Ezért, a jobb áttekin thetó'ség érdekében, az anyagot proporcionáltuk, hogy így nyerjünk betekintést Grósz Mór életébe, munkásságába és a korszakba, amelyben élt és alkotott, amelyben tanított, s amely nem mindig értette ó't.

Grósz Mór 1830. április 3án született Izsákon.² ״Grósz Lipót nak, egy szorgalmas, jóravaló »magyar szabónak« volt legkisebb gyermeke, hét közül. Magyar szabónak hívták a paraszti népnek testi gúnyáját (nadrágját, lajbiját, bandzsurját) készítő'mesterembert.

240

Óriási legelőd? lévén akkor még Pest megyében, sok volt a pásztorember. Ezek közül volt sok »kuncsaftja« öregapámnak, mert a pitykés lajbit, gombsoros pásztorpantallót nagyon megelégedésükre szokta készíteni. Emellett még egy foglalkozása volt. Ő volt az egész falu tanácsadója. Zsidó, nem zsidó egyforma bizalommal fordult ügyesbajos életsorában Lebli szabóhoz, mint elismert okos em berhez, és leginkább megnyugodott az ő véleményén. A mindenkit szívesen útbaigazító okossága mellett persze, kogy szegény maradt, mint a templom egere.”³

Grósz Mór iskolai tanulmányairól nem maradt feljegyzés, de kiváló képességeit bizonyítja, kogy már 15 éves korában az izsáki gyógyszerész vele korrepetáltatta fiát. Édesapja halála után Kis kőrösre került magántanítónak, de a helyi nyilvános zsidó iskolában is segédkezett.⁴

Itt ismerkedett meg Veigelsberg Ckajimmal, a kiskőrösi járási ra bb ival.

״Mindig a legmelegebb szeretet és határtalan nagyrabecsülés érzett ki apám beszédjéből, valahányszor az öreg Veigelsberg rabbiról szó esett, aki apám szavaiból ítélve országos hírű, nagy zsidó tudós volta mellett széles látókörű, fennkölt gondolkodású férfiú lehetett.”⁵

Két fiával, Leóval és Sámuellel életre szóló barátságot kötött. Leó országos hírű ember, publicista lett.⁶ Veigelsberg rabbitól, még nó'sülése előtt a ״ckaver” címet és oklevelet érdemelte ki. Kiskőrösön 1848 és 1856 között tartózkodik. A magyar forradalom és szabad ságkarc elbukik. 1849ben, s az azt követó' ún. Bach korszak alatt erőteljesen érezhető' volt a német kultúra és nyelv hatása e térségben is.

Az alföldi városban eltöltött tanítóskodása alatt nagyon sokat tartózkodott Veigelsberg rabbi házában, ahol ׳ ...zsidó, de világi tudományokat tárgyaló könyvekhez is hozzájutott.”

Az ötvenes évek közepén Pesten a kormányzat, a gyakorlatban már működó', de oklevéllel nem bíró tanítók részére ún. preparandia kurzust nyitott. A továbbképző' tanfolyamon részt vett Grósz Mór is, s itt szerezte hivatalos tanítói oklevelét. Egyébként Pesten, a

241

mostani Andrássy út helyén húzódó szűk, Könyök utcában (akkor Ellbogen Gasse) lakott a még gyerek Veigelsberg Leóval együtt.

Élete második íő állomása, ahol haláláig tevékenykedett, Kis kunhalas volt. A városban a 18. század negyedik negyedében teleped tek meg a zsidók. Létszámbeli növekedésüket bizonyítja, hogy míg 1795ben 49 lélek, addig 1900ban 1018 személy lakott az egyéb ként, több mint karmincezres lakosú városban. Létszámuk ezután fokozatosan csökken, a Soaban a helyi zsidóság felét elpusztították. Az 1948as felmérés szerint 462 zsidó lélek élt ott, jelenleg kb. 20 család.

A közösség karitatív intézményei közül a Chevra Kadisát 1826 bán, iskolájukat 1835ben alapították.⁷

Első' imabázukat 1795ben bérelték. 1860ban avatták fel a

ma is álló zsinagógát, amely ״...a klasszicizmus és a romantika különös keveréke, a klasszicista elemek dominálásával.” — írja a templom művészettörténeti analízisében Gazda Anikó.⁸

Ebbe a közösségbe kap meghívást a pedagógiai múlttal már rendel kezó', de friss diplomás Grósz.

״így folyván dolgai Kiskó'rösön, 1856ban meglepetés érte apámat. A szomszédos Halason már akkor némileg rendesebb zsidó iskola volt. A zsidó eklézsia akkor kezdett itt gyarapodni és bérén dezkedni. A régi, kis templom helyett, új nagyobbnak építését, papi állás betöltését, és még egy tanító alkalmazását akkor határozták el. A jeles kiskó'rösi tanítónak híre Halasra már korábban eljutott, és így esett, hogy egyszer csak megjelent Kiskó'rösön édesapámnál a halasi községnek egypár kiküldött vezető' tagja felajánlani neki az egyik tanítói állást, persze a kiskó'rösinél jóval kedvezó'bb feltété lekkel.”⁹

Ugyanabban az évben került Kiskunhalasra Harav Eliezer Sus mán Szofer, aki 30 évig állt a hel yi ortodox hitközség élén. A híres rabbi méltányolta és elismerte Grósz Mór pedagógiai munkásságát.¹⁰

Harav Susmanról a következó'ket találjuk a feljegyzésekben: ״Ugyanabban az idó'tájban — de talán valamivel késó'bb — hívta meg a halasi község papjának Szofer Sussmann (sic!) fiatal rabbit, aki a

242

világhírű pozsonyi Szofer rahhi dinasztiának sarja volt. Apósa pedig volt a szintén nevezetes és igen tiszteletre méltó Ungar Joel..¹

״... Komoly Talmud iskola volt ott a Susmann (sic!) rabbi vezetése alatt, ide az ország minden tájáról jöttek az ifjak, a bocherok tanulni. Volt rá eset, hogy 25 fiatal ember is volt a halasi jesivában, ami elég nagy szám volt a hitközség arányaihoz képest, mert ezeknek, a na gyobbára szegény fiúknak az ellátása — úgynevezett »napevés« — meglehetó's terhet rótt a kosztadó zsidó családokra. (...) Ennek a halasi Jesivának életét nemcsak a templom udvaráról ismertem, hanem közelebbről is, amennyiben egykét bochernek mi is adtunk lakást, és így módomban volt ezeknek a szegény, de túlnyomóan nagyon kedélyes ifjaknak életét, tanulási módját figyelemmel ki serm.

Két évvel a kiskunhalasi tanítói munkásságának megkezdése után megházasodott. Özv. Rosenberg Ábrahámné, Minka nevű lányát vette feleségül; s házasságukból egy fiúgyermek, Adolf — a feljegy zések írója — született.

״A szegény özvegyasszony anya nagy szerencsének tartotta, hogy a biztos jövedelmű, jó hírű emberhez adhatja legnagyobb lányát, nyervén így az elárvult családhoz mégis egy tanult férfit támaszul. A lányka sem idegenkedett a jó modorú, kiváló intelligenciájú fiatal embertől, és így léptek házasságra szüleim 1860. augusztus hava elején.”

Az iskolai pedagógiai munkáján kívül magántanítással foglal kozott, a gyengébb képességű zsidó gyerekeket az iskolai tárgyakból korrepetálta, a ״keresztény úri házaknál pedig német szóra oktatta az úrficskákat és kisasszonykákat.”

A Polg ári Olvasók őrben magyar nyelvű újságokból értesült az ország és a világ eseményeiről, lakására héber nyelvű periodikákat járatott. A pedagógiai munkán túl volt még egy, a közösséget érintő' feladata. A zsidó hitközség és az összes zsidó egyesület jegyzó'i tiszt ségét is betöltötte.

Több évtizedes eredményes pedagógiai munkássága alatt egy alkalommal hospitáltak nála. Erró'l így ír fia:

243

״Kis oskoláskoromból emlékszem, úgy gondolom 1869־ben lehetett, amikor az új népiskolai törvényt életbe léptették, hogy valami részletes, rendes tantervet kellett akkor az iskoláknak készíteniük. Az első' tanfelügyelőket akkor nevezték ki.

A jászkun kerületek első' tanfelügyelője, valami Papp nevű úr volt. Ez a kerületi iskolák első' megvizsgálása alkalmával betoppant apám iskolájába is. Egy pár halasi úr (Vári Szabó István, Török Elek) voltak a kíséretében.

Apám pár szép szóval üdvözölte az iskola vendégeit, mire a tanfelügyelő' némileg barátságtalanul annyit mondott:

»Jó, jó kedves tanító uram, de én arra volnék kíváncsi, mi van a tantervvel? Ezt én zsidó iskolában, eddig egyben sem láttam.» — Erre apám szó nélkül odavezeti egy falon függő'új, táblázatos íráshoz. A tanfelügyelő' nézi, egyszerre leakasztja a falról, leteszi az asztalra és hosszasan tanulmányozza, jegyezget noteszébe, végre feláll az asztaltól, odalép apámhoz, kezét nyújtja és vállára vereget:

»No, kedves tanító úr, a halasi uraktól hallottam már egyetmást önről, de ez a precízen kidolgozott tanterv meglepett, ahogy ebben össze van egyeztetve a zsidó tárgyak oktatása, a többi kötelező' tárgyakkal, az mintaszerű. Nagyon derék «

Ezután egy pár kérdést intézve hozzánk, tanulókhoz, az iskola falán látható táblák és térképek megtekintése után, apám vállát ismét

megveregetve, távozott.

Keresztény urak látogatása zsidó iskolában akkor még szinte hallatlan eseményszámba ment. Ezért maradt meg a jelenet oly jól emlékezetemben. ”¹²

Grósz Móricz 30 éves tanítói jubileumát 1886. augusztus 24 én rendezték tanítványai Deutsch Samu, tekintélyes földbirtokos vezetésével, és a halasi ״...zsidó körök” részvételével.

Még három évig dolgozott. 1889־hen, az ó'szi Nagyünnepek eló'tt megbetegedett, tüdőgyulladást kapott, s a gondos családi és orvosi ápolás ellenére december harmadikén me ghalt.

A negyven évvel később az Újvári Péter szerkesztésében megjelent Magyar Zsidó Lexikon címszót szentel a kiskunhalasi tanítónak:

244

״Grósz Mór pedagógus, szül. Izsákon (Pest vm.) 1831, megk. Halason. Nevét azzal örökítette meg, kogy a Biklia II. könyvének leírása alapján kifaragta a Miskont, az eredeti frigyszekrényt, ugyan azon alakkan, akogy azt a Biklia leírja: Az összes tárgyakat ezüsttel, arannyal kevont fából, az egykori leírás szerint állította eló', a Cko sennal és Efoddál. A művészies munkáért G. a magyar kultusz minisztérium, a londoni és a bécsi világkiállítások elismerését és tiszteletbeli diplomáját nyerte el.”

Pedagógiai munkássága didaktikai módszerei

A kiskunhalasi iskola épülete — átalakítva ugyan —, de ma is áll. Az 1860as években alacsony, nádfedeles ház volt. Két nagyobb ״tanterem” állt a nyugati részen, a keletin egy kisebb. Ezt a másik kettó'tó'l egy keskeny bejáró választotta el. A két nagyobb egymásba nyílott. A nyugati szobának közvetlenül az udvarra vezetett az ajtaja. A volt iskolában ma a helyi zeneiskola működik.

״Az iskola, kiváltképpen pedig az udvarra nyíló szoba volt az édesapám birodalma, a szó teljes értelmében. Fölényes ura volt ennek az iskolának 33 esztendó'n át: 1856tól haláláig. Ura, de rabszolgája is. Itt töltötte el — az éjjeleket és az ünnepnapok néhány ór áj át 1 eszá mítva — egész életét. Itt és ezért dolgozott reggeltől napestig. Vérbeli pedagógus volt. Hivatásának nála jobban éló'haló tanítót, gyermek nevelőt el sem lehet képzelni. Ak i az ő iskolájába belépett, megérezte, kogy itt szentelt helyre lép.”

Megértette, majd a gyakorlatban alkalmazta a szemlé ltetó' okta tást, korabeli vizuális eszközök segítségével. Sajátkezűleg festett képeket az ABC (magyar, héber, német) tanításához. Akkor még a nyomdák nem ontották az ilyen jellegű anyagokat, így minden betű höz egy — könnyen érthető' — képet festett, s olvasótáblákat szerkesz tett.

A földrajz oktatásánál ún. ״néma térképeket” készített. Sorozat képeit a napi penzumhoz illesztve mutatta be tanítványainak. Példa

245

képpen kadd említsük meg, kogy, amikor Magyarországról tanított, az első' képen nem volt más, mint az ország katárainak — körvonalai. A másodikon már a fő folyók (Duna, Tisza, Dráva, Száva, Maros, Szamos) képe látszott, írás nélkül. Utána — az akkori politikai felosztásnak me gfelel ó'en a kerületek katárvonalai: Dunán innen, Dunántúl, Tiszán innen, Tiszántúl, Erdély. Késókk Horvátország, Szlavónia, Határvidék, még a tengerpart is.¹³

A következő' táklán kirajzolódtak a megyéknek, az országos tér képbe belerajzolt katárvonalai, egyegy ponttal jelölve a vármegyék székkelyeit. Mindezeket egy ketu írás nélkül! A formák, a kelyzet képek így jobkan belevésó'dtek az emlékezetbe.

״Magamról tudom, ka a gyermeket, aki ezekró'l a térképekről tanult, éjjel álmából keltették is fel, el tudta mondani pl. kogy fekszenek egymáskoz a megyék, melyik van, mondjuk Békés megyé tó'l keletre, dél re, északra, nyugatra, melyik a székkelye.”

Az államilag elfogadott tanterv keretén kelül a Bikliát is tanította. Itt is a maga készítette térképeket kasználta fel. A lányok, a narratív módszer segítségével, kallás útján jegyezték meg a történeteket.

״Apám érdekesen mesélt, s ez annyira megragadt a gyermekek emlékezetéken, kogy könyvkó'l való készülés alig kellett kozzá.”

A fiúk azonkan az eredeti kékér szöveget könyvkó'l olvasták és a fordítást is ismerniük kellett. Az 1850—60as évekken még német fordításkan tanultak. Akkor, már a vidéki zsidóság köréken is elter jedt a magyar nyelv — annak ellenére, kogy sok kelyen ragaszkodtak a jiddiskez — így a diákoknak a kibliafordításnál egyszerre két nyelv ’״?I, a kékerrel és a némettel is meg kellett küzdeniük.¹⁴

Számtan táklákat és számoló gépeket is készíttetett, valamint nap és koldfogyatkozást, és a földpályát kemutató szemlé ltetó' rajzokat. Az iskolaszerekken példás rendet tartott. A szépírás füze teket, irkákat, tollakat, tollszárakat az iskolákan tartotta. Minden

vei,

írás eló'tt fiúk vagy lányok osztották szét — kiszen koedukációs oktatás folyt — a tanulók között, majd szedték ismét össze.

Tökk osztályt tanított egyszerre. Amíg az egyik teremken szókeli leckézés folyt, a másiknak ún. ״csendes foglalkozást” adott, első'

246

sorban írást és számtani feladatokat.

Felismerve a ״testnevelés”

fontosságát, nemcsak eltűrte, hogy a szünetekben a gyerekek szaladgáljanak az udvaron, hanem ő maga bíztatta őket a minél több mozgásra.

״A hazainduláshoz párosával állította fel a gyermekeket, lehetőleg az egy utcába, egy tájra menőket csoportosítva, és figyelemmel kísérte a vonulásukat, amennyire tehette. Akkor még a fiúk az esti isten

tisztelethez naponta jártak. Templomba csak lábujjhegyen volt sza had menni, amíg csak padjukba nem értek. A templomi közönség, mely zsidó templomokban a bejáratnak hátat fordítva sorakozik, sohasem is vette észre ha az ő tanulói bevonultak. ”

Érdekes módon értékelte a tanulók teljesítményét. Mindegyik fiú kapott egy hosszúkás leckefüzetet. A lecke eredményét ebbe jegyezte be a tanító. Aki hibátlanul tudott, annak füzetébe egy nu llát jegyzett be, ami azt jelentette, hogy a teljesítmény kifogástalannak volt értékelhető'. Aki tévedett, annak füzetébe bejegyezte a hibásan mondott szót vagy kifejezést, és ezt a következő' óra elején a rendes penzum felmondása előtt kellett a fiúnak helyesen újra elmondania. Ezt ó' napi javítóvizsgaként értékelte.¹⁵

״Persze rettentő' vetélkedés volt a nullákért, és mondták is a fiúk a bibliát (sic!), mint a vízfolyást. íráshoz (magyar, német, héber írás) maga vette a tollhegyeket, és osztotta szét, hogy jó, alkalmas és egyforma legyen. A héberhez pedig lúdtollakból ó' maga készítette a faragott írótollat, lúdtoll faragásban valóságos mester volt. Apró külsó'ségek, csekélységek ezek, de jellemzó'ek.”

״Pedagógiai módszerében nagy szerepe volt az ún. »karban mondásnak.« Imákat, verseket, amit csak lehetett karban mondattuk a gyerekekkel. (A feljegyzések szerzó'je itt azért használ többes szám első' személyt, mert felnőtt korában kisegítő'tanítóként, apja mellett dolgozott.) Az eredmény meglepó'en jó volt. Amit a gyerekek egymagukban csak ímmelámmal tanultak volna, így együtt harsogó kedvvel tanultak, kipirulva, lelkesen.”

247

AMiskán

A pedagógus életművét kétségkívül és elsősorban oktatói tevékeny sége minó'síti. Grósz Mór munkássága is a tudás átadásában érzé kelhető׳ legjobban. Korábban már láttuk, milyen didaktikai mód szerrel dolgozott, milyen elsősorban vizuális — pedagógiai segéd eszközöket használt.

Alkotói munkásságának, technikai eszköztárának csúcsa azonban, a — tervei által elkészített — bibliai Sátor kivitelezése, mely nemzetközi elismerést szerzett neki. Hallgassuk meg, mit ír erről a krónikás, Grósz Adolf, a fiú és egyben tanítvány.

״Egy tavaszi délutánon egyszer csak nyílik ám az ajtó, tolódik be rajta a Juhász László bátyám, hóna alatt valami ládaformájú, gyalult, de festetlen alkotmánnyal, és teszi azt le — apám intésére — a katedra kis pódiumára, és húz elő׳ zöld köténye alól még néhány pálcika formájú rudacskát, azt is mellé teszi, s azzal megy.¹⁶

Mi nebulók lopva pislogtunk oda, hogy hát ez vajon mi lehet, mert a lecke zavartalanul folyt tovább. Láda formája volt, de csak oldala volt három, kettő' hosszában, olyan 6070 centiméternyi, egy (a hátsó fala) széltében 40 centiméternyi körül, az eleje nyitott. Az oldalak recésen bevagdosva, mintha sok kicsi deszkát akarnának beló'lük hasítani, és az oldalak szélén középtájon lyuk volt, úgy látszott, hogy az oldal végéig ki van fúrva. Magassága is olyan 40 centiméternyi lehetett az egésznek. Sehogy se tudtuk elgondolni, hogy ez mi lehet. Aztán nem is láttuk többé jó ideig. Másnap azon bán már egy valóságos csukott ládát láttunk a katedra mellett. Jó néhány hét múlva, amikor a Biblia Seb emosz részéhen, a Therumo szidrához értünk tanulmányaink során, amelyben a pusztai frigy sátor építéséről, annak berendezéséről, asztallal, frigyszekrénnyel való felszereléséről vagyon szó, egyszerre csak nyitja ám édes apám a ládát, amely formájáról meglepődve ismertük fel azt a készítményt, amelyet Juhász László bátyánk szállított vala. De mennyire meg változva. Amint apám az asztalra helyezte, elálmélkodtunk. Valami mesebeli, tündéri játékszernek látszott az egész, bár úgy hiszem csak

248

aranypapírossal volt bevonva. És elkezdett apám magyarázni, sor jában mesélni, amint a Szentírásban tanultuk. Hány arannyal bevont deszkából, hány talpba illesztve épült a sátor, hány részre volt oszlopos függönnyel osztva ( Szentek Szentélye), hogy tartották végigfutó rudak az oldaldeszkákat együvé, hogy volt körülötte a rácsos udvarkerítés, miképpen védték függönyök a bejáratot, mi képpen védték többrétű, különféle anyagú szónyegtakarók a nyitott tetőt, hogyan és hol helyezó'dött el a frigyszekrény, a kerub, angyal pali ós szegéllyel, a külső' nagy oltár, a belső' kis oltár, az állólámpa, a szentkenyértartó asztal, stb..., stb... És amint sorjába ment a magyarázat, azon sorjában jöttek elő; helyeződtek el az egyes tárgyak, egyes alkatrészek, szó'nyegek, függönyök, bronz és arany oltárok, arany frigyszekrény, stb..., stb... Szemünk eló'tt épült az egész, mint valamikor hajdanában, a Sinai pusztában ősapáink eló'tt. Min den minuciózus pontossággal, miniatűrben kidolg ózva. Ez volt az első' (később készülthez képest) primitívebb formája a Miskánnak. ATherumo, Teczave, Ki Sziszo, Vajakhel szidrák tanulása közben, hetekig tartó szóbeli magyarázatok után sem tudta a tanuló meg közelító'en sem elképzelni és megérteni ezeket a dolgokat. És íme egyszer, mint egy varázslatra, eló'ttünk állt az egész, s játék volt a megértése. Játék volt a megértése, de éjt s napot, hosszú hónapokon át igénybevevő' kemény munka és mélyreható tanulmány eredménye lehetett csak a tervezése és a kivitele. Késó'bb, jóval később tudtam meg és éreztem át, mennyi szellemi munka, mennyi tanulmány, mennyi bibliakommentár, búvárlat eló'zte meg a hozzákezdést, mennyi aprólékos tervrajz és leírás eló'zte meg a kivitelt. És bár szemléltető' eszköznek az első' is megfelelt, apám folyton dolgozott a minta tökéletesítésén. A második kiadása az 1871 i világkiállításra készült el. Emlékszem a levelezésekre, amit apám a kiállítás magyar biztosával, Posner Károly Lajossal folytatott a munka kiállítása érdekében.¹⁷

A harmadik még tökéletesebb kivitelű munka 1873i bécsi vi lág kiállításon mutatódott ke. Mindkét kiállításról elismerő' oklevelet kapott.”

249

A Mist án kicsinyített másának elkészítése elsó'sorban pedagógiai célkitűzéseket szolgált. A két világkiállítási siker, azonban meghozta a magyarországi elismerést is. ״...Hogy zsidó hozzáérte• körökben milyen feltűnést keltett a dolog, arról nem is beszélek. Csak arról, hogy keresztény theológusok közt milyen méltánylásra talált. Itt volt helyben a nagytudományú Szilády Áron, hírneves ref. pap.¹⁸Itt volt a halasi neje révén Halason is lakást tartó Szász Károly költő—pap, miniszteri tanácsos és késó'bb püspök, aki 1872ben ismerte meg személyesen apámat. Abban az idó'tájban ó' volt a Jászkunkerületek (Jászság, Kiskunság, Nagykunság) tanfelügyelője, és egy ideig akkor Halason tartotta hivatalát. Iskolalátogatásai során ismerte meg apám kiváló pedagógus voltát, s a vele való érintkezés folyamán egyre nó'tt az iránta tanúsított becsülése. Természetes, hogy apámnak eme műve iránt, mint a tanügyek vezére és, mint theológus szerfölött érdekló'dött.¹⁹

Fölkeltette a dolog még Ballagi (Block) Móricz ref. theológiai professzor, valamint Hatala Péter, pesti egyetemi tanár, jeles r. kát. theológus és hírneves orientalista figyelmét is.²⁰ Persze teljessé az tette volna a mű sikerét, ka az iskolákba »tanszer« gyanánt lehetett volna bevezetni. De ennek akadálya volt az, hogy egyegy példány, nagy költségbe került volna, ami az illusztrálandó bibliai téma viszonylag szűk körével nem állt arányban, ilyeténképpen a siker nagy és szép volt ugyan, de csak erkölcsi maradt... ”

Valóban özönlött az erkölcsi elismerés, amely Grósz Mór levele zésébó'l is kitűnik, de amint az ókori frigyszekrénynek megvolt a maga tragikus sorsa, a kiskunhalasi tanító makettjének útja is csak egy bizonyos pontig követhető' nyomon. Két évvel a bécsi világkiál lítás sikere után levélben fordul az Országos Rabhiképzó' Intézet hez.²¹

250

״Az Országos Rabbiképző Intézet Tekintetes Tanári Karának Budapesten

Tekintetes Tanári Kar !

Alázattal alulírott a bibliai frigysátorról és a bozzá tartozó szent eszközö krol mintákat készítettem, melyek az 1871ik évi londoni és az 1873ik évi bécsi világkiállításon ki voltak állítva. Az ide csatolt héber, német és magyar nyelvű bizonyítványok fölmentenek az alól, hogy magam szóljak a műnek sikerült és hasznos volta felól.

A Tekintetes Tanári karnak becses figyelmét csupán Szász Károly püspök úr O Méltósága bizonyítványának egy helyére vagyok bátor felhívni, amely azt mondja, hogy e mű nem csupán izraelita, hanem általában minden theológiai és tanítóképző' intézet számára meg becsülbetetlen taneszközt képez. — Legyen szabad továbbá megem lítenem azon körülményt, hogy Trefort Miniszter úr Ó Nagysága 1873ban a művet megtekintés végett lakásába viteté, a látottak fölött ismételve legnagyobb megelégedését nyilvánító és további ajánlat szempontjából engem a szintén ide mellékelt látogató jegyével megtisztelt.

Miután most művemet eladni szándékozom, mint izraelita a

Tekintetes Tanári karhoz fordulok azon alázatos kéréssel, közölné

velem abbéli szíves véleményét, hogy művemet mint taneszközt az Orsz. Rabhiképzó' Intézet számára megvenni hajlandó volnae.

Igenló' válasz esetében hajlandó volnék a művet valamely kölcsö

nősen megállapítandó idó'ben szíves megtekintés végett Budapestre

vinni. Az ár tekintetében a megtekintés után — úgy hiszem — nem lesz nehéz a megegyezés.

Azon reményben, hogy szerény ajánlatom hitfeleim által vissza utasíttatni nem fog, maradok kitűnő' tisztelettel a Tekintetes Tanári karnak alázatos szolgája.

Halason, 1885. évi augusztus 14.én

Grósz Mór oki. tanító”

251

Grósz ״alázatos” kéréséhez nem kevesebb, mint 13 ajánló, illetve munkáját méltató levelet csatolt. Héber nyelven elismerését fejti ki —többek között — Sussmann Szofer, halasi rabbi, Ungár J. paksi rabbi, Sofer S. B., pozsonyi rabbi, Wolf Sussman pesti rabbi. Németül gratulál Dr. Yellinek bécsi hitszónok, Dr. Kaiserling pesti rabbi, Fishmann kecskeméti rabbi. Mindez hiába! Választ csak 15 hónap (!) után kap a Rabbiképzó'tól.

״Tekintetes Grósz Mór tanító Úrnak Halason²²

״ Az Országos Rabbiképzó' Intézet tanári kara ó'szinte sajnálattal kénytelen Uraságod kérvényét a mellékletekkel együtt azon nyilat kozat kapcsán visszaszármaztatni, hogy az intézet nem rendelkezik semmiféle alappal az Ön által készített frigysátorminta megvételére. Midőn az érdemes mű fölajánlása által tanúsított figyelmességéért köszönetét mondunk, sajnáljuk egyúttal, hogy iratait ily hosszú ideig magunknál tartottuk.

Maradtunk tisztelettel

Budapest, 1886. szeptember 15én

A tanári kar nevében:

Bloch Mózes Bánóczi József

elnök ei. titk ár

A Miskán — makett útját a Rabbiképzó' elutasító levele után csak 21 évvel követhetjük nyomon. Akkor Grósz Mór özvegye a kis kunhalason működő' Hazkora Egyletnek ajánlja fel ajándékképpen. Schwarcz Ignácz egyesületi titkár levelében így ír:

252

״Tekint.

Özv. Grósz Mórné Úrnőnek

Helyben!

Azon kegyes elhatározása, kogy nagytehetségu bőid, férjének nagy becsú müvét, a frigysátort ábrázoló alkotását az iskolánk tanulóival való szemléltetésre és hittudományi terjesztése céljából a hitoktatást eszközlő Hazkora egyletnek adományképpen átengedni szíveskedik, egyesületünk f. év augusztus hó 31ikén tartott igazgatósági ülésén eló'terjesztetett. Az igazgatóság az adományozás tudomásulvétele mellett Önnek jegyzőkönyvileg köszönetét szavazott.

Midőn tehát az Igazgatóságnak e határozatáról Önt tisztelettel értesíteni van szerencsém, fogadja egyszersmind nagyrabecsülésem és mély tiszteletem kifejezését.

Kiskunhalas, 1907. szeptember hó 3ikán

Schwarcz Ignácz egyl. titkár”

A XIX. század utolsó harmada különlegesen fontos periódusa Magyarország és ezen belül a magyarországi zsidóság történetének. 1867ben megtörtént az ún. ״kiegyezés”, amely a Habsburg Biro dalmat dualista módon szervezte újra. Az Osztrák—Magyar monar chia két, bel politikailag önálló, külön kormánnyal vezetett államát a közös uralkodó személye, s a közös hadügy, külügy, és pénzügy minisztérium kötötte össze.

1896ban ünnepelték a magyar honfoglalás 1000 éves évfordu lóját a millenniumot. E három évtized — az 1882es tiszaeszlári vérvád ellenére is — rendkívül lényeges és fejlődést kozó korszaka a gyors ütemben kapitalizálódó Magyarországnak, s az ország zsidóságának egyaránt. A polgári fejlődésben, a gazdasági prospe ritásban, a szellemi élet kibontakozásában nagy szerepe volt a lélek számában ugrásszerűen növekedő' zsidóságnak.

253

A béke évtizedeiben kiszélesedett, színesedett a hitélet, egyre másra épültek a kor igényeit, kielégítő reprezentatív zsinagógák, létesültek zsidó iskolák, jesivák, karitatív intézmények. Megalapí tották a mai napig működő' Országos Rabbiképzó' Intézetet, meg indult az Izraelita Magyar Irodalmi Társulat kiadványsorozata, stb., stb.

E korszakban tevékenykedett Grósz Mór, kiskunhalasi tanító, akinek tehetsége, szorgalma, megszállottsága által generációk ismer ték meg az egyetemes zsidó műveltség alapjait. Aki pedagógiai munkásságával, elsó'sorban a szemléltető' oktatás bevezetésével meg eló'zte korát. Tanítványai, kortársai, felettesei elismerték munkás ságát. A korszak anakronizmusa és talán a sors fintora, hogy pont ebben az etapban legnagyobb szabású műve, a Miskán makettjének kivitelezése csak érintőlegesen érte el cé Íját.

Bürokratikus buktatók, talán szakmai féltékenység, valamint a legilletékesebbek értetlensége nem tette lehetővé, hogy újítása által új távlatok nyíljanak meg a vizuális módszerrel történő'bibliaoktatás területén.

In: ״A tanítás az élet kapuja”.

Tanulmányok az Országos Rabhiképzó' Intézet fennállásának 120. évfordulója alkalmából, Budapest, 1999, pp• 146—157.

254

JEGYZETEK

E tanulmány héberül megjelent: Vizuálijut upedagogiá, in: Dór Led or. Studies in History of Jewish Education in Israel and the Diaspora, Tel Aviv, 1995. pp. 123145.

¹ E sorok írója 1975ig Szegednek és az ún. Alföldi Izraelita Községkerületnek volt rabbija. Kiskunhalas e területhez tartozott. 1974ben ott hunyt el Grósz Lajos nőtlen gyógyszerész, nyolcvan éves korában. Az o hagyatékából került elő édesapjának Grósz Adolfnak feljegyzése a nagyapáról. Grósz Mór tanítóról. Magyarországon 1895ig csak felekezeti — tehát nem állami — anyakönyvvezetés volt, azonban a holokauszt alatt a korabeli dokumentumok többsége, pld. szüle tési, esketési anyakönyvek elpusztultak. A Chevra Kadisa azonban megmaradt.

² Izsák község PestPilisSoltKiskun vármegyében található, 17 kilométerre Kecskeméttől. 1840b en 450 zsidó élt a helységben. Az elkövetkező' 140 észtén dóben fokozatosan csökkent a zsidó lakosok létszáma. Ma nem lakik zsidó Izsá kon. A közösség történetéről lásd Pinkász Hákaliot Hungárijá, Hámáárechet: Téodor Lávi... Jerusálájim, 1976. p. 151.

³ Ez és az elkövetkezendő' idézetek mind Grósz Adolf feljegyzéseibó'l valók. Tekintettel arra, hogy a feljegyzések rendszertelenek, így a pontos helymegjelö léstó'l el kell tekintenünk.

⁴ A kiskőrösi zsidók történetéről lásd:

Borovszky, Pest—Pilis—Solt—Kiskun vármegye, in: Magyarország Vármegyéi, pp. 8586.

Magyar Zsidó Almanach, szerk.: Patai József, Budapest, 1911, p. 263.

Lévai Jenó', Zsidósors Magyarországon, Bu dapest, 1948, p. 415. Schindler Józse f. Körlevél, Szeged, 1955. 9•

⁶ Grósz Adolf információjának — hogy ui. Veigelsberg Chájim országos hírű rabbi volt — ellentmond, hogy neve nem szerepel sem az Újvári Péter szerkesztette Magyar Zsidó Lexikonban (Budapest 1929), sem Ávráhám Fuksz, Jesivot Hungárijá című (Jerusalem, 1978) kötetéb en.

⁶ Veigelsberg Leó (18461907) a bécsi egyetemen az orvosi fakultást hallgatta, majd peadagógusként tevékenykedett. Publicistaként, nemzetközi hírnévre tett szert. 1827tó'l kezdve a Pester L/oyJhelyettes főszerkesztője, majd fó'szerkesz tó'je, a neves irodalmi szerkesztő Ignotus édesapja.

⁷ Ló'w Immánuel—Kulinyi Zsigmond, A szegedi zsidók. Szeged, 1885.

⁸ Gazda Anikó, A magyarországi zsinagógák ismertetése megyék szerint és a budapesti zsinagógák, in: Magyarországi zsinagógák, főszerkesztő': Gerő László, Budapest, 1989•

255

⁹ A kiskunhalasi zsidóság történetéről szóló hihliográfiát lásd: Pinkász Hákehilot Hungárijá. idézett mun ka p. 504.

¹⁽⁾ Háráv Eliezer Sussman Szófér Pozsonyban született 1828han. Gyermekkorá bán a Ckatam Szófér, majd később Ktáv Szófér tanítványa volt. Háromévi paksi működése után foglalta el a kiskunhalasi rabbiszéket. Harmincévi áldásos tevékenység után újból Paksra kö Itözött. Ott hunyt el 1902b en. Jesivája nagy elismertséget szerzett. Életéről lásd Fuksz, Jesivot Hungárijá... idézett munka, pp. 262265.

¹¹ Sussmant 1856ban választották meg rabbinak Kiskunhalason. Háráv Jóéi Ungár (18001886) paksi rabbi.

¹² 1869ben a tanítóképzők számára adtak ki tantervet, ame lyet a múlt században két alkalommal, 1877ben 1879ben módosítottak.

¹³ A korabeli Magyarország térképét, terület felosztását és mindenekelőtt az e térségben élő zsidóság települési struktúráját bemutató munka: Gazda Anikó, Zsinagógák és zsidó közösségek Magyarországon. Térképek, rajzok, adatok. Magyar Tudományos Akadémia Judaisztikai Kutatócsoport, Bu dapest, 1991•

¹⁴ A későbbi időben számos kiváló hittankönyv látott napvilágot. Ezek közül kiemeljük a Kiskunhalastól nem messze lévő' Szeged városának világhírű rabbija által készített munkát: Lów Immánuel, Meló chofnajim es Mivchor, Szeged, 1929.

A szegedi zsidó iskolák múlt század eleji pedagógiai rendszeréről lásd: Kármán György visszaemlékezései. Tel Avivi Egyetem Pedagógiai Archívumának hang anyaga. A felvétel 1992ben készült Jeruzsálemben.

'^ה A korszak iskoláiban és jesiváiban elfogadott, de különböző׳ jellegű osztályozási, értékelési módszerekről több — az egykori diákokkal készített — beszélgetést és magnetofonfelvételt találunk a Tel Avivi Egyetem Pedagógiai Archívumának hanganyagában.

¹⁶ Juhász László asztalosmester volt a Grósz Móric tervezte Miskán kivitelezője

¹⁷ Az 1871. évi világkiállítás Londonban volt. Posner Károly Lajos (18231887) az 1871. évi londoni, az 1873. évi bécsi, és az 1882.évi trieszti világkiállítás magyarországi biztosa. Jelentős szerepe volt a könyvnyomdászat, a litográfia, a múkönyvkötészet és a térképészet meghonosításában Magyarországon.

¹⁸ Szilády Áron református lelkész 1837ben született Nagyegyeden. 1865—1878 között Kiskunhalas országgyűlési képviselője. A Dunamelléki Református Egyházkerület főjegyzője. Korának elismert orientalistája volt.

¹⁹ Szász Károly 1829ben született Nagyegyeden. 1884től a Duna melléki Egyházkerület püspöke. Korábban Arany Jánossal együtt tanított a Nagykőrösi

256

Gimnáziumban. Református teológusként a Magyar Tudományos Akadémia tagja volt. Korának ismert egyházi, irodalmi személyisége, költője.

Madách Az ember tragédiája című müvének egyik első' kritikusa.

²⁰ Ballagi (Bloch) Mór (18151891) zsidó család sarja. Pápán a jesivában alapozta meg talmudi műveltségét. 1840ben lát napvilágot a kommentárral ellátott magyar nyelvű Chumas fordítása. 1843b an kitért. Részt vett az 1848as magyar szabadságharcban.

1855tól a Református Teológiai Akadémia professzora. Református szellemi ségu lapalapításokkal, szociális tevékenységgel, a nyelvészet és a bibliakutatás terén szerzett hírnevet magának.

²¹ Az Országos Rabbiképzó' Intézet történetéről több összefoglaló munka jelent meg. A legutolsó: The Rabhinical Seminary of Budapest, 1877—1977, edited by Moshe CarmillyWeinberger, New York, 1968.

²² Bloch Mózes (18151909) rabbiképesító' oklevelét híres talmudisták, többek között Jehuda Slomo Rappaport, írták. Kiváló talmud háchám hírében állt. 1877től a tiszteletére emlékkönyvet jelentettek meg. Megjelent tanulmányai elsősorban a zsidó jog tárgyköréből merítenek.

Bánózci József: lásd kötetünk 95. oldalának 24. jegyzetét.

257

....... BIZTONSÁGOS JELE AZ ÖRÖKKÉ TARTANDÓ SZERETETNEK"

180 ÉVE HANGZOTT EL MAGYARUL AZ ELSŐ ZSINAGÓGÁI PRÉDIKÁCIÓ (Elhangzott: Nagykőrös, 1998. december 13.)

M ielőtt az előadásomat megkezdeném, amellyel az első, rabbi által elmondott magyar nyelvű prédikáció jubileumi évíordu lóját köszöntjük, arról az emberről kell szólnom, aki — adataink szerint — először prédikált magyarul. Krakauer Salamon, 1817ben mondta el itt, ebben a városban magyar nyelven az első' prédikációt az új zsinagóga felavatása alkalmából.¹ Egy évvel később, 1818ban ez a prédikáció magyar nyelven megjelent. 1998ra esett éppen a 180 éves jubileuma az első׳, rabbi által magyar nyelven elmondott és magyar nyelven napvilágot látott prédikációnak.

Lehete vajon rangsorolni, hogy ebben a térségben, az Al FÖLDÖN, VAGY TÁGABB KÖRBEN EGÉSZ MAGYARORSZÁGON AZ ÚGYNEVEZETT NEOLÓG ZSIDÓSÁG RABBIJAI KÖZÜL KI VOLT A ״LÉG NAGYOBB?”

Nagyon nehéz.

Általában szubjektivek vagyunk. Jómagam, aki éveken át a Tisza parti város vallási vezetője voltam, úgy érzem: megtiszteltetése és nagy áldása életemnek, hogy a szegedi zsinagógának lehettem rabbija. Annak a hitközségnek, amelyben a progresszív zsidóság egy

258

jelentó^zs része élt a II. világháború előtt, és amely közösség, az egyik legnagyobb rabbit adta a magyarországi zsidóságnak, sót, a vi lág zsidóságának.

Low Immánuelről beszélek.

Lőw Immánuel Szegeden született,² ám életét mégsem Szegeden fejezte be.³ Ennek ellenére Szegeden alussza örök álmát.⁴ Végzete az lett 1944ben, ami a magyarországi zsidóság többi 600 ezer mártírjának a sorsa.

Low, mai kifejezéssel úgy mondanók, kettős gyökerű volt: el

kötelezetten vállalta zsidóságát és magyarságát. Méltán nevezhető• minden idők egyik legnagyobb zsidó vallási szónokának, tudósának. Édesapjának Low Lipótnak — akinek személyére a késóhbiekb en még visszatérek —, 1845. április 25.én kifejtett gondolata hatott rá, s általában — a XIX. század közepétől — a rabbik által elmondott magyar nyelvű prédikációk hátterében is visszatükröződik e gon dolat. ״...most már megérkezett az idő, hogy a honi hangokat a nyilvános isteni tiszteletnél s különösen az isteni szó hirdetésénél használni kedjük...” ⁵

Hány éve is élnek Magyarországon zsidók?

Történelmileg bizonyítható, hogy a polgári időszámítás szerinti III. században Pannónia területén már élt zsidó közösség és volt zsidó ember.

A történelmi tényt Scheiber Sándor kutatása alapján ismerhetjük meg igazán. E szerint a Pannóniában élő Cosmius egy sztélét, áldozati emlékkövet állított Alexander Severus császárnak, s ennek a sztélének a feliratán olvasható volt a rangja is: ״.. .Cosmius.. .arcbi synagogus Judaeorum.” Ez a férfi az aquincumi zsidó közösség feje volt, a polgári időszámítás III. évszázadában. Ez a kó'sztéle, amely Cosmius nevét megörökítette, megőrizte egyszersmind a III. szá zadbeli pannóniai zsidóságnak és közösségi életének em lékét is.⁶

259

Hosszabb — rövidebb megszakításokkal Pannóniában, késó'bb Magyarországon, mintegy tizenhét — tizennyolc évszázadon ke resztül éltek, illetve élnek zsidók, kisebbnagyobb közösségekben. Hol a befogadás, hol a kiutasítás volt az ebben a térségben élő zsidók osztályrésze. Sok évszázad történetét átugorva hadd koncentráljak a XVIII. század végére, illetve a XIX. század első' évtizedeire.

Két évszázaddal ezeló'tt megszervezték a nagykó'rösi zsidó kit községet, ennek az alapításnak számos jele maradt fenn, de róluk szólni már külön eló'adás témája lenne. 1817ben, vagy 1818ban hangzik el Krakauer Salamon általam már említett beszéde, de ez nem egyértelműen ismeretes sem a nagyközönség, sem pedig a magyarországi kutatók eló'tt. Annál inkább ismeretesek olyan beszédek és más írott dokumentumok, amelyek általában az 1848as szabadságharcot megeló'zó' években, tehát a reformkorban kerültek ki a nyomdából.

Ezek közül az első', amelyre felhívom a figyelmet, Ballagi Mór első' magyar nyelvű Tórafordítása. A mű 1840b en Pesten látott napvilágot. A Tóra magyar fordítása, természetesen, katolikus és protestáns változatban már jóval korábban megjelent, de olyan zsidó szerzőtől, aki héber és jiddis nyelvtudása mellett, anyanyelvi szinten tudott magyarul, ez az elsó' ilyen jellegű alkotás. Nemcsak egyszerű fordítás volt, hanem kommentárral, érintőlegesen Rási kommen tárjával ellátott Tóra — kiadás. ⁷

Nem sokkal, mindössze két évvel késó'hh jelenik meg, 1847hen Rosenthal Móricz tollából az elsó', zsidó által lefordított, bilingvis, kétnyelvű imakönyv. A könyv egyik oldalán a héber szöveg, a másikon az ennek megfelelő'magyar, elegáns, kulturált fordításban.

Ugyanebben az évben jelenik meg egy Morvaországból származó, rendkívül tehetséges rabbi, Ló'w Lipót, prédikációgyűjteménye Magyar zsinagóga címmel. Ez volt az első' magyar nyelvű zsidó folyóirat. Pápán jelent meg 1847ben.⁸

A bevezetó'ben idézett Ló'w Lipót 1846b an foglalja el Nagy kanizsán a rabbiszéket. Voltaképpen ő a magyar zsinagógái beszéd, és általában a magyar nyelvű zsinagógái Istentisztelet létrehívásának

260

egyik meghatározó személyisége. Ő az, aki rendszeresen magyar nyelven prédikál a zsinagógában, bár nem ő mondja el az első' magyar nyelvű beszédet.⁹

Lów rabbi úgyszólván ״forradalmi” tettre szánta magát: magyarul prédikált. Először — talán — döbbent csend fogadta, másodízben aztán nagyon érdekesnek találhatták, harmadiknegyedik alkalom mai már teljesen természetesnek tűnt.

Egy korabeli történet szerint — ezt Lów unokájától, Lów Esztertől hallottam még az erezkilencszázhetvenes évek elején, és igencsak legenda ízűnek érzem — így szóltak hozzá: ״Fótisztelendó׳ úr, miért nem magyarul prédikált az elmúlt héten, amikor itt már évtizedek óta mindig magyar nyelvű a prédikáció?” Hívei úgy érezték, mintha már hosszú évek óta magyarul hallották volna a hozzájuk szóló rabbi nikus beszédet.

Lów rendkívül progresszív gondolkodású ember volt. 1847ben Pápán tevékenykedett. 1848ban tábori lelkészként részt vett a szabadságkarcban.¹⁰ Ennek következményeképp a szabadságkarc leverése után a hivatalos hatalom elolt persona non grata lett. Állást sem talált hosszabb ideig, csupán egy olyan közösség akadt, amely elfogadta, 1850b en Szeged. Ő lesz a város rabbija. Lów Szegedet 1850tól egészen haláláig, nemcsak a magyarországi, hanem az európai zsidó közösségeknek is egyik centrumává teszi.¹¹

Ebben az időszakban egymás után jelennek meg a zsidó pré dikációgyűjtemények. Érdemes közülük egyet jobban szemügyre

venni.

Lebovits József rabbi, Baranya megyei Mágocson egy kicsinyke közösség élén tevékenykedett.¹² Ott jelentette meg 1899tól húsz éven át folyóiratát, az elsó't, amely magyar nyelven adta közre a Magyarországon elhangzott válogatott zsinagógái prédikációkat. Két évtized nem kis idó! A legnagyobb magyarországi rabbik Pesttől Debrecenig, Szegedtől Kaposvárig, mind Baranyamágocsra, ebbe a kis helységbe küldik el leírt beszédeiket. Lebovits összegyűjti és folyóiratában példaadásként közreadja ókét.

261

Az első” magyar nyelvű imát, nem beszédet, magyar nyelvű imádságot, ismereteink szerint 1840ben, ismét csak Szegeden mondta el az ottani bitközség jegyzó'je, Bauer Márkfi Hermán,¹³aki később a Magyarító Egyletnek lesz egyik vezérlő'személyisége.¹⁴

Zsoldos Jenó', a magyar zsidó pedagógia kimagasló képviselője, aki bosszúbosszú évtizedekig volt igazgatója a Zsidó Gimnázium nak (előbb a Leánygimnáziumnak, majd a Leány és Fiúgimnázium nak), igen magas színvonalon foglalkozott irodalom és művelődés történettel is.¹⁵ Többek között így ír:

״Ló'w Lipót 1844tól rendszeresen magyar nyelven prédikál.” Nagykanizsán majd később Pápán. Ugyancsak ebben a korszakban egy újabb helységben. Aradon Steinhardt Jakab rabbi szintén rend szeresen prédikált magyarul.¹⁶ Az utolsó bibliográfiai adat, amelyet itt megemlítek, még egy helységnév, és még egy személy: Székes fehérvárott Zipser Májer rabbi 1845től rendszeresen tartja beszédeit magyar nyelven.¹⁷

Eló'adásom központi alakja Krakauer Salamon. A Krakauer családnév önmagáért beszél, feltételezhető', hogy vagy ő maga jött Magyarországra Krakkóból, vagy valamelyik felmenője származha tott e városból. Egyetlen olyan helyet találtam. Zsoldos könyvén kívül, amelyben Krakauer Salamon neve szerepel, ez Komlós Aladárnak A magyar zsidó szellemtörténet c. munkája. Komlós a következőképpen ír: ״Krakauer Salamon magyar és német szöveggel adja ki 1817ben Nagykó'rösön, valószínűleg németül elmondott templomi beszédét.” ¹⁸

Komlós feltételezése szerint a beszéd nem 1817ben hangzott el, s nem magyarul, hanem német nyelven. Egy évve 1 késó'bb, 1818ban talán már magyarul is megjelent.

Még egy forrásra hivatkoznék, egy izraeli kiadványra. A címe: Pinkász Háköhilot Hungárijá magyarul A magyarországi zsidó közösségek története, amely tömören össze íogl alja minden magyar országi zsidó közösség történetét. Ebből az alapvető'fontosságú sze

262

kunder dokumentumból idéznék néhány gondolatot, természete sen magyarra fordítva: ״Nagykőrös zsidóságának első zsinagógáját 1817ben építették, nemzsidó földtulajd onosok adománytelkén. Addig hitéletüket magánimaházakban végezték. Az új zsinagógát Salamon Krakauer avatta fel, ki beszédét magyar nyelven tartotta.” ¹⁹

Szembehelyezkedik itt Komlós állítása, aki szerint németül prédikált, a Pinkász HáköbilotHungárijá adattal, melynek meg feleló'en Krakauer Salamon magyar nyelven mondta el beszédét.

1936ban hasonmás kiadásban megjelent egy számunkra most rendkívül értékes publikáció, melynek címe ״Heggionos”. Grósz Dávid adta ki itt. Kőrösön egy helyi kis nyomdában másodköz lésként. Grósz azt jegyzi meg a címlapon, hogy ez az a beszéd, ame lyet 1817b en mondott Krakauer Salamon magyar nyelven a zsinagóga felavatásakor, és egy évvel később magyar nyelven ki is adták. E munka 1936os kiadása, persze, ma alig hozzáférhető', de éppen most került ki a sajtó alól új, reprint kiadása.²⁰

Nemes, archaikus magyarsággal szólal meg ez a beszéd, amint ortográfiája is a múlt század első évtizedeinek magyar helyesírását idézi. Felépítése, gondolatmenete tükrözi és átörökíti a klasszikus rabbinikus prédikációk hagyományait, a magyar szónoklati nyelv minden ékességével, csillogásával átszőve.

Hogy kik vettek részt az 1817es avatási szertartáson, pontosan nem tudjuk, de a beszédben utalás van arra, hogy ott lehettek az avatáson a segítségnyújtók, adományozók, mint tudjuk, nem zsidó emberek. De ka nem voltak is ott, érezhető' Krakauer szándéka, hogy akár közvetve is eljusson hozzájuk köszöneté.

Krakauer beszédét olvasva az is felmerül, kikhez kívánt szólni?

— A nemesi rendhez,

— az elöljárókhoz, tisztségviselőnkhöz és ״földes rendekéhez,

— a ״nagytiszteletu polgármester ”hez.

263

— Nemes Tente Sándorhoz a városhíróhoz.

— a ״fő uraságok ”hoz,

— a ״tekintetes közbirtokosságához,

— és a város polgáraihoz.

Mindenek előtt Krakauer természetesen hittestvéreihez, a zsi dókhoz intézi szavait.

Szigorúan logikus szerkezetben épült fel beszéde, amely nem alapulhatott máson, mint a Biblián, idéz a Zsoltárok könyvéből, Maleáchi próféta könyvéből, a Királyok Könyvéből, Ezra könyvéből, és az úgynevezett posztbiblikus irodalom forrásából is merít.

idézek e beszédből néhány — kissé szubjektívnek tűnő' —, de úgy érzem egyetemes értékű gondolatot.

a) ״Ami pedig engemet mindenekelőtt elragad és lelkesít, AZ A FELETTÉBB ÉLESZTŐ ÉRZÉSE A SENKIT KI NEM REKESZTŐ EMBERSZERETETNEK, AMELYET EZEN VÁROSNAK NEMES LAKÓI MINDEZEN TEMPLOMNAK FELÁLLÍTÁSÁRA BŐVSÉGES SEGEDELMEK ÁLTAL MEGMUTATTAK.” A hangsúly ״A SENKIT KI NEM REKESZTŐ EMBERSZERETET, ”en van.
b) ״Vajon nem egye mindnyájunknak az atyja, vajon nem egy Isten TEREMTETTE MINKET?” ²¹ Szentírásunk egyik legklasszikusabb tanítása, amely univerzalitásról beszél, s arról, hogy nincs magasabb, meg alacsonyabb rendű ember, csak ember van, Istenteremtette, egyforma Ember.
c) ״Eszerint vitte végbe magasztalásra méltóképpen érán TÜNK EZEN ISTENES ERKÖLCSÉT FELJEBB DICSÉRT KŐRÖS VÁROSA, MIVEL NEMCSAK MEGENGEDTE, HOGY MÁR 18 ESZTENDŐ OLTA, BENNE LÉVŐ SYNAGÓGÁNKBAN ISTENI SZOLGÁLATUNKAT MINDEN AKADÁLY NÉLKÜL, NYILVÁN GYAKOROLHASSUK, HANEM KÖNNYEN MEGENGEDTE AZT IS, HOGY ÚJ ÉS TÁGOSABB TEMPLOMOT ÉPÍTHETNÉNK.” A központi gondolat, amit itt kiemelek az, hogy ebben az időben, vagyis 1817 ben, a hívek nyíltan gyakorolhatták hitüket.
d) ״AZ IGAZI JÓTÉTEMÉNY KÜLÖNBSÉG NÉLKÜL MINDEN EMBERRE KITERJED, NEM NÉZVÉN GONDOLKODÁSI MÓDJÁT, SEM KARJÁT, SEM HITVALLÁSÁT, MÉG AZ ELLENSÉGÉT SEM REKESZTVE KI ABBÓL.” íme

264

a 180 évvel ezeló'tti vilá glátás, amely azóta sem vesztett aktuali tásából.

e) És fontosnak tartom azt a gondolatot, amely szerint ״ÖRÖK EMLÉKEZETE FELMARAD NÁLUNK, NEMES SZALAY JÓZSEF ÚRNAK, AKINEK FUNDUSÁN ELŐBBENI SYNAGÓGÁNK ÁLL VALA.” Tehát nyo mon követhető' annak a kó'rösi polgárnak. Nemes Szalay József úrnak a személye, akinek a telkén az első' imaház állott, aki tulaj donát önzetlenül a zsidó hívek rendelkezésére bocsátotta.²²

Felszólításnak, hitvallásnak, útmutatásnak és összefoglalásnak is tekinthető' Krakauer Salamon beszédének vallomása: ״EZEN

ÜNNEPÜNK MARADJON ÁLLANDÓUL SZÍVEINKBEN, MINT BIZTONSÁGOS JELE AZ ÖRÖKKÉ TARTANDÓ SZERETETNEK.” Biztonságos jele az örök

ké tartandó szeretetnek. 180 évvel ezeló'tt egy Magyarországon élő' zsidó ember fogalmazta meg magyarul ezeket a szavakat. Benne egyetemesség és örök értékű üzenet.a modern idó'k sza

vát. Értették ezeknek a szavaknak az üzenetét.

Vajha megértenők mi is!

265

JEGYZETEK

¹ Addig a zsinagógái prédikációk és a különféle típusú iskolákban tartott előadások nyelve a német, illetve annak a héber nyelv szavaival és fordulataival elegyített formája, a jiddis volt. A publikációk is e két, illetve természetesen az archaikus héber nyelven láttak napvilágot.

² Lőw Immánuel 1854. január 20án született Szegeden. Édesapja akkor már a város legfőbb zsidó vallási vezetője. A Morvaországból származó család ősei között találjuk a Gólem készítőjét, a nagy hírű prágai Rabbi Lőwöt is. Lőw Immánuel életéről számos tanulmány szól, és egy emlékkönyv is megjelent. (Semitic Studies in Memory of Immánuel Lőw, Bp., 1947.) A Lőw egyéniségét megelevenítő és emlékét megőrző dolgozatokból néhány kiemelésre érdemes: Scheiber Sándor, Dr. Lőw Immánuel, in: Az Országos Rabbiképző Intézet Évkönyve az 194344, 194445 és az 194546os tanévekről, szerk. Dr. Lőwinger Sámuel. Bp., 1946. pp. 14—16. Kálmán Ödön dr., Építsétek fel a romokat! (Jezs. 58. 12.) Búcsú LowImmánueltől, Bp., 1947. p. 42. Eisler László, EmlékbeszédLőwImmánuel felett, in: Avatás Ünnepe, Az Országos Rabbiképző Intézet hallgatóinak ünnepi kiadványa, Bp., 1947. Hídvégi Máté, Tenyeremre rajzoltalak, Bp., 1998.

³ Scheiber Sándor, Tökéletesség, Búcsúszavak Lőw Immánuel koporsójánál a Farkasréti temetőben 1944. június 21־én, Bp., 1947.

⁴ Búcsú a mestertől. Dr. Frenkel Jenő szegedi főrabbi gyászbeszéde. Bp., é. n.

^ה Low Lipót, Zsinagógái beszédek, Szeged, 1870, pp. 5., 72., 82—83.

⁶ ״Ezt a táblát 1864ben Rómer Flóris fedezte fel a dunapentelei postaház egyik hátsó épületébe befalazottan. Akkor még látható volt a tábla felső részén Alexán dér Severus reliefje. Ez ma már hiányzik róla. A feliratot először Theodor Mommsen olvasta el helyesen.” In: Scheiber Sándor, Magyarországi zsidó fel iratok, Bp., 1960. p. 30.

⁷ Rási a középkor legnagyobb írásmagyarázója 1040ben született Troyesban, és 1104ben halt meg ugyanott. Szerepe és jelentősége felbecsülhetetlen, nélküle nem lehetne ismerni a Tóra középkori interpretációját, és nem lehetne ismerni az azt megelőzőhéber irodalmat. Filológiatörténeti, művelődéstörténeti, s egyéb szempontokból is külön jelentősége van. Lásd: Wellesz Gyula, Rási élete és működése, Bp., 1906. I.M.I.T.

⁸ A Magyar Zsinagóga c. periodikát Lőw Lipót adta ki Pápán, 1847ben. Mind össze egyetlen száma jelent meg. Ebben Lőw sürgeti a Tánách magyar fordítá sának elkészítését.

266

⁹ Hídvégi idéz Baksay Sándor református püspök egyik írásából (napvilágot látott Gyalog ösvény c. kötetében, Bp., 1987.): ״...Akár csak Lőw rabbit hallotta NagyKanizsán, amikor először prédikált magyarul.. .”.A témáról bővebben lásd Schweitzer József, Magyar írók magyar rabbikról, in: MIOK évkönyv 1970, szerk. Scheiber Sándor, Bp., 1970.

^l() A témáról lásd: Lów Immánuel—Kulinyi Zsigmond, A szegedi zsidók 1785tól 1885ig, Szeged, 1885. Kármán Mór, Lów Lipót emlékezete, Bp., 1911. Sckoner Alfréd, Lów Lipót, a példa kép, in: Új Élet, 1971. X. 1.

¹¹ ״Szeged városának nevét ismertté a müveit világban Lów Lipót tette. Erről a szegediek nagy része nem is tud.” Hídvégi, i. m. p. 13. Lásd még Scheiber Sándor, Folklór és tárgytörténet III, Bp., 1984, pp. 154.

¹² Lebovits József baranyamágocsi főrabbi (szül. 1862. december 2.) Magyar Zsina góga címmel homiletikai és lelkészi szakközlönyt jelentetett meg 1899ben. Ezzel több mint két évtizedes lehetőséget nyújtott a legkiválóbb magyar rabbik nak, magyar nyelvű prédikációik publikálására. Lebovits az ún. status quo mozga lom vezető személyisége volt. 1927ben bocsátotta közre Zsidó Hitéleti Lexikon c. munkáját.

¹³ Bauer Márkfi nevét megtalálhatjuk a Pesti Hírlap 5. évfolyamának 734. szá mában (1846. augusztus 18.), amelyben Sz[abad], kir[ályi]. Szeged városbeli izraelita község tanodájába 12, ״az izraelita felekezethez tartozó, a héber és német nyelvet tökéletesen bíró, s a tanszert ügyesen kezelő” tanítót keres. Aláírás: ״Bauer Márkfi Hermán, a helybéli izraelita község jegyzője.”

¹⁴ A Magyarító Egyletet 1843ban alapították azzal a céllal, ״—hogy a magyarrá váló felnövekvő nemzedék nyelvében is magyarrá váljon...” Részletesen lásd: Schőner Alfréd, A magyar nyelv szerepe a hazai zsidó liturgiában, Bp., 1973. Diplomamunka Kézirat.

¹⁵ Zsoldos Jenő, A magyar irodalom és a zsidóság, Bp., 1943. p. 86.

¹⁶ Steinhardt Jakab (Makó, 1818Arad, 1885). Több, mint negyven évig tölti be az aradi főrabbinátus vezető pozícióját. Az Országos Rabbiképző létesítésének egyik propagálója. Első publikációja: Egyházi beszéd. Tartotta Baján az újon nan épült izraelita templom felszentelése alakalmával. Arad, 1845.

¹⁷ ZipserMayer (Balassagyarmat, 1815Rohonc, 1869). Rabbiképesítő oklevelén Chátám Szofér névaláírása is olvasható. 1851ben Pesten doktori diplomát szerez. Székesfehérvárott 1844től végzi szó lgálatát. Elkötelezett h íve a ״reformeszmének”. Ennek szellemében hitközségi alapszabályzatot dolgozott ki, és olvasótermet létesített. Talmudikus értekezéseit a kor kiváló szakfolyóiratai bán, többek között a Lőw szerkesztette Ben Chananja címűben tette közzé. Zipsemek önálló fejezetet szentel munkájában Bemstein Béla (A zsidók története

267

Vasvármegyében c. tanulmánysorozatában, in: Magyar Zsidó Szemle, 1912— 1916.) Az összegyűjtött dolgozatokról lásd: Bernstein Béla emlékkönyv, (el. szerk.: Mózer ibolya, Szómba thely, 1998. p. 43.

¹⁸ Komlós Aladár, Magyar — zsidó szellemtörténet a reformkortól a holocaustig, Bp., 1997.

Az adatot megerősíti Szinnyei József, Magyar írók élete és munkássága című biobibliográfiája is, Budapest, 1900, VII. köt., 190. hasáb.

¹⁹ Primer dokumentumnak az eredeti dokumentum, a korabeli nyomtatott kiad vány tekintendői Az idézett szekunder forrás: Encyclopaedia of Jewish Com munities — Hungary. Pinkász Háköhilot — Hungárija. Jerusalem , 1976, Yad Vashem p. 557.

²⁰ Facsimile kiadás, Nagykőrös, 1998.

²¹ Maleáchi 2. 10.

²² A helyi zsidó hitközség alapítása az 1780as évekre tehető. Rabbit 1802ben választottak, Mandel Farkas személyében. 1817״ben ógermán homlokzatú templomot építettek a közbirtokosság támogatásával, amely 1172 forint adó mánnyal segítette elő a templom építését. A hozzáépített görög stílusú oszlop csarnok későbbi alkotás. így állott fenn 1911. július 8áig, amikor egy földrengés megrongálta annyira, hogy le is bontották.” In: Magyar Zsidó Lexikon, szerk.: Újvári Péter, Bp., 1929•

268

KÁMOHÁ UGYANOLYAN, MINT TE

(Elhangzott: A tolerancia esélyei a Magyar megfontolások a Soáról című konferencián

Pannonhalma, 1998. novenher 5.)

M indenekelőtt szeretnék köszönetét mondani a megtiszteld meghívásért, és örömömnek hangot adni, hogy a szervezésben, ba kis mértékben, de mi is részesülhettünk; e helyről is szóljon érte a köszönet.

Az elmúlt nap és a rendkívül sokszínű előadások hatására félre teszem az eredetileg megfogalmazott hozzászólásomat, és a hely, az itt szerzett impreszsziók hatására improvizálva fejezem ki gondo lataimat, érzéseimet.

Öt évig voltam a Dohány utcai zsinagóga rabbija. A Dohány utcai zsinagóga előtti téren két olyan emlé khely van, amely a mai napig méltó zarándoklati hely mindazok számára, akik emlékezni kívánnak. Az első', a valamennyiünk által jól ismert. Varga Imre szobrászművész által készített emlékfa, amelyen több tízezer név szerepel, emlékezve és emlékeztetve arra a 600 000 magyar zsidóra, akik a II. világháború tragikus idősszakában mártíriumot szenved tek. Nem olyan régen, egykét évvel ezelőtt ugyanerre a helyre, amelyre talán azt mondhatnám bibliai fordulattal, hogy ádmát kodes — ״szent hely” az —, még egy tábla, táblasor került. Rajta azoknak a neve, akiket a modernkori zsidó teológiatörténet úgy hív, hogy ansé umot háolám (a világ jámborai). Azok az emberek, azok a keresztény felebarátaink, akik saját hitelvükbőd, meggyőződésükből, hitükből, emberségükből adódóan a legdrágábbat, az életüket is kockáztatták másokért, ez esetben a zsidók életéért.

269

Ez a kettő' együtt jelenti az álmát kodest — a szent helyet. Ott a Dohány utcai zsinagóga árnyékában. Emlékezés a mártírokra és emlékezés azokra, akik a legszörnyübb időkben is emberek tudtak maradni az embertelenségben.

Amikor idejöttem Pannonhalmára, azon gondolkodtam, vajon hány ezer, hány tízezer zsidó élhetett az ország nyugati részének ezen a területén, mondjuk hathét évtizeddel ezelőtt. Nagyon sok. Ezer, tízezer? Vajon mennyi él ma, talán százas nagyságrendben. Nagyon fájó így az emlékezés. Fájó az emlékezés, a személyes érintettség is motivál. Hiszen jómagam Soát túlélő csalá dból származom. Három évvel születtem a háború után. Szinte az egész családomat elpusztították: 39 embert, négy testvéremet. Néhány nappal ezelőtt Csengerbó'l, KeletMagyarország kis városából — ott éltek a szüleim, édesapám elküldték mártír hozzátartozóim szüle tési anyakönyvi kivonatát: Schó'ner Imre, született: ekkor és ekkor, élt 4 évet, halál oka: Auschwitz. Schó'ner Jenó', született: ekkor és ekkor, élt 3 évet, halál oka: Auschwitz. Schó'ner Éva, élt 2 évet, a halál oka: Auschwitz. Schó'ner Edit, élt 1 évet, a halál oka: Auschwitz.

Ahhoz a generációhoz tartozom, amelynek tagjai nem ״ismerik”, amelynek tagjai nem ismerhetik azt a fogalmat, hogy nagyszülő'. Az én generációmnak ״nem voltak” nagyszülei. Biológiai értelemben természetesen voltak, érzelmileg nem lehettek, mert elgázosították őket, és hamvaikat elfújta a kósza szél.

Elnézést kérek, nem érzelmi dolgok ról szeretnék beszélni, ha nem — a soksok objektív igazság, és számomra nem mindig akcep tálható mondat mellett — néhány olyan gondolatot is megosztanék, olyan belső' érzést, amelyet az itt jelenlevő' hitsorsosaim és a kérész tények, általában a barátaim is megértenének és megéreznének.

Fejtó' professzor úr beszélt a tolerancia szó etimológiájáról. Gondolkodtam azon, hogy vajon mit tudnék most erre én mondani, és megfogalmaztam magamban pár pillanattal ezelőtt egy mondatot, amelyet le is írtam ide magamnak. Azt írtam, hogy tolerancia csak akkor van, ha ismerjük és megismerjük a másikat, és talán min

270

denekeló'tt akkor, ka megismerjük önmagunkat és saját tiszta forrásunkat. Ekkor tudjuk talán tolerálni a másikat. Ennek a kis előadásnak, előadássorozatnak, ugye, az a címe: A tolerancia esélyei. Vajon ma vane esély a toleranciára?

Áldott emlékű professzoromtól, Benosckofsky Imrétől, aki Sckeiber Sándor mellett a legnagyobb személyiség volt annak idején a rabbiképzőben, származik a második gondolat. Kiváló filozófus volt, nagyszerű rabbi. Ekképpen magyarázta Leviticus könyvének 19• fejezetében a szentség törvényeit, melyben a klasszikus idézet van: ״Ákávtá leréácbá kámohá. " — ״Szeresd felebarátodat, mint tenmagadat!". A mondat harmadik szava kámohá. Ezt ne így fordít sátok le: ״tenmagadat” — tanította Benosckofsky professzor. Elegáns magyar fordításában természetesen így vonult be a honi vallás és irodalomtörténetbe, a magyar bibliafordítástörténetbe, a magyar kultúrtörténetbe. Azonban az a szó, hogy kámohá etimológiailag, grammatikailag annyit jelent szó szerint: ״mert olyan, mint te". Ha e grammatikai analízist elfogadjuk, akkor így lehet lefordítani a mondatot: ״Szeresd felebarátodat, mert ugyanolyan, mint te!" Sokszor és sokan vetették már a szemünkre évszázadokon keresztül, hogy ezt az elvet az egyik zsidó a másikra gondolta. Úgymond: ״Szeresd a másik zsidó embert, mert olyan mint te!” Értelmezzük pontosan a bibliai tanítást! Leviticus könyvében a 19• fejezet 348. mondata úgy hangzik; ״Olyan legyen nálatok a jövevény, mint az odavaló, és szeresd ót, mint tenmagadat, mert jövevények voltatok Egyiptom országában. ”A veletek élő idegennek ugyan olyan legyen a státusa, mint a befogadó ország népének, mondanók ma modern fordításban, majd hozzáteszi, idézem a torai szöveget: veáhávtá lo kámohá, azaz ״szeresd őt”, úgy fordíthatnám le: a más vilá glátásút, a más vallásút, a más gondolkodásút, kámoká, mert ugyanolyan, mint te!

Amikor a bevezetőben azt mondtam, hogy a tiszta forrásra szeret nék utalni, a saját tiszta forrásunkra, arra gondoltam, hogy be lülről hogyan látjuk: azt hiszem, a toleranciánál az egyik alapvető feladat a kölcsönös, két oldal ról indult tolerancia, ehhez kell tudnunk

271

nekünk, zsidóknak is — és természetesen minden más monoteista vallású embernek is — megértenünk, kogy az ilyen egyetemes jellegű tanítások mit jelentettek a múltban, és mit jelentenek ma. Ha ezt elfogadjuk, érezzük és átérezzük, akkor tudjuk igazán megítélni és egyben reménykedni abban, hogy kámohá, az ״ugyanolyan, mint te” fogalma mit jelent, és hogy valósul meg e tolerancia az elkövet kezendó' években vagy évtizedekben.

Két rövid gondolat befejezésképpen.

Az egyik bibliai eredetű, mindannyiunk által jól ismert Malachi — Malakiás — prófétától származó idézet, egyike talán a legpopulári sabbnak, számomra egyike a legszebbeknek, amely így hangzik, idézem:

״Háló Áv eclvádlechulánu, háló Él Echád heráánu " — ״Nemde egy atyánk vane valamennyiünknek, nemde egy Isten teremtett bennünket?" (2. 10.) — azaz alá és fölérende ltséget a Bibi ia nem

ismer.

A második gondolat nem bibliai, hanem a Tálmud traktátusából való (Sábát 21.). Közismert, régi, hagyományos tanítás, Hiléllel kap csolatos, akihez egyszer odament egy pogány, és azt mondta neki:

״Mondd el nékem, hogy mi a zsidóság lényege, amíg egy Iáhon állok!" — ״Má seszánu álechá lo táásze lácháverechá". ״Amit nem

akarsz magadnak, azt ne tedd a másiknak!" — szól Hilel. Ez a zsi dóság lényege, minden más csak kommentár!

Amikor történelmi keresztmetszetet akartam adni, gondoltam.

hogy egy modern forrásból, egy modern háláchikus forrásból is idéznék. Mintegy két évtizeddel ezelőtt jelent meg Jeruzsálemben korunk egyik kiváló, Izraelben élő, háláchista szerzőjének, Rav Jáákov Bermánnak négy kötetes műve, a Háláchá leám. Azok a vallási előírások, amelyek számunkra, zsidó emberek számára köte lezók, népszerű, populáris héber nyelvre lefordítva. Ebből idézem a befejező' gondolatomat. így hangzik a 3. kötet 24. fejezete, az a címe: Háádám jechidi nivrá. íme a mondat:

״Mihez hasonlítható ez a népek, nemzetek, vallások közötti kapcsolat? Talán egy szimfonikus zenekarhoz, amelyben vannak

272

kvázi lágyabb és vannak mély, erőteljes hangok. Nagyon vigyázz arra — mondja a szerzó' —, nehogy az egyik elnyelje a másikat, hanem úgy szóljanak különkülön az egyes hangszerek, hogy az egyik színesítse, egészítse ki a másikat, mert akkor megteremtó'dik és létrejön az a fogalom, amely egyike a legszentebbeknek a mi vallásunkban, amelyet úgy neveznek, harmónia.”

Babits csodálatos költeményének sorai jutnak eszembe, aki így ír:

״Mind enik embernek lelkében dal van. De a saját lelkét hallja minden dalban. S csak annak szép lelkében az ének. Aki meghallja a másik énekét is szépnek.”

Én nagyon hiszem, és nagyon remélem, hogy ez a konferencia a tolerancia jegyében azért született meg, hogy a másik énekét is szépnek halljuk meg.

In: Magyar megfontolások a Soáról, Budapest—Pannonhalma, 1999• _Pp. 239243.